Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-28 / 124. szám

1MÍ. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s iMaiitiMiMinniuuuuiiiiuKauiitiMiititiitwiiliuuiiilou Önkéntesség, óh!- A mezőtúri földmű­vesszövetkezeti vadász- társaság intézőbizottsá­ga körlevelet küldött minden vadósztársa cí­mére értesítvén őket, hogy a fácán-telep mel­letti kukorica vetésüket az ő segítségükkel kí­vánják megkapálni a mai szép napon,, május 28-án. Kérik tehát, hogy a társaság minden tag­ja „.. .érezze kötelessé­gének a társadalmi munkában való részvé­telt és reggel 7 órakor a kapával való megjele­nést.” Néhány sor után pe­dig így folytatódik a szívélyes meghívás: Ez nem kötelezfó, de amennyiben mégis akadna olyan vadász­társ, aki nem megy el a kapás találkozóra, „az már jobb, ha az új va­dászati évben önként elhagyja társaságunkat és átadja helyét olyan­nak, aki becsülettel helytáll”. Tessék neked önkén­tesség és társadalmi munka! — mondhatnák a vadásztársaság tagjai- De nem szólnak, mert kapanyéllel az ilyen baklövésekért nem le­het sportszerűen vissza­lőni. (B) Egészségügyi vetélkedő az űttörőházban A napokban a szolnoki úttörőházban egészségügyi ismeretekből vizsgáztak a szolnoki járási ifjúsági vö- föskeresztesek. Tizenhét is­kola háziversenyének nyer- . lesei négytagú csapatokban versengtek az elsőségért A vetélkedő elméleti és gyakorlati részből állt, sze­repelt benne a Vöröskereszt feladata éppen úgy, mint sebkötözés, elsősegélynyúj­tás. A kis úttörők nagysze­rű felkészültségről tettek tanúságot. A vetélkedő nyertese az újszászi Kos­suth általános iskola, má­sodik holtversenyben Tisza- földvár—Öszöllő és Tisza- süly. Az első öthelyezett ju­talomban részesült, az ünne­pi ebédet győztesek és vesz­tesek egyaránt vidáman és jó étvággyal fogyasztották eh Kettőn áll a vásár Pedagógus- szállás épül Mintegy két évvel ezelőtt lapunk vezércikkben foglal­kozott az albérletben élő szolnoki értelmiségi fiatalok helyzetével és felvetette azt az ötletet, hogy a munkás- szálló mintájára az értelmi­ség sajátos igényeinek meg­felelő módosítással otthont kellene teremteni a fiatal értelmiségiek, elsősorban a pedagógusok számára Ab­ban az időben különböző anyagi és tervezési problé­mák miatt a különben ér­deklődést keltett elgondolás megvalósítását nem lehetett napirendre tűzni. Annál nagyobb örömmel vettük tudomásul: a legu­tóbbi városi tanácsülés öt­ven személyes pedagógus­szállás építését határozta el. Az idén az építkezés terü­letét biztosítják, jövőre kez­dik építeni, 1%9-ben köl­tözhetnek be a legelső la­kók. ötven hely talán nem is olyan sok. Marad még jó- néhány pedagógus, fiatal mérnök, orvos, gyógysze­rész albérletben. De ez az első lépés, s ha beválik az új létesítmény, bizonyára követi a többi. — ht — A kereskedelem és a helyiipar „haragszom rád" játéka Gyakori panasz, hogy a ruházati boltokban nem kapja meg a vevő azt, amit szeretne. Hiányos a vá­laszték. Különösen gyermekruházati cikkekből szegé­nyes a kínálat, a méret és az árskála sem megfelelő. Naponként szóvéteszik ezt a vásárlók az üzletekben, megírják lapunknak. E jogos panaszok késztettek ben­nünket arra, hogy a kereskedelem vezetőivel, dolgo­zóival, néhány kisipari szövetkezet elnökével beszél­gessünk a hiánycikkek okáról, az áruellátás javításá­nak lehetőségéről. Enyhe túlzással úgy fog­lalhatnánk össze a beszél­getés során elmondottakat: ha a nagyipar monopol helyzete megszűnik, több, választékosabb lesz az áru. E kijelentésben van igaz­ság. Jelenleg az ipar irá­nyítja a keresletet, s nem fordítva. A kereskedelem fut az áru után s úgy ahogy igyekszik kielégíteni az igényt. A gyár viszont azt készít, ami neki hasz­nos, akkor szállít és annyit, amikor és amennyit akar. Hiába a kötbér szigorítá­sok, a kereskedelem állan­dó reklamációja. Persze nem mindig lesz ez így. Amikor majd az ipar eredményessége a piac által elismert, az értéke­sített áru mennyiségétől függ, a gyár is azt készít amit el tud adni, amit kér a kereskedelem, amit ke­res a lakosság. Ásóval, kapával Szolnokon a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lya számbavette azokat a munkálatokat. amelyeket részben a tanulók politech­nikai oktatása keretében, részben a szülői munkakö­zösségek segítségével kíván elvégeztetni az iskol ákban. vagy azok közvetlen kör­nyezetében. E szerint az Abonyi úti. a Thököly úti. a Délibáb úti és az Újvárosi isko­lákban a szülői munkakö­zösségek tagjai a belső ja­vításokban működnek köz­re, összesen 51 600 forint értékben. A gyerekek első­sorban a parkosításban se­gédkeznek. Ilyen parkosí­tást terveznék a többi kö­zött a Fiumei úti iskolá­nál. a Rózsa utcai óvodánál, a nyári napközi otthonos táborban. Szentéi üqif Ha valaki a délutáni órákban végigmegy az állomási autó- buszmegálló előtt Szolnokon, kissé elképed. Vastagon hever a padok előtt a tőkmag- és napraforgómaghéj, összegyűrt zacskók, papírszalvéták, eldo­bott jegyek virítanak amerre a szem ellát. Az állomás peronja sem különb. Pedig mindenütt takarítanak, portások, takarító­asszonyok söprik a környéket, ám teljesen hiábavaló munká­juk. Az ok kettős: egy tökmag- árus, aki az állomás előtt en­gedély nélkül árulja a tökma­got. Továbbá azok a kultúrá­latlan emberek — vigyázat so­kan vannak! — akik boldogok, ha a megrágott magot egy da­rab papír vagy zacskó helyett nagy ívben a járdára köphetik. Orvosság: heti egy-két alka­lommal az állomás környékén helyszíni bírságolás, fizessenek a szemetelőkt — ht — Fél érén múlott az élete Ritka szerencsés autóstop az országúton A KUNHEGYESI Vörös Október Tsz fogatosai vol­tak Szaszkó Mihály és Szász János. Az utóbbi férfit izgá­ga, kötekedő természetűnek ismerték a községben, aki válogatás nélküli szavakat mondott nem egyszer mun­katársaira. Május 23-án a koradélu­táni órákban mindketten bent voltak a községben, ahonnan a fuvart befejezve, kimentek a Geszti tanyára. Szaszkó éppen kifogta a lo­vakat, amikor egy ismerőse mellé lépett és megkérdez­te, hogy nem látta-e a fele­ségét a gyapjú átvevő he­lyen. Beszélgetésükbe kap­csolódott be Szász, aki ön­érzetet sértő szavakkal il­lette Szaszkót és azt mond­ta a kérdezősködőnek, hogy éppen Saszkótól érdeklő­dik? Majd mint aki jól végété dolgát, bement az istállóba, ahol az almot tengette egy vasvillával. Ide lépett be az őt követó Szaszkó, aki nyu­godt hangon kérdezte: „Mi­ért beszél így velem, Jancsi bácsi?” — Eredj ki, mert menten agyonszúrlak! — volt a vá­lasz. Szaszkó szó nélkül ki­ment az istállóból, felvette az ajtó mellé támasztott vasvilláját, majd mikor Szász János kilépett az aj­tón, nyakba szúrta. Szász odakapott torkához, de nem érzett különös fájdalmat. Sőt, felment az irodába, ahol még egy pohár vizet is ivott. Az érdeklődőknek el­mondta, hogy Szaszkó val veszekedett, akinek majd meggyűlik a baja, mert most bemegy az orvoshoz látleletet vetetni. így is cselekedett. Egyik ismerősével felültek a ke­rékpárjukra, de alig halad­tak 500—600 métert, Szász János elvágódott. Az őt kí­sérő ismerős rettenetesen megijedt, mert Szász arca a légzési elégtelenségek miatt kékült-zöldült, torka és feje annyira bedagadt, hogy végül már nem is lá­tott. A kétségbeesett barát ekkor egy személyautót pil­lantott meg, amely feléjük közeledett. Szász János óriási szeren­cséjére dr. Mészáros tüdő­specialista ült benne család­jával. Az orvos azonnal be­avatkozott, kocsijával a kunhegyes! mentőkhöz vitte az életveszélyesen megsé­rült Szászt, majd innen a szolnoki tüdőkórházba szál­lították. Az orvosok véle­ménye szerint, ha egy fél órát késnek, akkor a férfi már meghalt volna­A RENDŐRSÉG Szaszkó Mihályt emberölés kísérle­tének bűntette miatt előze­tes letartóztatásba helyezte, és átadja az ügyészségnek. T. L. FELVESZÜNK: fizikai _ munkaerőt gépkocsiki- j sérőnele és rakodónak azonnali belépéssel. Je­lentkezés: szolnoki MÉK kirendeltség Szol­nok, Téglagyár u. 11. A szapárfalui szociális otthon új nővérszállóját még ebben a hónapban átadja az Épszer. A Tiszamenti „Szebb Elet” eü. fertőtlenítő rész­lege vállal PATKANYIRTAST, EGÉRITAST, ROVARIRTÁST garanciával. Rendszeres megrendelés esetén az állami árakból 20—40% árengedményt adunk. Érdeklődni lehet: a tsz központjában Csataszög, telefon: 2. Uj Warsava személygépkocsit GAZ —69-re elcserélnénk Damjanich Tsz Szol­nok. Ma még ez nem így van és igaz. hogy a gyárak, oly­kor még a helyiipar mono­pol helyzete is rossz érte­lemben befolyásolja az el­látást. Viszont túlságosan egyoldalú és hibás lenne azt állítani, hogy csak az ipar felelős a hiánycikke­kért. Példák egész sorát le­hetne leírni, amikor a ke­reskedelem kényelmeske- ^ dése okoz bosszúságot. Ilyen volt a gyermek térd­zokni esete is. Az ipar gyártott, a nagykereskedel­mi vállalatnál volt raktá­ron, a szolnoki boltokban viszont közölték: nincsen. S ilyen eset más cikkéi, más alkalommal is előfor­dult. A kereskedelemben dol­gozók, s elsősorban a bolt­vezetők felelőssége külön­ben egyéb vonatkozásban is napirendre került Nem mindig élnek az árube­szerzési kötöttségek meg­szüntetéséből adódó lehető­ségekkel, nem keresik elég­gé, hol vehetnek árut. Az ilyen boltvezetők előszere­tettel hivatkoznak az új mechanizmusra; majd 1968. január elseje után — mondják. De miért kell megvárni 1968. január el­sejét, amikor a helyiipar már ma is képes betömni né­hány olyan rést, amelyet a hiánycikkek okoznak. Az olyan cikkek előállí­tására, amelyeket a nagyipar nem vállalhat, a kereskedelemnek a helyiipart — a tanácsit és szövetkezetit — kelle­ne ösztönöznie. Ez persze feltételezi a jó kapcsolatot. — Sajnos ez hiányzik megyénkben. Úgy fogalmazták meg a beszél­getés során a kereskede- ’ cm és a helyiipar képvi­selői, hogy úgynevezett „haragszom rád”-ot játsza­nak a lakosság rovására. Miből adódik ez az „el­lenségeskedés”? A kereske­delem minőségi ellenőrei mereven ragaszkodnak a szabványhoz. — Ha egy öltöny belső zsebe fél cen­timéterrel eltér a szab­ványtól — feljebb vagy lejjebb van — minőségi kötbér fizetésére kötelezik a ktsz-t. A ktsz persze nem szívesen fizet, de mi­vel a szerződés köti, így kénytelen. De csak egy­szer, mert több olyan kis­ipari szövetkezetünk van, ahol egyszerűen kijelentik, hogy azzal a megrendelő­vel. aki kötbérez, legköze­lebb nem kötnek szerző­dést, inkább más megyé­ben kínálják áruikat. A minőségi kötbérezés az oka a megyei kereske­delmi vállalatok, szövet­kezetek . és a helyiipar közötti „ellenségeskedés­nek”. Ennek megszüntetésében kellene közös nevézőre jutni. Hogyan? Nézzük meg egy kicsit közelebbről: jo­gos-e az említett „zsebes” példa esetében a minőségi kötbérezés? Ha a minőség meghatározásának leegy­szerűsített megfogalmazását vesszük figyelembe, akkor nem. Általánosan elfoga­dott ugyanis, hogy a ter­mék akkor jóminőségű, ha az rendeltetésszerűen hasz­nálható. Márpedig egy za­kó belső zsebének az em­lített félcentiméteres elté­rése miatt nem veszít hasz­nálhatóságából. Vagyis jó­minőségű. Ilyen esetben a ktsz-ek védve érdekeiket, szívesen hangoztatják ezt. Igen ám, de a minőség fo­galmával más is összefügg. Az ár, a szépség, az élet­tartam, a korszerűség, a miniatürizálás, a formater­vezés és a szabvány. Ha ezeket is figyelembe vesz- szük, akkor az ellenőrök­nek van igazuk. Nem akarunk a döntőbí­ró szerepében tetszelegni, de ezekkel a vitákkal kap­csolatosan lenne egy meg­jegyzésünk: a ktsz-ek ne egyszerűsítsék le a minő­ség fogalmát, viszont a példában szereplő hiba miatt — különösen, ha az egyedi eset — ne kötbérez- zen a kereskedelem. Ket­tőjük vitája miatt ugyanis mindig a harmadik, a vá­sárló jár rosszul. Elhangzott a beszélgetés közben olyan kijelentés is, hogy a helyiipar, s elsősor­ban a ktsz-ek korszerűt­len üzemelési viszonyok között termelnek, nem ké­pesek kielégíteni az igényt, árutermelésük nem szá­mottevő. Ezzel a megha­tározással nem értünk egyet Az igaz, hogy a ktsz- ek és még a tanácsi ipar sem a legkorszerűbb vi­szonyok között termelnek. Köztudott viszont az is, hogy megyénk ktsz-el az Idén több mint 40 millió fo­rint értékű árút szállíta­nak exportra,. Csak cipőexportjuk meg­közelíti a százezer párat összehasonlítási alapul je­gyezzük meg, ez több mint a nagykereskedelmi válla­latnak egész évre vissza­igazolt mennyisége. Kor­szerűtlen körülmények kö­zött ilyen feladatoknak nem tudnának eleget tenni a ktsz-ek. Vagyis az általuk előállított termékek is lé­nyegesen befolyásolnák az áruválasztékot. Másutt van tehát a hiba: a rossz kap­csolatban. a hiányos piac­kutatásban. S nemcsak a kereskedelem részéről, ha­nem a ktsz-ekéről is. Köl­csönösen kellene egymást keresniök. A termelőnek ajánlani, a kereskedelem­nek felkutatni az árut — ez lenne a feladatuk. Ket­tőn áll a vásár. S ez eset­ben a harmadik, a lakos­ság látná hasznát egyezsé­güknek. A kerekasztal beszélge­tés tanulságaként érdemes még megemlíteni több olyan hasznos javaslatot, amely­hez nem szükséges meg­várni az új gazdasági me­chanizmus bevezetését. Egy kis rugalmassággal, a kereskedői szemlélet megváltoztatásával máris jobban ki lehetne elégí­teni az igényeket. Például egy megyén belüli börzének életrehlvásával. Itt a kereskedelem előad­hatná a kívánságait, a ter­melő közölné, mit tudna ezekből kielégíteni. Egyen­rangú partnerként tár­gyalnának és megegyezé­süknek néhány hiánycikk megszűnése, választékban gazdagabb áru lenne az eredménye Érdemes lenne felülvizsgálni a bedolgozó rendszer bővítésének lehe­tőségeit is, amellyel a ktsz-ek termelése is növe­kedhetne. A több mint négy órás beszélgetés valamennyi ta­nulságát természetesen egy cikk keretében megírni nem lehet, nem is volt célunk. Több, választékosabb árut sem reméltünk. Legalábbis azonnal nem Azt viszont reméljük, hogy a példákon okulva sikerül enyhíteni mai gondjainkon. Majnái József

Next

/
Oldalképek
Tartalom