Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-21 / 118. szám
n SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP UHU. ti. ÁMORÉ SiLAt SZOLNOK* itt Szolnokon döbbenhetsz rá, bogy az özvegyek kísérik messze az őszbe a vonatokat a mocskot melyben rémes zajok ülepedtek le szelíden felfogják az esték keresztre feszített asszonyok jóságukkal pecsételik meg lassú távolok kongó üregét ahol elvesznek a lépések is c titokzatos sors útvesztőiben a mérhetetlen vallás áll elébük tévelygésüket leinteni úgy ahogy az ének árad a traverzeken keserű búsan vetve meg a sosem-volt családi tűzhelyet virrasztanak kósza álmok felett mit mondjak még neked mit mondjak még neked bogy énekeltek a kések pengése szétmarcangol elhullanak a kutyák ba egyszer visszarogynék énekükhöz már nem sírnék soha megdermedt kődarab leszek mely a homokos parti gödrök mélyébe hullt Fordította: Káplár Mária §Bi&KXv: mészáros lajos: női fej x: Megjelent a Les Lettres Francaises 1967. május 10-i számában. A nemzetközileg ismert francia irodalmi lapot Jacques Decour és Jean Paulhan alapították. Jelenleg Luis Aragon szerkeszti. A még kevéssé Ismert francia költő szolnoki benyomásait rögzítő érdekes, modern verse egy négy költeményből álló versfílzér egyik darabjaként Jelent meg. hol zöld folyanA dár lepte be az öreg házfalat, időnként éles kalapács^---------- ütés csattant. A z ól düledező kerítése mögül egy őszszakáUú kecske dugta ki fejét, s egykedvűen pislogott az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vaslemezek hevertek a virágbaborult körtefa alatt, a műhelyajtónál pedig két autógumi támaszkodott a folyandáros falhoz. Nyurga sdheder közeledett a kerten át, kezében söröspalack. — Hideg? — Azt elhiszem, Lati- nek szaktárs — vigyorgott a kamasz, ádámcsutkája ugrándozott, amikor leste, milyen mohón kortyolgat a segéd. A sör habja kiült borostás állára, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyeddeklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vidd a csap alá — mondta Latinek s nem akarta észrevenni a kamasz vágyakozó pillantásait. A legénybe benn a műhelyajtó mögött sietősen húzott az üvegből, majd odaállította a festékes, rozsdás vízvezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a kesernyés sör, cigarettát szedett elő, rágyújtott. A bakon öreg hullámlemez feküdt, fakalapáccsal rávert. s közben dudorászott. A siheder benn matatott a • satupadnál, néhány elgörbült kampósszeget egyenesített — Te, Laci, a góré mit mondott? — Dél körül itthon lesz, Latinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten bólintott. Ma reggel az állomáson találkozott az idősebbik Szabóval. Amikor a perronon egymás mellé kerültek, megkérdezte: „No, hogy vagy a maszeknél?” Válaszul megveregette az öreg vállát. „Aranyéletem van, tata!” Szabó szaki már ugrott is le a megállónál, de lentről visszaszólt: „Csak meg ne bánd!”... Leoldotta ingét, a nap egyre melegebben sütött. A töltésen tehervonat haladt, a nyitott vagonokban piros és sárga vetőgépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda, s Latinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstökölnek. Bekapják a zsíros kenyeret, azután isz- kiri tovább, ö meg, ha kedve támad, bármikor kibonthatja az elemózsiás csomagot, leülhet a ház tövébe, komótosan falatozhat. és lóbálta a fakalapácsot — Kázmér úr? — Délre itthon lesz. Bámulták egymást Cibula a cigarettás csomagot nyújtotta a másik felé. — Keresel? — A magam pénzét. A vendég krákogott — Többet, mint nálunk? — Azt elhiszem! Cibula zsebkendőjével törülte verejtékező homlokát K4TKÓ ISTVÁV1 * " "•1 1 • • íuiüiuiuiaiii«!»; fl HUSI i UDtISRBin I *niIIIIIIII|]||l!lillllllllllll!llllilllllllllll!IIUIilll!BHftfililllllill|linillllllllBlllilIMI>;a::I.!li:l:l|l!|!!B— Laci, gyere csali! A siheder lomhán kibújt a műhelyből, mutatóujjával kis vaskarikát pörgetett. — Mondd csak, hány éves az anyád? Laci abbahagyta a pörgetést, máién nézett a zömök emberre; — Miért kérdi? — Csak úgy... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder vállát vono- gatta. — Azt hiszem negyvenöt, de az is lehet hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt sem tudod? Valaki belökte az utcai kaput, azután léptek zaja hallatszott. Korán végzett a góré — gondolta Latinek s messze pöccentette a cigarettacsutkát. — Amikor a jövevény odaért a hátsó udvarhoz, megismerte. — Hiszen ez Cibula, a kis szereidéből. Barna kalap volt rajta és esőkabát, mintha ebben a forróságban is fázna. Rövid pillantást mért a baknál álldogáló emberre, kalapja komikusán felcsúszott a homlokára. — Te Itt melózol? — Áhá — szólt Latinek — Okosan csináltad. — Mondtam és neked... Latinek nem válaszolt rögtön. A fakalapácsot egyensúlyozta a tenyerében, majd ledobta a hullámlemezre. A zajra Cibula megrezzent. — Mit mondtál, te? — mutatóujjával a homlokát kopogtatta. — Nem vagyok süsü, mindenre jól emlékszem. Bólogattál Bo- donyinak ezzel a kugli fejeddel Zsigának még azt is dumcsiztad, hogy nem kár értem... — Amit mondtam, mondtam. Egyszer így látja az ember, másszor úgy... Tereferéltek mindenféléről a műhely mélyén, azután Latinek megkérdezte: — Mi dolgod van Káz- mérral? — Üzleti ügy. — Kilyukadt Lalán a fürdőkályhád ? Cibula ravasz, lapos pillantással válaszolta: — A zsebem, komacsek. . azt kell kitömni. Bőröndjéhez nyúlt. — Egy kis anyagot hoztam. Felpattintotta a zárat, a bőrönd szétnyílt. Csupa- csupa fénylő lemezkék voltak abban. A kis szereidében gyártanak ilyeneket. — Hát ez mi? — kérdezte Latinek, noha jól látta a sok-sok gyári árut. — Mondtam már. Anyag. Kázmér úrnak. Beszéd közben vigyorgó arca elkomolyodott, észrevette, hogy Latinek meredten bámul rá. — Kázmér nem szólt? — Miről? — Hát... az üzletről — szólt Cibula, majd kedélyeskedve tette hozzá: — Ne tettesd magad, komacsek! Latinek nézte a temérdek lemezecskét Tehát Cibula volt a szarka. A bánatosképű öreganyját neki! Három éve nem tudják elcsípni. Mert ki is gyanakodna Cibula szaktársra, amikor csöpög belőle a méz-máz, s amikor a gyűlésen tiszteletteljesen krá- kogni kezd, mindenki tudja, hogy Cibula szólásra készül. Ám Latlneket háromszor is kihallgatta a rendészet, a gatyáját is kirázták a portán. Panaszkodott is az igazgatónak, de az is sandán felelte: „Magának vagány híre van, Latinek”. Hol a lemezecskéket, hol Cibulát nézte, aztán gur- gulázó, görcsös nevetés szalcadt ki belőle. — Jól befűztél mindenkit, apuskám! Cibula ezt dicséretnek vette, kezét kissé széttárta, mint aki azt mondja: „az ember igyekszik”. De amikor a nevetés még görcsösebb lett, megremegett a bőrönd a kezében. Hiába lépett fellépéssel hátrább, Latinek tenyere erőteljesen csattant az arcán. A lemezecskék a betonpadlóra hullottak, Cibula lassan hátrált kifelé, egyik kezében a nyitott bőrönd, a másikban a kalap. Hol temették el Könyves Kálmán királyt? Dr. Viktor Novak akadémikus tételezés# A zadari Mária templom és a mellette levő kolostor sok titkot őriz, s a régészek csak most igyekeznek fényt deríteni rájuk. A XL és a XII. századi horvát történelemírás góca a zadari kolostori levéltár; ott találhatók a legfontosabb történelmi kútfők. A levéltár anyaga a szakemberek körében élénk vitát váltott ki. Dr. Viktor Novak akadémikus, írás- történész feltételezi ugyanis, hogy Könyves Kálmán Árpád-házi királyt a zadari Szűz Mária templomban temették el. Dr. Novak éveket töltött) a levéltárban, és kutatásait Za- darski kartular című művében tette közzé. A bevezető történelmi jegyzetekben megállapítja, hogy Könyves Kálmán királyt 1105 óta szoros barátság fűzte Vecenega apácafőnöknőhöz, s halála után a Mária templomban temették el. Ä neves történész két XVII. századi dokumentumra alapozza fel- tételezését. Ezt a két iratot ismeretlen krónikások írták. Ismert tény, hogy a magyar király Zadarban harangtornyot építtetett. A torony első emeletén ma is megtalálható Vecenega apácafőnöknő cellája, s a cella oszlopfőin még ma is ott áll Könyves Kálmán neve. Az ismeretlen szerző szerint Kálmán király ési a zadari apácafőnöknő között szoros kapcsolat volt. Az iratokban egy helyütt azt olvashatjuk, hogy Kálmán egykor elhagyta Vecenegát, s ő szerelmi bánatában kolostorba vonult, más helyütt pedig azt, hogy az apácafőnöknő tulajdonképpen a király első felesége volt. „Az én megítélésem szerint — írja dr. Novak —, a legendában annyi az igazság, hogy 1105-től Illőig, vagyis akkor, amikor a harangtomyot építették, és a templomot díszítették, Vecenega és Kálmán király között intim barátság volt, amit azután a kortársak és a későbbi zadari krónikások; házasságnak mondtak”. Kálmán király halálának éve is kérdéses. A magyar és a jugoszláv történészek úgy vélik, hogy 1116-ban halt meg. Életének utolsó éveit homály takarja. A krónika szerint utolsó éveit Biogradban, bűnbánatban töltötte. így volt-e vagy sem, ma már nem lehet tudni. Dr. Novak szerint a krónika szerzőjét bizonyára az befolyásolta, hogy Dalmáciában is tudták, Kálmán király hatalomra vágyó öccsét, Almost fiával (a későbbi IX. Bélával) együtt megvakíltalla. Ám amennyiben ellentmondásos a krónikákban a Kálmán utolsó éveit tárgyaló rész, annyira egységes és egybehangzó eltemetésének leírása. Ugyanis mindkét irat szerint Könyves Kálmán holttesét Bio- gradból Zadarba vitték, és ott temették el a Mária templom oltárának jobbszárnyán. A holttest elszállításának évét dr. Novak 1117-re teszi, mert ebben az évben, rövid velencei uralom után, Zadar ismét a magyar király birtokába került. A pontosság, amivel a krónikások a sírhelyet, a vörösréz és márványkoporsót leírják, enged következtetni, hogy temetésének leírása nem mendemondán alapszik. Minderről hamarosan többet tudunk majd, mert nemrégen megkezdődött a templom restaurálása, fMagyar Szó). BOKROS LÁSZLÓ: FEHÉRTEBBOE
