Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-04 / 103. szám

1967. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják Kitüntetések — verseny vállai ások A Gyümölcs-Zöldség Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vál­lalat tavalyi termelési és gazdálkodási eredményével harmadszor nyerte el a kiváló vállalat címet. A vállalat szajoli Vili. szá­mú üzemegységében május 1-én ünnepélyesen osztot­ták ki a dolgozóknak a pénzjutalmat. Az Asztalos János nevét viselő szegező brigád másodszor nyerte el a szocialista címet. Heten kiváló dolgozó jelvényt, tí­zen pedig oklevelet kap­tak. Két brigádnak a jó munkáért szintén oklevelet nyújtottak át. Az üzemegység dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére újabb vállalást tettek, öt női és két férfi szegező brigád, valamint négy fűrészgépházd brigád és a szállító, rakodó bri­gád versenyez. Déri Dezső Szajo! Adatkérés vagy fenyegetés A Társadalom- biztosítási Igaz­gatóság ügykeze­lésére van pana­szunk. Társula­tunk, a Mirhó— Kisfoki Vízgaz­dálkodási Társu­lat címére adat- szolgáltató lap ér­kezett, amelyet április 17-én dá- iumoztak. Az adatkérő lapon olvasható a „sür­gős” felirat. s azt is tartalmazza még, ha az ada­tokat nyolc na­pon belül nem küldjük el, bírsá­got rónak ki ránk. Hogyan tartsuk be a határidői, hiszen az iratot április 26-án kap­tuk meg. Hol hevert addig? Ezt nem tudjuk, de azt igen, hogy nincs szükség a fenyegetésre, mi­vei tőlünk telhe­tőén igyekszünk eleget tenni adat­szolgáltatási kö­telezettségünknek. Talán nem is­métlődik meg ez az eset, ha az említett szerv dolgozói ponto­sabban végzik munkájukat, s a papír mögött em­bereket látnak. Kovács Pál Kunhegyes Dűlőf élben a kémény Tanácsért fordulok a szerkesztőséghez, hogy nagy bajomban mit tegyek. A házamon mind a két kémény dűlőiéiben van, mert a téglák elporladtak. Én már jártam a TÜZÉP-nél, hogy megvásároljam a szüksé­ges öt-hatszáz téglát. Ott azt válaszolták, nem ad­hatnak. Jártam a tanácsházán Is, hogy megkérdez­zem, mit tegyek. Az volt a válasz, szerezzem be a téglát, úgy, ahogy tudom. Dehát hogyan tudom, ha sehol néni segítenek? Idős, beteges asszony vagyok, s a 260 forint öregségi járadékból nem futja mindig arra, hogy másnak fizessek ügyem intézéséért. Ezért kérem a szerkesztőség tanácsát, kihez forduljak se­gítségért, özv. Gelel Imréné Törökszentmiklósi ☆ Nemcsak törökszentmik­lósi olvasónknak van ilyen gondja, hanem mindazok­nak, akiknek háza renová­lásra, javításra szorul. Ezért kérjük, hogy a TÜ- ZÉP vállalat vezetője vá­laszoljon, hogyan szerezhe­tik be a szükséges építő­anyagot. a háztulajdono­sok. (A szerk.) Nem válik a Patyolat dicséretére A Patyolat Vállalat tö­rökszentmiklósi üzletében mintegy másfél hónapja két öltönyt adtam be tisz­tításra. Az egyiket meg is kaptam, szépen kitisztítva. A másikat viszont ugyan­úgy kaptam vissza, mint ahogyan bevittem, sőt a kabát ujján egy újabb pe­csét is keletkezett. Amikor ezt szóvátettem, azit aján­lották, vigyem be az) öl­tönyt a szolnoki központ­ba. Megtettem. Ott azzal biztattak, hogy pár nap múlva már érte is mehe­tek, addigra kitisztítják. — Örültem ennek, igaz, a kétszeri útiköltséggel egy kicsit többe kerül a tisz­títás,. két szabadnap is rá­megy — de nem baj. Két nap múlva értesítést kaptam a Patyolat török­szentmiklósi üzletétől, hogy menjek be az öltönyöm za­kójáért. Ezt meg is kap­tam. Az ujján ugyan azzal a pecséttel, amellyel Szol­nokra vittem. Tehát hozzá sem nyúltak. A nadrág vi­szont Szolnokon maradt. Most azt találgatom, vajon azt kiküldik-e Törökszent- miklósra, vagy ismét Szol­nokra kell utaznom érte. Az én esetem cáfolja a Patyolat oly sokat emlege­tett pontosságát, megbízha­tóságát. Az ilyen munka nem válik a vállalat dolgo­zóinak dicséretére. Boda Péter Törökszentmiklós A kunszentmártoni titok Kunszentmártonban Htok az, hogy milyen idő­pontokban közlekedik az autóbusz a főtérről az állo­másra és vissza. Pedig van ilyen járat. De ezt sem a kunszentmártoni, sem az idegen nem tudja, mert sehol sincs kiírva a helyi járat menetrendje. Ha az embernek szerencséje van és találkozik a megállóban egy buszvezetővel vagy kalauzzal, tőlük megkérdez­heti. De nem biztos, hogy pontos választ kap. Az egyik kalauz így oktatott ki: már mindenki tudhatná a járatok közlekedésének időpontját, hiszen két éve megvanak. Mi viszont nem ismerjük. Ezért aztán a kocsik üresen vagy néhány utassal közlekednek, az emberek viszont gyalog loholnak az állomásra. Lehet, hogy a busz személyzetének teljesen mindegy, hogy üresen vagv utasokkal közlekedik a já­rat. Ügy gondolom, az au! k zlekedési vállalatnak azon­ban nem közömbös ez. S remélem, hogy az új gazda­sági mechanizmusban a kalauzt is érdekeltté teszik abban, hogy ne legyen üresjárat. De addig is, amíg 1968-at írunk: a buszmegállóknál helyezzék el a he­lyi járatok menetrendjét is. Dr. Nádas Ágnes Kunszentmárton Betek óta várok a szemüvegre Március 21-én voltam a mezőtú­ri rendelőintézet szemészeti osztá­lyán. Az orvos felírta a szem­üveget, amely­nek az árát ki is fizettem, s az utalványt továb­bították a szolno­ki OFOTÉRT- hoz. Azóta már le­vélben is érdek­lődtem, mert hi­ába várom, hogy elküdjék a szem­üveget. Még vá­laszra sem mél­tattak. Szemüveg nélkül nagyon rosszul látok, így arra sincs lehető­ségem, hogy a kis nyugdíjamhoz né­hány forintot ke­ressek. Kérem a szolnoki OFO- TÉR T vezetőjét, mielőbb postáz­zák címemre a már nagyon vári szemüveget. Kara Lajosné Mezőtúr IJjra less büfé a Vörös Csillag moziban Köszönjük a figyelmességet Környezetismereti óráink egy részét egy kedves szol­noki szülő, Kovács Mihály konyhakertiében tartjuk. A szépen gondozott portán legutóbb a gyümölcsfák vi­rágzását, a konyhakerti növények kelését, fejlődé­sét figyeltük meg. Tavaly is többízben jártunk már a Kert utcában, s minden alkalommal kedves figyel­mességben volt részünk. Kovács néni valamennyi­ünket megvendégelt. Min­dig izgatottan várjuk a „gyakorló kerti” kirándu­lásokat. amelyek szép él­ményt jelentenek számunk­ra. Kovács néndék figyel­mességének, vendégszerete­tének köszönhetjük, hogv otthon érezzük magunkat a Kert utcai konyhakertben. A Kassai úti isko­la II/A osztálya Az idén nem épül villanyvezeték A fegyvernekí Sziklai Sándor út lakói nevében kérjük hogy a mi utcánkba is vezessék be a villanyt. A kör­nyéken ez az egyetlen utca, ahol nincs veze­A Sziklai Sándor utca la­kóinak panaszát közöltük a községi tanács vb elnöké­vel, válaszleveléből idéz­zük az alábbi sorokat: „A községi tanács által jóvá­hagyott ötéves községfej- lesztési terv tartalmazza a villanyhálózat bővítését is Az idej tervben villanyhá­lózat építése nem szerepek Egyéb létesítmények elké­szítése van napirenden. A levélben említett Béke utcában levő oszlopok a postaigazgatóság tulajdonát képezik. Ezért villanyháló' Miért nem veheti igénybe a tanács ezeket az oszlopo­kat a villany- hálózat fejleszté­sére? Az utca lakói nevében Jónás Sándorné zat építéséhez nem lehet ezeket igénybe venni. A Sziklai Sándor utca lakóinak panasza jogos, en­nek orvoslására azonban csak az ötéves községfej­lesztési terv megvalósítása során lesz lehetőség, ami- koris mintegy három kilo­méterrel bővül a villanyhá­lózat. A terv végrehajtá­sának határideje 1970. Azt. hogy melyik utcában, mi­kor készül el a villanyhá­lózat, a községi tanács dön­ti el az éves községfejlesz­tési terv elfogadásakor.”­ték. Pedig szük­ség lenne a vil­lanyáramra, hogy mosógépet ház­tartási gépet is igénybe tudjunk venni. A Béke utcán sorakoznak az oszlopok ki­használatlanul. ☆ Április 19-én a,.Megszív­lelendő javaslatok” című írásban többek között az­zal is foglalkoztunk hogy helyes lenne, ha az átala­kított Vörös Csillag film­színházban ismét működne a büfé. Ezzel kapcsolatban válaszolt a Szolnok és Vi­déke Vendéglátóiparj Vál­lalat. „A szolnoki Vörös Csil­lag filmszínházban az át­alakítás előtt egy IV. osz­tályú büfé üzemelt. A mun­kák megkezdése előtt fel­kerestük a moziüzemi vál­lalatot, s megegyeztünk, hogy a mozi korszerűsíté­sével egyidőben a büfé korszerűsítését is elvégez­tetjük a kivitelezővel. Ezt indokolttá tette az a ren­delet, amelynek értelmében egyazon munkahelyen egy időben két kivitelező nem dolgozhat. A moziüzemi vállalat megkeresésünkre, majd több­szöri szóbeli sürgetésünkre sem intézkedett. Ezért a törökszentmiklósi járási Építő- és Szerelőipari Ktsz- el vettük fel a kapcsolatot, amely a büfé elkészítését május 30-ára vállalta. Elő­reláthatóan tehát június első napjaiban megnyílik a Vörös Csillag mozi bü­féje. Szerkesztői üzenetek A jászárokszállási nyug­díjasoknak üzenjük: — A nyugdíjasoknak két lehető­ségük van arra, hogy szak- szervezeti tagságukat fenn­tartsák. Az egyik, hogy abban az üzemben, illetve intézményben, ahol nyug­díjazásukig dolgoztak, fize­tik továbbra is tagdíjukat. Ebben az esetben ugyan­azok a jogok illetik meg őket. mint amit nyugdíja­zásukig élveztek (részt ve­hetnek a rendezvényeken, évente egyszer 50 százalé­kos utazási kedvezményt vehetnek igénybe, stb.). A másik lehetőség az, hogy a községekben működő szak- szervezeti szakmaközi bi­zottságok kaphatnak enge­délyt önálló nyugdíjas cso­port létrehozására. Ennek előfeltétele, hogy az adott községben legalább huszon­öt olyan nyugdíjas legyen, eki ebbe a csoportba tar­tozik. Jelenleg megyénkben a szakmaközi bizottság mellett hat helyen működik nyugdíjas csoport. A jászberényi ipari ta­nuló lányoknak üzenjük: Megértjük gondjukat, de azt is közölhetjük, hogy az iparitanuló-képzés nem garantálja, hogy abban az üzemben alkalmazzák a szakvizsga után is az ille­tőt, ahol ipari tanulóként sajátította el a szakmát. Két üzem összehasonlítása már csak azért sem helyes, mert nem feltétlenül biz­tos, hogy azonosak az adottságaik. a TV KÉPERNYŐJE Előtt Tíz éves a Magyar Televízió Röviden Igazi bezsongást idézett elő a japán-show, a Taka- razuka Párizsban bemuta­tott műsorának felvétele. Kitűnő énekeseket, nagysze­rű tánckart ismerhettünk meg bennük — s ízlésesen válogatott programjukban a legidősebb és legmoder­nebb ízeket is megtalálhat­tuk. A Made in Hungary kellemes szórakozást ho­zott, néhány sikeres dalt, s egy tanulságot: Rátonyi- ból is megárt a sok. Méltó volt a tévé 10 éves jubi­leumához a május 1-i több órás közvetítés: a jó rit­musban adott képek — kö­zeliek és távoliak — a köz­beékelt riportok, az „elka­pott” arcok, majd az egyéb színhelyek beiktatása — impozáns és lenyűgöző volt. V. M. A kisújszállási Legeltetési Bizottság közli, hogy a kecskéspusztai legelőjén, nagyobb számban tud fogadni legeltetésre csikókat és növendék szarvas- marhákat. Fedeles hodályok és itatóberendezés van. A legelő igen jó. Jelentkezni lehet a kisúj­szállási Legeltetési Bizottság irodáján. és éppen most ünnepelte születése napját, hiszen pontosan 10 esztendővel ez­előtt, 1957. május 1-én lé­pett hivatalosan is a nyil­vánosság elé. Ettől fogva — bár egy ideig még kí­sérleti jelleggel — rend­szeresen jelentkezett a Ma­gyar Televízió. Az ünnepi alkalomból stílusosan úgy ülte meg évfordulóját, hogy legki­tartóbb és legbensőbb mun­katársát — a nézőt — kö­szöntötte. Aki valójában egyidős vele, s aki kezdet­től fogva együtt volt vele a jóban, de a legkisebb rossz esetén menten elpár­tolt tőle. No nem végleg, csupán a következő műso­rig, s ez a hűtlenkedés az­óta is tart. Egyik pillanat­ban szidjuk, fogadkozunk hogy többet be nem kap­csoljuk, s a másikban már újra ott vagyunk előtte várakozással telve. A születésnapi műsor fel­idézte a televízió egy-egy emlékezetes pillanatát. Ám nemcsak idézett,, de szel­lemesen és felnőtt iróniá­val el is játszott a múlt­tal. A képernyő jól ismert, sok próbás hőseinek fur­csa találkozója született meg a vágó és a szerkesz­tő jóvoltából. A badacso­nyi szüret közvetítéséaefc „paródiája” is jó mulatsá­got hozott (Bizony elkelt volna efféle a másnap esti bezsongások között is.) Ta­hi László viszont arról el­mélkedett, éppen a hősök kapcsán, hogy az igazi hő­söket a képernyő előtt kell keresnünk, közöttünk, nézők között Elfogadhatjuk a humorista megállapítását, de egy kis megszorítással: nem azok a hősök, akik türelemmel bírják, akiken nem fog ki a tévé, hanem azok között kell keresnünk őket, akiknek adott pilla­natban van erejük arra is, hogy kikapcsolják — vagy be se kapcsolják készülé­küket. Ha ezt elérjük, nem fenyeget bennünket a „szemrágógumi” veszélye. (Behozott szó; így becézik nyugaton a tévét.) A kö­vetkező 10 esztendőben biz­tosan eljutunk mi nézők is idáig: a tévézés tudatos fokáig. Eljuthatunk, hiszen eb­ben az évben kísérletkép­pen középiskoláink egy ré­szében már tanítják a te­levíziót — s néhány év le­forgásával törvényesen is bevonul a tanítandó isme­retek sorába. S ez nem va­lamiféle bezsongás ered­ménye, mini a Tavaszi bezsortqás ahol hangzatos címmel tavaszi kabarékiárusítást rendeztek „bezsongott té­vések és bezsongott művé­szek”. Tavasszal megpezs­dül a világ, és bezsonga- nak az emberek — lett vol­na az alapgondolata az egész estét betöltő kaba­rénak. Ám a nyitó képtől alaposan elkanyarodtak a tréfák és a jelenetek egé­szen addig, hogy már a humor megbízható kalsz- szikusánál kötöttek ki. Egészséges vezérlő gondo­lat híján így a konferan­szié Rátonvi egyedül pró­bálta egy kalap alatt tar­tani a témában és színvo­nalban is igen heterogén egyveleget. Mintha írókon és szerkesztőkön is egy­aránt a tavaszi fáradság vett volna erőt. Volt eset, hogy egy egész ágyúra volt szükség, hogy a poén el­sülj ön, s a néző is be­zsongj om Szinte bűn volt komoly erőkre, hozzájuk méltatlan feladatokat rá­tukmálni; vonatkozik ez elsősorban a nyitó orató­rium semmitmondó, unal­mas percedre. A téli spor­tok területéről vett „ripor­tok” is rendkívül kidolgo­zatlanoknak és ötletszegé­nyeknek bizonyultak. Kár­pótlást csak a második részben kaptunk a mulat­ságos válási, méginkább el­választási komédiában. Igé­nyeiben szerényebb, megol­dásaiban m értéktartóbbn p k bizonyult a Rivafala nélkül Vécsei Irénnek, az átdol- gozónak nem volt könnyű dolga. Különösen egyes redbontó, különböző ele­meket szeszélyesen keverő anekdotikus szerkezetű no­vellák esetében nem, mint például a Gőzoszlop. Vál­lalkozását leginkább ott kí­sérte szerencse, ahol a kép­ernyőre dolgozás során a legkisebb művi beavatko­zásra volt szükség. Tudni­illik, ezek a novellák eleve dialógusban íródtak — kész drámai művek. Kettő is szerpelt közülük: Az anya­szívről, valamint Az arany­óráról és a láncról szóló dialóg. Mindkettő erőssége volt a Molnár Ferenc no­vellatermését bemutató mű­sornak. A női lélek kitűnő ismerője mutatkozott be az előbbiben, míg az utóbbi­ban a kisstílű „kincskere­sők” finom rajzű karikatú­ráját kaptuk. Tolnay Klári — a „kegyes” anya szere­pében kitűnően értette meg és éreztette velünk a fölé­nyes női ravaszságot és ra­finériát. Sajnos, Molnár leghaladóbb mondanivaló- jú írása, amelyeben rokon- szenve a kisemmizett kis­emberekkel legerősebb, s a polgári világról mondott ítélete is leghatározottabb — az átdolgozás során so­kat vesztett abból a gro­teszk és mégis megkapó feszültségből, amely oly­annyira sajátja. Igényes vállalkozás volt a Rival­da nékül, s bizonyára töb­ben kezükbe is veszik és végigolvassák Molnár Fe­renc Báró Március címmel kiadott novelláskötetét, melyből Vécsei Irén is vá­logatta műsorának anyagát;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom