Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-19 / 91. szám

l#W. április 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TV KÉPERNYŐJE ELŐTT 3azz iskola címmel megnyitotta kapuit a televízió új iskolája. Ré­gi kívánság teljesedett ez­zel, hiszen a jazz muzsika utóbbi években bekövetke­zett előretörése nálunk is kívánatossá tette alapjai­nak szélesebb körű megis­mertetését. Már a megnyi­tó is felvillantotta, hogy az ismeretanyag természetéből eredően sok muzsika és kevés beszéd jellemzi majd az adásokat. Szerencsésnek ígérkezik továbbá az is, hogy a szerkesztők igye­keznek megkeresni — a megnyitóban meg is talál­ták — azokat a kép-zene összekapcsolására épülő le­hetőségeket, melyek tévé­szerűvé teszik az elsősor­ban akusztikus anyag tár­gyalását.­Kitűnő példaként láthat­tuk a jazz-zene társadalmi tartalmának illusztrálására, az üzemi munka ritmusára épülő képek, s az ugyan­abban a ritmusban meg­szólaló muzsika egybekap­csolását. Helyénvaló az a törekvés is, hogy a muzsi­ka legkiválóbb alkotói, — klasszikus előadóművészei vesznek részt a műsorban, hiszen így igazán nem le­het kétséges: a jazz-zene nem csupán szórakoztató „tánczene”, hanem korunk egyik zenei kifejezője. — Gonda tanár úr imponáló tisztasággal és világosság­gal nyitotta meg a Jazz-is- kola első, 1967-es „tan­évét”. A TV Irodalmi Klubja is iskola, a szó tágabb ér­telmében; az irodalmi is­meretek megszerzésének, vagy felelevenítésének kö­tetlen módja. Legutóbb az angol és amerikai irodalom birodalmába kaptunk meg­hívót és hozzá a játékve­zető távcsövét, hogy vala­melyest el tudjunk iga­zodni a mérhetetlen távla­tokat felmutató világban. Zavart viszont bennünket az, hogy mielőtt elindul­tak volna — kalauzaink Ungvári Tamás és Kéry László — mint útközben ki­derült, nem egyeztették ki­indulási pontjukat, s ebből aztán az következett, hogy a játékvezető távcsövén Osbome volt az új angol irodalom kezdete, míg Kéry tanár úrén Coopernél kez­dődött. / 7, effajta kisebb eltéré­sek nemcsak a játék iránti bizalmunkat kezdhetik ki, de presztizs-viták kelle­metlen levegőjét is áraszt­ják. Ez pedig teljesen ide­gen a klub játékos hangu­latától. Ugyanakkor magá­ban a közvetítésben is elő­fordultak nem is jelenték­telen kép-bakik. (Például a játék hevében a hátul egy­kedvűen trécselő stáb ki­ábrándító látványa.) Aztán a rendező is közbeszólt — talán jobb, hogy nem hal­lottuk, amit mondott. A játék igazi erényét a jól megválasztott részletek bemutatása jelentette; a lelkiismeret és a felelősség íróinak szemléletes bemu­tatása. Különösen tetszett a Graham Green Havannai emberünk című művéből készült jelenet. Ungvári László játéka az élmény teljességével hatott. A hosszú kézből mást tanulhattunk; bepii- lanhattunk a nyomozás kü­lönös logikájú és rafinériás világába. Az 1956-ban ké­szült angol bűnügyi film nem operált véres hullák­kal, váratlan fordulatokban bővelkedő cselekménnyel, a detektív-filmek hatásos sablonjaival, mégis vérbeli izgalmat tudott kelteni. Nem hullák hátán lépdel­tünk a leleplezés döntő pillanatáig, csak a nyomo­zás hétköznapi tempójában és hangulatában követtük a Scotland Yard felügyelő­jét, a férfias és markáns Jack Hawkins-ot. A kitűnő karakterszínész és az egy­kori dokumentarista -’har­tes Frend összefogásából „hidegvérű” bűnügyi film született. Érett fölénnyel és felnőtt iróniával nézik ma­guk is kiruccanásukat a detektív históriák világába. Haiula bácsi — és társai viszont olyan igazságokra tanítgatja a vakációját töl­tő Tutajost Tüskevárban, melyek birtokában jobban megállhatja majd a helyét a mindennapi élet felada­tainak sűrűjében. Nem hős az öreg, csak Tüskevár szolgája és korlátlan ura. Kopott ruhája van, s nem ütközik meg látványosan senkivel, címként is csak a bácsi jutott neki. Egyet­len fegyvere: bölcs, józan esze és az évek során szer­zett tapasztalatai. Mégis érdemes rá hallgatni — sokkal inkább, mint az idő­közben elbúcsúzott Ivanhoe- ra Különösen pedig azért, mert Bánhidi László a tes­tére szabott szerepben egye­dülállóan tökéleteset alkot a maga nemében. Társait szombaton este láthattuk a 60 éven felüliek rádiós vetélkedőjéből köz­vetített részletben. A da­lolva komédiázó galgahé- vízi nagymamákat és a verselgető és hangutánzó nagyapákat, de lehet, hogy már ükapákat. A kisúj­szállási Péri Lajos láttán az embernek az a gondola­ta támadt, hogy tán még a bot is megszólalna, ha ő akarná. Kedves pillanatok voltak. Röviden Égető kérdés nyomába szegődött Takács István szerkesztő, amikor riport­műsorában a mezőgazdasá­gi szakképzett fiatalok „sorsát”, az elkallódottak százainak sorsát vette izem- ügyre. Érdemes elgondol­kozni az elhangzottak ta­nulságain. A több színhe- iyes kapcsolás változato­sabbá tette műsorát. A Ku­lisszák mögött — mely a dublőzök (pótemberek) vi­lágával, veszélyes életükkel kívánt megismertetni — egykét izgalmasabb moz­zanattól eltekintve jobbára artista bemutatóra szűkült. Helyénvaló volt a Kap­csoljuk — látogatása a di­vat területére. A kincsről adott tájékoztató, a művé­szet egy kevésbé ismert vi­lágába kalauzolt — bemu­tatva az emberiség felbe­csülhetetlen értékeiből né­hányat. Major Tamás ösz- szetett műsorának ismételt közvetítése a költészet ün­nepének alkalmából került sorra. A felejthetetlen él­mény az ismétlést is meg­érte. V. M. ROBI és társai... Mégsem pereskednek Smid Robi olyan olajos, maszatos, mintha nem is autószerelést tanulna, ha­nem kéményseprést. Véznácska, alacsony, nagyszemű gyerek. — Jól választottál szak­mát? — kérdeztem. — Nem bántam meg. Sze­retem a gépeket. Apám ti­zennégy éve buszsofőr, itt a szolnoki Autóközlekedési Vállalatnál, ő hozott be ta­nulónak. — Hol laktok? — Tiszaderzsen. — Onnan jársz be? Robi arca felderült. — Dehogy. Albérletem van Szolnokon. — Mennyit fizetsz? — Százhetvenet. Együtt lakom a nénivel. — Hol vacsorázol? — Magam állítom elő. Tudok főzni is. Ha akarja, meghívhatom egyik estére. — Aztán jól tanulsz? Elpirul, kamaszosan fin­torog. — Négyből megbuktam félévkor. Azt hittem, úgy megy ez is, mint odahaza az általános iskolában. Mire rájöttem erre, már nagy bajban voltam. De javítok, megfogadtam. Szűkös már a tanműhely — Ha végzett, hova viszi az útja? — Maradok a vállalatnál. Jó itt. Megszerettem. A gyakorlat az „szent“ Az iskolában Vince ere­jéből is csak közepesre fu­totta. Szerinte a gyakorlat a fontos, abból négyest ka­pott. Ez neki elég. Dobos Ferenc (édesapja a színház főfodrásza) az anyanyelvé­vel bajlódik a „suliban”. A nyelvtannal alig tudott elégségesre megbirkózni. A többiek is a közismereti tantárgyakkal állnak hadi­lábon. A gyakorlat az más, az „szent”. Farkas Pista minta gye­reknek számít. Ö az iskolá­ban jól megállja a helyét és a műhelyben szintén kiemelkedően tanul, dolgo­zik. Pedig Tiszapüspókiből jár be. Ami for du utót hozhat Az udvar népes a jövő szakmunkásaival. Hetvenkét fiú tanulja a szakmát a vál­lalatnál. Bizonyosan jó sze­relők lesznek, de vajon művelt emberek is? Ez utóbbiban kételkedem. De ki tehet erről? A gyere­kek és nevelőik egyaránt. A szülőkkel való tanácskozás hasznos lehet, de ez önma­gában nem hozhat komoly fordulatot. Azt hiszem be kellene látni: a szakmunkástanulók között is szép számmal akadnak hátrányos helyze­tű gyerekek. Ezekkel a kö­zép- és általános iskolákban különös gonddal foglalkoz­nak a nevelők. Méghozzá eredményesen. Ügy vélem, ennek a mód­szernek a szakmunkás kép­zésben éppen úgy helye van. De nemcsak az iskolában, hanem a tanműhelyben is. Fábián Péter Kongresszus élőit — vendégségben Robi elköszön, dolga van. Láthatóan örült, hogy meg­szabadult tőlem. Kovács Sándor az elsőévesek meste­re. A szűk műhelyre pa­naszkodott. Kinőtték már, de a bővítése még szóba sem jött. — A zsúfoltság akadályoz­za az oktatást.. Nagyobb munkadarabokat nem hoz­hatunk be a műhelybe. A Hiúk többsége ezért kain dolgozik a szerelők mellett. Vagy az udvaron, vagy benn a csarnokokban. — Jól tanulnak a gyere­kek? — Az iskolai átlaguk alig jobb a közepesnél, vi­szont a gyakorlati eredmé­nyük négyes fölött van. — Bukás? — Tíz százalékuk elha­salt. — Hogyan foglalkoznak a bukottakkal? — Majd a szülői értekez­leten beszélünk az apjuk­kal. — Mi a tapasztalat: az új szakmunkások itt maradnak a vállalatnál? — Többségük nem. Vidé­kiek. Otthon keresnek mun­kát. Meg aztán nem fűlik a foguk a három műszakra. A kezdők órabére is ala­csony. Nehéz megtartani őket. Ismét a gyerekek közé mentem. Koller Vince az idén már szakmunkás lesz. A bajusza is kiserkent. Termelőszövetkezeti nő­bizottságok titkárait és el­nökeit látta vendégül hét­főn a jászladányi Petőfi Tsz nőbizottsága. A szolno­ki járás tsz-eiben dolgozó asszonyokat. lányokat kép­viselő vendégek a jászla- dányiakkal együtt arról ta­nácskoztak, melyek azok a számukra legfontosabb kér­dések, amelyeket küldöt­teikhez továbbítanak, — amelyekre a szövetkezeti kongresszustól választ várnak. Sok gondolatot elmond­tak, elsősorban a háztáji területre való jogosultság rendezését, a teljesített munka arányában javasolt fizetett szabadság kezde­ményezését, a munkalehe­tőséget növelő segédüze­mek létesítésének sürgeté­sét stb. A beszélgetést Holló Gáborné a vendéglátó tsz .nőbizottságának elnöke ve­zette, aki előzőleg már részt vett egy tanácskozá­son, amely kifejezetten a tsz-ekben dolgozó nők hely­zetét, jogait tanulmányoz­ta. A véleményeket Dé- kány Jánosné és B. Lantos Istvánná, a tsz kongresz- szus két küldötte jegyezte fel. Háztáji földet kapnék a fiatalok A jelenleg érvényben lévő termelőszövetkezeti alapszabály szerint a szü­lőkkel közös háztartásban élő fiatal termelőszövetke­zeti tagoknak nem jár háztáji föld. Ebben a kér­désben egyébként a terme­lőszövetkezetek első kong­resszusa, az új alapsza­bály fog dönteni, mely megváltoztatja a régit. A jászapáti Alkotmány Ter­melőszövetkezetben azon­ban már az idén is adnak háztáji földet a fiatalok­nak. A közös gazdaságban százhúsz fiatal ember és leány dolgozik. Közülük számosán — például And­rási Ilona — több mint 300 munkaegységet teljesí­tettek tavaly. A termelő- szövetkezet közgyűlése ezért úgy döntött, hogy azok a fiatalok, akik 150 munkaegységen felüli tel­jesítményt értek el, bérki­egészítésként 400-tól—800 négyszögölig háztáji földet kaphatnak a közöstől. Ez a határozat mintegy hat- van-hetven fiatalt érint a közös gazdaságban. A jászberényi Március 15 Tsz tavaly 510 mázsa szőlő és 103 hektoliter bor szállítására szerződött a Csongrád—Szolnok me­gyei Állami Pincegazda­sággal. Ám a múlt év a szűkentermő esztendők közé tartozott a szőlésze­tekben. A tanács mező­gazdasági osztálya is iga­zolta: a szövetkezetnek 210 mázsa szőlővel keve­sebb termett a tervezett­nél. Így a lekötött meny- nyiségnek is csak 73 szá­zalékát tudta átadni. A vállalat azonban nem nyugodott bele a té­nyékbe, s 30 hektoliter bor le nem szállítása mi­att 14 310 forint kötbért követelt. A tsz is meg­makacsolta magát: nem kötött 196J. évre újabb szállítási szerződést a vál­lalattal. A jogvitás ügy a napok­ban a jászberényi járási tanács felvásárlási egyez­tető bizottságához ke­rült. A szövetkezet meg­bízottja igazolta, hogy a tagok részesedését is ará­nyosan csökkentettek, te­hát nem kupeckedtek a borral. A vállalat megbízottja engedett a korábbi me­revségből. Lemondott a kötbérigényről, s egyen­jogú partnerhez méltóan tárgyalt a szövetkezet megbízottjával. A közös gazdaság megbízottja fel­ajánlotta, hogy a tarta­lékalapból még három hektoliter bort átadnak a vállalatnak. Erre az évre pedig a lehetőségnek megfelelő mennyiségű szőlő és bor szállítására szerződnek a pincegazda­sággal. E példa mutatja, hogy így is lehet, dönteni, egyezségre jutni a mg vi­tás ügyekben. — m. j. — A 13óz-sh 1 ss. tér petéi tarnaszentmáriat Kőhá- oyája értesíti a válla­latokat. magánosokat: rendelkezik korlátlan mennyiségben kiváló minőségű és tulajdonságó termés­kővel (vegyes, válogatott, Cikiop ás tömb). Vagonba rakva is szállítunk! Cím: KÖBANYA, rtiN »szentmarja GYOMLÁLJÁK A PAPRIKA ÁGYAKAT A KUNHEGYESI LENIN TSZ 1ÍEN. — NZs —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom