Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-16 / 89. szám

iím. íprtiis i«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 logos igények, jogos remények Múlnak a napok és hetek, az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésének dátuma, 1968 január elseje mind érzékelhetőbb közelségbe kerül. A politikai és gazdasági munka során már napjainkban tapasztal­hatjuk az előkészületek sokféle, meghatározott és megvalósított intézkedésekben megnyilatkozó jelét — a tervmutatók számának jelentős csökkentésétől a nyereségnövelés sajátos formáinak keresésén át a kö­tetlenebb létszám- és bérgazdálkodásig —, ám hiba lenne lebecsülni a még meglévő akadályokat. Közü­lük is elsősorban azokat, amelyek mélyben úszó jég­hegyként a dolgok felszínén ugyan alig láthatóak, de hatásuk — adott esetben — annál inkább érezhető. Itthon nem kell, nyugaton kedvelik a spárgát Megkezdték a szüretet a jászberényi Vörös Csillag Tsz-ben Közös forrásból fa­kadt, bár szavakban kü­lönbözőképpen megfogal­mazott, s jogos méltatlan­kodást tükröző érzéseket, pontosabban szólva véle­ményeket jegyeztem fel nemrég, — munkásokkal beszélgetve. — Sok a „ta­karó kereső” — mondta egyikük. A másik bizo­nyítvány magyarázókról beszélt, — akiknél csali az a fontos, hogy megtalálják az „ürügyet”, amire lehet hivatkozni, amit lehet okolni. Az új gazdasági mechanizmus a jövedelme­zőbb, a közösség és az egyén érdekét egyaránt jobban szolgáló gazdálko­dás tettekre serkentő ke­reteit teremti meg — mondták a munkások —, ám jónéhányan már nap­jainkban, tehát jóelőre megmagyarázzák saját te­hetetlenkedésük, óvatosko­dásuk bizonyítványát Az ilyen felfogással szembe a munkások véle­ményében közös: a felhá­borodás. Ami pedig a pesszimista okoskodókat il­leti, ők is közös alapállást foglalnak el. A közvéle­mény — s itt okkal hasz­nálhatjuk a legszélesebb közvélemény megjelölést — jogos igényét és reményét vonják kétségbe, igyekeznek előre takarókat keresni, mert — úgymond — akkor is lesznek hibák, lesz aka­dozó anyagellátás, hiány­cikkek utáni hajsza az üz­letekben, a megfelelő munkát nem megfelelően elismerő bérezés, mert — mondják ismét csak ők — csodák nincsenek. Ki hi­szi, hogy az új mechaniz­mus csodaszer, olyan auto­matizmus, amely néhány gomb megnyomása után önmagától mindent a he­lyére tesz? Gondolkodó és az életet ismerő ember nem hisz ilyet, de azt sem hiszi — sőt: tudja az ellen­kezőjét —, hogy a gazda­sági életben lévő bosszan­tó fonákságok, ellentmon­dások — fejlődésünk meg­annyi akadályai — elke­rülhetetlen istenverés len­ne. Joqos igényről és re­ményről szóltunk. Hiszen a dolgozó embert szolgálja az új mechanizmus, annak nö­vekvő jólétét, a társadalom, tehát az ország gazdagodá­sát, a társadalmi igazságos­ság fokozottabb érvéneysü- lését az egyéni jövedel­mektől az árrendszeren át a beruházásokig. Népszerű az új mechanizmus gondo­lata, terve. Ez a tény egy­ben nyomós erkölcsi kény­szer is, amely jobb, ered­ményesebb munkát követel a vezetőktől és beosztot­taktól egyaránt. Talán ép­pen ettől, a következmé­nyektől félnek azok, akik igyekeznek „lebeszélni” az optimistákat. Az ilyen próbálkozások­ra csak azt lehet mondani: kár a gőzért! A vásárló joggal igényli, hogy „érte” legyenek az üzletek, s azokban ennek megfele­lően bánjanak is vele; a jó szakmunkás is jogosan elvárja, hogy a többlet- nyereség végre hozzájuttas­sa őt a kezdőktől, a köze­pestől, vagy a kétbalkezes­től megkülönböztető bér­hez; a háziasszony sem akar bosszankodni amiatt, hogy hetekig-hónapokig kell várnia filléres javítá­sokra; a tervező mérnök sem hagyja veszni nagy­szerű megoldásait a bürok­rácia. a tehetetlenkedés zá­tonyain. S a termelőszövet­kezetieknek is elegük van abból, hogy kiskapukat ke­resve, ügyeskedve, vesze­kedve „lavírozzanak”, s most már az ésszerűség és az egyenesség útján halad­va akarnak boldogulni. A példák további sorolása fe­lesleges: éppen eleget tud Az építésügyi miniszter a lakóházak tervezési és épí­tési színvonalának növelé­sére, a mind jobb munka ösztönzésére nívó-díjat ala­pított. A „Legjobb lakóház nívó- díj” elnevezésű kitünte­tést évente adományozzák majd a legjobban megter­vezett és kivitelezett la­kóház alkotóinak, tehát a tervdokumentáció készítőinek, az építésveze­tőnek, illetve a generál- és alvállalkozók legkiemelke­dőbb munkát végző dolgo­zóinak. Indokolt esetben a típusterv eredeti tervezője mindenki a maga szőkébb környezetéből. A történelmi szük­ségszerűség, és a közakarat kettős, de egybehangzó pa­rancsa iránt érzéketlenek azok, akik a megfontolt­ság, a józanság hamis lát­szatát keltve óvnak az il­lúzióktól. Csakhogy az új mechanizmus alapvető változásokat jelent, s ez nem illúzió. Mintahogy az sem, hogy igenis mód és lehetőség teremtődik a minden tekintetben jobb, korszerűbb gazdálkodásra, az egyén érdekeltségének növelésére, a szocialista gazdaságban bőven rejlő, s ma még nem kamatozta­tott erők feltárására, s szolgálatba állítására De ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Valóra kell vál­tani őket És ezt nem úgy- kell elkezdni, hogy jéghi- d g vízzel hűtögetik az emberek reményeit Mészáros Ottó és a lakóterületi egység részletes rendezési tervét készítő várostervező is ki­tüntethető. A legjobb lakóház kivá­lasztásánál többek között figyelembe veszik, meny­nyiben felel meg az épü­let formája és helyiségei­nek, lakásainak beosztá­sa, használhatósága a kor­szerűség, a célszerűség és a gazdaságosság követel­ményeinek. Megvizsgálják, hogyan il­leszkedik be a lakóház köz­vetlen környezetébe, a lakó- területi egységbe, vagy a városképbe. Nagyon fontos Holdanként tízezer forint bevételi terv Évről évre jelentős terü­leten rendezik be a kerté­szetet a tiszagyendai Lenin Tsz-ben. Hagyományos a dinnyetermesztés. Az idén 100 holdon lesz zöldségker­tészet. Paprikát, paradicso­mot, uborkát, szőlőt és gyümölcsöt értékesítenek majd. összesen 30 holdon diny- nyéznek. Ezt részért ter­mesztik a szövetkezeti ta­gok. Holdanként tízezer fo­rint bevételi tervet készí­tettek. A közeli napokban már megkezdik kiültetni szabad földbe a dinnyepa­lántákat. # Csökkent as elfogadott újítások száma Szolnok megye mezőgaz­dasági üzemeiben igen je­lentős többletjövedelemhez jutnak az elfogadott és be­vezetett újítások alkalma­zásával. Jellemző, hogy 1962-ben 363 újítást nyújtottak be a dolgozók, tavaly viszont már 487-et. Sajnos a sta­tisztika azt bizonyítja, hogy csökkent az elfogadott újí­tások száma. Hiszen 1963- ban 273, 1964-ben 296, 1965-ben 273, tavaly vi­szont csak 248 újítást fo­gadtak el. Ebből 187-et ve­zettek be. Üregek és fiatalok A tiszaburai Lenin Tsz- ben is igen magas volt eddig az átlag-életkor. Meghaladta a 67 évet. A környékben is egyedülálló­nak tartották ezt Az el­múlt hetekben azonban új tagok kérték felvételüket a közös gazdaságba. Szinte napról napra ta­pasztalni lehet, hogy a IX. kongresszus ' határozata nyomán mind többen, fon­tolják meg a belépést. Különösen a fiatalok és a nők. Legutóbb harmin­cán léptek be a Lenin Tsz-be. Valamennyien fia­talok. feltétel, hogy megfelelő minőségű legyen a ház ki­vitelezése. A javaslatokat véleményezi a Magyar Épí­tőművészek Szövetsége, az Építőipari Tudományos Egyesület és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészkara, majd az építésügyi miniszter dönt a kitüntetések oda­ítéléséről. A miniszteri utasítás alap­ján első alkalommal ez év májusában készítik el az előterjesztést az 1966. első félév végéig átadott legjobb lakóházak alkotóinak nívó­díjáról. Megyénk egyetlen gaz­daságában — a jászberényi Vörös Csillag Tsz-ben — termelnek spárgát. Nálunk e zöldségfélének kevés a be­csülete. Telepítéskor a jászberényi közös gazdaság tagjai is így voltak vele. Ellenezték a költséges munkálatokat. A spárga ugyanis évélő növény, 30— 40 éven át lehet a termé­sét szüreteink A spárga nem igényes növény. Sőt, a meleg futó­homokon díszük a legjob­ban. Telepítéskor bőséges szervestrágyát kíván (ezt évenként ismételni kell). Mindössze kétszer kell ka­pálni. A növény három év múlva termőre fordul Té­len letakarítják az ember­magasságú szárát. majd bakhátakat alakítanak ki. A spárga ugyanis a föld alatt nő, fejlődik. Vigyázni kell, hogy a szárát ne dug­ja ki a felszínre, mert ak­kor megkékül és csökkent értékű a termés. A jászberényi Vörös Csil­lag Tsz-nek 15 hold termő spárgája van. Űjabb 17 hold jövőre terem először. A szüretet kedden kezdték meg a gazdaságban. — A tagok kora reggeli órákban figyelik a bakhátakat, hol lehet megfelelő sípot szed­Információs jelentést kap­tunk. Hivatalos közleményt arról, hogy a baromfineve­lők 1963 óta minden év­ben meghirdetett verse­nyében tavaly kik érték el a legjobb eredményt. Az öt járás és négy vá­ros huszonegy asszonya — akik az első három helyre kerültek — több mint 200 mázsa csirkét, négy és fél­ezer libát, 40 ezernél több tojást, sok pulykát, és tol­lat adtak át1 a kereskede­lemnek. Aki valamennyire is tud­ja, milyen sok munkával jár, amíg az apró jószágot ni. (A szakemberek így hívják a spárga termését.) Szerdán már 280 kiló vá­logatott, ládába csomagolt spárgát adtak át a MÉK- nek. A szállítmány a Feri­hegyi repülőtérre került Gyorsan továbbítják a Né­metországba szánt „cseme­gét”. A szüret hetekig el­tart a szövetkezetben. Inges János elnök ezt mondta a növényről: Jobb mint a szőlő. Most már a tagjaink is szeretik, mert jó kereseti lehetőséget nyújt nekik. Tavaly 180 mázsányit szüreteltek, s holdanként 13 ezer forint árbevételt értek el. Az első osztályú áru kilójáért ugyanis 24 forintot kap a szövetke­zet Az idén 220 ezer forint árbevételt terveztek, de ezt túlteljesítik. Az idén először szapo­rító anyagot is állítottak elő az ültetvény tervező vállalat részére. Az egy holdnyi növény 40 ezer fo­rint bevételt adott. De eb­bő! kicsi a kereslet A Hungarofruct szakem­berei többször ellátogatnak a jászberényi közös gazda­ságba. Dicsérik kiváló mi­nőségű árujukat, melyet nagyon szeretnek a nyuga­ti fogyasztók. felnevelik, amíg az árut átadásra vihetik, méltá­nyolja eredményeiket. S ha mindezt nem is részle­tezhetjük, hadd említsük legalább annak a hét asz- szonynak a nevét, akik a jók között is a legjobbak, akik a járásonként! három helyezett közül is az elsők tettek: Murányi Sándorné Mezőhék, Szikszai Béláné Törökszentmiklós, Horváth Miklósné Jászapáti. D. Nagy Ferencné Kunszent- márton, Szegedi Istvánná Tiszafüred. Kirják Károly- né Karcag. Kovács Sándor­né Mezőtúr, A Szolnok megyei Építőanyagipari Vállalat török­szentmiklósi üvegtechnikai részlegében elkészült az új üzemépület. Rövidesen átadják a szociális léte­sítményeket is. Képünk az új műhelyben készült Jancsó Margit üvegműves iparitanulóról. — NZs Nívó-díj a legjobb lakóház tervezőinek és kivitelezőinek — m. 1. — NAGYKÉPŰSÉG Szószerint ez a mon­dat szerepel a tiszaföld- vári művelődési ház évi tervében: „A televízió mezőgaz­dasági adásait nem min­den esetben tudjuk figye­lembe venni, mert néha bizony Tiszaföldváron a két termelőszövetkezet­ben sokkal korszerűbb eszközökkel történik a termelés, mint amilyet a televízió bemutat.” Hát, hát... Mit mond­junk erre? Azt, hogy egy ember hogyan veszi, vagy hogyan nem veszi figyelembe a televízió mezőgazdasági adásait, magánügy. Ha ugyanezt egy intézmény nevében jelenti ki, már közügy. Többszörösen is. Egyszer azért, mert nem igaz, hogy a két tiszaföldvári termelőszövetkezet tagjai semmit se tanulhatnának másoktól. Erre az idei ver­senysorrend is bizonyí­ték. Másodszor pedig. Ha még valóban a két tisza­földvári tsz lenne a le- geslegjobb is az or­szágban, akkor sem be­csülhetné le mások ta­pasztalatait. De egyikről sincs szó. Szerencsére a tiszaföldvári közös gaz­daságok vezetői és tagjai szerény emberek. Annál furcsább tehát, hogy helyettük más él vissza az ő babérjaikkal. Végül. Ha már ennyire nem tudják figyelembe venni a televízió mező- gazdasági adásait — no­ha az igen sokszor a ti­szaföldvári tsz-ekből is sugároz —* szeretnénk egy titok nyomára buk­kanni. Nevezetesen hon­nan tudják előre megál­lapítani a tiszaföldvári művelődési ház program­jának alkotói, hogy mi­lyen lesz a tv szóban- forgó műsora? b 1. rrrri 4 győztesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom