Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1967-04-08 / 82. szám
WH. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A győri házgyár bi * l kV I i gm >/ w Ml?1 ^ f * ,Sl «A győri házgyár kipróbálását 1961. november 30-án kezdik meg. Évente 3400 lakásra való épületelemet gyárt majd a hatalmas kombinát. Az EM. Győr megyei Állami Építőipari Vállalat 152 hatalmas tartópillért állít fel, amely a fő gyártócsarnok tetőszerkezetét támasztja alá. A 18 000 négyzetméter alapterületű fő gyártócsarnok tartópilléreinek beemelése befejezéshez közeledik. Az építkezés ebben a szakaszában 10 000 mázsa cementet használnak fel, a tartó és „áthidaló” elemek készítéséhez. A képen: A fő gyártócsarnok pilléreit emelik a helyére. Beteg, le a bicikliről Megsokasodtak a betegek. Nem mondom, azelőtt is akadt belőlük bőven a rákóczifalvai Rákóczi Termelőszövetkezetben. De most különösen megszaporodtak. Kezdődik pedig a jó idő, szükség lesz a dolgos kezekre. Kerül itt is idősebb ember. Nehezebben mozog öreg korban már mindenki. A szerszám, a munka kifordul a reszkető kezekből, jó ha bot váltja fel. Aztán a közöstől várja a megélhetést. — Földjét beadta, gondoskodjon csak a szövetkezet őróla is. Háztáji föld mindenképpen jár, a földjáradék szintén, egy kevés kenyérnekvalót esztendőről esztndőre mindig megadnak, meg ugye a rendkívüli segélyt a szociális alap terhére. Azért beteg az ember. Azért vénült meg. A kulturális és szociális alap így aztán évről évre beosztódott. Két oldalról is. Számolt vele a szövetkezet, a vezetőség, mert hogy tervet is kellett ugye mindig készíteni, hová gurulnak el a forintocskák. Számolt vele az idősebb tagság. Mert az már egészen furcsán jönne ki, ha ugye egyik esztendőben kap az ember 600 forint rendkívüli segélyt, s a másik esztendőben pedig csak ötszázzal szúrnák ki a szemét. Leghelyesebb, ha el se fogadja. Ami jár, az jár. Élvégre megszavazták közgyűlésen a szociális alapot. A „Rókóczi”-ban sem kevesebb, mint 400—450 ezer forintra rúgott a szóbanforgó alap. Jól zárta az elmúlt évet a közösség, emelkedett ez az összeg is. Sőt. Nagyot emelkedett. Betegsegélyző lett a szövetkezet, a saját betegeinek táppénzt fizethet. Természetesen a kulturális és szociális alap terhére. — Hagyjunk egy milliót — fogadta el a közgyűlés. S hagytak. Most aztán jönnek a betegek. Egy kis tavaszi nátha, egy kis kerti munka odahaza, szóval sok a beteg. Szinte már el sem lehet hinni. Az meg igazán véletlen, hogy beteget jelent az egyik vezetőségi tag is. Mi van abban? Beteg, hát beteg. Mással is megeshet. Aztán olyan jó az idő, de olyan jó, hogy a kertet már vétek lenne bevetetlenül hagyni. Nem nagy munka, egykét napba beletelik. A biciklizés úgyszintén véletlen. Mert ugye beteg ember nem szívesen ül a kerékpárra. Leszédülhet róla. Igaz, a szóbanforgó fiatalember nem szédülős. Még betegen sem. A vezetőség mégis csak szólt neki. — Ne üljön már olyan sűrűn arra a kerékpárra! Még a végén összetöri magát. Akkor aztán megvan a baj. S tessék! Erre nem megsértődött? A figyelmeztetés azonban elhangzott; beteg, le a bicikliről! Betegellenőrzőket állít munkába a közös. Rövidesen. Ne legyen annyi biciklizés. És ha mégis? Nem kell kitérni az útból. Bicikliről nagyot eshet az ember. Főleg, ha gyengélkedik is. L. I. Á világ legolcsóbb rádiója Pakisztánban az atomenergia-központ elektronikai részlegének igazgatója olyan rádiót Konstruált, amelyet az egyszerű gyertya lángjának energiája táplál. Az újdonság körülbelül két dollárba kerül. A rádió csupán tranzisztorból. 0,1 mikrofarádos kondenzátorból és tekercsből áll. Működéséhez egyszerű hőelemre van szükség. A hőelem bármely hőforrás — gyertyaláng, lámpa, sőt égő pipa — fölött elhelyezhető. A készülék különösen ott tesz jó szolgálatot, ahol nincs áram és ahol a lakosság szegény ahhoz, hogy drága tranzisztoros készülékeket vásároljam ÍGY Í1W\K MI Jó téma a mechanizmus Idegen szavakat mértékkel Van aki szereti az apróhirdetést Az újságírók, szerkesztők számára mindig érdekesek, tanulságosak az olvasókkal való találkozások. Ilyen alkalmakkor saját munkánkról hallunk véleményt, s éppen azoktól, akik nap mint nap kézbeveszik, olvassák lapunkat. Előfizetőink, rendszeres olvasóink az ankétokon nemcsak dicsérő szavakat mondanak, hanem a hibákra, mulasztásokra is figyelmeztetnek bennünket. Nem rejtik véka alá azzal kapcsolatos véleményüket sem, hogy miről szeretnének többet olvasni az újságban, milyen írásokat, cikkeket várnak, igényelnek. Mindezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy tovább javítsuk munkánkat, lapunk színvonalát, s olyan újságot írjunk, szerkesszünk, amelyet egyre többen és többen vásárolnak meg, fizetnek elő. Olvasótáborunk gyarapítására, az előfizetők számának növelésére a közeljövőben több községben lapterjesztési kampány induL Ezek bevezetéseként több helyen tartunk Néplap an- kétot. Ilyen rendezvény volt csütörtök este Jász- árokszálláson, ahol lapunk olvasóival, barátaival találkoztunk. A népes ankéton úgy vélekedtek a Szolnok megyei Néplapról, hogy az betölti hivatását. S hogy a jövőben ez méginkább így legyen, ahhoz egy-egy javaslattal hozzá is járultak árokszállási olvasóink. — Volt, aki azt kérte, rendszeresebben közöljünk olyan írásokat, amelyek a gazdasági mechanizmus szellemének megértését segítik. Vagy ismertetik, hogy egy-egy üzemben, vállalatnál, ktszben hogyan készülnek 1968-ra, milyen intézkedéseket tettek már az új gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítésére. Az idős embereket az érdekli, hogy más községekben miként működnek a nyugdíjas klubok. Programjuk hogyan biztosítja az idős emberek nyugodt szórakozását. Többen igényelték, hogy az újságírók gyakrabban írjanak Jász- érokszállásról, a községben történt eseményekről, különböző rendezvényekről. Az ankét résztvevői azt is szóvátették, hogy cikkeinkben lehetőleg kerüljük az idegen szavak és a rövidítések használatát. Érdekes kívánsága volt egyik olvasónknak: azt kérte, hogy több apróhirdetést közöljünk. Hogyan lett gyárigazgató a tsz-elnök ? Egy millió téglát ad évente a lakosságnak a karcagi tss A szükség Karcagon is törvénybontó elem, mint akárhol. Tavaly, amikor építkezni szeretett volna a karcagi Május 1. Termelő- szövetkezet, mehetett fű- höz-fához, nem kapott se kiutalást, se téglát. Akkor hallották, hogy a szomszéd megyében, Hajdúböszörményben van egy' közös gazdaság, amely ilyen estetekben nem szokta a markát tartani. Tudniillik maga gyártja a téglát. Fábián Márton elnök elkocsizott a hajdúböszörményi Béke Tsz-be. Azzal tért haza: — Ezt mi is meg tudjuk csinálni. Ott kezdték, ahol kezdeni kell. A téglaégetéshez speciális föld, agyag kell. Mondták az idősebb szövetkezeti tagok, ők emlékeznek rá, hogy a kunhe- gyesi úton valamikor régen magán téglagyár működött. Ha a maszeknak jó volt az a föld, biztosan jó a közösnek is. Ástak, kutattak, mintát vettek, különböző százalékban keverték mészporral, s elvitték a téglagyárba. Megkérték, égessék ki. A próbaégetés kitűnően sikerült. Amelyik a legjobban bevált, azt hagyták meg mintának. Közben Szabó főkönyvelő számolt, kalkulált. Az elnök pedig nyakába vette az országot. Vásároltak téglaprést. szénporra alkudtak a TÜZÉP-nél, szénhulladékokra a vállalatoknál. Vettek földaprítót. Vezették a vizet, a villanyt. — A TITASZ Csányi Sándor szocialista brigádja vállalta, hogy hajnalban kiviszi az áramot a gyárnak kihasított két holdas telepre. Eközben már a szövetkezet négy tagját egyhetes tanulmány útra küldték a hajdúböszörményi szövetkezetbe. Már mestert is szereztek. Bukó Gyula bácsi, volt téglagyári munkással egyeztek meg, vállalja el az üzemvezetést. Ez is megvolt. De még menynyi minden kellett. Mégis. Jeles dátum, július 14-én indult az üzem. A karcaid termelőszövetkezet téglagyára. Már az első esztendő jól sikerült. Százhetvenezer téglát égettek tavaly, s harminckétezret adtak el. Első vevőjük az agyagipari htsz volt helyben. Aztán jelentkeztek sorban a többiek. A szövetkezet először csak a saját szükségleteire gondolt, de aztán jött a város. Kérte: gondoljanak a lakosságra is. Kalkuláltak, s kiderült nem járnak rosszul. Négyszáz forintból égetik a tégla ezrét. Az idénre saját részükön felül egymillió téglát égetnek. Hétszázezer a kiinma- darasi, a kisújszállási földművesszövetkezet TÜZÉP- telepei szerződtek le velük. A többi megy másnak. Elsősorban a szövetkezet tagjai lakásépítésére. A tsz saját tagjainak meg is hitelezi a téglát évvégi elszámolásra. Azt mondják, különben pár év alatt megtérül a beruházás, amit a téglaüzembe fektettek. Járjuk a szövetkezet üzemét. Valóságos gyártelep. Három kemence van, a negyediket építik. A lenszal- matetős szárítószínek alatt szárad a nyers tégla. Húszezer táglát sajtolnak naponta. A présnél lányok dolgoznak. Oda szállítószalag siet az agyaggal. Harminc munkást foglalkoztat a termelőszövetkezet ipari üzeme. Egyszóval nem boszorkányság. Mégis azt mondják, ők az egyedüliek a megyében. — Mikor hozzákezdtünk, csak nevettek rajtunk a többiek — mesélik. A tsz-elnök neve mellé most már odaillik a gyárigazgató cím is. De nem ezért csinálták. Azért, hogy minél jövedelmezőbben gazdálkodjanak, minél több embernek kenyeret adjanak. — borzák — Szuperfluktuáció és békés pipaszó A megyei tanács vb műve* lődésügyi osztálya tavaly márciusban harminckét népművelő körében végzett felmérést. Néhány hónap múlva megvizsgálták, milyen változá- zások történtek. A legszembetűnőbb az volt: a népművelők egy harmada időközben más pályát választott, újak kerültek helyükre. A fluktuáció sajnos azóta sem szűnt meg. Több művelődési ház igazgatói posztja most is csak ideiglenesen van betöltve. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mi ennek a hallatlan mérvű fluktuációnak az oka? A fizetéstől kezdve sokmindennel indokolják ezt. Az alapvető ok azonban az a nagyfokú igénytelenség, ami a káderkiválasztásnál tapasztalható. A képesítési rendeletet figyelmen kívül hagyva töltöttek be állásokat nagyon sokfelé a megyében. Volt olyan hely is, ahol a művelődési ház igazgatójának középiskolai végzettsége sem volt, nem hogy szakképesítése Lett volna. — Mit csináljunk, ha nincs jobb? — mentegetőznek a helyi tanácsok vezetői. Pedig az az igazság, hogy a legtöbb esetben nem is néznek alaposabban körül, s azt állítják a kultúrház élére, aki éppen kéznél van. Ez aztán megbosszulja magát. Előbb-utóbb az így népművelővé avanzsált. • ember is rájön arra, hogy az ő munkaposztján — képletesen szólva — nemcsak kornyikái- ni kell, hanem több szólamban énekelni. S akkor tovább álL Sajnos azok közül sincs mindenkinek rendben a szénája, akik élethivatásuknak választották a népművelést. A képesítési rendelet alapján például ebben a tanévben negyvenkét népművelőnek kellett volna megkezdeni a tanulást az egyetemen, illetve a tanítóképző népművelési szakán — b csak huszonötén tanulnak. Azok közül is három olyan van, akinek nem kellene tanulni. A képesítési rendelet megjelenésekor harminckilenc művelődési otthon vezetőjét kötelezték továbbtanulásra. Azóta huszonhármán kiléptek közülük. — Ügy látszik, nem tartják magukat ahhoz a mondáshoz: a jó pap is holtig tanul. Van aztán olyan is köztük, aki már harmadszor megy el a felvételi vizsgára, de nem készül fel megfelelően. Ügy gondolja, attól még nyugodtan pipálhat, utóvégre megkapja a gázsit. Az ő szempontjukból úgy látszik, ez a fontos. De a másokéból? Megyénk népművelői az idén is sok figyelemre méltó feladatra vállalkoztak — így például a szolnoki kulturális hetek rendezvénysorozatait említhetjük. Munkájuk azonban csak úgy lehet egész, ha valamennyi poszton kellő képzettségű ember áll. Az önképzés mellett helyi tanácsaink kellő káderpolitikával sokat tehetnek ezért. S. B. Körkérdések Divatban vannak. A heti és napilapok szerkesztőségeiben időnként megfogalmaznak egy eddig el nem hangzott kérdést. Egyik munkatárs a telefonkészülék mellé ül. Előre meghatározott rendben vagy csak ötletszerűen megkérdez egyes embereket, hogy mondjuk... — LEHET-E HAVI EZERKÉTSZÁZ FORINTOS FIZETÉSBŐL AUTÓT VÁSÁROLNI? Országos fontosságú kérdés. Hasznos, ha több ember hozzászólásával tisztázzuk: Íme itt vannak a válaszok. Az utcaseprő: — Frászt! A háziasszony: — Volt maga már egy százassal piacon? A beszerző: — Álljon meg a menet. Az egész csak takarékosság dolga. Kérem, aki legalább havi ezerkétszáz forintot keres, és valaki eltartja, annak hatvan hónap alatt összegyűlhet hetvenkétezer fo- rintjá. Ennyiért miért nem lehetne kocsit venni? Az orvos: — A kocsi ma már nélkülözhetetlen. Az ügyész: — A nevét, a lakcímét az illetőnek. Azonnal megindítom a legszigorúbb vizsgálatot A húsboltos: — Engedel- met, kinek mi köze hozzá? Az éjjeli őr: — Nem lehet kérem! Nem lehet! Éppen azért vagyok éjjeli őr. A múlt hónapban szabadultam. ☆ — HELYES V1SELET-É A MINI SZOKNYA? Ezt a kérdést is joggal feltehetjük. A válaszok feltétlenül rendet teremthetnek ebben a problémában. A tizennyolc éves bakfis: — Ügy forognak utánam a srácok, mint a ringlispil. A huligán: — Klassz vagy mamuskám! Kamelom a rugóidat! Az öreglány: — Kárhozat! Pokolba velük! A nagypapa: — Istenem, miért nem lehetek húszéves? ☆ És végül kérdezzünk meg néhány embert azzal kapcsolatban, hogy vajon VAN-E ÉRTELME A KÖRKÉRDÉSNEK? A sportoló: — Van ilyen az újságban? A sportoldalon sosem láttam. A tárgyilagos: — Nagyon érdekesek ezek a kérdések. Kár, hogy az olvasó már akkor sem emlékszik a válaszokra, amikor a következő oldalon jár. Az okos: — Hasznosak a fejtörők, a Ki-mit-tud versenyek és a körkérdések. Gondolkodásra késztetik az embereket. Ismeri Descartes aforizmáját? Gondolkodom, tehát vagyok. Na, latja, már ezért is érdemes feltenni ezeket a közhasznú kérdéseket És végül az, aki felteszi a kérdéseket: — Nélkülözhetetlenek. Telik az oldal. Egy lépést sem kell tenni a válaszokért. A legtöbb esetben az ember maga cuclizza ki a választ a kis- ujjából. Fontos, hogy sokezer olvasó türelmetlenül várja, hogy hátha egyszer ő is sorra kerül. Ugyan írni fog akkor válaszolni? R» r
