Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-06 / 80. szám

ma. április 6.

SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP

3

a TV KÉPERNYŐJE ELŐTT

Pusztán arra a gondolatra, hogy a múlt heti kibővített műsorhétről áttekintést adhassak, zavar fogd. A visszaidézett élmények hatására a bőség zavarába esem. Hiszen jó lenne írni az úttörők jólsikerült Húsvéti locsolásáról, szót ejteni az dgondolkodtató Vörös jelek a hadak útján című dokumen turrdUmrol,

taglalni a közízlésről adott szociográfiai igónycsségű program tanulságait és így tovább; de csábít az újdonság, melyet ezúttal a televízió bemondóinak újszerű bemutatkozása, egy hazai és egy idegenből átdolgozott tv-játék, a barátság jegyében született szórakoztató műsor és a most induló új ifjúsági tv-filmsoro- zai jelenteti

Válaszolunk.. *

A televízió tíz közismert bemondója jelentke- zett először önálló műsorral egy rajongó levélre adandó válasz ürügyén. S akiket eddig csak arcukról, fejükről ismertünk — kivéve néhányukat, akik már önálló riporteri feladato- kat is elláttak — most teljes valójukban jelentek meg nézőik előtt, előttünk. Sőt attól sem riadtak visz- sza, hogy a néző „belehalljon” gondolataikba. Tették mindezt az önvizsgálat és önbírálat iróniájával, a maga mutogatás legcsekélyebb jde nélkül. Lássátok, mi is emberek vagyunk. Bennünket is szorít a cipő,

ha kicsi; nekünk is csak egy nyelvünk van, pedig néha jó lenne egy másik is; s számunkra sem mindegy, jó műsort konferálunk-e, vagy pedig a rossz prókátorává szegődünk. Az önkitárulkozásnak és az önszemléletnek kellemes félóráját hozta tehát az ügyesen vágott, poénekkel megtűzddt bemutatkozás. Ugyanakkor képet kaphattunk könnyed formában a bemondói munka etikai és esztétikai problémáiról is — természetesen a nehéz- ségeivd együtt. Ezért vált igazán hasznossá számunkra a tv-bemondók Horváth Ádám rendezte első önálló műsora.

is a televízió háza tájára visz bennünket. Benedek Árpád jóvoltából a közelmúlt egyik nagysikerű szovjet komédiáját ismerhettük meg, Arkanov és Gorin művét. Az átdolgozás tömörítő munkája után is megmaradt a komédia sajátos humora, bár itt-ott kiütközött a színpadi származás jele is; különösen egy-egy nagyobb színpadra termett jelenetben. Ennek ellenére lendületes iramban, világos tagolásban bomlik ki a történet: egy egyszerű házasságkötés és lakodalom intervíziós adássá válásának története. Végül is az adás botrány miatt „technikai hiba” címén elmarad, de közben — ha görbe tükörben is — megismerhetjük a „szakma” munkamódszereit, nem ‘ különben a feltűnni vágyó laikus szereplők lelki természetrajzát Friss szemléletű komédia bontakozik kt előttünk egy-egy alak sematikus rajza ellenére is. Megkapja benne mindenki a magáét. Egyaránt nevetünk a nagy riport megtalálásától megszállottan robogó szerkesztőn, a „foltokban” gondolkodó és fontoskodó rendező felhős töprengésein és svenk-má- niáin, valamint a lakodalmi sereglet sete-suta igyekezetén. Az öreg nagyapón, aki szeretett hangszerét kellék zongorára váltja, csak mert így kívántatik; az örömszülőkön — egy vidéki falucska bárdolatlan boltvezetői —, akik birkóznak a szereplés és a szöveg nehézségeivel; a szakszervezetis barátnőn, aki mindenbal „felfedezi” az ideológiát. (Kiverik a szoba falát, helyes; a nagy szoba a dolgozók életszínvonalának a jele.) Kótyago- sodtak valamennyien; sokat hörpintettek a feltűnni- vágyás italából. Kivéve Pá- velt, a vőlegényt, aki egyedül őrzi meg józanságát — s a televíziós rumi! közepette is saját boldogságára gondol. Végtére is az ő esküvője ez, s nem a televízióé. Egyedül ő nem kér a „szakmabeliek” konyháján kotyvasztott eledelből.

Mégsem egyszerűen szatirikus körkép a szovjet szerzőpár átdolgozott műve. Több ennél: az álművészkedés bírálata egyfelől, másfelől a sematikus látásmód kritikája. A kettő különben sem esik messze egymástól. Ugyanakkor élesen világít rá arra is, hogy a valóság hű ábrázolásától távol áll mindenféle hó- kusz-pókusz. Mint ahogy az emberi méltóság sem egyeztethető össze elvtelen rajongással, s egyéb erkölcsi természetű viszketeg- séggel. És ez a komédia — ha nem is éppen új — de mindenképp világraszóló tanulsága. A népes szereplőgárda — élen Gyenge Árpáddal, Mészáros Ágival, Bárdi Györggyel — tudása legjavával vett részt a játékban. A sikerben oroszlánrészük van.

lök az adn

legalábbis abban a játszmában. amelynek végső tétje a harcias Szekeráfcné, a vasárnap délelőtti kártyacsata vesztesének hites társa. A nyertes Rizsák úr. a kisváros ezermesterkedő Figarója. Kudarcot vallott szerelmes, botcsinálta kártyapartner, s egy kis „közreműködéssel” abszolút nyertes. Egy hétre elnyeri Szekerákné szolgálatait, s az asszony odaköltözik hozzá, szűkös albérletébe. Megkóstolhatná a régen várt boldogság kenyerét — de

Tüskevár

Az első részletet láthattuk, s már a bemutatkozás, az életízű környezet, valamint a hús-vér figurák Igazi élménnyel kecsegtetnek. Fekete István hasonló című regényéből készült sorozat, s remélhetőleg az ifjúság meg fogja kedvelni.

inkább frizurát csinál ebül szerzett vendégének. Ehhez legalább ért Nem folytatom. Különös játszma. Valamikor bizonyára érdekes lehetett. Azokban az időkben, amelyikről Molnár Ferenc beszél Báró Március című novellájában. Ma azonban jól megrajzolt központi figurája ellenére is avultnak hat. Tizenhat éven felülieknek készült, de még így is kár volt kijátszani; kártyások nyelvén szólva: jobb lett volna, ha talonban marad.

Az első részlet — főként az iskolában készült jelenetek — kissé vontatott ritmusban indult útjára; a nyári vakáció élményei bizonyára felfokozzák a játék ritmusát is.

^áJüiií - V. M.

Nagyüzemi fajtakísérlet 1

Szolnok megye hat állami 1 gazdaságában j

a

Megterem-e jászkun földön az amerikai kukorica ? :

Különböző talajtípusokon és lényegében más-más éghajlati adottságokkal is, ám azonos tápanyag hozzáadásával nagyüzemi kuko- ricatermesztési fajtakísérleteket végez az idén hat Szolnok megyei állami gazdaság. Közöttük a héki, a csorbái, a középtiszai, a jászsági és a szenttamási.

Egy-egy üzemben tíz-tizenkét holdas parcellát állítanak be kísérleti célra.

A hat gazdaság nyolc kukorica fajtával kísérletezik. Közöttük a magyar

martonvásári fajtákkal is. Ám sokat várnak a külföldi — a jugoszláv, a román, az amerikai — kukorica vetőmagvak hazai „viselkedésétől”. A kísérletek célja az is. hogy megállapítsák: a bőven termő külföldi fajták közül melyek állják meg a magyar földön a helyüket. Továbbá hogy ezek között is egyik, vagy másik gazdaságban melyiknek a legkifizetődőbb a termesztése.

Az állami gazdaságok szeretnék mielőbb megoldani az úgynevezett

lépcsőzetes kukorica betakarítást, tehát azt,;

hogy a kukoricafajták ne ; egyszerre érjenek be. ;

■

■

Ezért is a kísérletekben ; szerepelnek középkései,; közepes és korai érésű ve- ; tőmagvak. Régi tapasztalat:; a korán betakarított kuko-; rica szártermése jó minősé- > gű takarmányt jelent a; szarvasmarha és a juh szá- ; mára, ha besilózzák. Szak- ; emberek szerint közepes; széna minőséggel felér.

Az állami gazdasági kf- \ sérletek egyben kiterjednek * a kukorica termesztésének J gépesítési gondjaira is.

JAJ, DE ÉRDEKÉÉ! (Fotó: Nagy Zsolt)

A Szovjetuniót ismertető kiállítás nyílt Szolnokon

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége rendezésében az ötven éves szovjet államot ismertető kiállítás nyílt kedden Szolnokon, a Ság- vári Endre megyei Művelődési Házban. Megnyitó beszédet Hack Márton mondott. A sok érdeklődő között megjelentek a város és a megye vezetői — többek között Csáki István, a

(Tudósítónktól) Búcsúztatták a karcagi városi tanács nagytermében Karcag és a környező városok, községek 1916 évfolyambeli hadköteles veteránjait. Az ünnepség alkalmával Mészáros János őrnagy köszöntötte a megjelenteket, majd Tóth István, a városi tanács vb elnökhelyettese tolmácsolta a városi pártbizottság és tanács üdvözletét Az úttörő kamarakórus és a pajtások énekszámai, szavalatai szereztek szép

Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint szovjet vendégek.

Az április 11-ig nyitva tartó kiállításon szép felvételek útján nyerhetünk bepillantást a Szovjetunió életébe. S mivel a legtöbb ember vizuális típusú, a kiállításon szerzett élmények bizonyára maradan- dóak lesznek.

perceket a jelenlévőknek. Kedves epizódja volt az ünnepségnek az, amikor Győrfi Péter veterán jelképesen átadta katonafiának a fegyvert azzal, hogy a haza és béke védelmében továbbra is becsülettel teljesítse hazafias kötelezettségét.

Az ünnepségen minden veterán díszes emléklapot kapott, majd a MEDOSZ kultúrházban közösen tekintették meg a Vietnamról szóló dokumentumfilmet , V

Á Tiszafüredi j Gépállomás fizette a leg- j több, a túrlcevei: a legkevesebb j nyereség- részesedést

■

A megyei gépjavító és ; gépállomásai múlt évi ; munkájuk után három mii- ; lió forint nyereségrészese- ; dést fizettek ki dolgozóik ; között A legtöbbet a ti-; szafüredi gépállomáson ad- ; tak, ahol 23,2 munkanapra ; járó bért kaptak tizenhar- ; madik havi fizetésként. ;

Hasonló arányú nyere- ; ségrészesedést juttatott a « törökszentmiklósi, a kunhe- ; gyesi és a szolnoki Gép ja- ; vító Állomás. A legkeve- ■ sebbet Jászkiséren és Túr- I kévén fizették. Az előbbi I 8,7, az utóbbi pedig mind- • össze 1,7 napi bért tudott I fizetésen felül adni. !

Öfirenen

találkoztak

Kozma Sándomé mon. ! dott köszöntőt, Pásztor Jó- zsefné pedig tolmács volt. * Az ünnepi beszéd néhány perces volt csupán. Arról szólt, hogy milyen számba- j lehetetlenül sok minden I történt a felszabadulás óta • eltelt 22 év alatt a mi ha-! zánkban és mit változott a szovjet nép élete a forradalom győzelme óta eltelt fél évszázadban. A jót, az embereknek kedvezőt és kedveset emlegették többet azon a magyar—szovjet nők találkozóján, amelyet a szónoki városi nőtanács rendezett április 4 alkalmá- " vaL

Az ünnepi beszéd után nyomban előkerültek és kézről kézre jártak fényképek férjekről, gyerekekről, vőlegényekről, családokról. Aztán felcsendült egy-egy közismert szovjet és magyar dal, népdal hangja. ! Tolmács és jelbeszéd útján \ beszéltek egymással Került az ötven résztvevő! közt rögtönzött szólóéne- ! kés, önkéntes népmesemon- 1 dó és szavaló is.

Egy kislány tud egy ver. ‘ set Katonákról szólót akik más népek szabadságáért, I más népek hazájában hal- i tak meg, pedig otthon any- nyira várták őket A ver- I set elszavalta és szinte; minden szem könnybelá- ; badt. Másodpercekig né- ; ma csend ült a Barátság; Klubra. A háborúról, a; fájdalomról, a szomorúság- ; ról nem beszéltek többet. A nyers fordítású szavalatból, a néhány néma köny- nyes pillanatból értették; egymást

(B)

Veteránok búcsúztatása

KÖZŐS

FORGÓSZÍNPAD

Siwets során sok mindent tisztáztunk, kezdve attól, hogy miért életlenek a hazai borotvapengék, egészen addig, hogy kinek van népesebb elégedetlenkedő tábora, a KIK-nek, vagy a Gelkának. Mondom, sok mindent... az azonban, hogy ki a dolgozó, pontosabban ki mikor dolgozó — ez még ma sem elég világos nekem.

MINDEZ arról fut eszembe, hogy m minap hivatalos levelet kézbesített a postás... azaz hogy csak kézbesített volna, ha történetesen odahaza vagyok. De nem voltam otthon, mert véletlenül délelőtt 11 óra volt és én ilyenkor véletlenül mindig a munkahelyemen tartózkodom. Azt hiszem ezzel széles e hazában nem állok egyedül. Na már most a postás kitöltött egy kis cédulácskát, miszerint holnap — ugyancsak délelőtt 10—11 között újra megkísérli a kézbesítést. Nem tudom, honnan támadt az a bohó- kás ötlete, hogy akkor véletlenül nem a munkahelyemen, hanem otthon leszek, mindenesetre nem azt írta, hogy holnap délután vagy este kísérli meg a kézbesítést, hanem azt, hogy délelőtt. Ám, mint már fentebb jeleztem, én dél- elöntőéiként — ez ugye a csodálatos véletlen sorozat — sok mindenfelé tartózkodha- tom, de otthon sohasem, így nem is kaphattam meg a levelet, el kellett mennem érte a főpostahivatalba.

Hasonló a helyzet, ha a televiziószerelőt hívom, ha a lakásban keletkezett rövidzárlat ügyében kérek szakembert, ha a KIK technikusa kívánja felderíteni a mennyezet-beázás okát, rossz telefonomat a műszerész akarja megjavítani... és így tovább. A megoldás ugyanis mindig az: maradjak otthon napközben, mert a szerelő, a javító, a műszerész, « technikus — véletlenül — a napnak ugyanabban a nyolc órájában van szolgálatban, amiben én. S a dolgozót ugye nem lehet arra kényszeríteni, hogy akkor dolgozzon, amikor én nem dolgozom, amikor otthon vagyok, televíziót nézek, olvasok, vagy barátaimmal kártyázom. Igaz, hogy én is — meg sokmii- lióan e honban — dolgozó vagyok, de sajnos pontosan ugyanabban az időben, amikor ők, így hát a probléma mindmáig megoldatlan.

Érvként felhozhatnám ugyan a mozdonyvezetőket, a pincéreket, a gyógyszerészeket, a pékeket, a színészeket és még sokan másokat, akik mind nem akkor dolgoznak, amikor mi többiek, de hát erre könnyen azt a választ kaphatnám, elég baj az nekik, hogy nem akkor van vasárnapjuk, esti szórakozásuk, családi kedvtelésük, amikor nekünk. Azt is megemlíthetném bizonyságul, hogy a fent említett ügyben otthonmaradó dolgozó kiesése a munkából minden valószínűség szerint sokmillió forintos veszteséget jelent, de ezt sem teszem, mert könnyen azt vágnák a fejemhez, tudok talán jobb megoldást?

Mintán sohasem szerettem, ha bármit is a fejemhez vágnak, csendben maradok, mert az igazán nem juthat senkinek sem az eszébe, hogy a kézbesítő-postások, a tv-műszeré- szek, a csődugulás-javítók., a villanyszerelők munkaidejét úgy állapítsák meg. hogy közös forgószínpadunkon váltakozó szerep- osztásban legyenek dolgozók velem, velünk, mindnyájunkkal, H. fis

A Világra »xóló lakodalom