Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-03 / 79. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. április 3. Fazekas Magdolna: TANULMÁNY 45 év Othelloi Az Állami Déryné Szín­ház fennállásának 15. év­fordulója alkalmából mu­tatta be Shakespeare; Othello című drámáját. A premier után felvetődött a társulat vezetőiben, hogy összeállítanak egy műsor­füzetet, amelyből az érdek­lődők megismerhetik Othel­lo magyarországi útját, megtudhatják, hogy az el­múlt évtizedekben kik játszották e dráma főszere­peit. A tetszetős, sok kép­pel díszített füzet sok ér­dekességet tartogat a szín­ház barátainak. Így példá­ul azt, hogy Shakespeare e drámáját 1783-ban játszot­ta elsőízben Magyarorszá­gon Wahr Károly Eszterhá- záról érkezett osztrák tár­sulata, október 2-án Budán, 14-én pedig Pesten — né­met nyelven. Ugyancsak német nyelven adták elő az Othello-t 1786-ban, 1787- ben és 1793-ban. Magyarul csak 1794-ben szólaltak meg a dráma szereplői, mégpedig Kolozsvárott. A Nemzeti Játszó Társaság T. Boér Sándor fordításá­ban tűzte műsorra a drá­mát 1795-ben Bécs enge­délyével Kelemen László társulata, az első magyar színtársulat, június 3-án Budán mutatta be az Othello-t. A drámát Kele­men László németből for­dította. Így indult el a nagy angol írófejedelem pályája Magyarországon. Az elmúlt négy és fé) évtizedben Budapesten nyolc alkalommal újították fel a drámát. 1922-ben és 1929-ben a Memzeti Szín­ház előadásain a címszere­pet Ódry Árpád, Jágót Pa- lágyi Lajos, Desdemonát pedig Tasnády Hona ját­szotta. 1934-ben ismét fel­újították a drámát. Othello szerepét ebben a változat­ban is Ödry alakította. 1937-fben Kiss Ferenc, 1949- ben Tímár József, 1954-ben Bessenyei Ferenc, 1960-ban pedig ismét Bessenyei ját­szotta a Velencei mórt. A drámát minden alkalom­mal a Nemzeti Színházban tűzték műsorra. Az elmúlt év végén bemutatta a drá­mát az Állami Déryné Színház, s negyvenöt év óta első ízben szólalt meg Othello a főváros egy má­sik színpadán. A címszere­pet ebben a produkcióban Bodó György, Jagót Borhy Gergely, Desdemonát pe­dig Kassai Ilona alakítja I Ahol a jövő tervei készülnek Kiemelkedik a földből egy modern, acélból, üveg­ből, műanyagból épített pa­lota — az ország legkülön­bözőbb pontjain — s ami­kor már áll az épület, könnyen elfelejtik ki ter­vezte, ki álmodta meg, hány tervező töprenkedése, tudása testesül meg benne. Magyarország legtöbb ipari létesítményét az ÉM. Ipa­ri és Mezőgazdasági Ter­vező Vállalat, az IPAR­TERV tervezi. Nem csak Magyarorszá­gon, külföldön is alakot öltenek a magyar tervezők álmai. A vállalat magyar és külföldi gyárak, üzemek, irodaházak építésére, kor­szerűsítésére dolgoz ki ter­veket, és emellett foglal­kozik építőipari, radiológi­ai, technológiai tervezéssel. Feladatai közé tartozik az ipari létesítmények egysé­ges telepítése is. Indiának vagon- és üveg­gyárat, Iraknak, Szíriának, Szovjetuniónak, Csehszlo­vákiának, Kubának és In­donéziának különböző gyá. rakat, üzemeket terveztek. A legnagyobb próbát a harmadik ötéves terv nagy ipari- beruházásainak ter­vezése jelenti. Az IPAR­TERV mérnökeinek mun­kája nyomán épül fel majd a Tiszai Vegyikombinát polimer üzeme, a Berentei Vegyiművek több új üze­me, a debreceni és sziget­vári Konzervgyár, a buda­pesti, a miskolci, a győri Házépítő Kombinát, a Mű­szeripari Kutató Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézte, a Lábatlani Papírgyár, a Sal­gótarjáni Bányagépgyár. Ez még mindig csak a sor ele­je, hosszú listát lehetne megtölteni pusztán csak a tervek felsorolásával. Néhány szemléltető adat érzékelteti munkájuk ér­tékét. Az IPARTERV az elmúlt évben 4,8 milliárd forint értékű beruházás­programtervet és 1,7 milli­árd forint kiviteli tervet készített el. Gazdaságos méretezéssel, ésszerűsítéssel több mint 120 millió forin­tot takarítottak meg (ez az összeg 670 kétszobás lakás költségének felel meg). A következő években még tovább akarják növelni a megtakarítást. K. Cs. A miskolci házgyár terve. Az Agrártudományi Kutató Intézet székhazának mo­dellje. Ilyen lesz a 11 ezer személyt befogadó új budapesti Sportcsarnok. . Á Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történetének 4. kötete A len'ngrád -novgo­rodi szovjet hadművelet előkészítésének és megví­vásának ismertetésével kez­dődik a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja törté­netének 4. kötete, amelyet a múlt év végén jelentetett meg a Zrínyi Katonai Ki­adó. E kötet annak az 1944-es esztendőnek a ka­tonai eseményeit tárgyalja, amikor a szovjet hadsereg döntő győzelmet aratott a német fasiszta haderő fö­lött, teljesen felszabadítot­ta a Szovjetunió megszállt területeit, kiűzte a német csapatokat Romániából, Bulgáriából s megtisztítot­ták tőlük Lengyelország, Jugoszlávia s Magyarország nagy részét, a háború né­met területre ért, A német csapatokat egy­más után érték a súlyos csapások a mintegy 2500 kilométer hosszúságú arc­vonalon Veszteségeik óriá­siak voltak: 2 millió 600 ezer katonájuk maradt hol­tan a harcmezőkön. 15 ezer harckocsijukat lőtték ki a szovjet tüzérek, 48 ezer ágyújuk veszett oda s 17 ezer repülőgépük nem tért vissza a támaszpontokra. Ezeket a súlyos vesztesége­ket a német ipar mgr kép­telen volt pótolni. A magyar olvasók számára különösen a kö­tet ÍZ. fejezete érdekes: eb- j ben tárgyalják a szerzők | hazánk felszabadtíásának .] első szakaszát. A legújabb dokumentumok alapján ábrázolják Magyarország német megszállásának, Horthy és hívei kiugrási ko­médiájának, a Szálasi-féle hatalomátvételnek, a ma­gyar hadsereg sikertelen harcainak és összeomlásá­nak körülményeit. Az eddi­gi munkáknál hitelesebben és árnyaltabban mutatja be a magyar ellenállási moz­galmat és partizánharcot. A katonai eseményeket egészen Budapest körülzá- rásáig ismerteti: tehát sor­ra veszi az Erdélyben, a Kárpátokban, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közén le­zajlott harcokat. Egy tekintélyes fejezet foglalkozik a szovjet par­tizánok és az illegalitásban levő kommunisták harcá­val. Ez éppen az 1944-es esztendőben vált teljessé és lett összehangolva a szov­jet hadsereg harcaival. A partizánok bekapcsolódtak a hadsereg szinte vala­mennyi hadműveletébe. 1944 elején a partizánok so­raiban már mintegy 250 ez­ren harcoltak. A mű tudományos-szak­mai jellegét teszik változa­tossá azok a részek, ame­lyek a szovjet katonák és tisztek hősiességét mutatják be. A sztál'ni személyi kultusz nyomán a háború időszakában és még utána is hosszú ideig az agitációs és szakirodalomban Sztálin szerepét, tevékenységét — főleg katonai tevékenysé­gét — erősen felnagyították. A népnek és hadseregének a párt vezetésével elért si­kereit egyedül neki tulajdo­nították. A szovjet fegyve­res erők 1944. évi csapásait „sztálini csapásoknak’’ ne­vezték, a front- és hadse­regparancsnokokat és poli­tikai munkásokat egyszerű­en az ö elgondolásai és tervei végrehajtóinak tar­tották. A 4. kötet szerzői és szerkesztői — elismerve Sztálin valós érdemeit — a győzelem kivívásának fő érdemét a katonáknak, a parancsnokoknak, a párt és politikai szerveknek adják. Több fejezet foglalkozik azzal, hogyan folytak le a harcok Eszak-Olaszország- ban, Franciaországban és Belgiumban. 1944 júniusá­tól a. háborúban először egészültek ki Európában a szovjet hadsereg csapásai az amerikai, angol. francia és más csapatok tevékenységé­vel. Jelentős teret szenteltek a műben az adott időszakban folytatott szovjet külpoliti­kának és a nemzetközi kap­csolatok bemutatásának. S. L. Világtörténet tíz kötetben A dialektikus és törté­nelmi materializmus, a marxizmus klasszikusainak, Marxnak, E ngelsnek, Le­ninnek a tanítása adott először tudományos választ arra, hogy mi is a világtör­ténelem. A marxizmus tár­ta fel először — az emberi évezredek konkrét: tanulmá­nyozása, s a nagy gondolko­dók műveinek kritikai vizs­gálata segítségével —’ hogy az emberiség egész törté­netének alapja az anyagi javak termelése, a termelő­erőknek és az emberek ter­melési viszonyainak fejlő­dése. Am a történelmi ha­ladás ugyanakkor nagy mértékben függ az abban résztvevő tömegek erejé­től, s tudatosságától. Az emberi történelem egysé­ges, törvényszerű folyamat, amelynek azonban figye­lembe kell venni egész bo­nyolult sokoldalúságát. Hogyan lehet ezt a sok- ágú-bogú folyamatot úgy összefoglalni, hogy ne lás­sa kárát a tudomány, és ugyanakkor az olvasók va­lóban széles tömegei is nagy haszonnal forgathas­sák? Már Lenin óvta at­tól a tudósokat, hogy a különböző mítoszok elleni küzdelmükben ne csinál- i janak mítoszt a közérthe­tőségből, s ne vulgarizálják azt, amiből éppen a vulqa- rizálás öli ki a marxizmus „élő lelkét”, a dialektikát. Nehéz dolga volt tehát an­nak a J. M. Zsukov veze­tésével működő szovjet tör­ténész-kollektívának, amely — több mint tíz esztendeje — nekifogott, hogy tíz kö­tetben az olvasók elé tár­jon egy Világtörténetet. A nehézségek megoldásának e9yik „eszköze” éppen ma­ga a kollektíva volt. Nem egy — vagy néhány — ku­tató tehetségére bízták e hatalmas munka elkészíté­sét, hanem — a történet­tudomány különböző terü­letein működő — szerkesz­tőbizottságra. Es az egyes köteteket is (igaz, e köte­tek 6—700 oldalasak) — külön szerkesztők és szer­kesztőségek — fogták ösz- sze, ugyanakkor nagyon sok adattal, számos jól ki­választott illusztrációval és térképpel, és — nem utol­sósorban — a színvonalas ismeretterjesztés stílusával. A Világtörténet tíz kötetét kimunkáló szovjet tudós­kollektíva küzdött a „szak­mai” tévedések, s ugyan­akkor a „céh-szemlélet” túlzásai ellen, vagyis azért, hogy a mű lehetőleg sehol se legyen vulgarizált, s se­gítségével előttünk álljon az emberi törétenelem nagy, konfliktusokban és katar­zisokban nem szegény drá­mája. (A. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom