Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-03 / 79. szám

1967. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A százharntadik tavasz El egy asszony, egy száz­harmadik életévét taposó ki soreg Túrkevén. Abban a mozgalmas, 1865-ös esz­tendőben született, amikor nagy események történtek a világban. Az Egyesült Államokban ebben az esz­tendőben tiltották be a rabszolgaságot; a Lee tá­bornok parancsnoksága alatt harcoló déliek letették a fegyvert és befejeződött az észak-amerikai polgár- háború; ebben az esztendő­ben tartotta első konferen­ciáját Londonban a Nem­zetközi Munkásszövetség; ebben az esztendőben hív­ták össze a magyar ország- gyűlést; Ferencz József Pestre látogatott, Ausztria és Magyarország uralkodó körei megtették az első lé­péseket a kiegyezésre, — melybe az egyszerű kis ember nem szólhatott bele. Túrkevén Gy. Nagyéknál egyhangúan teltek az évek, s a világot formáló ese­ményekről semmit sem tudtak. Az asszony világra hozta a kis Rebekát nagy sóhajtozások közepette; „ezt is csak bajnak adta az isten”. Aztán a kislány felcseperedett, mint a töb­bi cselédember gyereke. — Hét esztendős korától meg­kereste a maga kenyerének valót, s tíz évvel később férjhez adták testvérei. — Fekete volt az én menyegzői ruhám, mert árva voltam. Férjhez is csak úgy szegődtettek, mint cselédnek. Megalkudtak a testvérek egy emberrel, aki részeges is volt, szoknya után is szaladgált, s én hozzá mentem feleségüL Nem szólhattam ellene sem­mit Akkor ez volt a rend. Még száz forint adóssága is volt az uramnak, aztán az adósságlevelét velem is aláíratták. Ráment arra az egész évi bérem, a tíz fo­rint. Eh... kutya élet... Három évet éltünk együtt Már gondoltam arra is, felakasztom magam, nem bírom tovább. Aztán ma­gamnak adtam tanácsot: csak nem ölöd meg magad egy ilyen rongyember miatt... 1 — Gyerek nem volt? — Kettő. Kicsi korukban elvitte őket a torokbaj. » — Orvoshoz nem vitte őket? — Orvos... Hun vót az akkor. Nem vót arra píz, meg orvos se nagyon mi­felénk. Aztán 1836-ban meghalt az uram is. — Másodszor nem ment ( férjhez? — Nem-e? Dehogynem; A második urammal úgy éltük le azt a negyven esz­tendőt, mintha máról hol­napra éltünk volna. Olyan . szíp ember vót, hogy pizír lehetett vóna mutogatni. S ebben a pillanatban, mintha az ezernyi ránc el­simult volna az arcán, — mintha hályogos szemén megcsillant volna valami. Ügy látszik, még százhar­madik éves korában is boldogan emlékezik vissza egy nő élete nagy szerel­mére. — Még élt az első uram, amikor először találkoztunk 1885-ben. Akkoriban nem vót errefelé vonat. Szeke- reztünk, azzal szállítottuk a kukoricát, a búzát. Min­dig tíz szekér ment együtt. Egyszer szállítás előtt ép­pen a tengerit hántoltam a gangon, amikor begyütt a kapuin egy gyönyörű szíp fiatalember. Ránéztem, — mondtam magamban: ez mán döfi. Az uramat ke­reste... És beszélt, beszélt, idéz­te az emlékeket második házasságából. Arra is emlé­kezett, mikor kövezték ki Túrkeve főutcáját, hogyan épült ott vasút feléjük, de ezeket az eseményeket mindig összekötötte életé­nek sajátos történéseivel. Szinte hihetetlennek tűnő pontossággal sorolta az évszámokat, még a későb­bieket is: 1951-ben lépett be a Vörös Csillag Tsz-be, csak tiszteletbeli tagként, 1883 négyszögölnyi kis föld­jét vitte be a közösbe. — Négy esztendeig kapott csak járandóságot. — Hét esztendeig volt be­dolgozó a háziiparba, ron­gyokat varrt össze sző­nyegnek. Még nyolcvan­lett üldögél. Jólesik neki a meleg. Olyan ő már, mint egy gyermek. Hangosan új- jong a csokoládénak, meg a baromfihúsnak, de pa­naszkodik is: — Nem kapok én sehun- nét egy fillért se, nincs mivel megédesíteni a szá­mat. Nem. Nem szenved ő különösebben hiányt sem­miben sem, csak fáj neki, hogy Szondáéknak ingyen kell tartaniuk őt. Ha úgy számoljuk, Rebe­ka néni a megyében a leg­öregebb tsz-tag. Csak ép­pen fejadagot nem kap. És ő már nem jár utána, hogy kapjon, idős hozzá. A ro­konai még szégyellik. Mit mondana a világ? Eltartják őt, az öreget a saját nyug­díjukból. (Mivel ők is túl vannak már a hatvanon.) — Valamit azonban mégis tenni kellene. Talán a Vö­rös Csillag Termelőszövet­kezetben megkeresni azo­kat a régi iratokat, hogy annak alapján megszavaz­zon a közgyűlés egy kis juttatást, hogy legyen mi­vel „megídesíteni a száját” a kis madárcsontú öregasz- szonynak, életének száz­harmadik tavaszán. Varga Viktória Harminckilenc társadalmi bíróság a mezőgazdasági üzemekben Egyre hatékonyabb a tár­sadalmi bíróságok szerepe és működése a megye me­zőgazdasági üzemeiben. Je­lenleg 39 bíróság van. Amíg 1962-ben csupán 14 ügyet tárgyaltak, addig tavaly már 78-at. Lényeges, hogy mindössze huszonhat volt az ügyészi szervek kezde­ményezésére tárgyalt ügyek száma, a többit a szakszer­vezeti bizottságok kezdemé­nyezték. A tapasztalatok azt mu­tatják, ahol megfelelő elő­készítéssel a dolgozók előtt tárgyalják meg az ügyeket, ott a hasonló esetekben tör­ténő fegyelmi vétségek szá­ma csökken. Színdarab Vietnamról „Napalm” a címe annak az első francia színdarab­nak, amelyet Vietnamról írtak. A szerzője André Benedetto volt pedagógus, Gabriel Monet tanítványa, Bourges művelődési házának igazgatója. Je­lenleg ő vezeti az újon­nan alapított avignoni szín- társulatot, ezt a vidéki csoportot, amely < szenvedé­lyesen szereti a színházat, és megveti a középszerű­séget. Lehetetlen dolgok Bizony, előfordulnak hébe-hóba, csakhát senki sem hiszi el. Főleg, ha nem vele történik a do­log. Mondják; Jánoshi- dán is megesett már egy és más. Persze a szó re­pül, az írás marad. Er­ről meg nincsen írás. Szerencsére. Az elnök szereti a ha­tárt járni. Főleg amikor megkezdődik a betakarí­tás. Sok furcsasággal ta­lálkozhat. Lehetetlen dol­gokkal. El se hinnék. Ősszel tart a szüret Hangulatos a határ. Ko­ra reggel indulnak a szüretelők. És vizet visz­nek magukkal. Ivóvizet, ők szüretkor is csak a vizet isszák. Délutánra kiürülnek az üvegek, kannák. Azaz dehogy. Még mindig tele vannak. Musttal. — Víz? — kérdezte egyszer az elnök. — Persze, hogy az. Nézik. A napon hogy megváltozott a színe. Az íze is. Mustnak mondják. — Az nem lehet — szabadkozik az üveg tu­lajdonosa. — Vizet hoz­tam ki. Tehát víznek kell lenni az üvegben. — Must ez, mégis — erősíti az elnök. — Tényleg — ismeri most már el a szövetke­zeti. — Valaki megtré­fált. Víz helyett mustot öntött bele. Fene a dol­gát. Szóval, tréfakedvelők. A mákkal is, a kukori­cával is. Este jönnek a földiről. Kaskában, tarisz­nyában hozzák a mákot. Vagy a zsebükben. Az elnök is tréfás. Kimegy elébük az útra. Mellette kell, hogy elhaladjanak. Látják messziről. Gyor­san kiszórják a mákot az út melletti táblára Vagy leteszik a kask^t, tarisz­nyát. Sötétedéskor majd érte fordulnak. Az elnök meg a kocsis összeszede­geti az eldobált jószágo­kat. Viszik az irodára. Jó, ha a szövetkezetben rend van. A kukoricával is így történik. Néhány zsáknak még nem jelentkezett a gazdája. Mások az asz- szonyt küldték érte. Res­telkedtek volna? Dehogy. Hiszen tréfa az egész. Jó kis tréfa. Különben is lehetetlen dolgokkal csak tréfálni érdemes. L. I. Zsebredugott kézzel (Tudósítónktól.) A törökszentmiklósi Dó­zsa Tsz ügyintézőjével mér­legeltem a most már idé­nyét záró népművelési évad eredményeit. Két szervezeti formában, az elmúlt év novemberétől márciusig 19 előadást ter­veztek, egyrészt a tsz aka­démia, másrészt az ifjúsági akadémia hallgatóságának. A 19 előadást ezerhárom­százharminc ember hall­gatta meg, ami egy négy­ezer holdas termelőszö­vetkezet esetében (köze­pes nagyságú gazdaság) figyelemreméltó szám­adatnak tűnik. Ha csak a statisztikai nyolc esztendős korában is dolgozott. Most testvére unokájá­nál él Túrkevén, a Hagy­más utca 14 szám alatt. Szonda Pál és felesége tart­ja tisztességgel megyénk legöregebb asszonyát, Deb- reczeni Jánosnét, született Gy. Nagy Rebekát. Sok baj nincs a kis öreggel. Na­gyon idős kora ellenére is mindennap maga fürdik le tetőtől talpig, délelőttön­ként, délutánononként el- elsepreget még á ház előtt, kisétál a kiskapuig meg vissza. De legtöbbet a konyhában, a tűzhely mel­Szervezett növényvédelem a Tiszazugban Seines din filmen a tavalyi tanulságok Lapunk is foglalkozott vele annakidején, s köz­tudott is, hogy tavaly a Ti­szazugban nagy kárt okoz­tak a gyümölcsösökben az elszaporodott kártevők. Azontúl, hogy az időjárás is nekik kedvezett, közreját­szott, hogy a szövetkezetek, a háztáji tulajdonosok, a községi tanácsok megkés­tek a védekezéssel. Az idén idejében elkezdődött a nö­vényvédelmi munka a tisza­zugi szőlőkben, gyümölcsö­sökben. A földművesszövet- kezetek, a községi tanácsok a háztáji bizottságok és a termelőszövetkezetek együt­tes terv alapján dolgoznak. Ugyancsak kooperálnak a gép. vegyszerellátást ille­tően is. Egyeztették állás­pontjaikat a költségeket il­letően. A termelőszövetke­zetek vállalták az idénre, hogy nagyüzemi gépekkel és módszerrel elvégzik a háztáji gyümölcsfák per­metezését is. A kenderesi növényvédő állomás tavaly színes diafilmet készített a pajzstetű és más levéltetvek tiszazugi kártételeiről, az ellenük történő védekezés­ről. A filmet most megis­mertetik a tiszazugiakkal. „Ki tud többet a polgári védelemről? Négyhetes rejtvénypályázat kezdődik n Az MHS Szolnok megyei elnöksége és a Szolnok me­gyei polgári védelmi pa­rancsnokság rejtvénypályá­zattál egybekötött vetél­kedőt rendez „Ki tud töb­bet a polgári védelemről?” címmel. Lapunk négy va­sárnapon át — április 9-én, 16-án, 23-án és 30-án — közöl nyolc kérdésből álló totó szelvényt, melyet a pályázóknak kell kitölte­niük. A kérdések mellé vá­laszokat is közlünk 1, 2, x jelzéssel. Amelyik választ helyesnek tartják, azt kell beírni a szelvényen lévő üres kockába a kérdés mel­lé. A kérdések legtöbbje a polgári védelemmel kap. csolatos, azokkal a tudni­valókkal foglalkozik, ame­ly ekkkel a lakosság a 15 órás tájékoztató oktatás keretében megismerked­hetett. A rejtvénypályáza­ton csupán a hivatásos ka­tonák nem vehetnek részt. A Szolnok megyei Néplap­ból kivágott rejtvényszel­vényt kitöltve névvel, pon­tos címmel ellátva l a kö­vetkező hét csütörtökéig kell beküldeni a Szolnok megyei Néplap szerkésztő- sége címére: Szolnok, Iro­daház. A borítékra írják rá „Polgári védelmi vetélke­dő”. A helyes megfejtők kö­zött minden héten tíz-tíz szépirodalmi művet sorso­lunk ki. A' négyhetes rejt­vény lezárása után kerül megrendezésre a középdön­tő, ahol már szóban kell válaszolni a kérdésekre mindazoknak, akik a négy héten keresztül eredmé­nyesen oldották meg a kér­déseket. Ezután következik a megyei döntő, ahol az első öt helyezett a követ­kező díjazásban részesül: I. díj: 2 személyes 10 napos utazás Kiev—Moszk­va útvonalon. II. díj: 2 személyes 14 napos miskolc-tapolcal üdülés. III. díj: egy világvevő rádió. IV. díj: egy centrifuga. V. díj: vásárlási utalvány. Ezen kívül további tizenöt versenyző értékes ju­talomban részesül. számokat tekintjük, azt lo­het mondani, hogy a né|j- művelés — előadásokon le­mérve — a törökszentmik­lósi Dózsa Tsz-ben eredmé­nyes, elismerésre méltó. Érdemes azonban azt is megnézni; vajon az elő­adások és az ezerhárom­százharminc hallgató mi­lyen arculati változást hoz­tak. Ehhez sorjázni kell az előadásokat. Közismert, hogy az ismeretterjesztés ezen formája a TIT fel­adatköre, a TIT küldi az előadókat és vállalja a költségeket A tsz akadé­mia első „oktatását” dr. Muzbek László hollandiai útiélményéről tartotta. Két­ségkívül — a nagyszámú érdeklődő is mutatta — az előadó tudott olyan dolgok­ról szólni, ami érdekelte a tsz tagságát, hisz Hollandia mezőgazdasági jellegű or­szág, a fejlett agrárkultúra feltétlen érdeklődésre tart­hatott számot. Ez volt a tsz akadémia első, egyben sikeres előadá­sa. Ezenkívül még egyről szól a krónika, amit emle­getnek is a tagok, többről sem. Miért nem? Nem kérdezték meg tsz-tagságot, az illetékese­ket sem, hogy miről is kellene szólni az előadá­sokon. Ehelyett két-három etpber összedugta a fejét, elővette az „ajánlott címeket” és 25 perc leforgása alatt az adott kaptafára rákalapái- ták a tsz-akadémia „tan­anyagát”. Rengeteg és szellemileg jövedelmező dolgot lehet elmondani „Ember és tár­sadalom” cím alatt tsz- tagoknak, csakhogy tudo­mányos akadémiák regi­mentjei foglalkozhatnak ez­zel a kérdéssel éveken, sőt évtizedeken keresztül, ak­kor sem tudnak kollektí­ván olyan, egy órába sűrít­hető előadást kreálni, ami­ből bárki is nagyon sokat profitálhatna. Erre gondol­hattak is, mert amikor az Erkölcs és társadalom cí­mű előadás ideje elérkezett s a meghívott előadó éppen vizsgázott, a Válás oka a szocialista társadalomban címmel tartottak „tudomá­nyos értekezést”. Most, hogy írom e sorokat, mód felett sajnálom, hogy nem néztem a Dózsa Tsz-ben utána, vajon hány válópe­res tag van, vagy hányán szándékozzák megszakítani életük párjával — a közel­jövőben — a házassági kö­teléket. Biztos vagyok ben­ne, hogy sikerülne bizonyí­tanom az előadás abszolút szükségtelen voltát... Néhány szakmai előadás is elhangzott, melyek való­ban jó szolgálatot tettek, sajnos ezek is túlzottan ál­talánosak voltak. Ezzel szemben — bármennyire is kerestem — nem találtam a címek közt egyet sem, amelyik a reform előtt álr ló gazdasági életünkről árulkodott volna. Meglehe­tősen sokat találkozom tsz- tagokkal, a megye határain innen és túl, hallatlanul felfokozott az érdeklődésük, órákat képesek kérdezős­ködni az új szerződéskötési lehetőségekről, a felvásár­lási rendszerről, a tsz-jog- ról, egyáltalán az egész — közkeletű szóval élve — gazdasági mechanizmusról. Természetesen ezeken túl, szükséges általános mű­veltséget adó dolgokról is beszélni. Szükséges termé­szettudományos műveltség­re is „szoktatni”, de min­denképpen szükségtelen turmixszal, villával összehányt szel­lemi csócsálással” jólla­katni olyan embereket, akiknek megvan a ma­guk értékrendszere, íté­lőképessége, érdeklődési köre. Nem egy esetben — kép­letesen szólva — zsebredu­gott kézzel álltak hallga­tóik elé az előadók. De ez még a jobbik eset. Háromszor gyűltek össze százan, százhúszan a tsz akadémia előadására, de a meghívott és „visszaiga­zolt” előadó nem jelent meg. Az ifjúsági akadémia előadássorozatát hasonló kórismék terhelték. Ebből tanulság a jövőre: fél órák alatt nem lehet tsz népművelési tervet ké­szíteni. Így nem lehet öt­ről a batra jutni... Győri Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom