Szolnok Megyei Néplap, 1967. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1967-04-27 / 98. szám

i<m. ápcüis 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Április végén történt Újsághír; Április 29-én avatják fel Túrke vén azt az emlékoszlopot, amelyet a lányiskola úttörőinek kez­deményezésére a túrkevei gépjavító vállalat ifjúsága emelt a város két mártírjának kivégzése színhelyén Baranyó Sándor „vendégszereplése" és évfordulóján. Túrkevének kevés már­tírja van. Közülük is most csak arra a kettőre emlé­kezünk, akik majdnem fél évszázad távlatából idézik elénk a múltat, a már tör­ténelemmé érett 1919 áp­rilis végi szomorú napokat Reménytkeltő, ragyogó verőfényes tavaszi idő volt akkor is. Alig hónapja — március 21-én — vette át sorsának irányítását az or­szág dolgozó népe. Har­madnapra Túrkevén is megalakult a Munkásta­nács és annak végrehajtó szerve a direktórium. Meg­kezdték a néphatalom megszervezésének küzdel­mes munkáját. Az első so­rokban ott találjuk Ábra­hám Istvánt és Stefanovics Lajost. — Utóbbi fiatalos hévvel és lendülettel te­vékenykedik mindenütt az átalakulás erélyes és gyors lebonyolítása érdekében. Ábrahám István a higgadt, józan gondolkozású, felvi­lágosult szellemű kispa- raszt a századforduló ag­rár-szocialista mozgalmai­ban szerzett tapasztalatait bocsátja a direktórium rendelkezésére. Neki már több évtizedes múltja volt a munkásmozgalmi har­cokban. Ábrahám István 16 éves korában cselédsorból in­dult s végig szenvedte a földmunkás paraszti élet minden keservét, amíg a maga és családja fáradsá­gos munkájával a nagyszü­leitől örökölt hat holdhoz még tíz hold földet szer­zett. Küzdelmes élete so­rán korán megismerkedett a szociális igazságtalanságok­kal, a kizsákmányolt dolgozó nép sanyarú sorsával, elnyo- möttságávalv Enh'ék tudata irányította őt már a szá­zadforduló előtti' évek ag­rárproletár megmozdulásai felé. Már ezidőtájt tagja volt a szociáldemokrata párt­nak, aktívan részt vett a párt vidéki kongresszusain: Nagyszalontán, Bácsföldvá- ron és másutt. A Mezőfi Vilmos vezette Országos Munkásvédő Szövetségben is fáradhatatlanul munkál­kodott, agitált. Később, mint a szövetség országos ellenőre, leleplezte azokat a visszaéléseket, amelye­ket éppen a szövetség ve­zetősége követett el és amelyek a párt bomlásá­val, kettészakadásával vol­tak kapcsolatban. Ábrahám István fellé­pett az 1905. évi ország- gyűlési képviselőválasztáson képviselőjelöltnek is szo­ciáldemokrata programmal, a nádudvari kerületben. — Persze nem választották meg, de nagy elismerést érdemelt egyedül az az el­szántsága is, mellyel a csendőrszuronyok és a szolgabírói hatalmaskodás­sal szemben fel mert lépni szocialista képviselőjelölt­nek. De semmi sem tudta elveitől eltántorítani és ké­sőbb is részt vett ország­szerte minden agrárprole­tár megmozdulásban, szer­vezkedésben. Sokat fáradozott a túr­kevei munkáskor megszer­vezésében és a munkáskor otthonának felépítését — anyagiakkal is jelentősen támogatta. Ő szervezte meg 1906-ban Túrkevén az első ünnepélyes május elsejei felvonulást. Erre az alka­lomra készítette el felesége a munkáskor arannyal hím­zett piros selyem zászlaját. Ez alatt in dxilt el az Ábra- hámék szelest tanyáján gyülekező tanyai parasztok, szervezett földmunkások kis csapata a város felé Életpályája delelő pont­ján, 50. életévében érte meg. hogy azok az eszmék, amelyekért évtizedeken ke­resztül küzdött, a megva­lósulás felé közeledtek. Az 1918-as polgári forradalom utáni erjedő, átmeneti idő­szakban részben ideológiai vonalon segítette a készülő társadalmi átalakulás moz­gató erőit, részben pedig a bebörtönzött forradalmá­rok szabadlábra helyezését tette lehetővé azáltal, hogy óvadék letételében ő maga egyedül 4000 korona biz­tosítékot vállalt magára. Gyorsan teltek a napok a peregtek az események és bekövetkezett 1919. már­cius 21, a proletárdiktatú­ra kikiáltásának napja. — Ábrahám István, a régi pártharcos, részt vett a proletárhatalom élcsapatá­nak munkájában. Ö lett a forradalmi törvényszék el­nöke. Túrkevén azonban csak rövid hat hétig állott fenn a tanácshatalom, ami­kor megindult a román in­tervenciós hadsereg a Ma­gyar Tanácsköztársaság megsemmisítésére. Április 28-án, vasárnap Békés megye felől már nem messziről hallatszott az ágyúdörgés. A vörös hadsereg visszavonulni kényszerült a Tisza túlsó oldalára s Túrkevét aznap éjjel kiürítette a direktó­rium. A népbiztosok, veze­tő személyek és családjaik lovas fogatokon hagyták el a várost. Éjszaka Ábrahám István szelesháti otthoná­ban a tanyán pihenőt tart­va, korán reggel folytatták a menekülést Szolnok, il­letve Budapest irányába. Elindulásuk előtt az egyik népbiztosnak az a szeren­csétlen eszméje támadt, hogy a városi hizlaldában otthonmaradt hízókat is el kellene még hajtani az el­lenség elől. Ábrahám Ist­vánra került a sor, hogy ezt a feladatot végrehajtsa. Kocsira ült és visszahajtott a város felé a hizlaldához, amely a városon kívül ép­pen útba esett. Útközben találkozott a ve­le szemközt a város felől érkező Stefanovics Lajos­sal. Tulajdonképpen az ő feladata lett volna a hízók elszállíttatása. Vele együtt hajtott vissza a város felé. A hizlalda táján összeta­lálkoztak egy kocsival, — amelyen fegyveres nemzet­őrök igyekeztek a hizlaldá­hoz, hogy megakadályozzák a hízók elhajtását. A nem­zetőrök rövid lövöldözés után letartóztatták őket, Stefanovicsot azzal vádol­va, hogy a hízók elhajtását megtagadó Kalmár Imre hajcsárra pisztolyával rá­lőtt, de a golyó véletlenül az arra haladó Herczegh Mihály földművest terítet­te le. A letartóztatott népbiz­tosokat beszállították a vá­rosházára, ahol azzal a szándékkal vették őket őri­zetbe, hogy a város kiürí­ti Dóssá Mgf. Iss. Ver petét tarnaszentmáriai sóbá­nyája értesíti a válla­latokat. magánosokat: rendelkesik korlátlan mennyiségben kiváló minőségű és tulajdonságú termés­kővel (vegyes, válogatott. Ciklon és tömb) Vaeonba rakva is szállítunk! Cím: KÖB ANY A. TARN ASZENTM ARJA tése előtt összeszedett és Budapestre szállított túszo­kért kicserélik őket. Dél felé járt már az idő, amikor a román hadsereg lovas járőre be vágtatott a városba, utána pedig egy fogatolt ágyús üteg helyez­kedett el a Piactéren. En­nek parancsnoka, egy tü­zérkapitány a Piactér is­kola előtti részén leszállt a lóról. Itt fogadta a be- vonulókat a városi elöljá­róság néhány rejtekéből előbújt tagja: a polgármes­ter és az adóügyi tanács­nok a tolmáccsal. A román tiszt első kér­dése az volt, van-e elfogva népbiztos? Azonnal előve­zettette a foglyokat s rövid szóváltás után nyomban kimondta rájuk, minden indoklás nélkül, a halálos ítéletet. Hiába hivatkoztak ártatlanságukra, a városi elöljárók pedig a túszokra, akikkel ki akarták a fo­goly népbiztosokat cserél­ni, a román tiszt nem ke­gyelmezett. Katonáival el­vezettette a két foglyot, hogy a helyszínen végezzék ki őket. Borzalmas percek követ­keztek. Az a néhány em­ber, aki a megszálló ellen­ség bevonulásának ebben az első perceiben kime­részkedett a Piactérre és tanúja volt az itt lejátszó­dó szomorú jelenetnek, — megdöbbenve meredt a három katona által utolsó útjukra kísért szerencsétlen foglyokra. A döbbenetes csendben valaki a nézők csoportjából félhangosan odaszólt Stefanovicsnak: — Ugorj ál meg Lajos! — Stefanovics csak kézlegyin­téssel jelezte, hogy nem lehet. Pedig az lett volna az utolsó és egyetlen lehe­tőség az életbenmaradásra! Először a Piactérnek az iskola felőli sarkába állí­tották őket, majd miután itt a hely a háttérben lévő ablakok miatt nem felelt meg, tovább kísérték a két szerencsétlent a csendőr­laktanya melletti kis-zugba. Minthogy itt sem találtak alkalmas golyófogó hátte­ret, tovább haladtak s a kövesúton keresztülvágva a városháza mögötti ser­téspiactér felé tartottak. — Itt a magas partoldal alatt dördül el pár perc múlva az egymást követő 5—6 lö­vés, amely kioltotta a két mártír életét Nagy idő, majdnem 50 esztendő telt el azóta. Jött a felszabadulás. Stefano­vics Lajos emlékét eddig is megörökítették Szolnok me­gye mártírjai között a me­gyei tanácsháza márvány­tábláján, de vértanútársa, Ábrahám István nevét hiá­ba keressük ott. — Hogy miért nincs a márványtáb­lán, nehéz rá feleletet ta­lálni. Pedig a munkásmoz­galom mártírja volt ő is. Mártír, aki igaz eszméért küzdve áldozta fel életét. Baranyó Sándor festő­művész, a szolnoki művész­telep tagja (akinek mun­kásságából a mellékelt két képpel adunk ízelítőt) moz­galmas napokat él manap­ság. S ez nemcsak műter­mi munkásságára, hanem a különböző kiállításokon va­ló bemutatkozására is jel­lemző. A közelmúltban például Párizsban a 78. Tavaszi Szalon kiállításán egy kompozícióval és egy ta­báni tájjal szerepelt. Ezen a tárlaton több mint négy ezer képet állítottak ki. Minden művész két alko­tását mutathatta be. A tárlat a Grand Palaisban kapott helyet. Megnyitására Picas­so kiállítása után került sor. Baranyó Sándor ott be­mutatott két képe után le­velet kapott a La Revue Moderne szerkesztőségétől. „Részvétele arra inspirálta szerkesztőnket, hogy mun­kásságáról külön kritikát jelentessen meg. Aktivitá­sának és művészi tenden­ciájának részletesebb meg­ismerésére szeretnénk, ha Fényes Márta rendezi vendégként a Szigligeti Színház mostani évadjának utolsó premierjét, a Mesél a bécsi erdő című nagyope­rettet — Megszámlálhatatlan operett rendezése van már a hátam mögött — mond­ja magáról —. Ez a feladat festményeiről képeket kül­dene” — hangzik a levél. A művésznek (Berénvi Ferenc és Chiovini Ferenc alkotásaival együtt két ké­pét a közelmúltban Moszk­vában is bemutatták. A Nemzeti Galéria szervezé­sében az alföldi festészetet ismertető kiállításra kerül­tek ki alkotásai. Tallinnban a szolnoki művésztelep bemutatkozá­sán hét képpel vett részt Baranyó Sándor. Zürich­ben, a Huber Galériában tizenhárom alkotását állí­tották ki Mészáros Lajos, Chiovini Ferenc és Megy- gyes László képei mellett. A szolnokiak közül ő sze­repelt a legnagyobb anyag­gal. A „vendégszereplés” ez­zel korántsem zárul. Több tárlatra kapott meghívást. Az ősszel Budapesten nyí­lik a „Dolgozó emberek között” című kiállítás. Ezen az alföldi olajbányászok életét bemutató képekkel szerepel a művész. Emellett Debrecen, Sze­ged és Pécs is elkülldte meghívóját. Ezek a kiállí­azonban különösen örömteli számomra. Részben mert maga a meghívás is bizo­nyos erkölcsi megbecsülést fejez ki, részben mert egy másik színház együttesével dolgozni mindig izgalmas. — A Debreceni Csokonai Színháznak opera társulata is van. A szolnoki együttes azonban úgynevezett kis együttes, tehát itt a zenés darabokban is a prózai szí­nészek dominálnak. Ez. úgy hiszem megnehezíti egy ope­rett esetében a rendező dol­gát. — Kétségtelenül szokatla­nul nagy követelményt je­lent az együttes számára ez az igényes muzsikáié ope­rett, amelynek zenéjét Stra­uss legismertebb, legnépsze­rűbb melódiájából állították össze. Az együttes a lehelő legodaadóbb, leglelkiismere­tesebb munkával igyekszik maximálisan megoldani ezt a feladatot. — Hogyan sikerült kiosz­taniuk ezt a sokszereplős darabot? — Van a darabban né­hány szerep, amely komoly énektudást igényel. Ezeket az - énekes szerepeket őszintén mondhatom, hogy a legmegnyugtatóbb módon sikerült kiosztanunk. A nők részéről Hubay Anikó és Vaszi Bori, a férfiak részé­ről Rózsa Sándor játssza a zeneileg is nehéz szerepe­ket. Ami a zenei részt ille­tt, a vezénylő karmesterem, Pázmány Tibor lelkiismere­tások a nyár folyamán lesz­nek, — Szegeden például az ünnepi játékok idején. Pécsre és Szegedre figurá­lis kompozíciókat, Debre­cenbe pedig az Álföld tá­jait bemutató képeket küld Baranyó Sándor. S végül itthon lesz a Té­li Tárlat, ahol hazai kör­nyezetben, műveit és em­beri tulajdonságait legin­kább ismerő emberek előtt ad számot munkásságáról. S. B. tesen készíti fel a zenekart is. Természetesen a számo­kat zömével a színházi ze­nekarra alkalmazott hang- szerelésben játsszák, de az igazán nagy számokat, mint például a Trices- traccs polka, a Mesél a bé­csi erdő, vagy a Kék-Duna keringő, egy az egyben, te­hát eredeti hangszerelésük­ben szólalnak majd meg. — Sokan állítják, hogy az operett ma már halódó mű­faj. Mégis mindmáig nagy az operettrajongók tábora. — Ami az operettek szö­vegkönyvét illeti, váltjuk meg, túlnyomó részükben porosak, naív történetek. Én úgy igyekszem ope­rettet rendezni, hogy az beilleszthető le­gyen mai, céltudatos műsor­politikánkba is. Tehát az­zal akarok hatni, ami az operettben érték, a zenével, a látványossággal. így ha nem is sikerül ezzel a mű­fajjal elgondolkodtatni, de sikerülhet gyönyörködtetni a közönséget, és éppen azért, mert még mindig na­gyon sokan szeretik az ope­rettet, az ízléses, kulturált előadásnak nagyon nagy az ízlésformáló hatása. Az ope­rettek stílusát különben sem a szövegkönyvek, ha­nem a zene határozza meg. Ez a mi esetünkben most adott, Strauss finom, játé­kos muzsikájának megfelelő előadást szeretnénk bemu­tatni a közönségnek. R. ®. Dr. Győri Lajos Április 24-től május 10-ig nadrág HETEK & az ári h lzakb-.n és szaküzletekben férfi és fiú nadrágok nagy választékban. VÁSÁROLJON AKTUÁLIS ÉRDEMES!!! MOST Beszélgetés as évad utolsó bemutatójának. rendesőjével

Next

/
Oldalképek
Tartalom