Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

márdoa M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL lóját ünnepitek. Egykorú tudósítások szerint az ün­nepség lefolyása a következő volt: Délelőtt a nagytemplomban tartottak megemlé­kezést, amelyen az ünnepi beszédet a nagyhírű lel­kész, Gergely Antal mondotta. Délben közebéd volt. Este a Központi Olvasóegylet helyiségeiben (ma a Fegyveres Erők Klubja) a tanári kar rendezésében nagyszabású hangverseny volt, amelynek kilenc szá­ma közül háromban Kodály Zoltán is szerepelt. A hangversenynek nagy sikere volt. Ezt tükrözi a szép bevétel is: majdnem 600 korona folyt be a gimnázi­um javára. Nagy összeg volt ez. Természetbeniekben számítva mintegy 50 mázsa búza árának felelt meg. Äzon a régi hangversenyen Mezőtúr lakosságá­nak szegényebb része nem vehetett részt, s nem hallhatta a fiatal Kodály Zoltán művészi játékát. Ma azonban — elhunytakor — a város egész népe ke­gyelettel adózik a magyar zeneművészet kimagasló alkotója emlékének, s a veszteség érzetében osztozik velünk az egész művelt világ. Alkotásainak fénylő sora pedig örök nyeresége marad az emberiség zene­kultúrájának. B. J. Mezőtúr Olvasóink írják Egyelőre nincs rá pénz Jogi tanácsadó A gyermekgondozási segélyről A szolnoki IX. kerületi Abonyi út — mellékköz­ben 1962—63-ban sokan építettünk családi házat, hogy a drága albérlettől megszabadulunk. Utóbbi sikerült is, azonban évek óta bosszankodunk a hiá­nyos vízellátás és villany bevezetésének halogatása miatt. A vízvezeték az ut­casarkon húzódik, nekünk mégis 500—600 méteres tá­volságról kell vizet horda­nunk. Az utcánkba 1961- ben félig bevezették a vil­lanyt. Két oszlopon múlik, hogy a mi lakásainkba is bekapcsolják a villanyára­mot. Tanácstagi beszámolókon rendszeresen szóvátesszük gondjainkat. A válasz min­dig ugyanaz: nincs keret! Tizenhat aláírás Szolnok Az Abonyi út — mellékköz lakóinak panaszára a Szolnok Városi Tanács V. B. vároáfej- fejlesztésl csoportjától a kö­A tél után szokatlan lát­vány színtere volt a vasár­nap délutáni napsütésben a kisújszállási vasútállomás mögötti tér. Mint hívó szó­ra, az állomás várótermei­ből mind kisereglettek az utasok. Csalogató, vidám gyermekénektől volt han­gos a tér. Vagy negyven pi- rosnyakkendős úttörő fiú és lány — kéz a kézben — nagy kört alkotva tán­colt, énekelt. vetkező felvilágosítást kaptuk: Sajnos, 1967-ben sem lesz még villanyuk, vizük. Nincs keret! — azaz pénz a villany- és víz­hálózat építésére még ebben az évben sem. — A panaszt egyébként jogosnak tartjuk — nem vitatja^ ezt a tanács vá­rosfejlesztési csoportja sem. Informátorunk szerint Szol­nok város kerületei közül ép­pen a kilencediknek jutott a legtöbb a „kerét”-ből a közel­múltban : mintegy nyolcmillió forint értékű létesítménnyel gazdagodott. Négymillió forint­ba került az iskola, több mint kétmillióba a bölcsőde. Évek­kel ezelőtt is szükség lett vol­na ezekre, de csak nemrégen jutott rá! Félmilliót fordított a tanács víztelenítésre. Éppen a IX. kerületben ve­zették be 1966-ban három ut­cába a vizet, egy évvel „előre­hozva” ezt a munkát, a több mint egy kilométeres, tavalyra tervezett szakaszon kívül. A város peremkerületeit tekint­ve, itt van a leghosszabb gáz­vezeték is. Végül is olyan dolog a ta­nács pénzgazdálkodása is, mim egy kis háztartásé. Abban a családban, ahol kétezer forint a családfő jövedelme, nem költhetnek háromezret, jólle­het négyezernek is Volna he­lye.­— Ég a gyertya ég, el ne aludjék... Aztán a játék csattanó­ja: — Aki itt a legszebb, puszit kap... Mind megálltak az arra- járók is. A nyílt tekintetű gyermekek bájos játéka a legjobban sietők arcán is mosolyt keltett. A kunhegvesi pajtások egésznapos kisújszállási ki­rándulása előleget nyújtott a tavasznak. S. I. A közelmúltban a Teme­tő utcában a járda alatt vezették a telefont és ás­tak ennek kapcsán nagy aknákat. A vizes árokban még most is ott vannak a földkupacok, amikkel el­csúfították az egész utcát­Petrarcától kezdve. Ma- dáchon keresztül, Gorkij és József Attila számos művében állított örök em­léket: a „nőnek”. Évszáza­dos elnyomás után a mi rendszerünk, népi demok­ratikus államunk tette iga­zán emberré és esyenjo- gúvá a nőket. Ezeket a gondolatokat testesítette meg az a bensőséges kis Lapunk 1967. február 22-i számában S. A. szolnoki olva­sónk panaszát közöltük, amc-iy szerint a vállalt határidő után nyolc nappal sem kapta meg a Patyolat Csarnok utcai ét­vevőhelyén tisztításra beadott zakóját. A Patyolat igazgatója, Ben- csik Antal válaszolt cikkünk­re. íme: ,,...a késést a cikkben emlí­tett zakó erős elhasználódott­,,örülünk az új kórháznak, de...” címmel 1967. február 15- én megjelent lapszámunkban F. L. karcagi olvasónk aggá­lyait közöltük az új kórház, illetve az ott nelyet kapó szak­rendelőkkel kapcsolatban. — Mindjárt igyekeztünk is meg­nyugtatni a karcagiakat: jobb egészségügyi ellátásuk érdeké­ben fáradoznak a város, a me­gye vezetői. Tóth István, a Karcag Váro­si Tanács V. B. elnökhelyet­tese cikkünkre küldött válasz­levelében lényegében akkori állásfoglalásunkat erősítette meg. Megtudtuk még, hogy rendszeres autóbuszjárat lesz a kórház és a város Között. Gondoltak a gyalogos közle­kedésre is. A jelenlegi vásár­tér — amely később a Kórház utca aevet kapja — kiépített Egymástól kérdezgetjük, meddig lesz ez még így? Az illetékesek bizony gon- goskodhatnának már az utca rendbetételéről. ünnepség is, amelyet a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság gépészeti osztályá­nak KISZ alapszervezete, valamint „Dieser’ szocia­lista brigádja rendezett március 8-án, délután. A magas színvonalú műsor méltán reprezentálta az 57. nemzetközi nönnnot. sága okozta, minek következ­tében a legenyhébb tisztítási ciklusban is szakadttá vált. A kabátot házi varrodánkban megjavítottuk, s azt az átvé­tel helyére 1967. február 22-én eljuttattuk. Sajnálatos hibát vétettünk, hogy a határidő késést a panaszossal időben nem közöltük. Az ügy felelőse erélyes figyelmeztetésben ré­szesült”. betonjárdája biztosítja ezt. — Egyébként a karcagi betegek nagyobb részét ellátó központi körzeti rendelő továbbra is a város központjában, a régi helyén működik majd. azzal a különbséggel, hogy a körze­ti orvosok részére külön ren­delőt létesítenek. A jelenlegi zsúfoltság megszűnését remé­lik ettől az intézkedéstől — közölte többek között szerkesz­tőségünkkel Tóth István. Szerkesztői üzenet Több olvasónknak üzenjük Karcagra. Mezőtúrra, Túrke- vére: Kérésüket 1967. március 7-től teljesítjük. Nap'-us rend­szeresen közöljük a román, illetve n csehszlovák televízió műsorát is. A dolgozó nőnek járó gyermekgondozási segély folyósításának alapvető szabályait a 3/1967. Korm. rendelet határozza meg. A rendelet megjelenését kö­vetően több levél érkezett a szerkesztőségbe, melyben a folyósítás feltételeiről s a gyermekgondozási sza­badság megszakításával kapcsolatban, tettek fel kérdéseket Termelőszövetkezeti ta­gok gyermekgondozási se­gélye. N. J.-né jászberényi la­kos tsz-tag levelében azt írja, hogy az elmúlt évben huzamosabb időn keresztül beteg volt, majd kórházba került, ezért nem teljesítet­te a folyósítás feltételeként előírt 120 munkanapot. K. B. tiszaföldvári lakos leve­le szerint felesége munka­egységre csak pár napot dolgozott, de a családi mű­velésre vállalt terület meg­munkálását nagyobbrészt felesége végezte. Mindket­ten azt kérdezik, folyósít­ható-e részükre gyermek- gondozási segély? A feltett kérdések meg­válaszolása céljából az alábbiakban ismertetjük a fenti Korm. rendelet végre­hajtása tárgyában kiadott 1/1967. FM. rendelet leg­fontosabb szabályait: A termelőszövetkezet nő tagja gyermekgondozási se­gélyre csak akkor jogosult, ha a szülést megelőző nap­tári évben — vagy a szü­lést megelőző 12 hónapban — termelőszövetkezeti tag­ként legalább 120 munka­napon át résztvett a közös munkában. A gyermekgon­dozási segélyre való jogo­sultság szempontjából kö­zös munkában eltöltött időnek számítanak azok a napok is, amelyeken a tsz nő tagja kórházi ápolás­ban részesült, illetőleg be­tegségi segélyre volt jogo­sult. A családi művelés esetén a vállalt terület megmű­veléséhez szükséges mun­kaerő ráfordításnak azt a részét, amely a család nő tagjára esik — természete­sen munkanapban kifejez­ve — a szövetkezet vezető­sége állapítja meg. Figyelemmel fentiekre azt tanácsoljuk N. J.-né jász­berényi és K. B. tiszaföld­vári lakosnak, hogy a gyer­mekgondozási segély iránti kérelmüket adják be a szö­vetkezet vezetőségéhez, mert nem kizárt, hogy tel­jesítették a folyósításhoz szükséges feltételeket. A termelőszövetkezet vezető­sége figyelemmel a fenti jogszabályi rendelkezések­re, határozattal dönt kérel­mükről. A határozat egy példányát meg kell küldeni önöknek is. Abban az eset­ben, ha a vezetőség ked­vezőtlen döntést hoz, s azt sérelmesnek találják, a szövetkezet közgyűlésétől kérhetik panaszuk orvoslá­sát. N. L. kunhegyes! tsz- tag felesége kisegítő csa­ládtagként dolgozott H. A.- né pedig 1966 november hónapjában szülte meg gyermekét. Az utóbbi két levélre csak kedvezőtlen választ tudunk adni. Gyermekgondozási se­gélyt csak a termelőszövet­kezet tagja kaphat Csa­ládtag akkor sem részesül­het gyermekgondozási se­gélyben, ha rendszeresen részt vett a közös munká­ban s az előírt 120 mun­kanapot túl is teljesítette. Belépés esetén is csak ak­kor kaphat gyermekgon­dozási segélyt, ha a közös munkában, családtagként töltött idejét a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság Szolnok megyei Igazgatósága nyugdíjévként elismerte. H. Á.-né pedig azért nem kaphat gyermekgondozási segélyt, mert azt csak az 1967. január 1. napján, vagy azt követően született gyermek után lehet folyó­sítani. 0 Megszakítható-e a gyer­mekgondozás céljára enge­délyezett szabadság? K. A. szolnoki lakos le­velében arra kér felvilágo­sítást, hogy kérheti-e a gyermekgondozási szabad­ság megszakítását? Férje ugyanis ez év őszén bevo­nul katonának. Levelének megválaszolásaként a gyer­mekgondozási szabadság megszakítás! szabályait az alábbiakban ismertetjük: A gyermekgondozásra igénybe vett szabadság megszakításának akkor van helye, ha azt a dolgozó nő személyi vagy családi körülményei indokolttá te­szik. Ilyen indok lehet a férj illetve az eltartó ha­lála, vagy tartós megbete­gedése, katonai szolgálat­ra való bevonulása, az élet- közösség megszakítása, a nő újabb szülése vagy tar­tós betegsége. Ha a dolgo­zó nő a szabadságot egyéb címen szakította meg és később folytatni kívánja, a szabadság további részére gyermek gond ozási segély már nem illeti meg. A vállalat azonban egy alkalommal ilyen esetben is engedélyezheti segély fo­lyósítását. A szabadság megszakítása, illetve lejár­ta esetén a vállalatnak a dolgozó nőt korábbi mun­kakörében vagy ennek hiá­nyában hasonló munkakör­ben korábbi kereseti lehe­tőségének megfelelően kell foglalkoztatni. Dr. CS. L Kodály Zoltán és Mezőtúr A város múltjának kutatása közben érdekes adatra találtam. A század elején már szerepelt Me■■ zőtúron most elhunyt világhírű zeneművészünk, az akkor fiatal Kodály Zoltán. 1903. októberében történt, amikor ág itteni fiv- gtmnájium fennállásának negyedf élszázados évfordu­ÉM Fejér megyei állami Építőipari Vállalat azon­nali belépésre felvesz; ács, tetőfedő, asztalos szak‘ munkásokat,, segédmunkásokat, kubikosokat Bérezés teljesítmény alapján. Szállást, ét­kezést biztosítunk! Napi háromszori étkezést 9.20 Ft ellenében, Jogo­sultak részére az építőiparra meghatározott .el­emeit Különélést pótlekot fizetünk és 24 munka­nap ledolgozása után nazautazási Költséget téri­tünk Amennyiben a telentkezőnek egy évnél uem régebbi tüdővtzsgálati lelete van. hozza magával, lelentkezés- Székesfehérvár. Ady Endre o. IS­IM unkaügyi Osztály. A szolnoki csata évfordulóján Az 1848—49-es szabadságharc kiemelkedő ese­ménye és fegyverténye az 1849. március 5~i szolnoki csata volt, amely a diadalmas tavaszi hadjárat első győzelmét vívta ki. E jelentős évfordulón csapatunk nyolcvan pajtása tisztelgett Damjanich János vérta­nú tábornok — névadónk emlékművénél. Papp Éva hetedikes pajtás ismertette a csata történetét, méltatta a honvédsereg harcosainak önfel­áldozó hősiességét. Hazaszeretetüket követendő pél­daként állította elénk. A továbbiakban a dicső sereg vezéréről, Damjanich Jánosról emlékezett meg. Jel­lemezte emberségét, katonáihoz való viszonyát. El­mondotta: Szolnok város lakossága szívébe zárta Damjanich Jánost és hálából 1849. június 16-án a szolnoki választókerület országgyűlési képviselőjévé választották meg. Damjanich meghatottan köszönte meg a szolnokiak bizalmát, ám azt kérte választói­tól: engedjék őt inkább harcolni, mert ahhoz jobban ért, mint a szónokláshoz. A beszéd elhangzása után négy kiváló tanulónk elhelyezte a szobor talapzatán a megemlékezés ko­szorúját. Tihanyi Gyónni 703. sz. Damjanich János úttörőcsapat Szolnok Tavasxesalcgatá B. L.-né Szolnok Időben megkapjuk ax újságot Ezúton mondok köszönetét az Abonyi úti kőolaj- telep lakói nevében a posta illetékeseinek. A Szolnok megyei Néplapban 1956. december 21-én megjelent „Kaphatnak-e időben újságot az Abonyi úti lakók?” című cikkre ugyanis megnyugtató módon intézked­tek. Több éves problémánkat oldották meg. 1967. február 1-től a korareggelt órákban megkapjuk a napilapokat. Ezen túlmenően e területen egy postaládát is elhelyeztek. Köszönjük. Szamosvári János Szolnok ]\őttap a vízügyi igazgatóságon B. S. Szolnok Az illetékesek intézkedtek í arrodáhun roll a 367-es xakó Autóbusz járat a karcagi kőrháxhox Kellemes csalódás Február 25-én utaztam Csépáról a 12.45-kor induló busszal — kisgyermekkel és csomagokkal. Vegyes érzel­mekkel indultam útnak, vajon milyen kellemetlen­ségeim lesznek az utazás során? Kellemesen csalód­tam. Segítőkész emberekkel találkoztam. A kalauznő mindig készségesen segített rajtam a le- és felszállás­nál, természetesen máso­kon is. Február 27-én a várako­zás idejét a tejivóban töl­töttem. Már többször volt alkalmam megfigyelni az itt dolgozók udvarias, kész­séges kiszolgálását. Az egyetlen lépcsőfokon is le­segítik a reszketőkezű, bot­tal járó idős embereket Nem volt sok vendég, s így az egyik ott dolgozó el­kísért a buszmegállóhoz, segítvén, mert látta, hogy kisgyermekkel és csoma­gokkal vagyok. Hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra, hogy a mai rohanó világban nincs időnk egymást észrevenni, egymáson segíteni. Tapasz­talataim mást bizonyítanak Ezúton köszönöm meg az ismeretlen jóindulatú em­berek segítségét. Csetényl Mihályné Csépa Megheviilt az elveszett pénztárca Március 4-én, szombaton a ba­romfipiacon lévő bódéban vásárol­tam két pár csir­két 13—14 óra között. Késő dél­után — amikor más egyebet vá­sároltam — vet­tem észre, hogy a pénztárcámat elhagytam, 840 forint volt benne. Ijedten szaladtam a baromfipiacra, gondolt rm, eset­leg fizetéskor ott vesztettem el. — Valóban így volt. Az elárusítónőtől megkaptam a pénztárcát és a benne lévő pénzt. Becsületességéért ezúton mondok köszönetét. Sipos Mihályné Szolnok földkupacok a Temető utcában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom