Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

it SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP UM7. mércém U. Eredeti bemutató a Szigrlisseti Színházban BAGYONI ATTILA: HOQY LÁTVA LÁSSANAK S óért, cukorért áll­tak sorban az asszonyok. — A piactéren még nyitvatartott egy­két bolt. Délelőtt csapódott be az első löve­dék és a templom mellett kicsavart egy fát. Aztán kis ideig csend lett. Pilla­natok alatt elnéptelenedett a piactér, s az emberek kulcsra zárták a kapukat. — Gyorsan jöttek — mondta nagyapám —, mi­közben párnákat és duny­hát vittünk a Zsigmondék pincéjébe. Odahúzódott az egész utca. A közelben csak egy lö­vedék csapódott be, Gön­czi Bálint házát találta el. Azt hittük, ennyi volt az egész, vége a háborúnak. Hajnalban apró szekerek zörögtek el az utcán, lo­vasok vonultak a Tisza fe­lé. — Kozákok — mutatott feléjük nagyapám. Mentünk a piactérre. — Rézpiku, Stuka, s én. Majdhogy egyidősek vol­SZ. LUKÁCS IMRE: tunk, iskolások és nagyon rosszak. Akkor már fel­törtek néhány üzletet, hordták az árut, kinek mi jutott A szomszéd Gecse Jóska hatalmas órát hozott valahonnan, s mi se ma­radhattunk ki az esemény­ből. Rézpiku három boxert, egy zseb ceruzát, egy sap­ka cukrot, Stuka pedig egy láda lekvárt, két szíjos­tort szerzett. Jómagam gyertyákat, gyertyatartókat és ugyancsak boxereket zsákmányoltam. Dicsősége­sen elvonultunk a kiserdő­be, alkudoztunk egymás­sal, csereberéltünk, majd szokás szerint összevere­kedtünk. Másnap Rézpiku javasla. tára odamerészkedtünk a kozákokhoz. A vásártéren rengeteg ló, kocsi várako­zott Kényelmesen sétálgat­tunk a katonák között, hosszabb ideig vizsgálgat- tunk egy-egy szeb lovat. — Az a kis fekete meg­felelne — jelentette ki ha­tározottan Stukái — Nekem sárga kék. Az ni — mutatta Rézpiku. Magas katona állt meg mellettünk. Nézett, nézett, s magyarázott is valamit, de nem értettük. Aztán kezembe nyomott egy cso­magot és elment. Kétszer­sült volt. Eszegettük. Ami­kor elfogyott, zsebre dug­tuk kezünket és bámész­kodtunk tovább. — Mit csavarogtok itt? — kiáltott ránk az egyik egyenruhás magyarul. — Mit akartok? — Lovagolni; — Méghogy lovagolni? — nevetett jóízűen. De mi nem mozdultunk. Talán mérgesek, haragosak is lehettünk. Na jó. A lovakat viszik itatni, menjetek. De létrát nem szerzek — nevetett fel újra. Szerencsére alacsony, sze­líd lovacskák, fáradt lo­vacskák voltak. Végül is hátukra kerültünk. Néha sarkantyú helyett kopott bakancsomat használtam, eredménytelenül. Három napig tartott a gyöngyélet Aztán tovább vonult a tábor. Amikor az utolsó kocsi is megindult, a tol­mácsféle odajött hozzánk. — Menjetek haza — du­gott mindegyikük marká­ba egy csokoládét — Ha visszajövök, hozok nektek igazi lovat Később Stuka felkiáltott. — Nem mondtuk meg neki, hogy a Porcsiny ut­cában lakunk. Elszomorodtunk. Aznap össze se verekedtünk. Hiába, a szerencse olyan, hogy akkor mosolyog az emberre, amikor nem is várja. Ültünk Stukáéknál az eperfa alatt. Valami ár­tatlan játékot játszhattunk, mert még csak szóváltás se támadt közöttünk. Egy­szer csak szalad Erdei Micu. — Fogtam egy igazi lo­vat — Hol? — Zsigmondék előtt Én voltam a leggyor­sabb. Mire Micu is oda­ért, a kerítésen csüngtünk és figyeltük a legelő álla­tot — Ne nyúljatok hozzá, az enyém! Apró, agyonranyűtt pára roskadozott előttünk. Le­gel gette a gyér füvet Fe­jét felemelte néha, ránk­csodálkozott ennyire fu­totta még erejéből. Biztat- gattuk, hajtottuk volna to­vább, de nem ment — Akkor is az enyém — sírt Micu. Nagyapám erősen csóvál­ta a fejét. De azért eljött, s megnézte a lovacskát — Kisfiam, játszatok mással. Ebből már soha többé nem lesz ló. Tönk­retette a háború. — De hiszen legel — Nem segít azon már az se. Következő nap tűvé tet­tük érte a falut Nem ta­láltuk. Este német tankok jöt­tek a Tisza felől. A temető mellett lőtték ki az acél­szörnyeket Egyik befor­dult az árokba a kövesút- ról és megkopasztva, le­szerelve, még évek múlva is ott pihent. Amikor min­ket odaengedtek, már nem találtunk valami nagy zsákmányt. Alaposan vé­gigkutattunk mindent, s a temetőárokban két rohamr sisakot fedeztünk fel. Be­másztunk a tankokba is. Végül három rohamsisak­kal győzelmi mámorban távoztunk. Micunak semmi se jutott. Végigbőgte az utat A Stukáék udvarán ren­deztük be a hadállásokat Két bunkert ástunk, össze- hordtunk jó csomó cserép- darabot felraktuk a ro­hamsisakokat és dobáltuk egymást. Micunak nem volt sisakja Egyszer be­szakadt a feje. — A háborúban vesztes is van — röhögött Rézpi­ku és hazaszaladt. Egy nap ismét Micu le­pett meg bennünket Vi­gyorogva jött és elénk do­bott egy gránátot. Meg­ijedtünk. — Nem jó. Kipróbáltam. Alkudoztunk. De nem adta. összejártuk kétszer is a Kunpálék nagy kert­jét, hátha szerencsénk lesz. — Bolond lennék cserél­ni. Sisak három is van, — gránát csak egy. Dulakodtunk. Megcsúsz­tam. Ekkor ő hazaszaladt. Kis idő múlva robbanás hallatszott — A gránát Szaladtunk. A Micu ék kapujában már emberek álltak. Nem engedtek ben­nünket az udvarra. Megjött az orvos. Anyámék hango­san sírtak. — Szegény Ági, férje odamaradt a háborúban, most a Micu is. Később mentőautó vijjo­gott. Hordágyon vitték Mi- cut letakarva. — A kezét szakította le — hallatszott —, nem bír­ja ki, elvérzik. Este nagyapám alaposan megpofozott. — Adok én nektek háborúsdit, roham­sisakot. Hallgattam konokul. A temetésre nem engedtek. Csak negyednap mehettem ki az utcára. — Én Micunak adom a sisakot — jegyezte meg Rézpiku. Kimentünk hozzá. Fejfá­jára tettük az egyik sisa­kot, a másik kettőt a sír­dombra. Attól kezdve so­ha se játszottunk háborút. Nagyapám meghúzta a fülemet — Kimegyünk a földre. Egyél valamit, mert későn jövünk haza. — De hiszen nincs föl­dünk. — Mától kezdve lesz. Két görhét dugtam a zsebembe, s trappoltam nagyapám után. Tomajra mentünk. Gróf Nemes Já­nos birtokára. — Látod, az ott a Ká­polna. Bólintottam. — Búza terem ebben a táblában már harmadéve. A „Kocka-dűlőn” túl meg kukoricát vetünk mindig Megálltunk. Nagyapám kézfejével megtörölte bajú- szát. Végignézett a táblán, nagy komolyan kijelentet­te. — Itt lesz a földed, fiam. Egykedvűen vettem tu­domásul. Föld, föld. Ha már adják, legyen, ö nem mozdult. Belerugdosott bakkancsával a földbe, né­zegette a színét, morzsol- gatta ujjai között. — Mert a tiéd lesz, én már nem sok hasznát ve­szem, apád se. De neked bőven terem majd. A Kápolnánál tolongott az egész falu. Rézpiku, Stuka is eljött Vártunk. Kis asztalt hoztak elő, ol­vasták a neveket és kinek hány hold föld jár. Ké­sőbb mérni kezdték a föl­det. Ügyefogyottan álltak ott az emberek, fényesen csillogott a szemük. Amikor ránk került a sor, nagy­apám levette kucsmáját Fábólcsinált karókat vertek a földbe. Az emberek to­vább haladtak. Nagyapám elővette bicskáját. Odalé­pett a karóhoz és jó dara­bot lefaragott belőle. Tinta­ceruzát halászott elő zse­béből. Nagy, ákom-bákom betűkkel írta rá: Petrás Áron. — Jegyezd meg fiam. Ez már a mi földünk. Megszámolta, hányat lép a másik karóig Fénylett az arca. — Tegyél zsebre egy ma. rékkal — parancsolt rám. — Minek? — Hazavisszük. Rézpikuék is abban a táblában kapták a földet Együtt indultunk a faluba. — A földhöz ló is kell — súgta nekem —, azt hon­nan vesztek? — Nekünk még sohasem volt lovunk — mondtam határozottan. Otthon az asztalra kel­lett tennem a földet — Anyára, nagyanyám is oda­jött — Jó föld. , — Az. Lelke föld. — Megélünk belőle: Éhes voltam. Megrántot­tam anyám szoknyáját — Éhes vagyok. — Hallgas, mihaszna — förmedt rám nagyapám Később anyám egy bög­rét hozott. Belesöpörte te­nyerével a földet. A szek­rény aljából papírba csa­vart magokat vett elő. Né­hányat beledugott a bögré­be, majd vizet öntött rá. Az ablakba tette. — Ebből még lesz vala­mi. Igaza lett. Az új földben megragadt a mag, s virá­got eresztett. Szép piros virág volt. Régóta vártuk már azt a pillanatot, amikor Szolnok egy új magyar dráma első bemutatkozásának színtere lesz, hiszen színházunk ed­digi művészi sikerei alapján méltán vállalkozhat olyan kényes és felelősségteljes feladatra, amilyent egy új, hatásában még sohasem próbált darab színrevitele jelent. Most, amikor ez a pillanat elérkezett, örömmel üdvö­zöljük a szolnoki együttes művészi vállalkozását, amely valóban körültekintő és felelősségteljesnek mond. ható. örülünk a színházunkban megnövekedett „idegenfor­galomnak“, annak hogy Szolnokon mutattak te el­sőnek a drámapályázaton díjnyertes darabot és ez nemcsak a közönség, hanem nagyon sok kívülálló érdek­lődő kíváncsiságát is felel­tette. Független ez az örö­münk még attól a sajnála­tos ténytől is, hogy a bemu­tató adósunk maradt a va­lódi és tartalmas színházi élménnyel. A néző, aki beül a szín­házba az előadás benyomá­sait komplex módon, sum- mázottan érzékeli és értéke­li. Nem kívánható tőle, hogy a színházi est hatásá­ban elemző módon különb­séget tegyen az előadás, a játék és a darab között A kritikának azonban ez­úttal elsősorban éppen ez az elemző értékelés a felada­ta. Egy művészkollektíva többhetes lelkiismeretes munkáját nem lehet vala­miféle summázott — mégha helytálló is az — értéíkítélet- tel letudni. Ami a hiányérzetünket táplálja, az elsősorban ma­gából a drámából hiányzik. Egy mondatban — az elő­adás jobb, mint maga a da­rab. A darab nagyon sok, írói- lag megoldatlan problémát rejt magában. A történet „megható” voltának triviali­tását csak a probléma iz­galma, a benne felvetődő morális kérdés drámaisága és letisztultsága tudná eny­híteni. A „mindennapi” azonban Bágyoni Attila da­rabjában jobbára a „hétköz­napi”, tehát az érdektelen szférájában marad, bár fel­tétlenül álcád a drámában néhány, a szerző tehetségére valló részlet. Külön kell szólni az olykor unalmasan egymásra torlódó gondolati közhelyek elértéktelenítő szerepéről. A darab csak annak az igénytelen nézőnek nyújt valamiféle „színházi él­ményt”, aki megelégszik a sztori elsődleges, érzelmek­re ható mivoltjávaL Az előadás rendezője Lo­vas Edit abból a helyes el­képzelésből indult ki, hogy a történet banalitásával szemben az erkölcsi problé­mát, a hétköznapok felelős­ségét kell hangsúlyozni. De tekintettel arra, hogy a drá­ma magvát képező erkölcsi probléma sem egyértelmű­en, átütő erejűen jelentke­zők, ez a fajta — helyes — rendezői elképzelés is kis­sé vákuumban, gyökértele- nül létezik. Ez késztethette a rendezőt arra, hogy a tényleges kife­jezési eszközöket olyan já­rulékos elemekkel is meg­toldja, vagy helyettesítse, mint például a darab rövid időtartama alatt szüntelenül folyó nyiltszíni átrendezé­sek. Nem hisszük, hogy ez a modern színjátszás feltétle­nül szükséges velejárója. Ezúttal zavarólag is hatott. Hiszen néhány mondat után amikor a közreműködő szí­nészek jóvoltából már-rriár életre keltek a figurák, őket is, minket is kizökken­tettek az éledő hangulatból, a színre törekvő dlszlete- zők. Ennetk a rendezői elkép­zelésnek megfelelően alakí­totta ki Fehér Miklós dísz­lettervező a megoldásában különben színvonalas szín­padképet. Az előadás kétségkívül legértékesebb momentuma a színészi játék. A darabban két, a színé­szi játék, a jellemformálás lehetőségét (ha mértékkel is) magában rejtő szerep van, Márta és Szigeti szere­pe. A többi szerep csak szö­vegük hosszúságában külön­bözik egymástóL Ebből a szempontból legmostoháb- ban Magda és Péter kulcs­fontosságú szerepével bánt az író. A színészi megoldás mi­lyensége közötti különbsé­geket is ez döntötte eL Kivétel talán csak a Ju­liette! alakító Andahá7.y Margit, aki nem túl hálás, bár hosszú szerepében az előadás legjobb teljesítmé­nyét nyújtotta. Márta, a főhős karaktere, bár a darab legizgalmasabb alakja, sajnos csak jelzések­ben, utalásokban adott. Szekeres Ilona alakításán végig érződött az a becsület­tel és tehetséggel vállalt küzdelem, amellyel ezekből az utalásokból Márta jelle­mét, alakját egységbe pró­bálta ötvözni. Nem rajta múlott, hogy e küzdelemből néha sajnos az írott azó ke­rült ki győztesen. Dömsödy János is hason­ló problémákkal viaskodott Szigeti Zoltán szerepében. Az ő küzdelmét azonban még az is nehezítette, hogy kicsit antipatikusabbnak fogta fel a figurát, mint amilyen. Kránitz Lajos tehetségesen használta ki szerepe nem túl nagy lehetőségeit, né­hány pillanatra alakítása a valódi dráma illúzióját kel­tette a színpadon. Kevésbé meggyőzőnek éreztük ezzel szemben azo­nos értékű szeretjében Tóth Gabriellát, bár teljesítmé­nye így is lehetőségei fölé emelkedett A Magdát és Pétert játszó Szabó Ildikó, illetve Kertész Péter tehetségét jól ismer­jük, nem rajtuk múlott« hogy azt ezúttal nem tudták bizonyítani. Egy bizonyos: igénytelen feladatukat meg. próbálták igényesen megol­dani. Jánoskúti Márta ruhái be­bizonyították, hogy nemcsak a történelmi, hanem a mai tárgyú darabok kosztümjei­nek is avatottkezű tervezője; Bár némiképp csalódást okozott, ennek ellenére sem­miképp sem érdektelen a Szigligeti Színház mostani vállalkozása, hiszen egy új magyar drámának az első lehetőséget megadni a kö­zönséggel való találkozásra olyan feladat, amely önma­gában ia dicsérendő. Rideg Gábor FALU TAMÁS: Régi március A szobor körül sokan álltak. Dobszóval hívták meg a népet. Megjelent a képviselő ár Es t magas szószékre lépett. Nagy ebéd volt a vendéglőben, Fogyasztották az olcsó lőrét, Az asztalfőn az urak ültek Es hajtogatták: EgyenlőségI Szabadságra, testvériségre Fogadkozott a fehér asztal, S a földesúr leereszkedve, Kezet fogott néhány paraszttal. Szél fútt át a keskeny utcákon, S együtt futott a felietekkel... A márciusi szél már tudta, Hogy másképpen fog fújni egyszer. TASNÁDl VARGA ÉVA: * Erdei szonett Eltűnt a bó és trillázik a cinke, a víz tükrében már a nap nevet. Es a virág még sápadt és kicsinyke, de rügyek fonják át a kerteket. Bolondos, táncos, könnyű szelek fújnak. Üzen az erdő: - itt az ébredés! Dalol a vödör a kerekeskútnak, s halkan nyújtózik, sóbajt a vetés. Álmában cseng a gyöngyvirág harangja, bujkáló füvek bámulnak a napra, s a rókakölyök vadászni tanul. A sziklák mentén zöld gyíkok hasalnak. Alvó bimbókról zizegnek a gallyak, s ugrál a szivem, mint amott a nyúl. Három acíÍiiUiísitiiUiUUillU!lllltlllll!!!lil!!illlltiiilllllltlllllUIJtillUIIUiliUi!UiilUliilUUUUttUUUUilUltlii roham­ntttUttuuiiuuiiíiiiiiiiuiiuüiiiHuiMttuimiUittiiiituitiuiiiiiiiiiiiiiiiitaiuuuuumuuflUttiHj sisak

Next

/
Oldalképek
Tartalom