Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
Világ proletárjai* egyesüljetek! SZOLNOK MEBYEI |A HEGYEI PÁRTBlZOTTSÁfi ÉS A MEGYEI TAMACS LAPJA XVin. évfolyam, 52. szám. Ama i SO fillér 1967. március 2, csütörtök. A Uj arculatot kap a Tiszatáj Tíz milliárdos beruházás a második tiszai vízlépcső — Húszezer holdnyi halastó is létesül —- Tiszaorvényt és Tiszafüredet idegenforgalmi központtá fejlesztik — A Velencei tó területének négyszerese lesz a víztároló Ez is érdekvédelem V| ostanában sokat me- áltálunk, töprengünk a jövőről, pedig mi tisztségviselők kitanultuk már a taktikát...” — jegyezte meg a beszélgetés közben a vállalati szb. titkár. Hogy mit érzett egészen pontosan a „kitanultuk a takitikát” alatt — nem fejtette ki részletesen, csupán sejtette. Valahogy így iehet ezt tömören megfogalmazni: egy sző. titkár ha azt altarja, hogy a következő ciklusban is megválasszák, akkor kötéltáncos módjára egyensúlyoznia kell a különböző érdekeket hordozó vállalati erők között... Könnyű ienne ezt a védekezést, magatartást egyetlen ingerült kézmozdulattal a „helytelen", „hibás” nézetek kategóriájába sorolni. A napi gyakorlatot — és nem az ideális állapotokat — figyelembe véve azért van abban valami, hogy az szb. titkár, vagy a szak- szervezeti bizottság mint testület nem tekinthet el a helyi körülményektől, vagy ha úgy tetszik: — a helyi „erőviszonyoktól”. A szavalt, döntések, állásfoglalások, határozatok értékét végül is az fémjelzi, hogy a vállalat valóságos vagy vélt érdekeit fejezi-e ki, másszóval a gazdasági feladatok túlsúlyát vállán hordozó kollektíva, avagy egy szűkebb kis-csoport. érdekeiért fúj-e harciriadót. A meditáció, a gon- dólkodás persze nem lebecsülendő dolog, különösen most nem, — amikor a szakszervezeti mozgalom is felkészül az új gazdasági mechanizmus körülményeire. Napjainkban még az a helyzet, hogy az szb. titkárok jó része tudomásul veszi, hogy például a foglalkozás! ártalom csökkentésére vagy munka- biztonságra csak negyedrész annyi pénzt fordítanak, mint szükséges lenne, a termelés tíz százalékos növelése pedig feltétlen népgazdasági érdek. Jóllehet, manapság •— az érvényben lévő irányítási, elszámolási rendszer fogyatékosságai következtében — gyakran nehéz kibogozni, hogy mi a valóságos népgazdasági érdek. Az viszont kétségtelen, hogv az ipari ártalmak leküzdése, általában a munkakörülmények javítása legalább annyira gazdasági és politikai igény, mint a legszebb termelési program. Gyakran halljuk még ma is azt a tetszetős jelszót: „A legfőbb érdek- védelem az előirányzott termelési-gazdasági programok végrehajtása”. Ez a jelszó visszatetszést kiváltó frázissá silányul az érdekeltek szemében, ha égisze alatt elmulasztanak fontos, napi sürgető szociális. munkás- és egészségvédelmi intézkedéseket. Az mindenki előtt világos, hogy az élet- és munkakörülmények állandó javítása csak a gazdasági gyarapodással alapozható meg — azonban nem várható el az egyes dolgozóktól, vagy a kisebb-nagyobb vállalati kollektíváktól, hogy a népgazdasági síkon jelentkező összefüggéseket, a többszörös áttételen keresztül jelentkező eredményeket a munkagépeknél naponta felismerje. Nem szólva arról, hogy a dolog meg is fordítható: a gazdasági fejlődés csak sikkor lehet „láz- görbéktől” mentesen felfelé ívelő, ha az ember érdekében kitűzött célok emberhez méltó körülmények között valósulhatnak meg. A gazdaságirányítási reformnak egyik legfontosabb változtatása arra irányul, hogy a nép- gazdasági érdek a vállalat és az egyes ember érdekeként érvényesüljön és a népgazdasági igényeket ne „kívülről kelljen magyarázni”, hanem a gazdasági szabályzók révén legyen az benne a „levegőben”. räy em olyasfajta egyoi- ^ ” dalú együttműködésre van és méginkább lesz szükség, hogy a vállalati vezetőség kiadja utasításait és a társadalmi szervek, köztük a szakszervezetek „megmagyarázzák” az intézkedés célját, értelmét, várható hatásait. Sőt az az igény, hogy minden szerv a saját dolgát végezze a maga apparátusával, megfelelő koordinációval A szakszervezetek alapvető feladata az érdekvédelem, sőt amikor gazdasági-termelési kérdésekkel foglalkozik, akkor is ebből a sajátos optikából kell vizsgálódnia, áVAst- foglalnia, vagy vitáznia. A vezető szakszervezeti testületek mellett létrehozott vagy létrehozásra váró gazdasági-műszaki bizottságok kellő tapasztalat és szakismeret birtokában képesek közös nevezőre hozni a gazdasági vezetés és a dolgozó kollektíva között időnként támadt nézet- és érdek- különbségeket. Csupán hatalmi szóval egyre nehezebb már ma is tartósan elrendezni ilyesmit, a jövőben pedig ez — a vállalati egység veszélyeztetése nélkül — egyenesen lehetetlen lesz. Szorosan a dolgozók érdekvédelméhez sorolható az említett társadalmi bizottságok olyanfajta tevékenysége is, amikor — az erre hivatott gazdasági irányító szervekkel vitatkozva — konstruktiv megoldásokat ajánló tanulmányokkal bizonyítják be, mondjuk, a foglalkoztatottság fenntartásának vagy növelésének lehetőségeit, a személyi jövedelmekre, '.’agy a szociális célokra fordítható összegek előteremtésének forrásait. Éppen ez a fajta tevékenység lehet az, amellyel legközérthetőbben bizonyítható, hogy a munkások és alkalmazottak valódi érdekvédelme egyben a vállalati és nép- gazdasági érdekek szolgálatát is jelenti. 4 vállalati — és a vállalati vezetői — önállóság növekedése nincs ellentmondásban azzal, hogy egyúttal nagyobb szerepet kapjon a társadalmi ellenőrzés, hogy a szakszervezetek tevékeny, kezdeményező szerepet vállaljanak a gyári, helyi gazdaságpolitika kialakításában. Szó sincs tehát arról, hogy a szakszervezeteknek a jövőben el kell for- dulniok a gazdasági-termelési kérdésektől. A különbség az eddigi és a jövőbeni munkájukban ott lelhető fel, hogy a szak- szervezetnek elsősorban „alulról”, az emberek szemszögéből kell nézniök a gazdasági, műszaki, termelési problémákat, feladatokat. Kállai Gyula Dégen Imre vízügyi főigazgató előadása Szolnokon a Ganz-MÄVAG-gal kooperálva francia cég is résztvesz a beruházásban. A grandiózus építkezéssel együtt jár a táj teljes átalakulása. A vízigényes ipari létesítmények tervezését a Nehézipari Minisztérium végzi. A tervekbe illően korszerűsítik a Kál* kápolna—Kisújszállás vasútvonalat. Üj közutakat építenek, felújítják, korszerűsítik a régieket- Fellendül a táj idegenforgalma. A tervek szerint Tiszaorvényt és Tiszafüredet idegenforgalmi központtá fejlesztik. Ide szállodákat építenek, máshol a Tisza jobb és balpartjára kemping-sorok kerülnek. Az Építésügyi Minisztérium 1969-ig készíti el az öntözőrendszer által érintett településék épí. tési tervét. A mezőgazdasági fejlesztési iroda az üzemeket készíti fel. Olyan ütemben, hogy mire egy- egy község határába odaér a víz, akkorra ott technikailag, emberileg felkészülten fogadhassák. Az öntözőrendszer hatáskörében mintaüzemeket létesítenek- Szolnok megyében az első ütemben két mintaüzem lesz. Az Alföld eddigi legnagyobb tájalakító programjában nagyarányú erdősítés, parkosítás szerepel. Üdülők, strandok szegélyezik majd a tiszai tavat, a debreceni választási nagygyűlésen A Magyar Szocialista Munkáspárt debreceni bizottsága, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei és debreceni városi bizottsága a Hajdú-Bihar megyei és a debreceni városi tanáccsal együtt szerdán választási nagygyűlést rendezett A nagygyűlésre Debrecenbe érkezett Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Az Arany Bika Szállodában levő megyei művelődési ház Bartók-termé- ben került sor a választási nagygyűlésre. A debreceni gyárak, vállalatok dolgozói és a város többi választópolgárának küldöttei zsúfolásig megtöltötték a nagytermetÓnosi László nyitotta meg a választási nagygyűlést, majd Kállai Gyula szólt a választókhoz. Aligha maradt távoi bárki szerdán, aki meghívót kapott a megyei pártbizottság, a tanács, a vízügyi igazgatóság és a mezőgazdasági fejlesztési iroda által szervezett tanácskozásról, melyet a megyeszékhelyen a művelődési házban tartottak. A szövetkezeti, állami gazdasági, állami vezetők Szolnok megye jövőjébe pillanthattak itt be. Az előadást Dégen Imre, az országos vízügyi főigazgató tartotta. Az előadó érdekes epizódot említett meg. A harmincas évek derekán sok szó esett már a Tisza-völ- gyi öntözőrendszer kiépítéséről. Ennek legfőbb célja az volt: vizet adni Horthy Miklós kenderesi birtokára- De még ilyen áron se lett belőle semmi. Népi hatalom, szocialista rendszer kellett ahhoz, hogy a merész álom valósággá legyen. Hosszú tervezés után tavaly év végén megkezdődött az építkezés Abádsza- Lókkal szemben Kiskörénél. Ez a létesítmény hosz. szú időre hazánk legnagyobb mezőgazdasági beruházása lesz. A nagy mű három lépcsőben valósul meg, s összesen 10 milliárd forintba kerüL Az első ütemben 1,7 milliárd forintot áldoz rá a népgazdaság. Az óriási kiadás megtérül- Az öntöző- rendszer teljes kiépülése után ugyanis évenként 3 milliárd forintra tehető termelési többletet várnak a szakemberek e tájról. A mű az Alföld nyolc megyéjében érezteti áldásos hatását. Közöttük kiemelkedően Szolnok és Heves megyét érinti. Szolnok megyére esik majd az ország öntözött területének egyötöde. Az öntözőrendszer hatásaként összesen 547 ezer hold válik öntözhetővé, s ebből Szolnok megye részesedése 452 ezer hold. Az óriási létesítmény komplex beruházás. Az öntözésen kívül beletartozik a hatáskörébe eső községek ivóvíz, szennyvíz, belvíz gondjainak megoldása, hozzászámítódik a Tisza fo. lyamszabályozása, csatornázása. — S többek között 20 ezer holdnyi új halastó-rendszer létesítésére is számolnak. — Az Abádszalók—Tiszafüred közötti víztároló 127 négyzet- kilométeren, 22 ezer holdon terül el, s mintegy 400 millió köbméter vizet tárol’ majd. A mesterséges tó négyszer akkora lesz, mint a ' Velencei-tó. Az Alföld tengere hét— nyolc méter mélységű vizet tárol, helyenként 6—7 kilo- , méter szélességű lesz. A duzzasztó műre épülő hőerőmű évente 116 millió kilowattóra áramot ad. A vízlépcső-rendszer a duzzasztóműből, a hajózsilipből és az erőműből áll. — Mintegy 120 kilométer hosszan növelik meg a Tisza hajózhatóságát ügy, hogy évente 1,6 millió tonna árut szállíthatnak a folyón- Ez azt jelenti, hogy amíg most esztendőnként 100 nap hajózható a Tiszán, ezentúl 270 napon fogható így is munkára a folyó, Az első ütemben Hajdú megye „jár a legjobban”. Ekkor Szolnok megyéből még csak 24 ezer holdat lehet öntözni. Az Abádsza- lóktól kiágazó Nagykunsági Főcsatorna 120 kilométer hosszú lesz és 220 ezer holdra ad öntözővizet. A Kiskörétől induló Jászsági Főcsatorna 100 kilométer hossza 125 ezer holdat öntöz. A Nagykunsági Főcsatorna 615, a Jászsági Főcsatorna 520 millió forintba kerül. Az újonnan öntözés alá eső földek 77 százaléka jó termőterület és ez az egyik legnagyobb nyereségA II. Tiszai Vízlépcső összesen mintegy 170 mező- gazdasági üzemet, tsz-t, állami gazdaságot érint. Ez év végétől kezdik elkészíteni ezeknek az üzemeknek a távlati fejlesztési tervét. Az öntözőrendszer a települési viszonyokat is megváltoztatja. Eltűnnek a tanyák, településközpontok, majorsági települések jönnek létre. A külső változásokon kívül a belső változás is számokkal mérhető. Az öntözőrendszer üzemeltetéséhez 27 ezer szakmunkás, 1900 öntözőmester, 9000 gépész, 1900 technikus, 630 öntözőmérnök szükséges* Maga az építkezés annyira gépesített, hogy jelenleg félezer embert foglalkoztat csupán, s a csúcs- időszakban sem alkalmaz 1300 munkásnál többet. A munkások egy részét Tiszafüredről, Abádszalókról, TL, szaderzsről, Tiszaszöllősről, Tiszaburáról toborozzák. A kiskörei építkezés egy érdekessége: s az itt lakó embernek soha nem látott lehetősége lesz strandolásra, pihenésre, szórakozásra. Borzák Lajos K. & TAKABMANYKEVBBO fiPOX. KUNSZENT MÁRTONBAN
