Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-04 / 54. szám

tí*7. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilencezer lakás öt év alatt — magánerőből Ankét a megyei tanácson Tegnap a megyei tanács nagytermében ankét zaj­lott le, amelyen a járási és a városi tanácsok vb-el- nökhelyettesei, építési osztályvezetői, OTP fiókvezetők és az építőipari szövetkezetek irányítói vettek részt. Az ankéton dr. Polónyi-Szűcs Lajos, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tartotta a beszámolót, Bevezetőjében a magán- lakásépítés jelentőségét hangsúlyozta. A második ötéves tervben a megyénk­ben felépült 11 608 lakás 73 százaléka magánerőből épült. A lakásfejlesztési terv sikere azon múlik, hogy mennyire sikerül fo­kozni a magánerőből tör­ténő építkezés ütemét. A harmadik ötéves terv­ben kilencezer lakást kell magánerőből építeni, ebből 7680 a családi ház, 1400 a sor- vagy társas­ház­Az előirányzatot már le­bontották járásokra, váro­sokra, községekre. Ennek ismeretében már megindít­hatják az illetékesek a propagandát. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy az építkezési területek kijelölése a leg­fontosabb feladat. A sor­rend — és ezt igen hatá­rozottan megkövetelik — elsősorban a belterületi közművesített foghíjtelke­ket kell beépíteni, majd a központhoz közeleső foghíj. telkeket és csak ezek be­építése után kerülhet sor új építési területek kiala­kítására. A beszámoló a társas­As élet és halál mezsgyéjén A törékeny termetű fia­talasszony verejtékezve, fáj­dalomtól eltorzult arccal vajúdott A jaj kiáltásokat magába fojtotta. Misikére, kékszemű kisfiára gondolt, aki nagyon várja haza anyukáját és kistestvérét. Milyen boldog is lesz, ha két gyermekét szívére ölel­heti. S majdnem másként tör­tént. — A férjem már tizenkét éve a Surjáni Állami Gaz­daságban dolgozik. Kertész. Három esztendőben én is leszerződtem, gyümölcsöt szedtünk, válogattunk. Ta­valy december végéig dol­goztam, aztán itthon ma­radtam, közeledett a szülés ideje. Elkészítettem, rend- betettem a baba kelengyé­jét. Közben Misikével azon egyezkedtünk, hogy Judit­kának vagy Katikának hív­juk majd a kicsit, mert mindenképpen kislányt vár­tunk. — Azon a napon, amikor este Szolnokra vitt a men­tő, többször is elfogott m- lami rossz érzés. Nem szól­tam róla, de amikor búcsú­zóul megcsókoltam a kis­fiámat, nem tudtam vissza­tartani könnyeimet. Misiké csodálkozva nézett rán, aztán a nagyanyját fag­gatta: — Miért sír anyuka? Hát nem Juditkáért megy? Akkor is sir, amikor haza­jön? — Akkor még én sem tudtam, hogy milyen mesz- sziről jövök haza — mond­ta halkan Bulyáki Mihály­né. ☆ A megyei kórház szülé­szeti osztályán azon az éj­szakán és másnap is orvo­sok, ápolónők küzdöttek a kismamáért. Mert mire a világra segítették a 3,80 ki­logrammos kisfiút, édesany­jában már alig pislákolt az élet. Az orvos szavait idéz­zük: — A vér életmentő sze­repéről naponta meggyőző­dünk, Osztályainkon gyak­ran használunk konzerv- vért. Bulyákiné szülése is tragikusan végződhetett volna vér nélkül. A szülés után több órás műtét vált szükségessé. A műtét előtt és alatt több mint hat li­ter vért kapott a beteg, te­hát tizenhét-tizennyolc vér­adó együttesen mentette meg a kismama életét. Kö­szönetét mondunk érte. ☆ Bulyáki Mihályné még a kórházból elküldte a köszö­nő sorokat azoknak, akik vérükkel az életét mentet­ték meg. Meghatottan be­szélt arról, hogy a szülé­szeti osztályon mindent megtettek a gyógyulásáért. Még azzal is törődtek, hogy amikor hazatér, anyatejet kapjon a kicsi. Lajkó Jó- zsefné a pótmamája a kis­fiúnak. S a kedves fiatal- asszonyt épp úgy érdekli Sanyika fejlődése, mint ahogy napról napra figyeli saját kisfia, Tibiké gyara­podását. * A szajoli Pacsirta utcai kis családi ház kívülről még vakolatlan. Tavaly épült. A veranda előtt a széltől védett helyen ját­szik az ötéves Misiké. Bent a kellemes meleg szobában alszik a pólyás, a néhány hetes Sanyika. Édesanyjuk még a szemével is cirógat­ja őket. Az a boldogsága, hogy velük lehet. Nagyon messze járt, az élet és ha­lál mezsgyéjén. Milyen jó, hogy visszajöhetett a fiai­hoz. Nagy Katalin építkezésekről, mint a vá­rosokban leginkább szor­galmazandó építési formá­ról szólt, annál is inkább, mert városainkban, első­sorban Szolnokon a hely igen kevés, meg kell akadályozni a város szétterülését csalá­di házak tömegével, mert ez lehetetlenné teszi ho­vatovább a közművesí­tést. A többszintes társasházak gazdaságosságára érdekes adat: Egy családi házra eső út-, járda- és teljes köz- művesítési költség csaknem hatvanezer forint. Ugyanez egy négyszintes társasház esetén lakásonként 7200 fo. rint! Kedvezőek a kölcsön- feltételek, lakásonként 90— 100 ezer forintot ad az OTP, nem hallgatható el azonban, hogy tekintélyes összegű, mintegy hetven­ezer forint előtakarékossá- got igényel ez az építési forma. A nagyobb építkezések közül figyelmet érdemel az OTP saját beruházásában megvalósuló építkezés Szol­nokon. A Bajcsy-Zsilinszky út, Vasvári Pál és Bajtárs utcai tömbben tízszintes épületekben 232 lakást kí­ván forgalomba hozni. Elő­készítés alatt áll Török- szentmiklóson 72, Karcagon 47 OTP társasházi lakás építése. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az érintett tanácsok gyor­san végrehajtják a kisa­játítást és a közművesítést. A magánlakások terve­zésével kapcsolatos visszás­ságok elkerülésére rövide­sen új tervezési rendet léptetnek életbe. A megyei tanács terve­zőirodájánál külön tár­sasház, illetőleg magán­lakás tervező csoportot hoznak létre. A megnövekedett érdek­lődésre való tekintettel ki­sebbek az egy lakásra ad­ható kölcsönátlagok, hogy minél több igénylőnek jus­son hitel. Ez nem vonatko­zik néhány kedvezményes kölcsönakcióra, melynek feltételei változatlanok. A beszámoló után az OTP megyei igazgatója tartott tájékoztatást, majd élénk vita következett. — ht — Berekfürdőn a paprika és a paradicsom A szabadban csípősen fúj a márciusi szél, bent az üvegházban plusz 25 fokot mutat a hőmérő. A meleg, párás levegő és a napfény hatására már félméteresre nőttek a paradlcsomtövek. Tele vannak virággal, né­melyiken már ott az apró, zöld gyümölcs. A hétszáz . négyzetméter blokkfelület alá 4400 tő pa­radicsomot palántáltak ki február elején a karcagi hogy az idén sem lesz ke­vesebb. Elég borsos ár ez, de úgy látszik az ínyencséget ked­velők megfizetik. Hasonló­an, mint a melegháza prí- mőrpaprikát. Ebből június végéig 40 ezret akarna!: el­szállítani. A berekfürdői prímőrker- tészetből tavaly 295 ezer forint árbevétele származott a szövetkezetnek. A tervet túlteljesítették. — Az árbevételi többlet 30 százalékát az itt dolgozó tagok kapták meg. A mun­kaegységeik értékét 80—80 fillérrel növelte. A prímőrtelep tovább fej­lődik. Jövőre az üveggyár mögött újabb 2400 négyzet- méternyi hajtatóház épül, A fűtése szinte ingyen van, felhasználják a hőforrás vizét. — in. 1. — Cs- Kiss Magdolna és Remény Ilona paprikát gyomlál. Béke Tsz berekfürdői pri­mőrtelepén. — Háromszáz négyzetméter területre pe­dig cecei paprika került. Már az is virágzik, sok rajta az apró termés. — Ezek mind másodnö­vények — tájékoztat Hosz- szú Lajos, a fiatal főker­tész. — Decemberben és ja­nuárban tizenkétezer hat­vani erős paprikát és hat­ezer fej salátát küldtünk el a budapesti Csemege Keres­kedelmi Vállalatnak. Min­dig velük szerződünk, s igen jó partnerek. A fogyasztói ár 80 százalékát kapjuk az árunkért. A salátáért 1.60, a paprikáért 2.40 forintot kaptunk darabonként. — Tövenként egy kilo­gramm paradicsomot vá­runk. Az első szállítmányt április közepére szánjuk. Tavaly száz forint volt az első kilók ára. Valószínű, Választási gyűlés — rögtönzött műsorral Választási gyűlést tartot­tak csütörtökön este Nagy­körűben. Kettőszáznegyve­nen jöttek össze a község lakói közül, s meghallgat­ták Bárány Istvánnak, a Hazafias Népfront szolnoki járási titkárának beszámo­lóját, aki a választások je­lentőségéről, majd a község fejlődéséről beszélt. El­mondotta többek között, hogy a második ötéves tervben 27 új kislakás épült Nagykörűben és 30-at épí­tenek még a közeljövőben. Az idén és jövőre korsze­rűsítik a község bekötőút­A z ember nagyon öreg már. Napjában ritkán mozdul ki a házból Leginkább csak ül a kana­pén, mindjárt az ágy mellett. Fonnyadt bőr fut végig az öre­gen. A ráncos arc valamikor föld­színű volt. Amikor még a határban járt, dolgozott. Elmúlt Az már oda van. Azóta aztán fehérebbé tette a szoba. Esetlenebbül is mozog, bottal. Ha üzen a tavasz, s jó szél csapódik a Tisza felől, jár egyet Megélénkül tekintete, ismerős tárgyakat keres, fákat és a folyót Egyformán öre­gek. Legalábbis ő így látja. — Gyerekkoromban itt nőttem fel mellette. Akkor is öregnek lát­tam. És soha sem féltem tőle. Egy­szer elszöktem az anyámtól. A ku­koricaföldön kapált Leültetett a tábla szélére, kezembe nyomott egy darab fekete kenyeret Rámparan­csolt, el ne mozduljak onnan — emlékezik vissza az öreg Gacsaj. A kis szobában csend van. Ülünk a kanapén, s kettőnk mellé telep­szik az öreg fiatalsága. — Aztán arra jött egy szitakötő Nem sikerült elkapnom. Ugi-állarr én utána, mindhiába. Addig soha se volt játékom. Cselédházakban minek lett volna. Mindenképpen meg akartam fogni. Csak ha egy pillanatra is. Utána szaladtam. Köhögés rázza meg az öreget Hosszan, csúnyán rázza meg a tes­tét. Nagyot ugrik az idővel is, szó­ba jön a katonaság, meg az urada­lom, ahol jóformán leélte életét. — A szitakötő? — kérdem. — Elszállt. A víz fölé. Utána mentem, térdig ért ott a folyó. Anyám szaladt, kiabált és nagyon megvert. Az öreg Gacsaj azóta se fürdött a Tiszában. Nem érkezett. Gyerek­korára rárakódott a szegénvemberek élete, a kanászkodás, a béreskedés. Nem volt ebben semmi különös. Az apja is így csinálta, neki újra ez jutott. Később katonának szólította a törvény. Leszolgálta becsülettel a kiszabott éveket. És visszajött az urasághoz. A birtokra. Cselédnek. A házasság ideje is elkövetkezett. Meglehet akitor boldog is volt. Meg­lehet Más birtokon, a tiszaderzsí Az Öreg Gacsaj Szilasi László birtokán próbált sze­rencsét. Két esztendeig. — Visszaköltöztünk Szöllősre a cselédházakba. Akkor született az első fiam. Ott teltek el rajtam az esztendők. Igen, az esztendők. Munkálni a földet, ami másnak termett, ko- lompszóra kelni, alázatosan fogad­ni a százszor, az ezerszer megszol­gált mindennapi kenyeret. — Akkor már közeledett a front. Harapósra fordult az idő. Üzent ér­tem az uraság. Menjek a kastélyba Nyugdíjt oszt. Hát osztott is. Száz pengőt fejenként — sorolja. Többen voltak ott idősebbek. Vá­rakoztak a kastély előtt. Hideg sze­lek fújtak a Tiszáról. Napjában többször esett az eső. Sár ragadt bakancsukra. Topogtak, köhécsei- tek, de egyikük sem merte benyit­ni az ajtót. Hát vártak. Nagy soká­ra kijött az öreg inas. — Ezt az uraság adja — lökött száz-száz pengőt nekik. S behúzta maga mögött az ajtót Álldogáltak még ott egy darabig. Csendes eső verte ruhájukat Vissza­lépkedtek a cselédházakba. — Ezzel meg mit csináljunk? — kérdezte a többiektől az öreg Ga­csaj. Szomorúan nézték a felázott föl­det. Senki sem szólt közülük. Este az asszony sokáig nem tu­dott elaludni. — Mi lesz most már velünk? — Mi lenne? — mordult mérge­sen. Aztán később még hozzáfűzte — majd csak lesz valahogy. Megreccsen a kanapé. Feltápász- kodik az öreg. Fényképeket mutat. Az unokákról, a nagyobbik fiúról, akinél most ő is lakik. Itt, Füreden. Bekeretezve lógnak a képek a szo­ba falán. Tíz is lehet. Csak az öreg­ről nincs kép. Egyetlen egy se. — Nem értem én arra rá. Nem is kell többet elmondanom az öreg Gacsajról. A többit minden­ki más Ismerheti. A földosztást, a szövetkezést, az első esztendőket a közös gazdaságban. Meg a nyugdíjt is. Mert az öreg Gacsaj, mint más szövetkezetiek, nyugdíjt kap. Nem­régiben értesítést küldött a szövet­kezet, megemelték a havi járandó­ságot. Azóta is rendesen hozza a postás. Ülünk a vászonterítővei letakart asztal mögött. Az unokákra várunk Majd csak jönnek az iskolából. A kies ablakon besüt a nap. — Kint már tavasz jár — szól az öreg. — Az — hagyom rá. — A tavaszt nagyon szeretem. Sokáig hallgatunk. Lassan bú- esúzkodnom kellene. Amikor kezet fogunk, így szól. — Ha javul az idő, kimegyek a folyóhoz. Sz, Lukács Imre jalt. Iskola, könyvtár, mű­velődési otthon épült aa utóbbi években, felújították a péküzemét és hamarosan új orvosi rendelő, korszerű sütőüzem épül és befejezik az óvoda korszerűsítését. Amit pedig a jelölő gyűlé­seken a választók sürget­tek, szintén tervbe vették a község vezetői: rendezik a község területéről a bel­vízlevezetést. A választási gyűlés elő­adója külön megemléke­zett a közelgő nemzetközi nőnapról is, s köszöntötte a község asszonyait, lá­nyait. Az előadás befeje­zése után a hallgatók még jó ideig együtt maradtak, mert a község legjobb éne­kesei és zenészei rögtönzött műsorral lepték meg a vá­lasztási gyűlés résztvevőit. Műsoros es* az állanti gazdaságok bats Az elmúlt napokban a Szolnoki Állami Gazdaság Piroskai üzemegységébe lá­togatott el a Ságvári Endre megyei Művelődési Ház iro­dalmi színpada. Ez alka­lommal „Tavaszi szél vizet áraszt” című műsort adták elő. Az ünnepi estre a gaz­daság ebédlőjében került sor, ahol száznegyven dol­gozó gyűlt össze. Legközelebb a Palotási Állami Gazdaságban lesz nagyobb szabású kulturális rendezvény, március 8-án. A nemzetközi nőnap tiszte­letére a Népek Barátsága kisegyüttes mutatja be mű­sorát. Ezen az estén a népi demokratikus országok nép­dalaiból és költészetéből adnak elő az állami gaz­daságok dolgozóinak. Az ünnepélyes alkalmat a gaz-' daság vezetői felhasználják arra is, hogy megajándé­kozzák a női dolgozókéi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom