Szolnok Megyei Néplap, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

tffi. március ül SZOLNOK MEGIH NfiTLAf :s Gyorsítás uMn lassítás A JÁSZSÁG t t MÁGNÁS MISKAJA A karcagi Népművészeti Agyagipari HTSZ-ben el­készült az új alkotóműhely. Ebben az épületben egy modern bemutatóterem, előkészítő, munkaterem ée egy villanykemence is heyet kapott. Képünkön Russói István népművész legújabb alko­tásán. a Zádor híd mintázásán dolgozik, as új mű­helyben. , __b U J SZELEK és akik „©'vitorláztak" Tavasz volt Március •tolsó napja. A nagy csatá­rozás utáni izgalmak még éforentartották a jászsági lalvakat. A jászberényi macskaköves főutcán hin- tót repítő lovak patkója csattogott és szikrázott. Pusztamonostor felől tűnt fel a fogat, s Jászjákóhal- mának iramodott. Ott a községházánál sokaság to­longott. — Éljen Jenes Andrási Éljen a kisemberek kép­viselője! Kistermetű ember eresz­tette magasra a hangját Akkorácska volt, mint egy gyerek. Csak a bajsza, fel- nőttesen félrefésült haja, komoly fekete csizmája bi­zonyított másról. A szó­noklatra a pap, a főjegyző behúzódott a parókiára. A cseppember még jobban megeresztette hangját. — Menjünk innen bará­taim. Büdösek vagyunk az uraknak. Magyar János plébános még mindig nem tért ma­gához, amióta kihirdette a választási eredményt A parókia volt a kormány­párt szállása. Dr. Czettler Jenőt, az országgyűlés al- elnökét a magyar gazda- szövetség elnökét közgaz­dasági egyetemi tanárt ütötték itt el ma a man­dátumtól. Pedig rajta vol­tak. Elintézték: Pusztamo­nostort innen Jászjákóhal- máról nem lehetett tele­fonon hívni. Debrecenen és Budapesten át teremtettek összeköttetést Lékó Pádár Sándor, meg Vass az ellen­zéki kortesek. Különben előre látható volt. Czett- lert gyűlölték már. Sűrűn lehetett hallani: — Akárkit megválasz­tunk, de Czettlert nem. A méltóságos űr nemigen állt szóba választóival. Kortesborai is rosszak, ihatatlanok voltak, amit csörgőpusztai birtokáról küldött. Fukar ember, ez a Czettler. Azzal aztán vég­képp betett magának, mi­kor kijelentette Jászjákó- halmán, a kisiparos köz­ségben. — Vegyék tudomásul, még a kaptafát is meg­adóztatjuk. A plébánia társasága ocsúdni kezdett. — Azért ez a Bálázsovics nagy heccet csinált. Igazi úri hecc. Egyszerre felszabadult nevetés tört fel az urak­ból. .. .. .Bálázsovics Ernő kor­mányfőtanácsos, Pusztamo. nostor földesura, a jászjá- kóhalmi választókerület el­nöke. Tizenegy jász köz­ség tartozik ide. Tizenegy jász községben léptette fel 1935-ben képviselőnek Ba- lázsovics Jenes Andrást. S csinálta meg a „Tisztelt Ház” nagy szenzációját: az „egyetlen csizmás képvise­lőjét”. S adott- témát hó­napokra szólóan a korabe­li lapoknak, össze is írtak mindent íme a Magyar Hétfő. Szalagcímmel, egész olda­las riportjában tudósít Je­nes képviselőről, akinek apja pusztamonostori fuva­ros volt 8 ő maga „a leg­utolsó béressel is kezet fog”. Pedig a Szécsény fel- falui 44 szobás kastély­ban, fehér kesztyűs, iivrés inasok fogadják az újság­írót „A fogadószobában fő helyen a kormányzó arany szobra”. A kastélyhoz itt 800 hold tartozik. Puszta- monostoron 14 ház, 700 hold még hozzá. És most jön a csoda. Ez az új ná- bob valamikor urasági inasként kezdte, Blessejo- vitsnál (Bálázsovics) szol­gált Pusztamonostoron, s az első három hold földet borravalóból vette. A Mai Nap tagadja a Magyar Hétfő-t A „csiz­más, feltűnően kistermetű, tipikus magyar parasztról” •onml sem Igaz. „A kúria csak 7 szobás és „se Iivrés inas, se fehér kesztyű”. El­lenben a riporter elkíséri útjára, a Jászságba a kép­viselőt Falvanként zöld­gallyas diadalkapukat ci­gánybandákat lát amely- lyel Jenest fogadják. Já- noshida-Tótkéren banket- toznak a tiszteletére. Jász­telken, Alattyánon tánc- mulatság van. Jenes járja a táncot a választókkal. Mondja is neki az egyik menyecske. „A falusi nép ellenségeit is így táncoltassa meg a képviselő úr.” Reggeli Újság. Harmadik lap, Jenes harmadik arca. Nyilatkozik. A faluról. „Nem tudják az urak — mondja —, milyen nagy a nyomorúság a falun. Ha sokáig így megy, elpusztul a magyar nemzet funda­mentuma, a paraszt.” S mert az urak nem tud­ják, majd tudatja Jenes András. Nagy terve van, István király napján hat­ezer jászsági szekérrel, har­mincezer jászsági paraszt­tal felvonul a kormányzó elé. Felfedni a falu nyo­morát? Nem. Hűséget fo­gadni a kormányzónak. A falu dolgait, mint mondja Gömbös Gyulával beszéli meg. Aztán a Jászvidék 1935. április 21-i száma. Három héttel a választás után. Nyilttérben tiltakozik Je­nes: „Olyan hírt terjeszte­nek, hogy kommunisták szavaztak” rá. Ez sérti. Ezért: „egyes fővárosi és vidéki lapok azon híresz­teléséről, hogy földmunkás párti képviselő, annak köz­lését kéri, hogy független kisgazdapárti...” .. .A kis Jenest kisgazda- párti, ellenzéki program­mal indította Bálázsovics. így biztosabb. S, hogy még bizonyosabb legyen, a kép­viselőjelölt megtanult min. dent ígérni. Utakat min­denkinek. Jászdózsának közvetlen Jászapátira, Pusztamonostornak Gyön­gyösre, Jászteleknek Jász- jákóhalmára műutat. És Jászjákóhalmának: oda va­sutat, Nagykátától Debre­cenig. Ki is karózták a he­lyét a Zagyván túl. Soha semmi nem lett egyetlen ígéretből se. Illetve egy ré­szét a néphatalom valósí­totta meg. De Jenes meg­kapta a mandátumot, óriá­si szavazattöbbséggel. S ha már utat nem tu­dott juttatni, adott sava­nyú cukrot. Jászdózsán be. ment a fűszerboltba, meg­vásárolt öt kiló savanyú cukrot, szétosztotta az is­kolás gyerekeknek: — Mondjátok meg ott­hon, ezt Jenes Andrástól kaptátok. Jászfényszarun benyitott az első faluszéli kocsmába, akit csak ott talált, min­denkit vendégül látott. Ap. róoónzt váltott, s azt ma­rékka) szórta, élvezve a gyerekek tolakodását. A fővárosban kiment a Tele­ki térre. Ott sokasodott a munkanélküli kubikos tö­meg. A honatya kiválasz­tott ötven jászárokszállási munkanélkülit. Nem mun­kaalkalmat adott. Megebé­deltette őket. Ez így nagy­szerű cselekedet volt, er­ről lehetett cikkezni, lehe­tett visszhangot teremteni. Kellett is, mert Jenes Négy asszony — Fábián Bálintné túrkevei. Balogh Józsefné kenderesi, Holló Gáborné jászladányi és Bérezi Istvánná karcagi tsz nőbizottsági tag — képvi­seli megyénkből a terme­lőszövetkezeti nőbizottsá­gokat március 20-án az Or­szágos Nőtanács ankétjén. Ex ax da6 alltalorak aaet­András fénye hamar meg­kopott. Különösen mikor a betyárból pandúr lett. Be­csapva jászsági választóit, átpártolt Gömbös fasiszta pártjába, a Magyar Élet Pártba. Feliépet ugyan a követ­kező, az 1939-es választá­son is. De hiába mérték Pusztamonostoron három helyen is a kortesbort, s hiába szavaztatták az ot­tani urak a cselédséget Je­nesre, az ellenfél, gróf Ta- kács-Tolvay lett a mandá­tumgyőztes. Ugyan sokáig azt suttogta a nép, Jenes megnyerte a választást, de eladta a mandátumot hat­vanezer pengőért. Ki tudja. Annyi bizonyos, furcsa úton futott fel Je­nes csillaga. Szobainas volt valóban. Ahogy a puszta- monostori Balázs Józsi bá­csi emlékszik rá: — Benyalta magát az urakhoz. Azoknak beárult mindent Jenes tollasod ása azzal kezdődött, hogy betársult egy szolnoki Fodor nevű ügyvédhez, tönkrement birtokokat parcelláztak a banknak. Addig parcellá­zott, addig ügyeskedett Je­nes, míg a monostori Fáy György birtokból rámaradt 80 hold a kastéllyal. Az­tán jött a többi. Haszon­bérbe vette Waldeck Fri­gyes gróf félezer holdját Az Ötszáz holdon öt állan­dó bérest tartott Csak ötöt Nem is él már belőlük csupán László Józsi bácsi. így lett az inasból birto­kos, azazhogy „tipikus ma­gyar paraszt”. És hogy lett képviselő? Jászjákóhalmán Lékó P. Sándor, volt kor­tese meséli a történet mag_ vát: — Összekülönbözött va­lamin a Bálázsovics ura­ság, meg a Czettler képvi­selő úr. Addig vitáztak, hogy Czettler mérgesén oda vágta: ha nem .tetszem, lépj fel elleném. Balázsö- vics azt mondta, majd megemlegeti még őt Czett­ler. A szobainasával buk­tatja meg a választáson. Bálázsovics inasa bevo­nult a „Tisztelt Házba”. A gazda továbbra is szigorú­an fogta. A monostoriak mesélik, láttak egy jelene­tet a kastélykertben. Kép­viselőházi beszéd után jött haza Jenes András. Balá- zsovics görbebotjával csap. kodott mérgesen feléje. Ugrált a kicsi ember a bot elől ijedten, mentegetőzve. — De méltóságos úr.. de méltóságos úr... Aztán a kis Jenest talon­ba tették az urak. Még két­szer tűnt fel a faluban. 1944-ben vörös karszalag­gal jelentkezett, hogy megy Debrecenbé, s megalakítja itthon a kommunista pár­tot. A Balázs testvérek za­varták el: — Eredj, te semmiházi! Te vitettél el bennünket tizenkilencben. Aztán 1956 ellenforradal­mi napjaiban bukkant fel. — Mink győztünk, án- gyó — mondogatta a mo­nostori asszonyoknak. Nem él már az öreg Jenes. De volt cselédei és a vá­lasztói néha még emlege­tik. Ahogy Bense László mondta: ritka nagy köpö­nyegforgató volt az öreg. Borzák Lajos kor a szövetkezeti nőmoz­galmi aktívákat országos rendezvényre hívják meg azzal a céllal, hogy hely­zetükről és a feladataikról tanácskozást tartsanak. A megyénkből résztvevő asz- szonyok munkatársaikat is meghallgatják elutazásuk előtt, visszatérve pedig beszámolnak tapasztala­taik»«' Az alföldi olajipari vál­lalatok az utóbbi években jelentős beruházások révén sokat fejlődtek. Ez termé­szetesen a munkáslétszám emelkedését is maga után vonta. Ez a gyorsütemű fejlődés nagy erőfeszítéseket köve­telt mind a termelő válla­lattól, mind a fúrási üzem­től a szakmunkásképzés terén. Az Igyekezet nem volt hiábavaló: a külön­böző szakmunkásképző tanfolyamokon 2433-an vet­tek részt az utóbbi négy esztendőben. A szakvezetők véleménye szerint ez a „gyorsított" módszer jó volt tegnap, ma viszont már nem megfele­lő. Vagyis a rövid Ideig tar­tó tanfolyamok helyett a jövőben tartósabb, huzar mosabb „lassított” tovább­képzés alapjait kell meg­teremteni. Egy évvel ezelőtt részle­tesen tájékoztattuk olvasó­inkat annak a vizsgálatnak az eredményeiről, amelyet a meglel Népiéllénőrzési Bizottság tartott a szolno­ki tervező irodában. A fel­tárt szabálytalanságok és A meglehetősen szövevé­nyes helyzet, továbbá a rend mielőbbi helyreállítá­sa, a felborzolt kedélyek az iroda gazdasági vezetőit, kommunistáit összefogásra, tervszerű együttműködésre késztette. A pártvezetőség és Bálint András igazgató messzemenően egyetértet­tek abban, hogy mindenek, előtt a munkafegyelem megszilárdítására, a belső ellenőrzés megszervezésére, a folyamatos termelés munka megteremtésére van szükség. Az igazgató tervezett in­tézkedéseiről tájékoztatta a Egy év telt el. A pártve- zetöség és a gazdasági ve­zetők megállapították, nem volt hiábavaló a közös fára. dozásuk. A munkafegyelem megszilárdult, a szigorú in­tézkedések nevelő hatású­ak voltak. Akikkel egykor sok baj volt, belátták hi­báikat és ma már az iroda legszorgalmasabb dolgozói közé tartoznak. Az említett vizsgálat alapján helyes következte­téseket vontak le: nagy gondot fordítottak a belső ellenőrzés hatékonyságának növelésére. Az új főköny­velő rendbehozta a vállalat gazdasági ügyeit. Szükségessé vált néhány belső szervezeti intézkedés is. Az egyik szakosztály-ve­zetőt leváltották, alacso­nyabb munkakörbe helyez­ték, elejét vették a főgé­pész és főstatikus közötti személyes ellentétek kiala­kulásának is. Kidolgozták — az iroda történetében először — a vállalati bérszabályzatot, prémiumrendszert mely azóta hatékonyan ösztönöz • iú autókÁr» belső problémák arra kész­tették a megyei tanács vb építési, közlékedési és víz­ügyi osztályát, mint felü­gyeleti szervet, hogy az iro­da igazgatóját felmentse, új igazgatót és főkönyvelőt nevezzen ki. párvezetőséget. Természe­tes, hogy a kommunisták támogatták őt, és az iroda dolgozóinak többségét megnyerték a közös ügy­nek. Az említett intézkedésekre szükség volt, emiatt azon­ban ma már semmi szé­gyenkezni valójuk nincs. Az igazgató megtiltotta, hogy „maszek” munkát akár munkaidő után is bárki végezhessen az iro­dában. Többen megérezték, új szelek fújnak és in­kább „elvitorláztak” az irodából, mintsem megvál­toztak volna. És még valamit megem­lítünk, ami annak idején eléggé viharos volt: a má­sodállások ügyét. Ma, má­sodállást, illetve mellékfog­lalkozást csak azok vállal­hatnak, akik példamutató munkájuk révén ezt a ked­vezményt kiérdemelték. (Ettől függetlenül a má­sodállások száma minimá­lisra csökkent.) A jószándékú emberek összefogása, a kommunis­ták áldozatos munkája és a gazdasági vezetés követ­kezetessége olyan erő volt, ami túlzás nélkül mond­hatjuk, megváltoztatta az iroda szellemi légkörét Yolt erejük Rendszeressé váltak a termelési tanácskozások, a szakosztály megbeszélések. A konszolidálódó helyzet magával ragadta a dolgo­zókat: számos javaslattal, nemritkán bíráló megjegy­zéssel segítették a gazdasá­gi vezetőket. Mindenekelőtt a közös cél: az iroda arcu­latúnak átalakítása, a ter­melés hatékonyabbá tétele vezérelte őket. Ez utóbbira jellemző, hogy 1966-ban az iroda az előírt 12,1-el szem­ben 19,2 %-os nyereséget ért el, három százalékos létszámmegtakarítás mellett és túlóráztatás nélkül! Minden rendben lenne? Ezt még nem lehet kijelen­teni. Tacopulosz Nikosz, a párttitkár elmondotta, az iroda társadalmi szerveze­teinek munkáján van még javítanivaló. A vezetőség megkívánja a szakszerve­zetben dolgo2ó kommunis­táktól, hogy lendítsék fel a szervezeti életet. Ugyan­ez áll a KISZ fiatalokra is. Bohaty Lajos főmérnök arról beszélt, hogy egyes szakosztályvezetők még mindig nem tudják meg­teremteni területükön a gazdasági és politikai mun­ka összhangját. Az új gaz­dasági mechanizmusra való felkészülés is számos tenni­valót jelöl ki számukra. A határidők betartása továb­bi szervezési erőfeszítése­ket kíván és így tovább. Egyszóval bőven maradt még munka I967-re is. B za'mat szavazott a párt Ma már könnyebb hely­zetben vannak az iroda dolgozói, mert volt erejük leszámolni a hibákkal. Az egy év alatt elért eredményekért méltán il­leti meg az egész kollektí­vát a dicséret, az elismerés. A városi párt végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén kialakított álláspontja is ez, mellyel egyben bizal­mat szavazott a tervező iro­dának a jövőre nézve is. Reméljük az elért ered­ményeket tartósítják, sőt tovább fejlesztik. A nagy munka, amibe egy éve be­lefogtak az iroda dolgozói csak így lehet teljes. !\éqy asszony Budapestre meqy Megszűnt a másodállás damping Az igazgatót segítették a kommunisták

Next

/
Oldalképek
Tartalom