Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

iétft, február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n TV KÉPERNYŐJE ELŐTT SSSBlüüllllülilIlllllilllllllillllilllilttlIiliitllütUlllillUUllUUlUUllillUllliiUUliUiillJiiUillUlUUUllllUlUUUV Lavina Nem könnyű ott lenni prófétának, ahol semmiféle megváltóra nem várnak; olyan emberek között, akik­nek nemcsak a tenyerük kérgesedett el az évek óta tar.ó nehéz és durva testi munkától, de szívüket is kéreg vonta be. Egy isten háta megetti kőbánya mun­kásai között, akikből a robot, majd a munkahely és a kocsma közötti ingajá­rat nem csupán a szépség utáni vágyat ölte ki, hanem morálisan is kikezdte őket. Előttük már csak a „becs­telen” munkának van be­csülete. Pedig állandó bal­esetveszélyben dolgoznak, minden évre 8—10 súlyos sérülés esik. A Lavina főhőse, a fővá­rosból érkezett idegen itt vállalkozik a megváltó sze­repére: gazdasági és erköl­csi rendcsinálásra. Keserű tapasztalatokkal és fájdal­mas csalódással a tarsolyá­ban érkezik, arcán a meg­bántott ember rideg ke­ménységével. S a váratlan próféta nem szép szavak ígéretével köszönt be, ha­nem rögvest határozott utasításokat, kemény pa­rancsokat osztogat. Rabló- gazdálkodás helyett terv­szerű és ésszerű kitermelést, biztonságot a veszély ellen, s pontos elszámolást a pa­pírokon. Megszállott mód­jára tervez, intézkedik, cse­lekszik: tisztességes életet akar a bányában. Szarka igazgató prófé- tasága tehát egyáltalán nem valami múlt századi érte­lemben vett szerepvállalás, hanem nagyon is időszerű és hétköznapi feladat meg­oldása. Gondolkozásmódjá­ban, határozott cselekvésé­ben, eltökélt újat akarásá­ban a közvetlen jövö, ne­vezzük nevén az új gazda­sági mechanizmus jellemző törekvéseinek jeleit vehet­jük észre. Figurájában sok olyan tulajdonság testesül meg, amely már az új típusú ve­zetőre vall. Ezért is aktuá­lis Simon Lajos tévé-filmje. De méginkább azzá teszi konfliktusának lényege. Mert lám, hova vezethet még a legnemesebb szán­dék is, ha a megvalósítás eszközeiben nem mutatko­zik ugyanolyan nemesség. Miért válhatnak a kőbánya munkásai Szarka megátal­kodott ellenfeleivé. miért alkotnak ellenséges tábort a kocsma asztalánál, miért kell a lőmesternek tragikus „baleset” áldozatává vál­nia? Pusztán csak azért, mert nem fűlik a foguk a rendes munkához, vagy mert néhány száz forinttal kevesebb üti a markukat? Bizonyára ezért is; az anyagi érdekeltség nem le­becsülendő szempont. Ám vezető és vezetett között elsősorban azért mélyül a szakadék, s ostoba és értel­metlen indulatok lavinája azért görög alá, mert nem sikerült Szarkának megte­remtenie az egyén és a társadalom összehangolt ér­dekein alapuló eszközöket: a közös nyelvet. Ö maga mondja ki az igazságot: >,Maguk nélkül nem megy, emberek!” S hogy ez itt is lehetséges lett volna, még ebben az amorális környe­zetben is. arra bizonyíték, a kőfejtők rábólintása: Ez így egészen más. Nem hibátlan alkotás Si­mon Emil filmje. A végső következtetés levonása is kissé illusztratív módon tör­ténik. Mégis izgalmas és kérdéseket zúdító lavinájá­val, valamint a tágas és szűkebb világ képeinek drá­mai váltogatásával olykor­olykor felizzik az igazi dráma. Természetesen sok függ a szerepeket megfor­máló művészek teljesítmé­nyétől is. Avar István zár­kózott, hajthatatlan, rideg, sértett megszállottja telita­lálat. Molnár Tibor is so­kat adott az anarchiára hajlamos lőmester alakjá­hoz egyéniségének nyugta­lanító drámaiságából. Far­kas Antal sunyi, alkalmaz­kodó művezetője is jól il­leszkedett az együttesbe. Kapcsoljuk.. • A szerszámgépgyártás központjaiba látogattak a kamerák. A fődiszpécser, Bán János rendkívül tuda­tosan és imponáló módon irányította a televízió egyre jobban magára találó aktu­ális gazdaságpolitikai mű­sorát. A jól felépített és kitűnően szervezett körkap­csolás a képek valóságos párbeszédét teremtette meg. A szó ezúttal csak a szűk-. séges kiegészítő szerepét töltötte be. A szigorúan meghatározott programban még arra is lehetőséget ta­láltak a műsor szerkesztői, hogy állandóan fokozzák az érvek súlyát. A hasznos gondolatokban gazdag mű­sor formájában megnyilvá­nuló esztétikuma révén így vált még a laikus néző szá­mára is emlékezetes él­ménnyé. Premier plánban a nyelvtudás Dr. Bárczi Gézát a nyelvi vetélkedő zsűrijének tagja­ként láthattuk a közelmúlt­ban a képernyőn. Most leg- meghittebb munkahelyére, lakásába kalauzol'ak a ka­merák, hogy egy esemé­nyekben gazdag, eredmé­nyekben bővelkedő életpá­lya állomásaival ismerked­hessünk meg. A nyelvünk múltjával és jelenével egy­aránt foglalkozó — franciá­ban is otthonos, enciklopé­Röviden Jól sikerült a Vidám Színpad jubiláris műsora. A humor és a szatíra külön­böző évjárataiból adott íze­lítőt az emlékezés pohará­ból hörpintve kellemes szombat estét jelentett. A Princ-krimi — kicsi Princ, sok krimi — megszokott színvonalán mutatkozott be. A szolnoki állomás képeit felvillantó, és művészeit fel­vonultató Fügefalevél ügyes dikus tudósról készült tele­víziós portré — apróbb szerkesztési hibái ellenére is — meggyőzhette a néző­ket: a nyelvészkedés hasz­nos tudomány, sőt még szó­rakozás is lehet; s a nyel­vész is olyan ember, mint a többi, legfeljebb jobban szí­vén viseli nyelvünk sorsát. Külön színt jelentett a Vass Istvánnal készült tanítvány) vallomás. és szórakoztató szatírának ■ bizonyult a televízió kép­ernyőjén is. Kedves és szel­lemes volt Komlós János és Antal Imre csevegésének keretébe illesztett ifjú vá­lasztók köszöntése. A Viet­namról készült Felkiáltó­jel nagyszerű lehetőségeket villantott fel egy igazán megrázó irodalmi műsor számára, V. M. Ui icazgató- főmérnök a Tisza Cipőgyárban (Tudósítónktól) Rendkívüli osztályvezetői értekezleten Pesti Ernő könnyűipari miniszterhe­lyettes tájékoztatta a hé­ten a Tisza Cipőgyár gaz­dasági és mozgalmi veze­tőit a vezetőségben tör­tént személyi vátozásról. Bevezetőben elmondotta: Bodóczy Sándor elvtárs a közelmúltban kérte a Köny- nyűipari Minisztériumot, hogy egészségi állapotára és egyéb körülményekre való tekintettel mentsék fel igazgató-főmérnöki be­osztása alól. — Mérlegelve Bodóczy elvtárs kérését, megállapí­tottam — mondotta Pesti elvtárs —, hogy az indokolt, s ezért őt érdemeinek el­ismerése mellett felmen­tem beosztása alól. Egy- időben megvizsgáltam a két főmérnökös rendszert, s arra a megállapításra ju­tottam. hogy megszünteté­se indokolt, ezért Lovas István elvtársat — köszö- netünket és elismerésünket fejezve ki munkájáért — ugyancsak felmentem igaz­gató-főmérnöki beosztása alól, s kinevezem a mű­szaki főosztály vezetőjé­nek. A miniszterhelyettes elv­társ ezekután bemutatta az egybegyűlteknek Pados Jánost, akit a Könnyűipari Minisztérium a Tisza Ci­pőgyár igazgató-főmérnö­kévé nevezett ki, az ille­tékes pártszervek jóváha­gyásával. Pados János leg­utóbb a Körmvűioari Mi­nisztérium főelőadója volt. 4 jár mű­ié j lesz tési program beruházásai Az idei költségvetés ki­emeli a közúti járműgyár­tás jelentőségét, melynek fejlesztésére ebben az év­ben több mint 1,4 milliard forintot költ az ország. — Mint a KGM-ben elmon­dották, évekig tartó, nagy­szabású járműfejleszlési programról van szó. amely, nek célja az autóbuszok, traktorok, dömperek s ké­sőbb a teherautók gyártá­sának nagy mérvű fokoza­tos. korszerű, új gyárt­mánycsaládok kialakítása­Erre az iparágra azért érdemes nagy összegeket áldozni, mert a közúti jár­művek iránt külföldön is igen nagy az igény, s a kereslet tartósnak ígérke­zik. A harmadik ötéves terv időszakában 5,1 milliárd forintot költenek a közúti járműgyártás fejlesztésére. Ebben azonban nincs ben­ne az az összeg, amit a ko­hászat kap a járműipar új követelményeinek megfele­lő acélok gyártására. A beruházások vala­mennyi fontosabb üzem­ben megkezdődtek. E be­ruházások segítségével 1965-höz képest 1970-re nyolcmilliárd forinttal nő az autó- és traktoripar évi termelése. 1970-ben 7000 autóbuszt és ugyanannyi traktort gyárt a magyar ipar, a jelenleginek több mint kétszeresét. A tényleges fejlődés azonban ennél jóval na­gyobb lesz. mert a jármű­veket korszerűsítik- — Az autóbuszok egy része csuk­lós jármű lesz. ezért 1970- ben a 7000 autóbuszhoz 8500 korsitestet kell készíteni, lü'm-ben már majdnem va­lamennyi autóbusz 200 ló­erős motorral készül, amelynek gyártására kül­földi Iicenc alapján a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár rendezkedik be. » Sikerül-e vajon könnyen megtalálnom, l tudunk-e majd egy programon kívüli J körutazást tenni a járásban? Tanácskozá- Í son találom-e vagy egy fogadónapját si- t kerül végighallgatnom...? } A körülmények leegyszerűsítették talál- $ gatásomat: Szekeres László tanulmányi | szabadságon van. S Szeptemberben fejezi be a Marx Ká- J roly Közgazdaságtudományi Egyetem I kétéves tanfolyamát. { — Sokszor megpróbáltam már össze­1 számolni, hogy 1945 óta hányszor vizs- 1 gázhattam — mondja. Lehetetlen. Volt már alkalom sajnos, amikor abba kellett hagynom a tanulást. Akkor meg az fájt. Sőt, amire most célzok, az mindig fájni is fog. Édesapámat, aki 16 éve dolgozott már a szolnoki cukorgyárban, 1943-ban üzemi baleset érte. Meghalt. A három gyerek és az özvegy kenyér nélkül maradt, ő mint a fiú és a leg­idősebb gyerek fújó szívvel hagyta ott a polgárit. Munkát keresett. 1944-ben újabb gyásszal felérő tragédia érte a családot. Az otthonukat lebombázták, s ha lehet, még keserűbb, még nehezebb idők kö­szöntöttek a családra. Apja régi munkatársai segítették, hogy a cukorgyárban szakmát tanulhasson, így lett géplakatos. Mikor azt hitte, hogy már „révbe” ért, új szakasz kezdődött az életében. Pártmunkás lett. — Lassan ennek is húsz éve. Repül az idő, pedig néha milyen hosszú tud lenni egy-egy nap. Visszagondolni persze jó, s ezt gyakran is teszem. Sokszor mondom, hogy engem a mozgalom nevelt. Hiszen tizenöt éves voltam, mikor felvettek a kommunista pártba. Szekeres László 1962 óta a jászberényi járási pártbizottság első titkára. S bogy erről beszélünk, pontosan sorolja az ada­tokat, a számokat, amelyek, — ha átté­telesen is, — szigorúan mérik egy párt­titkár munkáját. — Személyes ismerősei ? — Talán ezen mosolyogni fog, de sok éjjeli őr ismer már és én sok melegedőt, brigádszállást, pihenőt bejártam. A jász- alsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben például feltűnt nekem, hogy egy éven át, akármi­kor mentem az állatgondozókhoz, az asz­talukon mindig csak egy Kincses Kalen­dáriumot láttam. Végül derülve is, meg kicsit restellkedve is mondták: ami benne van, már kívülről tudják. Mondtam, szí­vesen küldenék helyette könyvet, ha el­olvasnák. Küldtem. Sok mindenről szó esett még közöttünk a tanulásból „ellopott” órában. Editről, az elsős gimnazista nagylányról, aki jó tanuló, végtelenül szereti a befőttet és a fürdőszobába is képes magával vinni a táskarádiót. Margitkáról, aki nemrég fe­jezte be a vendéglátóipari technikumot, de ha ■ férje végez, ő „veszi át” az író­asztalt, felsőfokú technikumba pályázik. Munkatársairól, akik szorgalmasak, s akiknek sokat kell segíteni abban, hogy olyannak lássák, és úgy szeressék a járást, amilyen. Szekeres Lászlót a jászárokszállási vá­lasztók országgyűlési képviselőjükké je­lölték. S ha a döntés joga most csak a jászságiaké is, hadd erősítse elhatározá­sukat egy „vándorszavazattal” Borsi Eszter Krasznai Károlyné Neve: Krasznai Károlyné, született Iván Teréz, Aba- tíjszántó. — Foglalkozása: művezető a martfűi Tisza Cipőgyárban. 1967. február 4-től Szolnok me­gye 5-ös számú országgyű­lési választókerületének je­löltje. Ott voltam Martfűn a gyűlésen, ahol . munkatársai egy emberként fogadták el I jelöltjüknek. Hadd idézem azokat, akik | a javaslattétel után a vitában felszólaltak. I Varga Istvánná mondotta: „Én Krasz- rutinét, mint ipariskolás kislányt ismertem meg. Most, mint művezető, dolgozik, s az ; ő műhelye nyerte el a szocialista címet. : Ez mutatja, szereti munkáját, a gyárat, ahol dolgozik...” : Nem szólt Vargáné arról, mert talán : nem is tudja, hogyan került Martfűre a : távoli megyéből az uradalmi asztalos ötö- : dik gyermeke. Hat hónapos volt a kis ; Teréz, amikor apja meghalt, s anyja hol : a takarítással, hol meg a mezei munká- : val keresett néhány fillérből, pengőből ; nevelte gyerekeit. Az volt az elve: mosto- ! hát nem vesz az öt gyerek mellé. így hát : maga húzta az igát, ahogyan tudta. Terinek szerencséjére — mivel ő volt a legkisebb — tovább járhatott iskolába, mint testvérei. Elvégezte a négy polgárit, amikor 1946-ban kezébe akadt egy pros­pektus. Az akkori Cikta Cipőgyár szak­iskolájába hívta a fiatalokat. Jelentke­zett. Aztán felpakolta őt anyja a nagy útra. Felkapaszkodott Teri a vonat tete­jére — akkoriban így utaztunk, ez volt a „módi” — s elindult új élete felé. Martfűn volt szakiskolás, részt vett az az ifjúsági szövetség munkájában. És mi­lyen vidám klubesteket rendeztek ott. Terinek ott tetszett meg egy fiú — az, aki mindig a zongorát verte. Krasznai Károly volt a neve. És egy szép napon összeházasodtak. Albérletben laktak, s gyűjtögették pénzüket egy igazi otthonra. Aztán megszületett az első gyerek, az első kis Krasznai: Karcsi. Később szüle­tett egy kislányuk is, s ma kétszobás összkomfortos lakásban élnek ők öten, mivel a nagymamát is magukhoz vették. Gonda Andrást idézem most, a gyár Állami-díjas brigádgán&k vezetőjét: „Krasznainé tiszteletet adó, becsületes ember. Tizennégy éve ismerem. Együtt dolgozunk, s bármilyen problémát akarunk vele megbeszélni, mindig szakít rá időt...” Krasznai Károlyné szakmunkásból lett művezető, kiváló mestemő. S napi, a gyárban végzett munkája mellett, a tele­pen lakók érdekeinek is szószólója. Most egy kicsit meghatódott. Bár az előző ciklusban pótképviselő volt, a kép­viselőjelöltség mégis új érzést jelent szá­mára. Érzi azt a bizalmat, amit munka­társai és a környékbeliek — Mezőhék, Rákócziújfalu, Tiszaföldvár lakói — iránta tanúsítottak a jelölőgyűléseken. Érzi, hogy ez még több munkára, nagyobb felelős­ségre kötelezi őt. Ezután meglehet, keve­sebb ideje jut majd a kézimunkázásra, olvasgatásra — pedig mindkettőt nagyon szereti — mert szabadidejéből még többet kell áldoznia a közösség hasznára, a kö­zösség javára Ám mégis szívesen vállalja. Miért? ö mondta: „Megválasztásom után a meg­bízatás teljesítése megtisztelő kötelesség.” Varga Viktória Képviselő'elölt'eink Szekeres László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom