Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-02 / 28. szám
1997 február í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .1 * Külön-külön? Nagy héwel készültek a kiszesek az értekezletre. A téma olyan volt — a KISZ Központi Bizottság irányelvei a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság helyzetéről és a körükben végzendő feladatokról — amiről csak alapos felkészülés után érdemes szólni. Hogy a tanácskozás teljes legyen, meghívták az illetékes párt és tömegszervezetek, gazdasági hatóságok legilletékesebb képviselőit, néhányukat név szerint is. Néhányan érdeklődéssel készültek is erre az alkalomra. Az „illetékes szervek” közül azonban többen már nem tartották olyan fontosnak ezt a tanácskozást. Volt — és ilyen mindig is lehet —, aki legjobb akarata ellenére sem tudott időt- szakítani. Ezért előre elnézést kért. Volt, aki ha maga nem is ment el, de munkatársát, helyettesét elküldte. Mások már másod vagy többed helyettest küldtek és ismét mások ennyibe sem vették a KISZ megyei végrehajtó bizottságának tanácskozását. A fiatalok a gyér segítőszándék és a langyos érdeklődés láttán lehangolódtak, lelohadtak. Kértek valamit. Nem sokat, csak hogy minél többen legyenek ott, olyan emberek, akiknek szintén feladata törődni a falusi fiatalok jövőjével. Kérték hallgassák meg a KISZ-vezetők véleményét és adjanak tanácsot, segítséget. Ez maradt el. Hallom az ellenérveket is: azért, hogy valaki nem megy el egy tanácskozásra, ki meri kétségbe vonni, hogy nem törődik a fiatalokkal? Egy tanácskozással úgvsem lehet mindent megoldani! Ezt nem is mondja senki. Azt viszont mindenki tudja, hogy a külön-külön próbálkozás, erőfeszítés nem lehet olyan eredményes, amilyen manapság a falusi fiatalok ügyében szükséges. Itt egy lépésnyi előbbre jutástól mindannyian elestünk. Borsi Eszter Előbb kiemelték, aztán elemelték Csépán elszaporodott a mezei lopás és gyakori a közös vagyon herdálása. Talán azért Is, mert a szőlő és gyümölcs jobban csábítja az embereket, mint a többi termény. Az átlagosnál is több itt a felfedezett lopás, a közös vagyon hűtlen kezelése, mert az ellenőrző bizottság jól működik. A hét tagú bizottság negyedéves tervek alapján végzi munkáját. A szőlőművelők, a növénytermelők, a segédüzemág képviselője, a kertészek és az állattenyésztők az üléseken rendszeresen beszámolnak tapasztalataikról. Néhány súlyosabb ügyben a bíróság ítélkezett, a kisebb ügyeket a vezetőség elé terjesztették. Két traktorost tavaly ősszel 6—6 hónapi javító-nevelő munkára ítélt a járásbíróság — 15 százalékos bércsökkentéssel —, mert épületanyagot loptak el a Gyó- ja-szigetről. A jegyzőkönyvekben sok hasznos észrevételt, javaslatot találhatunk. Februárban figyelmeztették a vezetőséget, hogy engedjék le a belvizet az elöntött vetésekről. Észrevették a takarmánypocsékolást, az elhagyott, benzinnel telt üzemanyagos hordókat. — Máskor a leltárból kimaradt értékekre figyelmeztették a vezetőséget. Többször előfordult a munkaegység hígítás. Az egyik tagnak 50 helyett 55 munkaegységet számoltak el. Másoknak 85 kitermelt fát igazoltak, de csak 70-et szállítottak el. Hogy mi lett a 15-tel miután kiemelték, ma sem derült ki. Talán „elemelték”, mert más jegyzőkönyvek arra hívják fel a a figyelmet: a kitermelt fa egy részét az ott dolgozók hazavitték. A tagok még most is beszélnek az eltűnt hízott sertésről. Pedig 1965 májusában történt az eset. Az elszállításkor még megvolt, de az átadásnál már hiányzott a hízó. Közgyűlésen is többször sürgették az emberek a felelősségre- vonást. Az elnök meg is ígérte, mégis elmaradt. — Nem az utolsó eset volt ez. Néhány tagnak a megengedettnél nagyobb volt a háztáji szőlő területe. AzJustitia szerepében a találmányi hivatal zal intézték el a dolgot, hogy jövőre kevesebbet kap. Kanyó István, az ellenőrző bizottság elnöke talpig becsületes ember, üldözi a bűncselekményt, feltárja a hanyagságokat. Az Országos Találmányi Hivatal feladata az újítói és feltalálói tevékenység irányítása, fejlesztése. A Szak- szervezetek Országos Tanácsával szoros együttműködésben figyelemmel kísérjük, hogy a jogszabályok milyen hatással vannak az úiítól-feltalálói tevékenység alakulására, a néneazdaisági eredmény növelésére, a technikai színvonal emelé sére, biztosítja-e az újítók- feltalálók erkölcsi és anyagi elismerését, a mozgalom tisztaságát 1985—66-ban mintegy száz vállalatnál — köztük több Szolnok megyeinél — elemeztük az újítások és talál mányok műszaki, gazdasági hatékonyságát, realizálásának legfőbb akadályait, az újítási feladattervek készítésének és teljesítésének színvonalát, az anyagi ösztönzés rendszerét. Szolnok megyében tavalv a következő vállalatoknál tartottunk fogadónapokat: szolnoki Járműjavító Vállalat, Mezőgazdaság i Gépjavító Vállalat, cukorgyár, bútorgyár, jászberényi Hűtőgépgyár. Avrítógépgyár és a martfűi Tisza Cipőgyárban. A fogadónapokon 74 újító, újítási előadó, gazdasági vezető fordult hozzánk felvilágosítást, tanácsot és segítségnyújtást kérve. A fogadónapok alkalmával felmerült sok probléma 1 őzül megemlítjük, Tóth Károly és társa „Keverő hengerek helyszínen történő javítása” című újítási javaslatával kapcsolatos panaszukat, akiknek újítását a martfűi cipőgyár megvalósította, de szerződéskötés ellenére sem fizettek — hónapokon keresztül — újítási díjat. Intézkedésünkre a vállalat arról értesítette írásban az Országos Találmányi Hivatalt, hogy az újítókkal egyetértésben a díj rendezése és kifizetése megtörtént A szolnoki bútorgyár újítója Koncsik József panaszolta, hogy „Gőzveszteségek csökkentése torlószelep alkalmazásával” c. újítását 1965 novemberében a vállalat megvalósította, s a szerződéstervezetet Csőn g- rádra a Tisza Bútoripari Vállalathoz, mint központhoz jóváhagyás végett felterjesztette, azonban érdemleges elintézése még nem történt meg. A fogadónapot követően az Országos Találmányi Hivatal — Méghogy a legjobb bizalminak mondtak... — Nem csinálok én semmi olyat, amiért ez a dicséret megilletne... — mondta S. Tóth István, s zavarában nem tudta, mit kezdjen kovácsszerszámhoz szokott kezeivel. — Aztán meg könnyebb is a helyzetem, mint egyik-másik bizalminak. Mert itt a műhelyben sok ember megfordul. Hol ezt, hol azt jönnek javíttatni, s közben alkalom adódik a beszélgetésre. Motorkerékpárom is van. S amikor motorozni lehet, nem sok időbe telik bejárni a határt, hogy hírül vigyem a párttagoknak. mikor lesz taggyűlés vagy párt- csoportértekezlet. Itt a mi pártcsoportunkban helyettesem is van, Rónvai Ferenc szerelő személyében. Azt mondhatom, hogy vele és Teleki Sándorral, meg idős Kecskés Györggyel szinte karonfogva dolgozunk. — Tavaly, azon túl, hogy elsősorban a műhelybehek- kel értettük meg: a gépesítésen nagyon sok múlik, másokkal is beszélgettünk a termelésről, a munkaversenyről. Pártalapszorve- zetünk egy éves politikai intézkedési terve is azt tartalmazta, hogy mit tegyünk a terméshozamok növeléséért, a soron következő munkák jó elvégzéséért. Mi azzal igyekeztünk segíteni, hogy az igen gyakran meghibásodott megkereste a Könnyűipari Minisztérium bútoripari igazgatóságát, hogy a felügyelete alá tartozó szervnél, illetve vállalatnál hatékony intézkedését tegye meg. Szigeti Sándor Országos Találmányi Hivatal munkagépeket gyorsan kijavítottuk. — Most is a tavaszra készülve, a nehéz fogasokat, tárcsákat, vetőgépeket tesz- szük rendbe. S az csak természetes, hogy nem csupán dolgozunk, hanem a párttaggyűlésre, pártoktatásra is eljárunk. Itt a kettes brigádnál Bállá János gépcsoportvezető a propagandista. Legutóbb, amikor a harmadik ötéves tervről volt szó. azt vitattuk, hogyan lehetne a mi gazdaságunkban is még szervezettebben, jobban dolgozni. Az öcsödi Kossuth Tsz százegynéhány párttagja közül S. Tóth István egyike azoknak, akik természetesnek tartják, hogy többet vállalnak magukra, s ha űay adódik, szabadidejüket is megrövidítik, hogy pártmunkáiukat becsülettel elvégezzék. * — Nekünk tavasszal az volt a legfőbb gondunk, hogy kik művelik meg a szőlőt egyéb növényeinket, kik ápolják a gyümölcsöst. Elég gyengén zártuk az 1965-ös évet, s ez úgy is éreztette hatását, hogy nem igen törték magukat az emberek a munkáért. Többen —, ha nem is mondták N— fenntartással fogadták az új bérezésre való áttérést is. A tervjó- váhaevó közgyűlésen ugyan ismertette a vezetőség és a tagság is rámondta az áment a részes művelésre, Ilyen az ellenőrző bizottság többi tagja is. Nem rajtuk múlott, hogy tavaly visszaesett a gazdálkodás színvonala és csökkent az osztható jövedelem meny- nyisége a csépai Petőfi Tsz-ben. — m. L — de azért nagyon sokat kellett még ezután is beszélni erről. — Röpgyűléseket tartottunk, s minden alkalmat megragadtunk, hogy magyarázzuk, mennyi és milyen munkáért jár a termés 40, illetve 33 százaléka. Az előbbi a szőlőre, gyümölcsösre értendő, az utóbbi pedig a kapásnövényekre — mondta Szabó Áron, a tiszasasi Rákóczi Tsz gazdája. — Volt tehát mit tennünk, nekünk párttagoknak is. S hogy nem volt hiábavaló a munkánk, azt a most lezárt év igazolja. Mindent időben elvégeztünk, mert többen dolgoztunk, mint korábban. Aki csak tehette, a családtagjait Is bevonta a részre vállalt szőlő és egyéb terület megművelésébe. — Nem lepte el a gyom a földeket, teljesítettük a termelési tervet, s elértük a tervezett jövedelmet. — Most már ismét előbbre léphetünk. A fegyelmezett munka alapot teremt ahhoz, hogy versenyt szervezzünk, esetleg a szocialista brigád cím elnyeréséért is. Szabó Aron a tapasztalt, sokat megélt kommunista azt nem fovalmaz'a me?, hoe-y 6 maga mit tesz. De ahogyan az úl tennivalókról beszélt, abból kicsendült: most is számíthatnak munk-'Mra. párttaghoz Illő helytállására. Nagy Katalin A kovács, a raktáros és a többi kommunista Miért mondott fel egy ápolónő f A megyei tanács kórházából, Szolnokról elment egy ápolónő. Szabályosan felmondott, s miután máshol megfelelő állást kapott, távozott. Ügye nem volna említésreméltó, ha... Ha az illető nővér távozása és az osztályán, a fertőző gyermekosztályon tavaly novemberben napvilágot látott száz híján 33 ezer forintos leltárhiány között nem lennének nyugtalanító összefüggések. A fertőző gyermekosztályon a bizonylatok szerint valamivel több mint egy év alatt 32 900 forint leltárhiányt fedtek fel textil és egyéb anyagokból. Az anyagok raktározását a főnővér végezte, tehát felelősséggel is ő tartozott érte, Az eset — a hiány nagysá*ga miatt — nagy port vert fel. Röviddel azután, hogy a súlyos hiány kiderült, az intézmény személyügyi főelőadója, Ocskó Györgyní., Varga Andor főkönyvelő és Simon Gábor gazdasági igazgatóhelyettes — mit sem törődve azzal, hogy szabálytalanul járnak el — a nővérszálló magánlakás jellegét figyelmen kívül hagyva saját szakállukra „körülnéztek” ott, s az illető osztályon dolgozó nővérek szekrényeiben remélték megtalálni az eltűnt textil anyagot Az egyik nővér — akinek távozásáról cikkünk elején szóltunk — megkérdezte tőlük, hogy vajon máshová, a főnővérhez is elmennek-e körülnézni, Ocskó Györgynétől válaszul ezt a burkolt fenyegetést kapta: „Nana, nem nyugdíjai állás ám a fertőző gpermek- osztály”. Valóban. Alig telt el egy-két hónap és a „kíváncsiskodó ’ nővér megkapta áthelyezését egy másik osztályra. A jóslat tehát gyorsan vaióravált. De túl gyorsan ahhoz, hogy az áthelyezés mögül ki ne lógjon a lóláb. Mivel indokolja dr. Katona János osztályvezető főorvos, hogy a személycserénél Lázár Matildra esett a választása? — Háromszor találtam az ágyon ülve Lázár Matildot. Nálunk, a fertőzőn ez súlyos fegyelmezetlenségnek, a higiénia elleni vétségnek számít. Higgye el, ez még a leltározás előtt történt Hogyan látja az osztályos orvos, valóban azt helyezték-e át másik osztályra, aki erre a legjobban rászolgált, aki szakmailag a leggyengébb és a legfegyelmezetlenebb volt? — Egyáltalán nem mondhatom, hogy Lázár Maliid gyenge munkaerő, és hogy a legfegyelmezetlenebb. Az én véleményemet azonban nem kérte ki senki. Csak akkor értesültem a dolog~ ról, amikor már kezében volt a papír. S mit mond a főnővér? — A főorvos úr őt látta meg. Egyébként az, hogy valamelyik nővér az ágyra ül — bár nem szabad — azért elég gyakran előfordul. Még velem is. Lázár Matild a nővérek között sem szakmailag, sem fegyelem dolgában néni volt az utolsó. Na és mit mond a leltárhiányról? — Nem is tudom, hogyan történhetett meg. Talán akkor vittek el a szennyes fehérneműből, amikor az ajtó elé tettük ki, mielőtt a mosodába vitték volna. Valóban az önleltározások során soha sem jelentettem hiányt, arra számítottam, hogy majd megkerülj?) A kórház személyügyi főelőadója szerint a foorvos körülbelül egy hónapja javasolta az említett nővér áthelyezését. (Tehát jóval a leltározás után.) Lázár Matild a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult panaszával. Az intézmény vézetői csodálkozva konstatálták „merészségét”, és megkérdezték: „ki biztatta fel, hogy fellebbezést adjon be?” Kérését, hogy a fertőzőn maradhasson, a munkaügyi döntőbizottsága következő indokkal utasította el: A Munka Törvény- könyve végrehajtási utasításának 35. §-a és a Munkaügyi miniszter besorolásra vonatkozó rendelkezése) hogy a besorolás ellen fellebbezésnek helye nincs akkor, ha a besorolás a törvényesen előírt bértételek határain belül esik. Az áthelyezés után a 30 százalék veszélyességi pótlék nélkül több mint hatéves munkaviszony után Lázár Maliidnak 1300 forint lett a havi keresete, két-háromszáz forinttal kevesebb, mint a vele egyidőseké. Ezután mondott fel és távozott Jogos a kérdés: vajon ki vétett súlyosabban a higiénia ellen? Az, aki — csak úgy, mint a többiek — ráült a kórtermi ágyra, vagy az, akinek a hibájából (dr. Katona János szavai szerint: sajnos képességeit meghaladta a főnővéri beosztás) az állandóan hiányzó pelenkák miatt úgy* ahogy kimosottakat rakta* a fertőző betegek alá? Ennek elbírálásához még orvosnak sem kell lennünk. De a „békesség” kedvéért először azon csattant az ostor, aki szót mert emelni, azaz csak célozni is mert a súlyosabban vétő személyére. Az elmondottak után csak az nem veszi észre, hogy az áthelyezés nem volt mentes hátsó gondolatoktól, aki nem akarja. Rendszerint ott fordulhat elő ilyesmi, ahol a munkának nem mindig velejárója az egészséges kritika, elég ritka a bíráló észrevétel és nagyon alacsony a rangja a kisebb- oagyobb kollektívák munkáját segítő demokratizmusnak. ☆ Röviddel ezelőtt a fertőző gyermekosztály főnővérét, Váczi Jolánt fegyelmi úton leváltották, másik osztályra helyezték és a leltárhiányból keletkezett kár egy részének megtérítésére kötelezték — miután a kórház vezetői értesültek arról, hogy az ügy lapunk hasábjain nyilvánosságra kerül. Bognár János Gyár és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire lakatos, hegesztő, csőszerelő, kovács szakmunkásokat, betanított munkasokat. Az alapórabéren kívül a törvényes kereteknek megfelelően a külszolgálatra vonatkozó juttatásokat és díjtalan szállást biztosítunk. Másodhetenként szabadszombatot tartunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen Budapest, VI., Paulay Ede u. 52. Személyzeti Osztály. VÁLLALATOK. INTÉZMÉNYEK részére 1. n-évi teljesítésre parkettázást vállal az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat Szolnok, Ady E. u. 117/c.
