Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

i&fff. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A TV KÉPERNYŐJE ELŐTT dHHiUHtiilUMUiilUUilíiiiUiiiillllilillltlllUlitlUlUlUtlllliillUllUlUUliLltUitiiUitlliiUUlllUlUillUiUliíiiliiUlil Mucika, , és a 900 000 az Opel $ forint Van mit pótolni és van miből A sláger — ezen a héten — természetesen a Műkor­csolyázó Európa-bajnok- ság volt öt estén át élvez­hettük egyenes adásban és jó minőségű képekben a legesztétikusabb sport lát­ványos bemutatóit, Európa legjobbjainak olykor pará­dés versengését. Ugyan­akkor tanúi lehettünk an­nak is, hogy az egy időben kapott élmény milyen mér­tékben járta át közgondol­kodásunkat, s egy-egy igazságtalannak vélt ítélet hogyan borzolta fel a ke­délyeket. Kifejezések röp­ködtek az utcán, az autó­buszon, a vonaton, a hiva­talokban; szakkifezejések, melyekről a televízió meg­Az ötletes címet viselő Biovízió valójában a kicsi­nyeknek sugárzott — idő­közben megszűnt — Ba­golyvár testvérbátyja. Ne tévesszen meg senkit a címben szereplő vízió meg­jelölés, nem látomásokról tudósít. Látványosan kíván tájékoztatni az élet, az élő­szervezet tudományának legfrissebb eredményeiről, valamint olyan biológiai kérdésekről, melyek szoros kapcsolatban állnak az ember mindennapi gyakor­latával; így teremtve meg A gála-est árnyékában lehet, hogy sokan fel sem figyeltek a pályája kezdetén álló Alexander Kluge elgondolkoztató do­kumentumfilmjére. — A mindössze negyedórás kis- film egy öt rend próbáját kiállott, mégis nyugdíjba küldött rendőrőrmester karrierjének jellemző hát­terét villantja fel egykori dokumentumok montázsá­val. Azonban mégsem csu­pán társadalmi látlelet, sokkal inkább riasztó je­lentés; az önvizsgálat és a szembesítés eszköze. — Hazáiéban talán ezért is nem fogadták valami nagv ovációval az egvébként díj­nyertes kisfilmet. Bizonyára nagyobb „si­kere” leheteti a nálunk most bemutatott szombat délutáni kriminek, a Haj­sza egy lány után-nak. Pe­dig ostobább történet alig­ha kerülhetett volna kép­ernyőre. Mert hol találni olyan felnőtt, épeszű höl­gyet, aki a tájékozódás mo­dem korában nem tudná hírül adni. hogy valójában hol is van; vagy rendőr­séget. mely csak órákkal később jön rá. hogy tele­fonközpont is van. Nem csoda, hogy ennyi bárgyúság láttán szíveseb­ben vettük volna, ha a két „főhős” a gyilkos gáz áldozatává válik. Igaz, lett volna más megoldás is; például a hölgy megtalál­ja a címet, a rendőrség időben érkezik, s a férfi­nak már csak a csók ma­radt volna hátra. Igen, de akkor hova lett volna a film kétharmada! Az igazi krimi általában szellemi játék, gyilkos-ki- találósdi felnőtteknek; a Hajsza viszont nem volt más, mint alattomos táma­dás a jószándékű néző idegei ellen. Doktor a tengeren az angol orvosfilmek egyi­ke. (Az 50-es években több is készült belőlük.) Ro­mánc a Lótusz-tengerjá­rón. ezt is adhatnánk a film címéül. Hiszen a fia­tal orvos, ahelvett, hogy a vagyonos, de kissé koros Betty békés karjaiba ha­józott volna, inkább a vé­széivé? tengerre menekült. Ám Ámor. a szerelem is­tene mindennél prősebb — oda vezérli a ■jeéntséves tip. íenát, (Brigitte Bardot.) S honosodása előtt csak szűk szakmai körökben esett szó. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt el a televízió egyre tudatosabb rendben sorjázó természettudomá­nyos programjainak vissz­hangjáról. Pedig általában gondosan előkészített mű­sorok ezek, s közérthetően és rokonszenvesen közve­títik a legbonyolultabbnak látszó tudományos kérdé­seket és felfedezéseket, és valljuk be, egy szívműtét látványa is rejt magában annyi izgalmat, akár egy krimi, s van annyira élet­bevágóan fontos is, hogy a mindennapi beszéd tárgyá­vá váljék. a tudományosnak és a hasznosnak elválaszthatat­lan egységét. Már a pre­mier is jól tükrözte a szer­kesztők fenti alapelvét: a dinamikus szerkezetű mű­sorban helyet kapott egy izgalmas szívműtét, — majd a növényvilá­got a kaktuszok képvi­selték, de megismerkedhet­tünk a mérgező rovarokkal is. S mindezt jól fogta ke­retbe Törő Imre akadémi­kus munkára serkentő be­vezetője és a pergő ritmus­ban adott hírek. mire a hajó kiköt, Ámor műve bevégeztetett. Rá­adásul a morcos vén mo­gorva medve kapitány is „láncra” kerül. A történet alapsémájában tehát elég­gé szokványos, ami a fil­met mégis említésre méltó­vá teszi, az néhány jól megrajzolt figura a hajó hordalék-személyzetéből, s főképpen a Lótusz zordon, szakállas, jó szívét otrom­ba gorombaságokkal leple­ző kapitány-atyja, James Robertson. Szentimentaliz- musa ellenére is rokon­szenves Dirk Bogarde fia­tal orvosa. Bardot viszont csak szépségével van je­len, V. M. Jurij Jahorlev i (Tudósítónktól) A közepesen tájékozott ember is legalább 4—6 folyóiratot tudna említeni, amelyekben az utóbbi évek­ben, vita, eszmecsere folyt az ízlésről, a művészetek nevelő hatásáról. Arról, hogyan változtatja a művé­szet az emberek vélemé­nyét a világról, gondolko­dásról, hogyan és milyen mértékben sikerül felhasz­nálnunk a művészetek rendkívüli tudatformáló erejét Akkor jutott ez eszembe, mikor Tiszaföldváron egy piaci napon a szokásos vá­sár mellett vitt el az utam. A piacról haza igyekvők akarva-akaratlanul a színes sátrak mellett haladtak el. Mindenki megállt néhány percre, ki csak nézelődött mások fel is próbálták a garantáltan „kisipari” árut. Rövid félóra alatt tizennégy vásárlót számoltam meg három sátornál. Harmincöt év körüli, magát jól kar­bantartó testes asszonyság kínálta portékáját, nem is kevés sikerrel. Hatvan éves, tömött szatyrokkal né­zelődő parasztasszony ép­pen úgy „Mucikám”, sőt „Aranyos Mucikám” volt neki, mint az a fiatal pe­dagógusnő, aki sapkát pró­bált „Aranyos Mucikám fal­védőnk is van, hogyne — jaj, hogy milyen jó az a li­la sapka a maga rózsaszín pofikájához, és kék kabát­jához, istenem — fal vé­dőnk is van, nézze csak drágám, — semmiség, 120 forint, a bolondnak is meg­éri”. Ilyen és ehhez hason­ló mondatokkal ámította köréje sereglett szép számú közönségét Valóban, falvédőiük és faliszőnyegük is volt. Ten­ger szigettel, a szigeten falu-töredék, templomto­rony, gémeskút, alatta re­mekbe szabott rigmus: Édes kicsi falucskám. Meglátlak-e valahá-ra. Aztán hátat fordított, oda­ment a sátor mögött álló Opeljéhez, elővett két íz­léstelenül rikító pulóvert. Pult alól. És nyer. Az egyi­ket megveszik. Aznap délutánjára be­széltük meg Bódi Imrével, a tiszaföldvári Lenin Tsz Állami-díjas elnökével, — hogy találkozunk és beszél­getünk a szövetkezet közel­gő zárszámadó közgyűlésé­ről, tervekről. A hat évvel ezelőtti kez­detről kérdeztem. — Nem volt könnyű — mondta. — Hat évvel ez­előtt rosszul ment, aztan egyre jobban. 1965-ben el­ső hely a tsz-ek országos versenyében, és három ve­zetőnek Állami-díj. A szin­tet 67-ben is tartanunk, il­letve fokoznunk kell, a leg­jobb meggyőzés, hogy min­den évben többet, jobbat kap a tagság. Szociális-kul­turális alapra 900 000 fo­rintnál többet terveztünk. (Eszembe jut; az Alföld­ben olvastam: az egyik tsz- ben 14 000 forintot költöt­tek pálinkára.) — Az idén a színház- bérlet ügyét valahogy más­képpen kell megoldanunk — folytatta. — Kifizetjük a 60 bérlet árát és a busz­költséget, ami másik 60 bérlet árát fedezné. Törhet­jük a fejünket, hiszen a községi művelődési >tthon komolyabb produkciót nem fogadhat, mert szűk, régi, elavult. Egyezik a véleményűnk: egyre égetőbb a tájközpon­tok kialakítása, ahol teljes díszlettel a nagy produk­ciókat is láthatnánk. Azóta megvolt a zárszámadó köz­gyűlés, elkészültek a ter­vek 1967-re is. Valóban többet, jobbat kap a tag­ság. 1965-nél is jobb esz­tendőt zártak. Ám a kirakodó vásár el­szomorít. Egyfelől a „mucikázó” és még mindig legálisan terjeszthető álművészet giccses termékek, melyen Opelt, Volgát és gondtalan életet nyernek, másfelől a hallatlan gondoskodás.'hogy a szocialista, nagyüzemi mezőgazdaságban dolgozó emberek méltó helyet kap­janak társadalmunkban minden vonatkozásban, hogy valóban eltűnjön e tekintet­ben is a falu és város köz­ti különbség. Ződi Imre Egy évvel ezelőtt új közgazdasági kategória — az amortizációs befizetési kötelezettség — lépett élet­be a termelőszövetkezetek­ben. Ipari üzemeinknél ko­rábban is alkalmazott gya­korlat volt, hogy elhaszná­lódott termelő eszközeik pótlására — meghatározott kulcsok alapján — rendsze­resen fizették az amortizá­ciót. A termelés érdekében elhasználódott állóeszközök értékét nyilvánvalóan, ter­melési költségként számol­ták eL A termelőszövetkezetek­ben azonban nem így volt Az alacsony felvásárlási árak — a legtöbb helyen — nem tették lehetővé a bőví­tett újratermelést. Kö/eike- zésképpen, így értékcsök­kenési leírás sem volt, a kü­lönböző állóeszközök kooá- sát termelési költségként sem számolhatták el. Mind­össze néhány szövetkezet­ben értékelték az önköltsé­get a különböző viszony­számok alapján. A múlt év elején úira ér­tékelték a termelőszövetke­zetek állóeszközeit és 1966- ra a gének és felszerelések után bevezettek az amorti­zációs befizetési kötelezett­séget. Ezt az intézkedést a fel­vásárlás! árak rendezése f°tte lehetővé. Indokolt )é- ■eós volt ez. mert a legtöbb a ETazrln^ág'ban a/ átvé- *i»li ázak még a ráfordpási '-ö'tsé^eket sem fedezték. Ez nem a szövetkezet! na­»-asztok szorgalmán múlott. Ot árrendo-rAa hatására — ető'-otos számítások szerint — R-rolnok mpOTA remv'ő- c-yoyret Vo*»„toí t "KK mint -7!Ít mittiá fordnt áltadt ár— Kort+oka. illetve töbhletiö- —odolomre tettok szert. TTnv„nakkor a pkn’ amorti­— ÄnT/ta tyotizotde*? !-R*Me— ■v'tlKÁv millió forintot M-t V! E hél számadat azon­ban végleteket takar Az árrendezés hatásaként nem mindenütt maradt plusz jövedelem. Huszonegy ter­mel őszövetkezet ben az ár­bevételből származó többlet nem fedezte a gépi amorti­zációs befizetési kötelezett­séget. A rossz természeti és közgazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezetek még most is nehezen tudják pótolni elhasználódott ter­melőeszközeiket. A gépi amortizáció beve­zetése összességében mégis pozitív. Lehetőséget terem­tett arra, hogy a közös gaz­daságok beruházási alapot képezzenek. Elhasznált gé­peiket újakkal egészítsék ki. Tavaly például csaknem 300 traktort és egyéb felsze­relést vásároltak megyénk szövetkezetei saját forrás­ból. As amoríixáeió* kötelezettség egyúttal ter­melési költség is. Ez óha­tatlanul arra inti a szak­embereket, a termelőszövet­kezetek tagjait, hogy az eddigieknél sokkal jobban vigyázzanak állóeszközeikre. Óvják és gondozzák azokat, s ne feledkezzenek meg a traktorok, gépek és egyéb felszerelések tervszerű kar­bantartásáról. Az alacsony felvásárlási árak következtében megnö­vekedett a szövetkezetek hi­telállománya. A legtöbb kö­zös gazdaságban a hitel ese­dékesség évről-évre növeke­dett. Nehezítette a gazdál­kodást, a termelés bővíté­sét, az újabb beruházáso­kat. Közismert, hogy a kor­mány határozata alapján a múlt év végén rendezték a tsz-ek hitellállományát Tö­rölték a tartozás egy részét; a fennmaradó hitelt pedig 1973. év végéig kell vissza­fizetniük. szövetkezetek ezzel nagy lépést tettek elő­re az önállóbb gazdálkodás útján. Létrejött az amorti­zációs alap, a beruházások saját finanszírozásának le­hetősége. Az amortizációs befizetési kötelezettség az idén az épületekre és az ül­tetvényekre (szőlő, gyü­mölcs) is kiterjed, összege növekszik. A tavalyihoz ké­pest Szolnok megyében 40 millió forinttal több. Sok a szerfás istálló, fiaztató, kor­szerűtlen állattenyésztési telep. Van mit pótolni. Máthé László * .............. 1 '!»>■ — S zürke börocske Kinek adjak sündisznót? Prí­ma sündisznó. Mit gondolkodtok? Vegyétek meg. — Teknősbékád nincs? — Nincs semmiféle teknősöm. Kinek adjak sündisznót? — Aztán, mit eszik? — Hogyhogy mit? Egeret, gyí­kot — Megvenném, de honnan szerzek gyíkot? — Hogy a sün? — Egy rubel. — Hatvanhárom kopejkáért nem adod ide? — Kell is nekem a te hatvan­három kopejkád! Egy rubel. Ez a zajos, különböző hangú alkudozás a kapu előtt folyt le. A szomszéd udvarban lakó le­gényke a falhoz támaszkodva állt, s a hasához szorította ke­mény ellenzős diáksapkáját. Sap­kájában, mint valami fészekben, kuporgott a sündisznó. Kis pofá­ja nem látszott, mintha aludt volna az apró jószág. — Ne nyúlkálj a sünhöz. Ha megvetted, akkor íogdoshatod, amennyit csak akarod. Megve­szitek a sünt. vagy nem? — Megvesszük! — Ezt a legkisebb fiú mondta, aki a szomszéd udvarban lakó Legényke körül tolongó fiúk kö­zött állt. Sápadt, keskeny arca volt, szeme meg mindjárt az ormyeregnél helyezkedett el, kö­zel egymáshoz. Három felső fo­ga kissé előre állt, s könnyedén kinyomta az ajkát. A fiú sovány volt, s borzasságával valahogy maga is sündisznóra emlékezte­tett. — Megvesszük! — Van pénzed? A fiú két kezét gépiesen ka­bátja zsebébe lökte. — Keresd meg a pénzt — mondta türelmetlenül a szomszéd udvarból való legényke — aztán vidd a sünödet. — Elszaladok a pénzért — mondta határozatlanul a fiú. — Ne add oda senkinek. — Jól van — mormolta foga között elnézően a legényke —, csak igyekezz! A fiú nekiiramodott. Beugrott a kapuboltozat alá, s eltűnt a lépcsőházban. — Mama — mondta, s be se ment a lakásba —, nem kell dob... Adj egy rubelt a sündisz­nóra. — Miféle sündisznóra? — Ott árulják... Csak gyorsan, mert elmegy. — Ki megy el? — Aki a sünnel van... Anyja semmit sem értett az összefüggéstelen magyarázatból, de odaadta a rubelt. A szomszéd udvarban lakó fiú türelmetlenül állt egyik lábáról a másikra, és az orrát szívta. A sün p**dig tovább aludt tüskés takarója alatt, s nem érdekelte, kinek fogják eladni. — Nesze... a rubel. A legényke zsebregyűrte a pa­pírpénzt é-s kibontotta a sünt a sapkából új gazdája kezébe; — Fogd! Aztán, sok sikert Az iskolában a gyerekek elha­tározták, hogy állatkertet csinál­nak. Egyetlen estére. Mindenki hoz valamilyen élőlényt hazulról. Egyik tengeri malacot, a másik teknősbékát, a harmadik mada­rat Az egyik kislány egy macs­kát hozott — nem volt más élő­lényük. De ő sündisznót vitt Az üres táskájában. Az osztály zsibongott. Minden­ki az állatokat nézte. Fogdosták őket Két kezével megmarkolta az aktatáskát a sündisznóval és ha zafelé indult az esőtől nedves ut­cán. Az ívlámpák alatt zavaros sárga körök ragyogtak, és fémes fénnyel csillogtak a földre hulló esőcseppek. Egyik körtől a mási­kig lépdelt, s a szeme csillogott. Váratlanul mellette termett a szomszéd udvarban lakó legény. — Mi ez itt nálad? — kérdezte hörgő hangon, s a táskára bökött. — A sündisznó. A fiú áttette testsúlyát egvik lábáról a másikra és így szólt: — Add csak vissza a sünt. — Hogyhogy, vissza? A fiú erősebben szorította ma­gához a táskát. — Két rubelt adnak érte, te meg csak egyet fizettél — ma­gyarázta a legény. — Hiszen te mondtad, hogy egy rubel. — Nem tudtam, hogy kettőt is adnak érte... Vagy fizess rá, vagy ide vele. És meg se várva a választ, a legény a táskához kapott és ma­gához rántotta. A táska kinyíli és a sün kiesett belőle a járdára. Kifutott a sárga körből és eltűnt a nedves, fekete utcán. — Te kis köpcös sün! A fiú nekiiramodott az utcá­nak, hogy utólérje kis barátját. A következő pillanatban valaki nagy erőv-1 megragadta a vállát és félrelökte. S hirtelen, egészen közel valami megdördült, meg­roppant, s arcába forró, fullasz- tó szelet kavart. Fekete árnyék suhant az úton, amerre a kis sündisznó futott. A fiú össze­csukta a szemét. S amikor újra kinyitotta, egy szemüveges, fel­hajtott gallérú kabátos embert pillantott meg. Mindkettőjüket sárral és vízzel becsapva, egy dömper húzott végig az utcán, de a férfi még most sem vette le a fiú sovány válláról a kezét. — Te őrült! — mondta nehe­zen lélegezve. — Hisz még ege lépés és már nem élnél. — Miért? — kérdezte a fiú, s a három fog előtűnt ajka mögül. — Miért, miért? Mert egyene­sen a dömper kereke alá futot­tál. — A sündisznóm után futot­tam. — Miféle sündisznó után? — Az enyém után... Hol van? A fiú ismét neki akart ira­modni, de az erős kéz visszatar­totta. — Várjál. Megkeressük együtt. Egymás mellett mentek, az utca fekete köveit vizsgálgatták. Néhány lépésnyire egy kis bőr­darab feküdt a sárban ágaskodó tüskékkel. — Hol lehet a sün? — kérdez­te a fiú. — Elfutott — felelte a férfi, de érezte, hogy ez nem illik ide. — A tűk meg itt maradtak’ — Adj hálát, hogy te magad életben maradtál — mondta a férfi és törölgetni kezdte a szem­üvegét. A fiú azonban nem törődött a szavaival. — Velem megélne a tüskéi nélkül is — suttogta. — Nem tudja, nőhetne neki új tüskéje? A férfi nem válaszolt semmit. Feltette a szemüvegét, összehúz­ta maaát az eső elől és elmen* Molnár Sándor fordítása A Biovízió és társai A kipróbált ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom