Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
IKK. iebcv&t S.. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP f MÉSZÁROS LAJOS: TAB A NI HAZAK FEKETE GYULA: Hogyan nézzük a krimit? GYANÚM támad, ha kritikusok egyöntetűen mentegetnek valamit. Hiszen, ami jó, az nem szorul a mentegetésre, sőt, ami kevésbé jó dolog, csak valamennyire jó, az sem szorul rá, mert azt még szemrebbenés nélkül lehet dicsérni is. Ezért fogtam gyanút amikor a krimi ügyben felhangzott a mentegető kórus. De csittitgat- tam gyanakvásomat, mert egyhangúan azt állították, hogy a krimi kitűnő rejtvény Mindig szerettem a rejtvényt a logikai játékot — már diákkoromban a többismeretlenes egyenlet volt a legkedvesebb szórakozásom — szorgalmasan nézegettem tehát a krimiket én is. Csakhogy ezekből a krimikből többnyire éppen az hiányzott, ami az észtorna első számú kelléke: a logika. DE FELTŰNT nekem még valami más is. Éspedig az, hogy jóideje nem táiékoztatott már a sajtónk: mennyi a gyilkosság napi adagja az amerikai televízióban, hogy tudniillik hány embert lének le, vernek agyon, kínoznak halálra válogatott módszerekkel a televízió képernyőin. Emlékezzünk csak, mennyi okos fejtegetést olvashattunk egy időben az amerikai krimi őrületről: milyen hatással van a bűnözésre, elsősorban a fiatalkori bűnözés terjedésére. S ami még ennél is veszedelmesebb következmény: a szériásított bűnügyi piff-ouff történetek, amelyekben ember nincs jelen — érző. szenvedő, örömökre vágyó; tervekkel. szándékokkal. életkedvvel teli. családjához, szeretteihez ezer szállal fűzött ember nincs, csak mozgó céltáblák s érzéketlen pofozóbábúk vannak — az efféle történetek észrevétlenül adagolják élvezőikbe, különösen a foeéko- nvabb fiatalokba az embertelenséget. Ügy is mondhatjuk: állatiasságot. hiszen az állatvilág törvényei uralkodnak itt: az erősebbek, alattomosabbak, gyorsabban ölök jogrendje. Olvashattunk nyugati lapokból fordított színes tudósításokat is rablókról, gyilkosokról, s egyéb bűnözőkről, akik saját bevallásul? szerint a moziba jártak iskolába, s ott is képezték tovább magukat: bűnügyi filmekből tanulták a szakma modernebb fogásait Nos az ilyen fejtegetéseket. amelyek sommásan elítélték magát a műfajt, Igazságtalannak éreztem és na is amiak érzem. — A krimi és a piff-puff filmek műfajában is akadnak művészi rangú — sőt: a humanizmust sem sértő — alkotások; száz film közt — gondolom — négy-öt ilyen is kerül. Könnyen lehetséges persze, hogy a többi kilencvenöt az említett következményekkel jár, újabb fejtegetéseket erről — mondom — nem olvastam, viszont a régi fejtegetések cáfolatával sem találkoztam sehol. VÁRHATÓ ezek után, hogy most vágok bele az üstdobba, és meghirdetem a harcot a krimi kiátkozá- sáért és száműzéséért, Szó sincs erről. A népszerűtlenséget még csak vállalnám, de ostoba azért nem szeretnék lenni. Vegyük csak azt: tisztában vagyok vele például, hogy a szesz rengeteg bajt, szerencsétlenséget okoz. Emlékszem a plakátra — különben azt is régen láttam —: „Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt!” Helyreigazítanám ugyan, mert nem általában az alkohol, hanem az alkoholizmus öl, butít stb., de ez valóban így igaz, a szesz rabjai mérhetetlenül sok kárt, bajt, szenvedést okoznak magúknál? is, családi, társadalmi környezetüknek is. Benne vagyok mindenben, amit az ali?oholizmus visz- szaszorításáért tehetünk, ám vaskos ostobaságnál? tartanám, ha valaki az „öl, butít, nyomorba dönt” tényekre hivatkozva a szesz- tilalom követelésére indítana mozgalmat. VAGY itt van egy másik káros szenvedély, — amelynek magam is hódolok: a dohányzás. Hódolok, de legalább némi mérsékletre szorít az a tudat, hogy káros, hogy a statisztika szerint tíz évvel megrövidíti a várható életkoromat, és harmincszorosára növeli az esélyem a rákra. Minden ésszerű indok a dohányzás ellen szól tehát, mégis azt mondom: balgaság volna a betiltását követelni. A szenvedélyek megítéléséhez a jelek szerint nem elégségesek az ésszerű érvek. Márnedig a kaland-narkózis valami hasonló kategória. Nagy közönsége szerveződött- villamoson hivatalban, öltözőben. pult mellett, munkapadnál találgatják, ki a gyilkos, villanyoltás után kamasz-Belnheeorok szövik ábrándjaikat. Amit annyi állampolgár igényel ilyen erősen, nincs jogi alap azt megtagadni. De kinek a megnyugtatására. kinek a nvind-ianf- táróra nem fog ártani a kritika a krimi népszerűségének. Íme: százezer hektoliter számra isszuk a sört, noha nem lebeg a fejünk fölött a valamikori félrevezető jelszó: „a sör folyékony kenyér!” Hát nézzük a krimit is anélkül a tévhit nélkül, hogy az: tömény kultúra. El fogjuk viselni, ha a kritika félreérthetetlenül kimondja, hogy a piff-puff bűnügyi történeteknek általában semmi köze a szocialista szellemű kultúrá- lódáshoz, és az esetek többségében az ártatlan szórakozáshoz sincs köze, minthogy elég gyakran ártalmas szórakozás, és társadalmi következményeivel számolni kell. Mellette szól viszont a tömegigény. Nemcsak a gyógyszer- ipar dolgozik kétkeresztes szerekkel; a művészet és az irodalom alapanyagai közé is tartoznak effélék. A romantika például ellenállhatatlan hatású, és a legkérgesebb közönyt is feloldja: vagy nevel vagy elnevel. A romantika humanizmusa nagyszerű emberi tulajdonságokat bontakoztat ki, a pisztoly, a tőr, a durva erőszak romantikája viszont a leg- aljasabb ösztönök tápanyaga. Ezt is, azt is könnyű megismerni a hatásáról: mihez csinál kedvet. SZERENCSÉRE nálunk nem az üzletemberek szabad vadászterülete sem a szórakoztató művészet, sem a szórakoztató ipar. De ennek ára is van, és nem elhanyagolható ára: nálunk tudniillik a szocialista kultúra pénzügyi alapjából szívja a nedveket a tőle idegen szellemű szórakoztatás is. Nálunk tehát ráfizetéses, éspedig a kulturálódás és a nemesebb szórakozások rovására. Fordítva ez célravezetőbb: a francia Tusson lelkésze krimiket ír, hogy a jövedelmükből felépíttesse az iskolát; de már az ókori görögök is a viadalok bevételeiből fedezték a tragédiák költségeit. Nálunk viszont, mivel a jegvárak többnyire az elemi kiadásokat sem fedezik. nemcsak a másutt jövedelmezőbb, ártatlanabb és szük- séges szórakozásokra fizetünk rá — például: tánc- rendezvényekre. sőt a Csárdáskirálynőre, minden néző után 25 forint nyolcvan fillért —, hanem a legrosz- szabb krimikre is. melyeknek a létét egyetlen dolog indokolja: a kivételesen nagy haszon. Olvan ez, mintha szabad cikké tennénk a morfiumot, éspedig az egészségügyi költségvetésből dotált mélyen leszállított áron. Kultúrpolitikai feladatok falun firta : Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke 4 Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa egyik fontos feladatként jelölte meg, hogy „a magasabb szinthez közelítve tovább kell csökkenteni... a város és falu közötti különbséget.” Falusi kultúrpolitikánk feladatait vizsgálva tehát egyik fontos szempont a meglevő leglényegesebb különbségek feltárása és a magasabb — a városi szinthez való közelítés. Ezzel együtt a tartalmi sajátosságokat is tisztáznunk kell, hiszen a falu társadalmi, gazdasági, művelődési helyzete lényeges sajátosságokat is tartalmaz. Szolnok megye lakosságának többsége — 59 százaléka —• községekben él. A községi lakosságból a keresők 54,2 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Parasztságunk — a tulajdonviszonyok alapvető változása következtében — egyre inkább a munkás- osztály arculatát veszi fel. Már eddig is nagyot lépett előre az egységes, szocialista paraszti osztállyá válás útján. Ez a folyamat azonban hosszú és bonyolult, de máris jól megfigyelhető a hagyományos paraszti életforma felbomlásában, egy új életforma kialakulásában. Megyénkben a mezőgazdasági üzemek viszonylag magasabb fokú koncentrációja alakult ki és így mindinkább tért hódít a mezőgazdasági termelésen belül is a munkamegosztás. Nő a tudomány és a szellemi munka szerepe, s egyes vonatkozásaiban mindjobban az ipari tevékenység jellegét kezdi magára ölteni a mezőgazdasági termelés. f z a folyamat kihat a parasztság művelődésének egészére, s tapasztalataink szerint meggyorsul azokban az esetekben, amikor jól szervezett és irányított a tudatformáló tevékenység. A falu arculatának alakulására azonban az is jellemző, hogy a mezőgazda- sági foglalkoztatottak száma csökken és ezzel egyidőben növekszik az egyéb nép- gazdasági ágak súlya. Megyénkben például a falusi lakosság 22,7 százalél?a az iparban és az építőiparban, 23,1 százaléka pedig egyéb népgazdasági ágakban dolgozik. Kulturális szempontból vizsgálva ezt a folyamatot, megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági lakosság művelődése külön — és fontos kérdés falun, de ma már megközelítően sem az egyetlen feladat — emellett nagy figyelmet igényel az ipari és egyéb területeken foglalkoztatott lakosság kulturális nevelése is. Falusi kultúrpolitikánkat is a közoktatás és a népművelés egységében kell vizsgálnunk. Ezt az egységes szemléletet az teszi szükségessé, hogy a szocialista eszmeiség fejlesztése egyaránt oktatási és népművelési feladat, mindkét nagy terület a kulturális forradalom, az ideológiai munka alapvető kérdése. A közoktatás fejlettsége, az általános műveltség szintjének emelkedése kihat a népművelésre is. Mindkét terület nagymértékű differenciáltságot igényel, különösen a fe'nőtt lakosság közötti, kulturális tevékenységben. Szükségszerű tehát, hogy falusi kultúrpolitikánkról szólva egyaránt vizsgálat tárgyává tegyük a közoktatást és a népművelést is. £ lőre kell bocsátanunk azt is, hogy falusi és Városi kultúrpolitikai feladataink között nemcsak különbségek, hanem azonosságok is vannak, sőt ezek az azonosságok az alap- vetőek, a végső soron meghatározók. A legfőbb azonosság a szocialista eszmeiség követelménye a közoktatásban és a népművelésben egyaránt. Pártunk álláspontiát e kérdésben a IX. kongresszuson így fogalmazták meg: „Kultúrpolitikánknak elvileg és gyakorlatilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi amellett állunk ki, hogy szocializmust építő népünknek szocialista kultúra kell.” Melyek a legfontosabb feladataink e vonatkozásban? Mindenekelőtt fokoznunk kell a szocialista hazafisáa és a proletár internacionalizmus eszméinek terjesztését, szerves egységbe kovácsolnunk a nemzetközi és a nemzeti kultúra, a helyi hagyományok értékeit. A haza iránti ragaszkodást, népi. nemzetközi hagyományainkat úgy kell ápolnunk, hogy ezek a baráti országok~ hoz. nénekhez, a szocialista orszáaok nagy családjához való tartozásunk érzését erősítsék. Tudatosítanunk kell, hogy a munkásosztály harca, osztályküzdelme az eaész emberisén érdekéért, s jövőiéért folyik. Ilyen irányú nevelő munkánk egyben a burzsoá nacionalista nézetek különféle változatai elleni következetes harcot is jelenti. — Erősíteni kell a természettudományos világnézet megalapozására, továbbfejlesztésére irányuló tevékenységünket. — A közösségi tudat és erkölcs fejlesztése, ezzel együtt a kispolgári önzés leküzdése. tudatformáló munkánk nagyon fontos feladata. — A forradalmi hagyományok ápolása, nevelő hatásának érvényre juttatása kiemelkedő jelentőségű a következő időszakban, hiszen olvan nagy torradalmi ünnepekre készülünk, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóra. a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, a Tanácsköztársaság ki- t-iáitásánnk 50. évfordulója és felszabadulásunk negyedszázados ünnetm. — A szocialista eszmeiségű irodalmi/ művészeti alkotások megértésére és befogadására nevelés legfontosabb eleme legyen a közízlés fejlesztésére irányuló munkának. 4 z ideológiai feladatok azonos- sága mellett a közoktatás ismeretanya gában az azonos követelményeket a mindenütt azonos és kötelező érvényű tantervek jelentik. Azonos alapokon jelentkezik tehát a falusi kulturális munkában az eltérés, a sajátosság. Ezeket a sajátosságokat több tényező jelenti. A falusi lakosság foglalkozás szerinti összetétele, társadalmi rétegeződése lényegesen különbözik a városi lakosságétól. Más a termelés struktúrája is, alacsonyabb az általános műveltség szintje, és mások — több tekintetben rosszabbak — a tárgyi személyi feltételek falun. Nem lehet tehát mindenben azonos programot adni városon és falun, ezen túlmenően azonban falun is figyelemmel kell lenni a lakosság változó összetételére. Mást követel a termelést elősegítő tevékenység, a szakmai ismeretek fejlesztése. Az alacsonyabb általános műveltségi szintből következően jelentősen nagyobb a népművelés hiánypótló szerepe falun, és az általános iskolai felnőttoktatás feladatai is nagyobb figyelmet igényelnek* A tárgyi és személyi feltételek közötti különbségből kétirányú feladat következik. Egyrészt a követelményeket differenciáltan a feltételekhez kell igazitani, másrészt állandóan javítani falun a kulturális nevelő- munka feltételeit. 4 közoktatás felépítésének sorrendjében elsőként az óvodáról szólva szükséges kimondani, hogy az óvodát ma már egyértelműen a közoktatás fontos részének tekintjük. Az óvodák feladata ugyanis elsődlegesen nem a gyermekmegőrzés, hanem az iskolai életre való előkészítés. Azt kell célul tűznünk, hogy a gyermekek növekvő hányada kerüljön óvodából az általános iskola első osztályába. Óvodai férőhelyek tekintetében a város és a falu adottságai már azonosak megyénkben. Városon és falun egyaránt 20,4 férőhely jut ezer lakosra. Az ugyancsak ezer lakosra jutó óvodás gyermekek száma azonban városon 21,1, községekben 19,4, ami azt jelenti, hogy fylun nincsenek kihasználva e tekintetben a jelenlegi lehetőségek. A férőhelyek tekintetében elért azonos szint jelentős helyi erőfeszítések eredménye. Ma már csak három községünk nem rendelkezik állandó óvodával. Feladatunk tehát a meglevő lehetőségek teljes kihasználása, annak biztosítása, hogy falun is javuljon az óvodából iskolába lépők aránya. Az általános iskola teljessé tételének két alapvetően fontos kérdése a szakrendszerű oktatás teljessé tétele és az általános iskolát elvégzők arányának lehető legmagasabb szintre történő emelése. Az utóbbi években mindkét vonatkozásban jelentős fejlődés következett be falun. A szakrendszerű oktatásban részesülők aránya 83,22 százalékról 96,52 százalékra emelkedett 1960 óta, s ez a szint gyakorlatilag azonos a városok helyzetével. Ezen belül azonban még szembetűnő a falu lemaradása abban a vonatkozásban, hogy a felső tagozatos órákat városokban 71,72 százalékban, községekben csak 61,06 százalékban tartják szaktanárok. Rosszabb a községek aránya az általános iskolát tanköteles korban elvégzők tekintetében is. Ebből a helyzetből adódnak a további tennivalók: a szakrendszerű oktatás teljessé tétele, az oktató-nevelő munka színvonalának emelése a szaktanárok által megtartott órák arányának növelése útján, a nyolc osztályt tanköteles korban elvégzettek arányának folyamatos javítása. Ezekkel együttjáró tennivalók az iskolavezetés színvonalának emelése és a falusi iskolák — különösen a körzeti iskolák — tárgyi feltételeinek, szertárainak fejlesztése. 4 z utóbbi években számottevő fejlődés következett be a középfokú oktatásban. Különösen szembetűnő a fejlődés üteme falun, melyet elsősorban a nagyobb községekben létesített új középiskolák segítettek elő. Az ezer lakosra jutó középiskolások számát tekintve a községek ma már kismértékben megelőzték a városokat. (Városokban 21,8, községekben 24,3 középiskolás jut ezer lakosra.) Ez a fejlődés fontos mutatója annak, hogy milyen dinamikusan emelkedik az általános műveltség szintje. Más kérdés azonban, hogy a középiskolát végzett fiatalok nagyrésze városokban keres magának munkát. Azt minden esetre megállapíthatjuk, hogy a középiskoláztatás mértékét tekintve ma már megszűnt a falu elmaradottsága. Községi középiskoláinkra azonban még hosszú ideig megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, mert szaktanár-ellátottságban és korszerű felszerelésben van bizonyos mértékű lemaradás náluk. Ez végső soron az oktató-nevelő munka színvonalát hátrányosan befolyásolja. A szakmunkás-helyzetet vizsgálva, nem olyan jó a helyzet, mint a középiskoláknál. Kevés a szakmunkás-tanulók száma. Különösen a mezőgazdasági szakmunkások képzésében kellene gyorsabban e'őrebaladni, (Folytatás a 8. oldalon)
