Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
18*67. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az igazi karikás Tudják-e mi szükséges egy olyan igazi karikáshoz? Mindenekelőtt fa, nyélnek. De nem akármilyen fa, hanem szilvafa. Azt kell szárítani mindaddig, amíg a széle nem repedezik. Akkor az igazi a faragáshoz. Aztán kell hozzá bőr — de csak a csikó, vagy borjúbőr a jó. — S a rézforgó karika? — Azon nem jár jól az ostor. Aztán meg ritka kincs a pusztán a rézkarika, ostor meg kell. Rájött a pásztorember, hogy bőr is helyettesítheti a rezet Most már az igazi karikáson bőrszíj köti össze a nyelet az ostorral. így oktatgatott egy egész délelőttön át, kisebb-na- gyobb eredménnyel, s avatott be a karikás ostor készítés nemes tudományába Barta Pista bátyám, a tiszafüredi öreg pásztor. — Nyugdíjas pásztor! — figyelmeztetett az öreg, amikor a jegyzeteimbe írogattam. — Ohaton a gazdaságban voltam bikagulyás... A maszek világban is, meg az államiban is. S a szerszámok, amivel készül az ostor? — Szerszám? Nem kell ide szerszám. Itt van ez a jó bicska, a két ár, meg a reszelő. S nem tette hozzá: meg két kéz, amely boszorkányos ügyességgel tudja faragni a holt anyagot, a fát, az apró, sokszínű műanyag lemezkéket, melyekből azután tulipánok, galambok, szívek bicskák, klarinétok, meg ki tudná felsorolni azt a sok-sok motívumot, amivel az ostor nyelét díszíti a mester. Igen, mesteri tudás, művészi érzék, nagy türelem kell ahhoz, hogy ezeket a miniatűr kis figurákat beillessze a fába, mindegyiket körülhatárolva, hajszál- vékony rézlemezkével. Aztán a bőrfonat: csak a nyolcágú az igazi. A kötőhasira pedig rá kell húznia a pillangókat — ezeket a cikor- nyásra szabdalt, különböző színű bőrdarabokat. Nem mindegy ám az sem, mekkora egy karikás. íratlan- törvény, hogy 8 arasz hosz- szú, 4 ujjnyi széles bőr kell hozzá. — Nem centizünk mi — magyarázta az öreg. — Nyolc arasz és kész. öt arasz a kötél hossza, a tű- esapó két arasz, a csapó végin meg négy. Ha ezzel aztán odacsap az ember... — Igaz, hogy valamikor karikással párbajoztak a pásztorok? — Igaz bizony. Rózsa Sándorék drótot tettek a csapóba. Amikor odavágtak a pandúrnak, hát még a ruha is leszakadt arról. Ha meg két legény összeveszett karikással párbaioz- tak. Odacsaptak az ostorral, ahová akartak, pontosan oda. — Pista bácsi is látott ilyen párbajt? — Hát én látni nem láttam, de hallottam róla. Gyerekkoromban mesélték a pusztán a pásztorok. De ha ők így mondták, akkor így is volt. Sokszor játszottuk mi is, hogy tartsd a tenyeredet, de mindenki elkapta, ha sújtott a karikás. — A karikás készítését kitől tanulta meg? Édesapjától? — Dehogy. Igaz, pásztor volt ő is, még a nagyapám te az. Kint laktunk mink a pusztán. Tizenhárom esztendős lehettem, amikor én is beálltam a pásztorok közé bojtárnak. Akkor kaptam egy karikást. Az nem volt olyan cifra, kivert, de nagyon jó volt. Elhatároztam, én is csinálok magamnak még egyet. Volt ott egy öreg csikós, Molnár Mihálynak hívták. Attól tanultam. De csak a fonást. Ezt a kicifrázást, magamtól. — Sok karikást készített már? bizony. Vittek Amerikába is. — Sokat már tőlem meg Pestre. Előszedett egy halom levelet Egyik Budapestről érkezett, s így írtak benne: „Hallottam, hogy karikást készít. Elfogott a vágy, hogy nekem is legy en egy akasztja a dohányzacskó mellé. — A dohányzacskót meg a bikának... no, de azt csak nem mondom ki, miből kell csinálni. Annyi bizonyos, hogy az olyan fehér, mint a patyolat, — Tudja, meddig szeretnék én élni? — Meddig? — Nyolcvan éves koromig. Sok karikást csinálnék én addig. Az öregasz- szony meg — a feleségét értette ez alatt, akivel úgy harmincegynéhány esztendővel ezelőtt összekötötte a maga szegénységét — olvasgatna esténként, úgy, mint most Én meg faragnék. Csak egy baj van. Három gyerekem van, de egyik se tud ostort csinálni. — Mi lenne, ha egyszer megtiltanák magának, hogy karikásokat csináljon? Megdöbbent erre az öreg: — Miért? Tán csak nem ez hírlik? — Nem, dehogy! Csak ha úgy lenne mégis! Titokban csinálná tovább? — Hát lopva is csinálnám. De még mennyire! Varga Viktória „Föld alatt nehezebb, a szabadban rosszabb" „Az ország javuló energiahelyzete lehetővé teszi a korábban szükségszerűen erőltetett, a kedvezőtlen természeti adottságok miatt gazdaságtalan szénbányák termelésének csökkentését... Elsőrendű feladatunk, hogy a helyileg felszabaduló munkaerőt új munkahelyeken zökkenő- mentesen elhelyezzük, s a lehetőség szerint a dolgozók egyéni érdekeit is figyelembe vegyük..." (Országgyűlés január 26—29J A Nagyalföldi Kőolajter melő Vállalat munkaügyi osztályvezetője elmondotta, hogy eddig hetvenen jelentkeztek munkára az ország különböző bányáiból. Legtöbben — negyvenhármán — aa egercsehi bányából jöttek, s őket az Eger környéki olajmezőn foglalkoztatják. Mivel lakhelyükhöz közel kaptak munkát, minden este hazaszállítják az újdonsült olajbányászokat. Dorogról huszonketten kerültek az olajiparba. A szegedi olajmezőre irányították őket. A vállalat további tárgyalásokat folytat az Ózdi Szénbányászati Tröszttel is, újabb és újabb munkaerők átirányítására. A volt szénbányászok a csőszerelő csoportokhoz kerültek segédmunkásoknak. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnél, a társ vállalathoz hasonlóan eddig 14 szénbányász jelentkezett felvételre. Ók is a szegedi olajmezőn dolgoznak, de fúróbrigádokban. it A tápéi tankállomáson hátukkal beszélgettem. Azt mondják, lent a bányában nagyon nehéz munkát végeznek aa emberek. Nos, arcuk fáradt vonásait, s a kimerültségtől csüngő karjaikat látva el kellett hinnem, amit mondtak: — Ez rosszabb, mint lent volt — Talán csak szokatlan. — Lehet. De azt mondtam. ha nem kellene a munkaruhát visszafizetni, már , itt sem lennék — mondta Esik József. — Miért? — Borzasztó állapot ez kérem. Mi megszoktuk a szép munkásszállót, rádiót, televíziót, társalgót, a melegvizet, a bőséges üzemi kosztot. Itt meg... — Mondja csak. Sár. hideg, szenny. Melegvíz is csak akkor, ha otthon a lavórban melegítenek. Igaz? — Nyolcán lakunk egy 5x5-ös szobában. Szekrény nincs, a ruháinkat egyirc helyről a másikra dobáljuk. Még meleg ételt sem kapunk. Holtfáradtan kinek van kedve főzni? — folytatta a tagbaszakadt Czé- gény István. — így élnek kezdetben mindenütt az olajosok, higy- gye el. A kényelmes, minden igényt kielégítő munkásszállás csak akkor épül meg, ha már biztos az olajkincs nagysága. Meg idő i* kell hozzá. — És addig? Gondolja, hogy szívesen maradunk itt? Ekkor közbeszólt egy ember, aki eddig a közelünkben hegesztett és félfüllei a beszélgetést figyelte: — Én idevalósi vagyok. Algyőn lakom. Nekem nem hiányzik a fürdő, az öltöző, meg meleg étel. Munka után otthon megtalálom. De azt már nem tudom megállni, hogy el ne mondjam: Egy kis jóakarattal a legszükségesebb szociális juttatásokat biztosítani lehetne. Központunk most egy algyői volt tsz épületeiben van. Saját magunk is bevezetnénk a gázt 6—800 méterről, fűteni tehát lehetne. Felszerelnénk egy nagy gáz vagy villanyboy- lert. s az emberek máris tudnának fürdeni. Öltöző szekrények kellenének, és nem kellene piszkos munkaruhában a szállásra menni a dolgozóknak. — Na és a meleg étel? — Alakítsanak ki egy étkező helyiséget és a faluból a vendéglőből hordják ki az ebédet autón. Rövidesen százhúsz ember dolgozik majd itt a központban. Több gondot kellene fordítani a dolgozók ellátására, szociális helyzetének javítására. Igaza van Boldizsár Dezsőnek, aki azt mondta, hogy egy kis jóakarattal a legszükségesebb szociális juttatásokat biztosítani lehetne a nagyon mostoha körülmények között dolgozó olajbányászoknak. Ehhez a vállalat vezetősége is hozzájárul, csak a munkásellátási szerveknek kellene nagyobb súlyt helyezni az ellátás megjavítására. Sajnos a bányaiparon belül az olajosok sohasem élveztek olyan kiváltságos helyzetet, mint a szénbányászok. Ez egy bizonyos megokolás miatt •— állandóan változó munkahely, bizonytalan termelési eredmények stb. — részben el is fogadható. De az már nem, hogy ezt az indoklást azután mindig, minden esetben elővegyék és melegvizes fürdő, öltöző és meleg étel helyett is „feltálalják*5. A dolgozók maguk is látják a megoldást, segítenének is, miért nem veszi igénybe ezt mégsem az erre illetékes osztály? Talán nincs rá pénz? Lehetetlen, Az olajbányászoktól senki sem kívánja, hogy lemondjanak a tisztálkodásról, a kényelmes pihenésről és a meleg ételről. A termelés mellett azonban erre is több gondot kellene fordítani mindkét vállalatnak. Lesz ezerszemélyes munkásszálló Szegeden, meg korszerű, modem lakásokból is több száz. Ez majd lesz. De addig marad a sár, a hideg, a zsúfolt szállás és a hideg koszt? Ezen kell mielőbb javítani, természetesen a rendelkezésre álló eszközök határain belül, de sokkal több jóakarattal, gondoskodással — az országgyűlésen elhangzottak szellemében. Bognár János szép és főként jó karikásom”. Kíváncsi lennék, hol használja azt az illető a pesti bérházban? — Vagy dísznek szánta? Egy másik levél Csehszlovákiából érkezett Barta István úr címére (a címzésen mosolygott is az öreg: méghogv 6 úr. Pásztor volt ő, pásztor marad, még ha nyugdíjas is). Azt írták, múzeumba szánják a karikást, küldjön egyet Válaszolt az öreg: „Nincs elég anyag”. Ismét jött egy levél: „Van itt kőrisfa, juharfa, gyertyánfa, küldenek. Még drótkarikákat is. csak írja meg, mennyi kell hozzá”. — Nem is láttak ezek még életükben karikást — így az öreg. — Valóban olyan nagy hiány van anyagban? — Van bizony. Most beléptem a füredi háziipari szövetkezetbe. Azt mondják, hogv akkor kapok anyagot. Ök meg eladják a karikásokat, s nekem is adnak egy kis pénzt. — Mást nem készít, csak ostort? — Tudok én csinálni bicska-tartót is. Nyersbőrből. A nyersbőrt rá kell húzni egy formára, azon felsallangozni, aztán, amikor megszárad, kész. Azt a pásztor a nadrágszíjra A megíratlan riport IV. — Megengedi elnök elvtárs, hogy rágyújtsak9 — kérdezte az újságíró a kanapén ülő férfitől, Hajnal Boldizsártól. Jó negyedórája beszélgettek már, de azzal, amit kölcsönösen szerettek volna megtudni egymástól, még nem hozakodtak elő. Az újságírónak ez a negyedóra arra is jó volt, hogy még egyszer felidézze magában az egy évvel ezelőtt történteket. Kinézett az ablakon, a kis kápolna tornya idelátszott. Ahogy ellobbant a gyufa, ránézett az elnökre. — Ugye, itt kéthetenként van istentisztelet és a szomszéd községből jár át a pap? — Igen. — Sokan járnak templomba? — Járnak, de jobbára már csak a feketeruhások. Ügy értem, az idősebbje. Szokásból. Az ősszel megszüntettünk egy tanyai iskolát, a magaspartit. Tavaly már csak hét gyerek járt oda. Az iskola mellé, ugyanúgy, mint itt bent a községben, a hívők pénzéből kápolnát építettek. A tanterem véffébe meg kinyitható falat tettek, vasárnaponként a padokban ülve hallgatták az emberek a papot. A tavaszon megnéztük az épületet. Lebontjuk, mert kell a benne lévő faanyag. Negyven személyes óvodát akarunk építeni a községben. Tóth Áron, egy idős parasztember is ott volt az egyik közeli tanyáról. Nekem szegezett egy kérdést. — Nohát, elviszitek innen az iskolát, Boldi? Jól van ez, annak a néhány gyereknek jobb lesz már a faluban. De úgy hallottam, le akarjátok bontani? — Kell a fa az óvodának, Áron bátyám. — Aztán a kápolnával hogy lesz fiam, mivel az nem a község pénzén épült, úgy adták össze az itteni lakosok. — Aztán hogy legyen? Ha akarják, a kápolnát azt meghagyjuk, csak az iskolát bontjuk le, mert, hogy az meg a község pénzén épült. — Az ám, de a kápolnához terem is kéne, anélkül nem ér semmit az egész. — Már akkor bajos lesz. Azt mondom én neked. vigyétek a fát, de a falakat hagyjátok meg nekünk, azzal a sok risz-rossz vályoggal úgysem sokra mentek. Mi majd befedjük valahogy. — Meg kell ezt gondolni. Áron bátyám. Nem olyan egyszerű ez a dolog. Hát bizony nem volt egyszerű, mert ha beleegyezünk, az annyit jelentene, hozzájárultunk, hogy templomot építsenek a határban. Ha pedig nem, ezek az emberek sokáig fújnának érte. Aratáskor, amikor újra ottjártam, vártam, hogy szóbahozzák az emberek a kápolna ügyét is. Beszéltünk mi akkor sok mindenről, de a Kápolna sehogyan sem akart előkerülni. A végén már nekem kellett ráfordítani a szót. — Aztán, Áron bátyám, meghányták-vetették-e, mi történjék azzal a kápolnával? — Meg fiam, hogy a nyü essen belé. Nagyon sokba kerülne. Tavaly még fi zen - ketten volunk, Péter -Pálra alig maradtunk vagy hatan. Az a néhány öregasz- szony otthon is elimádkozhat. Hát így néz ki nálunk a vallásosság kérdése — fejezte be a történetét az elnök. Amíg beszélt, az újságíró nem vette le róla a tekintetét. Aztán, mintegy a közepébe vágva, hirtelen rákérdezett arra, ami már a beszélgetés előtt is izgatta. — Beszéltem néhány vb- taggal és többen közülük a lemondás gondolatával fog- lalakoztak, mert úgy látják, felesleges a munkájuk. Minden ügyben az elnök és a vb-titkár akarata dönt. Így van ez valóban? A férfi egy pillanatig meglepetten nézett rá, szemében most csillant meg először valamiféle harag, vagy gyűlölet Kérdéssel válaszolt: — Ki mondta ezt az elvtársnak? — Többen. Azt is tudom, hogy sok az ellensége a faluban, sok embert magára haragított. Néha apró, néha nagyobb ügyekkel. — Félrevezették az elvtársat. — Ezt miből gondolja? — Maga úgy látszik, csak az elégedetlenekkel beszélt — Az lehet, de sokan voltak. A tanácselnök idegesen nézett az újságíróra: — Szándékosan félrevezették az elvtársat. És azt is tudom, hogy ki! — És most. hogy tudjOi mit akar tenni? — Ha most beszélne velük. megváltozott már azok közül is soknak a véleménye. (Folytatjuk) Rideg Gábor
