Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

1967. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a „Zárszámadás“ és tervkészítés a megye múzeumaiban Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgató a múlt hónap végén tizenöt oldalas jelentésben számolt be a megye múzeumainak munkájáról a Művelődés­ügyi Minisztérium múzeumi főosztályának. A jelen­tésből, amely nemcsak számadás, hanem a harmadik ötéves tervben végzendő múzeumi tevékenység prog­ramja is, csak néhány érdekesebb adatot, tervet sze­retnénk most megemlíteni. ..v*' • •• v: ■*y * Űj TÜZÉP-telep épül Törökszentmiklóson. A jövő ősztől kezdve már korszerű keretek között elégíthetik ki a népes város és környékének tüzelőigényét folytatódik a% írók—költők sorozat Szebbek lesznek a képeslapok A KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADÓ IDEI TERVEI Először is, ami a máso­dik ötéves tervben végbe­ment fejlődést tükrözi: 1961—66-ig a múzeu­mok száma ötről hétre, a múzeumi felszerelések ér­téke 408 000 forintról 1 921 138 forintra emelke­dett. A múzeumokban ösz- szegyűjött tárgyak száma pedig 1966-ban az 1961. évi 63 963-al szemben több mint százezer volt. Az igazság kedvéért azonban azt is hozzá kell tenni, hogy nem fejlődött közel sem ilyen arányban a múzeumok személyi állo­mánya. A tudományos létszám ugyanebben az időszakban ötről mindösz- sze csak hétre emelkedett. Ennek következtében a múzeumok munkatársai feladatokkal túlterheltek, sokszor éppen az alaposabb és elmélyültebb kutató munkára nem marad sem Idejük, sem energiájuk. Készül a Szolnok megyei néprujzi atlasz Az emlíett „zárszám­adás” időszakában a me­gyei múzeumok több ki­emelt feladatnak tettek eleget, illetve kezdték meg érdekében a • folyamatos munkát. IIven volt többek között a Szolnok megyei népraj­zi atlasz munkálatainak megindítása, a Magyar Nemzeti Múzeummal közö­sen a Tisza II. vízlépcső területén megindított és folytatott régészeti kutatá­sok. 1963-ban Jászberényben, 1964-ben Szolnokon, 1965- ben pedig Tiszaföldváron nyílt meg új állandó kiál­lítás. Ez a múzeumok nép­művelési funkciójának jobb betöltését is nagyban elő­segítette. Az eredményesebb mun­kának azonban akadályai is voltgk, illetve még mind a mai napig vannak is. Az időszaki, elsősorban képzőművészeti kiállítások megrendezésére az egész megyében nincs megfelelő helyiség, épület. Továbbá éppen a művészeti muze.o- lógiában, ami pedig terüle­ti adottságainál fogva első­sorban a szolnoki múzeum jelentős szakterülete len­ne, nem történt számotte­vő előrehaladás. A múze­umban ma sincs például művészettörténész, holott a harmadik ötéves tervben a múzeumoknak jelentős képzőművészeti feladatai vannak. Így például azon jeles mesterek anyagának az összegyűjtése, akik a szol­noki művésztelepen dol­goztak. hogy az itt dolgo­zó művészek mindegyike szerepeljen a múzeum gyűjteményében, jelentősé­güknek megfelelő arány­ban. Továbbá a tervidőszak­ban el kell készíteni egy Szolnoki Művésztelep 19Í5 —1970 című kiadványt, és az sem közömbös, hogy a mai szolnoki képzőművé­szet egyre növekvő jelen­tőségének miiven mérték­ben tud megfelelni a mú­zeum munkája. A megyei tanács műve­lődésügyi programja azt is előírja, hogy az elkövet­kezendő években menny’ és milyen jellegű kiállítást kell rendezni a megyében. A jelentősebbek közül most szeretnénk megemlí­teni mi is néhányat: Pettenkofen kiállítás nyílik Szolnokon ez időszak alatt 20, a megye más mú­zeumaiban összesen 50 kiállítást kel] rendezni. — 1967-ben a magyar—szov­jet barátság tényeit és eredményeit bemutató ki­állítást rendeznek Szolno­kon. Ugyancsak Szolnokon kell megrendezni 1970-ben az 1945—1970 közötti idő­szakot átfogóan dokumen­táló kiállítást. Ahogy az úton kerülget­ték a tócsákat, megpróbál­ta összeszedni a gondolata­it. Haditervet készített. Mindenképpen a kultúrház- ból kell kiindulnia, de az már kikerülhetetlennek lát­szik, hogy a tanácselnökről ne írjon. A tavaszi nap és a homo­kos föld hamar elissza itt a vizet, a magasabb részen már egészen száraz. Egy kis facsoporton vágtak ke­resztül, az iskola felé. A fiatal tanítónő, Baráth Jolán megismerte, hiszen amikor a kultúrházi cikk előtt itt járt, találkoztak már. Az újságíró ebből a találkozásból csak annyira emlékezett, hogy a kultúr- ház igazgatója egy helyes fiatal tanítónő, és hogy akkor itt volt Orbán Mi­hály, a Szabad Nép Tsz elnöke is. Most is többen vannak az irodában, bemutatkoznak egymásnak: Mohácsi Sán­dor iskolaigazgató. — Pártvezetőségi tag Mo­hácsi elvtárs — szól közbe Karcagon 1970-ig meg kell nyitni a Nagykunság életét bemutató kiállítást. Szintén 1970-ig állandó ki­állítás nyílik Tiszafüreden is. Ügy tervezik, hogy 1969- ben a Tanácsköztársaság Szolnok me2vei eredmé­nyeit mutatják majd te, időszaki kiállítás kereté­ben. 1969-ben — Pettenkofen halálának 80. évfordulója alkalmából — a múzeum Pettenkofen kiállítást ter­vez Szolnokon a bécsi múzeumok anyagának ki- kölcsönzésével. 1969-ben és 1970-ben két új állandó kiállítás is nyí­lik majd a megyeszékhe­lyen, Élet a Tisza mellett, illetve Agrárproletárok, városi proletárok élete az 1930-as években címmel. B. Tóth Vendel, — Bender Ka­talin, igazgatóhelyettes, a tanács vb társadalmi elnök- helyettese. Beszélgetnek. Az újságíró Baráth Jolánt a művelődési ház terveiről kérdezgeti. Meglepően bizonytalanul válaszolgat. — Van itt egy példánya a programból? A tanítónő kelletlenül ke­resget a fiókban, míg vég­re egy dossziéban hármat is talál. Érintetlen példá­nyok. Ahogy az újságíró kezébe veszi, rögtön látja, hogy ezt a programot még nem forgatta senki. — Ismeri egyáltalán, leg­alább szokta olvasgatni né ha? A lány megvonja a vál­lát és mint aki megsértő­dött, hallgat. — Mikor lett a művelő­dési ház igazgatója? — Októberben, a tervet nem én készítettem, és csak azért vállaltam el, mert azt mondták, én vagyok a soros, és más nincs, aki csinálja. — De négyszáz forint tisz- teletdijat kap érte? — Azt kellene inkább Gazdag „termést” ígér a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalatának idei terve. A képzőművészeti alko­tások reprodukciói sokféle változatban készülnek és kerülnek kiadásra. Igen je­lentősek az ifjúság esztéti­kai nevelését szolgáló ki­adványok, amelyek egyike a múlt év őszén indult Arcképek című sorozat. A magyar históriai arckép- csarnok 18—18 képen örö­kíti meg és hátlapján ma­gyarázó szöveggel ismerteti a magyar irodalom, törté­nelem. tudomány, színészet nagyjainak arcképét, mun­kásságát. E sorozat folytatásaként az idén a képzőművészet és a zene kimagasló alak­jait mutarta be egy-cgv képes tasak. A közelmúltban kezdték el az Irók-költők sorozat moeielentetését, elsőként Pe'őfi, Arany, Adv és Jó­zsef Attila életéről, mun­kásságáról. A nyolc-nyolc fotóból álló illusztráció hát­lapján szöveges ismertető mutatja be nagy költőin­ket, íróinkat: a következők­ben Zrínyi Miklóst, Radnó­ti Miklóst, Móricz Zsig- mondot és Jókai Mórt. A külföldi országokban is hi- ressé vált Az én múzeumom megírnia, hogy nincs egy étkezde az egész községben, ahol ebédelhetnének a pe­dagógusok, nincs pedagógus lakás, a község vezetői így aztán csodálkozhatnak, hogy nem maradnak itt az emberek. Most is két szakos tanárunk hiányzik — szól közbe az igazgató. Az újságírónak is eszébe jut, hogy a múltkorában a tsz-elnök azon panaszko­dott, nem lehet addig sem­mit sem kezdeni a község kultúrájával, amíg a taní­tók egyik évben jönnek, a másik évben mennek. Hát kik foglalkozzanak az em­berekkel, ha nem ők. — Hát persze, hogy prob­léma ez is — mondja ki hangosan, aztán újra a lányhoz fordul. — Maga előtt ki volt a művelődési ház igazgatója.’ — Én, két évig — szólal meg Bender Katalin. — Miért mondott le? — Nem egyeztem a ta­nácselnökkel. — Mondd csak meg. Ka­ti, hogy Gáspárné miatt. Higgye el, hogy néha még bemenni sincs kedvem Nem lehet ezekkel az em­sorozatnak az idén hat fü­zetét bolgár és szovjet meg­rendelésre is elkészítik. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójára az eseményhez méltó kiadványok reprezen­tálják majd a Képzőművé­szeti Kiadd tevékenységét. Ék Sándor festményeinek három nagyalakú reproduk­ciója jelenik meg, egy gra­fikai mappa pedig 1917-tól napjainkig tartalmazza a forradalmi eseményeket áb­rázoló 20 grafikát, amelyek­nek elkészítésére a legjobb grafikusművészek kaptak megbízást. A forradalom archívumá­ból választanak ki olyan fotókat, • amelyek híven az i917-es eseményeket Idézik. A Magyar Nemzeti Galé­ria kincseiből 60 festmény­nyel, a Szépművészeti Mú­zeumból ped'g 55 festmény­nyel ismertetik meg a kép­zőművészetek barátait a színes diapozitívek. Szárrfta- lan színes képeslevelezőla- pot ad ki évente a vállalat, és a jövőben megjavul a ké- peslaook minősége: előállí­tásukhoz nyugatnémet kar­ton érkezett. Konvhai re­produkciós fajvédőkből az id^n újabb 30 ezer példány jelenik meg. berekkel semmit sem kez­deni, hiába hirdetek meg akármilyen rendezvényt, nem jönnek — elevenedik meg a másik lány. — Az az igazság, hogy nehéz az embereket meg­győzni, művelődjenek, szó­rakozzanak, ha üres a zse­bük — mondja Mohácsi, aki láthatóan azon fárado­zik, hogy letompítsa a be­szélgetés élét. — Ügy tudom, hogy a Szabad Nép jól fizetett. — Ez csak még jobban fokozta a tagság közötti el­lentéteket, különösen az egyesülés óta. A haladás­beliek úgy érzik, kisem- mizték őket, a Szabad Nép­beliek meg azért morognak, hogy minek kellett a Hala dás koloneát a nyukukba rakni — Tóth Vendel sza­vain az újságíró egy pilla­natra eltűnődik. Nem akar­ja azonban elveszteni a be­szélgetés fonalát, ezért most újra az előbbi témá­hoz kanyarodik vissza. — Most mint elnökhe­lyettes megfér az elnökkel? — a tanítónő először az igazgatóra néz, aztán za­vartan mond valami kö­zömbös dolgot. Tovább kérdez: — A kulturális ügyek most is magához tartoznak, vagy nem? — Katikát sem szokták A híressé vált Cityvox idegenforgalmi sorozat to­vábbi képeken és hangle­mezeken mutatja be és is­merteti meg hazánk egy-egy szép táját A lipcsei tavaszi vásárra is készül ilyen kiadvány. Több mint 37 ezer pél­dányt rendeltek a híres vásárvárost bemutató szép kivitelű zenés-képes úti­könyvből. Nem is olyan régen ke­rültek forgalomba a Kép­zőművészeti Kiadó idei naptárai, és már a jövő évieket készíük elő. Az 1968. évi naptárakból is előreláthatóan 350 ezret je­lentetnek meg. Most'a nem­zetközi naptárkiállításra ké­szülődik a vállalat Kalkut­tába és Brémába. Az idén is február, márciüs hóna­pokban kerül sor a nemzet­közi „naptártalálkozóra”, amelyeken 30 féle magyar naptár szerepel, remélhető­en olyan sikerrel, mint ta­valy, amikor Indiából II, Nyugatnémetországból pe­dig 12 oklevelet hoztak ha­za képzőművészeti kiadónk képviselői. nagyon beavatni az ügyek­be. A vöröskereszt yezető- ségválasztásról is csak ak­kor értesült, amikor mi. pe­dig az is hozzátartozik — válaszol a tanítónő helyett Tóth Vendel. Az újságírónak az volt az érzése, hogy egyszerre bezárultak az emberek, sok érdekeset már nem íög tő­lük megtudni. Mintha az egész ügy ellaposodott vol­na. Az öreg is folyton csak azt a vöröskeresztes histó­riát emlegeti. Feláll. — Szeretnék délután az új gondnokkal beszélni, ha jól tudom, B. Nagyné. De úgy, hogy, Jolika, maga is ott lenne. — Jöjjön vissza ide, én itt lakom az iskolában. Ad­digra a gondnokot is ide­hívatom — búcsúzóul mint­ha a közét akarta volna nyújtani, de a másik nem vette észre. Az ajtóban még visszafordul. — Ja, igaz is, a tsz-elnök nem segít? — Orbán Mihály? — Igen. A múltkor, ami­kor együtt voltunk itt. Na­gyon mondogatta. — ö mindig mondogatja, ha valaki idegen jár itt, de még népművelési ügyve­zetőjük sincs. Rideg Gábor (Folyt, köv.) 32 100 előadás, 9 millió néző A z Állami Déryné Színházban elkészült az a sta- tisztika, amely „megörökíti” a színház 15 éves történetét. 1951. augusztus 20-án tartotta első előadá­sát falujáró színházunk Dunaújvárosban. Az azóta el­telt évek során 32 100 előadást rendeztek az ország kü­lönböző területein, amelyeket 9 millióan láttak. Az el­múlt évben 2100 előadást tartottak 200 községben. 700 000 kilométert utaztak és 1966-ban 700 000 nézőjük volt. Tehát egy kilométerre „jutott?’ egy néző. Az Ál­lami Déryné Színház egy hónapban annyi bemutatót tart, mint a budapesti kő színházak az egész szezon­ban. Az Állami Déryné Színház 1966-ban 16 premiert tartott ezek között 7 magyar darab szerepelt, és 5 olyan színmű, amelyet ők mutattak be elsőízben Ma­gyarországon. Segíti utazó-színházunk munkáját, hogy ettől az évtől kezdődően tranzit-szálló áll rendelkezé­sükre, Baglyasalján, Szombathelyen és Székesfehérvá­rott. Másfél évtized alatt körülbelül 13 millió kilo­métert utaztak az országban. Az Állami Déryné Színház a nagy fővárosi szín­házakhoz képest kicsiny in kább kamara-jellegű szín­ház, amelynek elsőrendű leiadata, hogy a vidéket jár­ja. Ugyanakkor az ország legnagyobb színháza, hiszen egyetlen más társulat sem tart évente 2100 előadást — ennyi a Déryné Színház normája. 24—16 premier vár a művészekre évente. A szín ház alkalmazottainak szá­ma 320 fő. Ezen belül 113 színész, 20 zenész, 5 rende­ző s 4 jelmeztervezőjük van. 11 műhelyük, 10 autó­buszuk és két teherautójuk van. Az autóbuszok és a teherautók állandóan a vidéket járják a társulat mű­vészeivel. A megíratlan riport II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom