Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

1967. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ellenőr és a párttitkár A szolnoki Sport cuk­rászdában az egyik vezető­helyettes kávét, táblás cso­kit csomagol. Most kapták mind. Szép, friss áru. Az ellenőr, a váratlan vendég a mérési füzetet kéri. Hamar ki is derül: nem vezetik rendesen. Heten­ként legalább kétszer kel­lene mérlegelni pontosan, mit is küld a cukrászüzem. Az idén ma mértek har­madszor. Tizenhárom tételt megnézünk Nyolcnál a be­írás szerint több a súly. Egynél pontos, háromnál kevesebb. — A krémes kicsi. Most kísérletezünk pedig, hogy nagyobbra vágják és úgy 10. fillérrel drágábban ad­ják. Mérjünk le tíz dara­bot. így. összesen tehát három dekával több a régi súlynál. Igen, és egy fo­rinttal drágább. Így csak az biztos, hogy a vendég többet fizet, de hogy több süteményt is kap, az már nem és maguk ezt nem ve­szik észre?! Aztán már enyhébben folytatja... Nem lehet óra, amikor az ellenőr és a párt­munkás elmaradhatna egy­mástól. Nemcsak azért, mert Juhász Józsefné, a vendéglátóipari vállalat el­lenőre egyben párttitkára is a hetven tagú alapszer­vezetnek. Azért sem, mert lehetetlen csak közölni va­lakivel, hogy a vendéget jó áruval, pontossággal, fi- gvelmességgel kell tisztel­ni. Újból és útból mondani kell. amíg csak mindenki nem érti. Szemre minden megvolt A szolnoki Délibáb presz- szóban az üzletvezető ül a pénztárban. Élénk a forga­lom. Az ellenőr itt is a mérési füzetet kéri. Az lehet a precizség bizonyítéka. — Nem is tudjuk! Hol is lehet?! Amíg megeszünk egy-egy krémest — csinálnak. — így tehát semmit sem ellenőriztek még az idén? — Szemre minden meg­volt. Minek irkálni ? A vendég viszont soha­sem szemre, mindig pon­tosan fizet. Á hátsó ajtó nyitva Juhászné egysége a 2-es számú italbolt, .a köznéven Bíró kocsma is. Bíztatjuk egymást. Belépünk a bor­gőzbe. A zaj, a hangosko­dás itt minden csendes szót elnyel. És szótváltani nincs Is idő. Vasárnap dé)előtt 12 ezer forintot forgalmaz­tak. Vasárnap déltől héftő délig 11 040 forintot A hátsó ajtót kinyitják, néhány perc múlva arra távozunk. Ütközben Juhász­né beszél: — Látod, most, hogy úton vagyunk, már a délutáni pártvezetőségi ülés jár az eszemben. De ott meg az jár majd a fejemben, amit most láttunk. A legnagyobb vállalati „veszteségünk”, hogy pontossági hajlamot, Intelligenciát olykor jó Íz­lést a kiszolgáláshoz — ép­pen úgy mint a fogyasz­táshoz — nagyon nehéz „adagolni”. Á mellőzött kellék Néhány óra múlva a párt­vezetőségi ülésen találko­zunk ismét. Koncz Tibor, a szakszervezeti titkár szá­mol most be: tavaly az ezer dolgozóból nyolcszáz vett részt munkaverseny­ben, huszonhat kollektíva bétazázkilencven taaia a ki­váló címért. Sokan el is érték. Hozzájárultak, hogy a vállalat 143 millió forin­tot forgalmazzon. Az idén is lesznek ennyien. Aztán vita kerekedik arról: miért csak a szakmai, gazdasági dolgokról van szó a leg­frissebb versenyhíradóban ?! Olyan fontos kellék ezek mellé a nevelő szó. Annyi csak, amennyi a szakszer­vezettől is kitelik. Észre keli venni, hogy tavaly több volt a nagyobb értékű leltárhiány az előző évinél, hogy egységenként változó, hullámzó a fegyelem, örö­kös résenlét kell. Ez nem­Ax Orion Rádió és Villamossági Vállalat és a jászfény szarui Vegyesipari Ktsz között létrejött szer­ződésről első cikkünk 1966. december 11-én jelent meg. Ekkor még — várat­lan fordulatban bízva —, kérdésnek vettük: milliók­ba kerüi-e a tandíj, amit az AT 2550 típusú redő­nyös televízió káva gyár­tása követel. Ma már biz­tosra vehetjük, milliókba fog kerülni. A jászfényszarui szövet­kezet három alvállalkozó­val — a jászladányi, a jászárokszállási és a jász- alsószentgyörgyi ktsz-szel — karöltve 4500 televízió káva gyártását vállalta még 1965 decemberében. Az eltelt mojdnem másfél év alatt azonban együttvé­ve sem voltak képesek öt- ven-hatvan használható tv dobozná] többet elkészíteni. Nagyon siralmas arány ez. mert körülbelül ezer kész káva közül sikerült ennyi kifogástalant kiválogatni a? Orionban. i ura fy decemberben a Faipari Kutató Intézet egy szakembere látta el szakmai tanácsokkal a szö­vetkezetét.. Az akkor leg­súlyosabb hibának lát- szót, a redőny deformálódá- sát kiküszöbölték ugyan, de helyette újak merültek fel. Jelenleg mind a négy szövetkezetben tovább foly­tatódnak a kísérletezgeté­sek és a rossz kávákat igyekeznek kijavítani az asztalosok. Sajnos e mun­kálatokra az eredeti mun­kabérnek körülbelül a háromszorosát fizették ki, nem beszélve a többi, — anyag- és szállítási költ­ségről. A szerződést kötő jász­fényszarui ktsz tagjai tel­jesen el vannak kesered­ve. hiszen ez a könnyelmű, megalapozatlan vállalkozás majdnem kétévtizedes. szorgalmas munkájuk árán szerzett vagyonukat fe­nyegeti megsemmisüléssel. De hasonló a hangulat a másik háromnál is. hiszen ez a rossz kimenetelű üz­let nekik is nagy anyagi károkat fog okozni. Éppen ezért a fővállalkozók olyan gondolattal foglalkoznak, hogy a lehető legkisebb rá­fizetés árán felbontják a szerződést az Orionnal. A több mint egveszten- dős kísérletezgetés az Ori­on Rádió és Villamossági Vállalatot is erre az elha­tározásra kényszerítette. Mivel a nyugatra irányuló televízió exportja a szó- banforgó kávák miatt meg­hiúsulni látszik, további kísérletezésekbe nem egvez- het bele, s nem vállalhat­ja a fizetendő kártérítések további növekedését A vtWalnl mű­szaki Igazgatnia szerint két csak a párttitkár, nemcsak a pártszervezet dolga... A tényleges fogyasztás Ezt csinálja nyolc éve Juhászné. A lelkűkre be­szél mindig és mindazok­nak, akik a szakmát csak egyfelől nézik. Egyetlen esz­köze a meggyőző szó. Any- nyi, de annyi is kell ebből ehhez a vállalathoz. Mégis olyan csöppnyi hatása van. Sohasem lehet összemérni a tényleges fogyasztással. a a lehetőség van: a jogi út, mellyel a szerződés meg­szegőivel szemben a 20/1966 ,OT utasítás szerint, az új szállítási szerződések szel­lemében eljárnak, vagy pedig a tavaly december­ben már javasolt másik lehetőség Javasolták a szövetkezeteknek, hogy a rolós részt vágják le a do­bozról és akkor a gyár bel­földön értékesíti a televí­ziókészülékeket. Jászfény- szaru a nagy veszteség mi­att — dobozonként 500 forint — eddig még nem barátkozott meg az aján­lattal. Vajon nem lehetett vol­na e tortúrákat mindkét oldalon elkerülni? Feltétle­nül el kellett vállalnia Jászfényszarunak ezt a rendkívül kényes munkát, amire sem megfelelő be­rendezés, sem műszaki Irá­nyítás nem állt rendelkezé­sére? A szövetkezet ko­moly kockázatot vállait amikor a speciális tv-Ká- vák gyártására szerződött, de sikeres teljesítés esetén hosszú évekre biztosíthatta volna magának ezt az egy­re nagyobb mennyiségű és gazdaságosan gyártható profilt. Hiszen egy káva körülbelül 1200 forint ter­melési értéket jelent, négy­ezerötszáz esetében 5,4 millió forintot. A felelős­ség oldaláról vizsgálva, kudarc esetén nem csupán 5.4 millió veszteség éri a szövetkezetei, hanem en­nek a kárnak bizonyos ré­szét is meg kell térítenie, amely a késztermék előál­lítóját az Oriont érte, a szerződésben foglalt szállí­tások meghiúsulása miatt. Utólag nem nehéz ta­nácsot adni, hogyan lehe­tett volna e jelentős káro­kat elkerülni, — mond­hatnák a kárvallottak. Am még most, a kísérletezgeté­sek tizennegyedik hónapjá­ban sem jutottak el addig, hogy a termelés legalapve­tőbb feltételét, a faanyag hőkezeléséhez egy szárító- berendezést szerezzenek be. A rendkívül bonyolult technológiát igénylő műve­letek kidolgozására és el­lenőrzésére még a mai na­pig sem rendelkezik a ktsz — de még a KJSZÖV sem — megfelelő képessé­gű faipari technikussal. Sajnos nem volt tervsze­rűen előkészítve a sorozat gyártás és a négy szövetke­zetben a saját fejük után. minden technológiai elő­írás nélkül dolgoztak az asztalosok. Uren felelősség mel­lett más eredményt várni sem lehetett. A négy jász­sági szövetkezet megtanul­ta, hogy a jövőben nem ugrik bele hasonló, köny- nyelmű és rosszul előkészí­tett vállalkozásba. Csak az a baj, hogy a saját kárán tanulta met Bognár János SZÉP LEHET, DE JÓ NEM Egy könnyelmű vállalkozás és következményei Képvise'őielölt:eink Nánási A nagy zaj, a perdülő faforgácsok közül odaképzelem ezt a mackós termetű embert a Parlamentbe. A süppedő szőnyeges fo­lyosóra, a kényelmes székekbe és biztosan tudom: A gondolata akkor is legtöbbször itt jár majd ebben a zsúfolt asztalosműhely­ben, ebben a most „felfordított” gyárban, amikor ott ül az Országházban. Huszonkét éve dolgozik a szolnoki cu­korgyárban. Tizenhét éven át cukorfőző volt. Gyártási időben most is cukoroldali manipuláns. Karbantartási időszakban vi­szont asztalos. Jelenleg az asztaloscsoport vezetője. — Az édesapám meghalt, amikor én még hét éves voltam. Vézna ember volt. A tüde­jét támadta meg a vész. A nevelőapám na­gyon rendes volt hozzám. Megvert, mert nem akartam asztalostanulónak menni, ö kocsis volt. S milyen a gyerek?! Annak tet­szik az a foglalkozás. Ö viszont azt mondta: Szakma kell a kezedbe, gyerek. — Mindig hallgattam az idősebb, tapasz­talt munkásokra. Sose árt az. Húsz éves voltam 1944-ben, amikor azt is mondogat­ták: „HaJlod-e gyerek...” vagy: „Gyere Jóska...” így kezdték az agitálást. Akkor lettem párttag A meggyőződésem akkor annyi volt csak. hogy ők nem akarhatnak nekem rosszat. A Kőrös út környékén nőtt fel. Rég járt már arra. Most egyik jelölő gyűlésen ott volt. — Sok régi pajtással találkoztam. — Eszembe jutott sok minden. Az a szüreti bál Is, ahol a feleségemet megismertem. Az azóta eltelt évek is. Nagyszülőktől örö­költ bútordarabokkal, néhány mosó-inggel, ruhaneművel kezdtük 1948-ban. Most min­denünk megvan, ami szükséges egy hattagú családnak. Igaz, hogy a harmadik gyere­künk is útban volt már, amikor önálló lakáshoz jutottunk. Azért minden csak elrendeződött mostanára. — A képviselőjelöltség? — Amikor hívtak gondoltam, hogy a vá­lasztásokról lesz majd szó. Sőt biztosra vet­tem, hogy valami előkészítő bizottságba ja­vasolnak. hisz abban voltam már több vá­László Nánási Lászlót abban az időben az újjá­építés, a háborús romok eltakarításának gondja foglalkoztatta, mint mindenkit, akinek kedves ez az ország. Szolnak megye is igen nagy károkat szenvedett a háborúban, így tehát Nánási képviselő elvtárs is azért kilincselt, tár­gyalt, küzdött, hogy megkapjuk a támoga­tást tönkrement iskoláink, középületeink helyreállítására. — Az idők változását több jelenségen keresztül is le lehet mérni 1945-től úgy 52-ig a megye különböző részeiből érke­zett küldöttség, s mindig előadták, mit szeretnének újjáépíttetni, milyen romok el­takarításához kérik a gyors segítséget. Ma is felkeresnek a küldöttségek, s ha lent já­rok, egyre másra beszélgetek a községek, városok vezetőivel. S ma a legfőbb gond: Ipari üzemet, akármilyen kicsit — így fo­galmazódik meg a kívánság. S az egyéni gondok is mások. A termelőszövetkezetek azt kérik, támogassam őket egy-egy na­gyobb mezőgazdasági gép megszerzésében. Azelőtt: a vetőmag és kölcsön-igaerő volt a probléma. Sokat tud mondani arról, hogyan fejlőd­tek politikailag is az emberek 1945 óta. Hi­szen mint egykori földműves megértette azokat, akikre szinte rászakadt az új, nem ismerték ki magukat benne. Anekdotába illő történetet idéz erről: — Az abádszalóki parasztok egy ízben küldöttségbe jöttek hozzám 1945-ben: ,.baj van a demokráciával — mondották, mert visszajöttek a fináncok”. Azóta ők is, meg nagyon sokan mások megtanulták a szá helyes értelmezését. Ezt éreztem ki a tisza­füredi jelölő gyűlés hangulatából, amely újra megtisztelt azzal, hogy képviselőjelölt­ként léphetek fel a választásokon. Természetesen szakterülete, a földműves­szövetkezeti hálózat áll legközelebb a szí­véhez. Másfél évtizede a SZÖVOSZ fel­ügyelő bizottságának elnöke. — Azért harcolok, hogy a megyében, és természetesen elsősorban a saját járásom­ban, a tiszafürediben az fmsz üzlethálózat ne csak a mának, hanem a holnapnak is megfeleljen. — Kérem, azt feltétlenül írja meg — mondta a búcsúzásnál Nánási László, — hogy bár pártonkívüli vagyok, mélysége­sen egyetértek a párt IX. kongresszusá­nak határozataival, s ha megválasztanak, mint képviselő úgy dolgozom majd, hogy ezek a határozatok mind megvalósuljanak; Meggyőződésem, hogy választóim érdekeit ezzel képviselem a legjobban. Orhón József lasztás alkalmával. Mondtam is magam­ban: persze hogy vállalom, hiszen szere­tem a társadalmi munkát. Arra viszont, amiért hívtak, nem tudtam aznap választ adni, annyira váratlan, hihetetlen volt a kérdés. A jelölésen eddig elfogadtak. A gyár udvarán végig tapossuk a sarato a kora tavaszi „böjti” szél csapja, sodorja a pocsolyát. Az emberek ráköszönnek, ahogy kerülgetjük a tócsákat. — Jó napot Józsi! Jó napot Józsi bá­tyám! Szervusz — ki hogyan. Két évtized óta mindig volt képviselő, akit ebből a gyárból sokan személyesen is­mertek. De akivel naponta találkoznak, akivel egy műhelyben dolgoznak, akit per­cenként szólíthatnak, szólítanak meg egy szekercenyélre való gyertyánfáért, egy gya­lulni való miatt, az Orbán József. Az első itt élő s itt is dolgozó képviselő lesz, ez a nagy, kérges tenyerű, jókedélyű fiatal­ember. B. E. > Irodájában két tárgyalás között ültünk ! le egy kis beszélgetésre Nánási . Lászlóval, a tiszafüredi járás kejviselő- t jelöltjével. Csak beszélgetésre, mert a je- í lölt nem akart hivatalos interjút adni. í Amit elmondott, félig-meddig önmagának 1 mondotta, visszaidézve egy érdekes politi- í kai-emberi pályafutást. t Ha megválasztják, ebben a ciklusban ünnepli majd képviselőségének huszonötö­dik évfordulóját. Negyedszázad még egy ! nyugodt, csendes munkahelyen is tiszteletre í méltó teljesítmény, hát még felelős he- t lyen. ott, ahol egy egész nép sorsáért fele- í lős emberek gyűlnek össze. S az első idők ! voltak a legnehezebbek. í — A parlament összetétele merőben más > volt 1945-ben, mint ma — emlékszik a 45-os első koalíciós parlamentre. — Szép szám­mal ültek ott a reakció képviselői, s a mai képviselők zöme nem is hallotta még az akkor igen divatos házelnöki viharcsen­gőt. A kérdés az volt: kié lesz a hatalom ebben az országban. S meg kell mondanom, hogy a helyi kérdések bizony háttérbe szo­rultak ebben az időben. Természetesen, ahol lehetett, akkor is szót ejtettem a me­gye érdekében, amely a parlamentbe kül­dött,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom