Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-25 / 48. szám

1967 február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A sanzon vallomása Az Árkád irodalmi presz- szó legutóbbi rendezvénye kettős sikert is hozott: be­bizonyosodott, hogy a szol­nokiak újra számítanak az Árkád estjeire és kialakult — vagy visszajött? — az a törzsközönség, mely ma­gas színvonal-követeléssel, ízléshasonlósággal várja a kis pódiumra lépő színésze­ket, előadóművészeket. A hét egyik kedves ven­dége Zsolnai Hédi volt, aki hosszas betegsége után csü­törtökön lépett először a publikum elé. Jó néhány évvel ezelőtt ő volt az, aki elindította az azóta orszá­gos kezdeményezéssé nőtt Szolnoki Irodalmi Kávéhá­zat. A műsor belső, intim feszültségét csak fokozta, hogy a Párizsból hozott uj számait most mutatta be először, ahogy ő mondta, a „kedves szolnokiaknak", Műsorában szerepelt töb­bek között Kozma-Prever Éhség, Pagono: La Casa d’Iréne, Francis Lai: Rou- lez Tambours, Ady-Reinitz: Üj vizeken és Zozo levelei című szerzeménye és egy csokor héber, olasz, francia és cigány népdal. A befejező szám, Piaíf egyik utolsó nagy sanzonja után néhány pillanatig csend ülte meg a termet, majd felzúgott a taps. „Pörögje­tek csak dobok" — éne­kelte Zsolnai Hédi, s a san­zon megkövetelte extati- kum most is bűvöletébe vonta az Árkád közönségét. A híres Zorba-tánc révüle­te, az olasz altatódal bája, a kifejezett érzelmek vál­tozatossága Zsolnai Hédi drámai erényeit mutatták. Vécsey Ernő jól oldotta fel szerzeményeinek elő­adásával az est feszültségét. Peták István Ootözőgépeket és hűtőgépkocsikaf javítanak Kisújszálláson A Kisújszállási Gépjaví­tó Állomást öntözőgépek és szórófejek javítására szakosították. Ez a tevé­kenység összkapacitásuknak 28 százalékát teszi ki. Az állomás igazgatója mond­ta, hogy az idén jóval na­gyobb az érdeklődés a ter­melőszövetkezetekben az öntözőgépek javítása iránt. Tavaly egész évben 42 gépet hoztak rendbe. Az idén 68 gép kijaví­tására szerződtek, de a tsz-ek tízzel már többet szállítottak be* Most több szivattyú javí­tását is igénylik tőlük. — Ugyanezt lehet elmondani a szórófejek rendbehozásá­ról is. Eddig 704-et szállí­tottak be az állomásra, csaknem kétszer annyit, mint tavaly. Az állomáson egyébként március közepéig min­den vízgép javításával el­készülnek. Számos termelőszövetke­zet maga végzi a munkagé. pék javítását, ezért csak ötezer munkaórát ütemez­tek be erre az állomáson. A helyi tsz-ek azonban annyi munkagép rend beho­zását kérik tőlük, hogy azt tizenkétezer óra alatt tud. ják elvégezni- A munka­gépek javításával egyéb­ként Lovász Károly kilenc tagú szocialista brigádja foglalkozik. Kisújszálláson a fő profil továbbra is a hűtőgépkocsik javítása marad. Az éves kapacitásuk 58 százalékát teszi ki. Káosz a könyvelésben, laza a bizonylati fegyelem A járási tanács mező­gazdasági osztálya a köny­velésben is tételes vizsgá­latot tartott és megdöbben­tő hanyagságokra bukkant. Ezekért mindenekelőtt Far­kas István főkönyvelő a felelős. A pénztárt nem naponta, hanem két-három napon­ként zárták. A függetlení­tett vezetők nagy része szabálytalanul, négy-nyolc ezer forinttal túlelőlegezte magát. Gyakran nem a gépjavító állomással, ha­nem budapesti magánkis­iparosokkal és kontárokkal javítattak gépeket. Több tízezer forintot fizettek ki nekik. A „bizonylatokról” legtöbbször még az' illető aláírása is hiányzik. A főkönyvelő, vagy Baksay Bertalan volt főmérnök adta át a pénzt, s ők is ír­ták alá. A főkönyvelőnek tudnia kellett, hogy 500 fo­rinton felüli összeget csak az OTP útján lehetne fo­lyósítani, mert a kisiparo­sok másként kivonhatják ma­gukat az adózás alól. Még­is megtette. Hiányoznak az állatváltozások bizonylatai is. Gyakoriak a szabad pia­con értékesített állatoknál a hibás bizonylatok, hiá­nyoznak a mérlegelési je­gyek. A MÁV-nak sok fekbért fizettek ki. Ezt az­zal „indokolják”, hogy gaz­daságosabb volt, mint az éjszakai kirakás, szállítás utáni plusz bér. Sokat köl­töttek a reprezentációra is. A járási tanács illetékesei ezért ügyészségi vizsgálatot kezdeményeztek a felelőt­lenségek elkövetői ellen. Á munkaegységre dolgozók károsodtak Az elemi csapások okoz­ta kiesések pótlásának le­hetőségét nem elemezte a vezetőség, mert energiáju­kat lekötötte az egymás elleni civakodás. A tagság előtt letagadták a valósá­got, még az év utolsó nap­jaiban is biztatták őket: meglesz a betervezett. Va­lójában a 35 forintra ter­vezett munkaegységérték 21,20 forintra csökkent. Joggal bírálta ezért a legutóbbi közgyűlésen az elnököt Görbe Sándor tsz- iag: „Nem az fáj legjob­ban, hogy 21,20 forintot kapunk — mert volt már 17 forint is egy munka­egység — hanem az őszin­teség hiánya.” A vezetők bizalmatlanságát szinte minden felszólaló a veze­tők szemére vetette. A tag­ság őszinteséget vár, ha baj van, harcba indul an­nak megszüntetéséért, de ezt nem igényelte tőlük a vezetőség. Az üzemágak közül csak az állattenyésztés teljesítet­te túl az árbevételi tervét. A többiek jócskán lema­Bál a Savoyban Az Állami Déryné Színház bemutatója Jászkiséren A Bál a Savoyban Ábrahám Pál egyik legsikere­sebb műve. 1932-ben a Magyar Színház mutatta be először. A premiert 280 estén át tomboló sikerű elő­adás követte. Részben ez, részben a közönség igénye késztette az Állami Déryné Színházat arra, hogy első ízben vállalkozzon revűoperett bemutatására. Ettől a jó muzsikát, tem­peramentumos táncokat, pa­zar díszleteket ígérő mű­fajtól igen kellemes estét vár a közönség. Ennek a revüoparettnek sikeres színrevitelét azonban sok­minden nehezíti a Déryné Színház esetében, — első­sorban a falusi művelődési otthonok szerfelett kicsiny színpada — így a jászkisérié is. A kis színpad gátat szab a látványos díszletre vonat­kozó törekvéseknek, befo­lyásolja — méghozzá döntő mértékben — a koreográ­fiái elképzeléseket, s nem utolsó sorban a szereplők számát is. Ráadásul a jászkiséri kö­zönség — ellentétben a szolnokival — nem rajong túlságosan az operettekért. S ami igaz, igaz, a Déryné Színház művészei helyett inkább a Szigligeti Színház társulatának tagjait fogad­ta szívébe. Ilyen előzmények után a helyiek nem vártak valami túl sokat ettől az előadástól. Hogy mégis kellemes él­ményben volt részük, az a Déryné Színház fiatal, meg­nyerő színészeinek köszön­hető. Kultúrált, kellemes csengésű hangjával a Ma- deiainet alakító Szatmári Olga tűnt ki közülük. — Daisy Parker szerepkörében Cseh Viki egy-kettőre meg­nyerte a közönség tetszését. A sok-sok tánccal, énekkel járó szerepkörének mara­déktalanul eleget tett. Ve­szély Mária (Tangolita) mint rokonszenves démon aratott tapsokat. Fábián József (Henry de Faublas marquis) kissé fesztelenebb fellépéssel a mostaninál sokkal hatásosabb produk­cióra volna képes, hiszen a harmonikus, könnyed mozgás nagyon nagy elő­nyére válik a színésznek — főleg egy revűoperettben. Torma István (Musztafa bej) mértéket tartó játéka dicsérhető, mivel szerepkö­re túlzásokra bő lehetőséget nyújt. A többi szereplő azt nyújtotta, amit várni lehe­tett tőle. Külön említést érdemel a megyénkben is jól fsmert Hegedős Györgyi koreográ­fus. Táncosai jó tanítvány­nak bizonyultak. Bármit táncoltak — valcert, tan­gót, charlestont — steppel­tek vagy akrobatikus mu­tatványokat végeztek, friss lendület, könnyed elegan­cia jellemezte őket Tímár József ötletes — bár a helyi adottságok kényszere miatt kissé sze­gényesen ható díszleteinek hatását aránytalanul nagy mértékben növelték a Já- szai-díjas Rimanoczy Ivon- ne jelmezei. Ezek által vált színesebbé, a figyelmet fo­kozódóvá a színpadkép. Csongrádi Mária Jászai-dí- jas rendező sikerrel birkó­zott meg a Bál a Savoy­ban színrevitelével, fárado­zásának, valamint a színé­szek, táncosok, zenészek él­ményt nyújtó, jó összhang­jának méltó jutalma volt a közönség több ízben fel­csattanó vastapsa. Simon Béla A mezőtúri háziipari szö­vetkezet műhelyében Szabó Sándomé, a Zója szocialista brigád vezetője köszönés­képpen kedvesen biccent és helyet kínál maga mellett a pádon. radtak. Mégis az állatgon­dozók, s a többi munka­egységre dolgozók jártak a legrosszabbul. A részes kertészek, a növényterme­lők és a fix fizetésesek megkapták az előre kikö­tött jövedelmet. Az oszthatóság ugyanis (10 930 000 forint) csak 563 ezer forinttal kevesebb, mint tavaly a két tsz-né1 együttesen volt. A költsé­geket nem csökkentették. Tavaly belépett az amor­tizáció is. A közösség ter­heit lényegében a tagság 24 százaléka viselte a jöve­delemelosztás eltorzult ará­nyai miatt. Az idén ezen mindenképpen változtatni­uk kelL Törvénytelenség az „új“ elnök választásánál A községi pártbizottság és a tanács nem nyújtott segítséget a közös gazdaság problémáinak megoldásá­hoz. A pártái apszervezet vezetősége a gazdaságirá­nyító, ellenőrző tevékeny­ségét nem tudta ellátni, mert a titkár is az intri- kusok közé tartozott. A já­rási párt vb egy hónappal ezelőtt a helyszínen . tár­gyalta meg az alapszerve­zet munkáját és megfelelő határozatokat hozott. Több vezető ellen fegyelmi el­járást kezdeményezett. A járási tanács vb mezőgaz­dasági osztályának vizsgá­lata, javaslatai is hozzájá­rultak a hibák feltárásá­hoz. Javasolták, hogy a ré­gi elnököt, főkönvvelőt ne válasszák meg újból. A legutóbbi közgyűlésen a tagság közül sokan fel­szólaltak. A mintegy hat­száz résztvevő nyugodtan, higgadtan hallgatta, tár­gyalta a szövetkezet ügyeit, élesen de tárgyilagosan ítélte el a vezetők hibáit. A közgyűlés új főköny­velőt, huszonhárom tagú igazgatóságot, ellenőrző és egyéb bizottságokat vá­lasztott Megerősítette be­osztásában Csikós Ferenc főagron ómust. Amikor azonban az elnök megvá­lasztására került sor, kitört a vihar. Ugyanis a járás és a község újból Szabó Zoltánt javasolta elnöknek. Zúgott a nagyterem: „Nem kel 1”. Az emberek nem felejtették el, hogy durva volt hozzájuk, prob­lémáikkal még a „fogadó­óráján” sem szívesen fog­lalkozott. Azután négy jelölt neve, meg a titkos szavazás is szóba került. Végül az egyik járási vezető meg­választottnak nyilvánította ki Szabó Zoltánt, pedig a jelenlevők egyhatoda sem szavazott rá, s a tagok el­lenvéleményét sem kérte le. A tagság túlnyomó több­sége elégedetlenül, tulajdo­nosi önérzetben mélyen megsértve távozott. Joggal, mert törvénysértés történt. Olyan vezetőt akarnak ráerőltetni a tag­ságra. aki már régen el­veszítette az emberek bi­zalmát. Reméljük, hogy eh­hez a megyei szerveknek és a törvényesség őrének, az ügyészségnek is lesz hozzászólása. Máthé László Elkísm't az ötszázadik portáldaru Szovjet megrendelőnek adták át ünnepélyes keretek között, a Magyar Hajó- és Darugyárban az 500. por­táldarut. Az 5 tonnás, 30 méteres gémnyflású dara kiváló konstrukciónak bizonyult- Gyártását 1958-ban kezdte meg a daru-gyáregység. Idén még 95 ilyen tí­pusú kikötői emelő készül • • Oíen az ötvenedikre — Megkérem, meséljen a brigád életéről, terveiről. — Szívesen — hajlott a szóra. — Alig egy eszten­deje mi öten — mutatta meg sorra társait — össze­fogtunk elhatározva, hogy bebizonyítjuk: asszonyok is képesek elérni a szocialista címet. A városban inkább csak a férfiak versenyez­tek egymással. A szövet­kezetben akkoriban hat bri­gád alakult, és lám mind megállja a helyét. Tudja, hogy van, asszonyoknál egy kicsit a hiúság is erőt ad. Mindegyik brigád a leg­jobb akar lenni. — Milyen feladatokat vállaltak magukra? — Azt hiszem ez érdekes lesz, ha elmondom. Nem azt ígértük meg, hogy eny- nyi és ennyi szőnyeget szö­vünk, szóval nem százalé­kokra vállalkoztunk. Mi­után teljesítménybérben dolgozunk kimondottuk, a brigád tagjai havonként együtt 5200 forintot ke­resnek. Vagyis többet, mint azelőtt. Ehhez igazítottuk a munkát, a fegyelmet és ez csak természetes: a mi­nőséget is. Mi ugyanis szin­te kizárólag exportra dol­gozunk. Jusztin Mihályné, a „széktársa” mosolyogva hallgatta a brigádvezető szavait. — Azt is elmondhatnád Mancika, hogy mi öten most az Ötvenedikre készü­lünk — rejtette a szójáték­ba a következő gondolatát. — Az ötvenedikre öten? — Űgybizony. Az ország­ban valamennyi szocialista brigád versennyel készül a szovjet forradalom ötvene­dik évfordulójára, tehát mi szintén. Már vállalásokat is tettünk. Megtartva a szo­kást, ismét bérbe fogalmaz­tuk meg a termelési cél­kitűzésünket. Hadd menjen még több szőnyeg külföld­re. Julika — intett -át- a másik széken dolgozó kis­lánynak — hozd csak ide a naplót. Herczeg Julianna, a bri­gád titkárnője^ civilben Szabó Sándomé édeshuga. Máris mutatta a bejegyzést Aztán gondolt egyet és ol­vasni kezdte: — Huszonnégy százalék­kal magasabb bérért fo­gunk megdolgozni. Minő­ségi kifogás a munkáink ellen nem lesz. Rendszere­sen résztveszünk a politikai kör rendezvényein... — Most a pártkongresz- szus anyagával foglalko­zunk — magyarázta Varga Sándorné. — Ha vége az elsőadásnak, visszajövünk a műhelybe dolgozni, hogy pótoljuk a politikai körben eltöltött időt A brigád élete nemcsak munkából áll. A barátság érvényes a műhelyen kívül is. Markó Sándomé másfél hónapon át beteg volt. Be­jártak hozzá a kórházba, és amikor még otthon gyen­gélkedett, segítettek neki a ház körüli munkában. — Amit az ember meg­tehet, tegye meg a társáért — vallott erről Szabóné. A brigád a szövetkezeti munkaversenyben az első helyet vívta ki, amit igyek­szik is megtartani. Az ok­levelet már kiérdemelték, most a szocialista címet tanúsító első jelvényért ad­ják össze az igyekezetüket, szorgalmukat — s legyen — a hiúságukat is. A többi brigád utánuk eredt. Nemcsak ők öten készülnek az első szocialista forradalom ötvenedik év­fordulójára jobb munkával. Mind az ötvennégy asszony, lány. Egyszóval mind a hat brigád.- f - 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom