Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI I A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ^ŰSSaBsSSSÍ * XVIIR évfolyam, 4”. szám. Ara SO fillér 196t. február 24., péntek. Fennhéjázás nélkül Lxekben a hetekben a választási gyűléseken és csoport os megbeszéléseken találkoznak egy-egy kör­zet, lakónegyed vagy' _ ta- nyacsoport közösségének tagjai. A sok ezer ilyen találkozó a számadásnak is jó alkalma: a választópol­gárok és a jelöltek mint­egy „leltárba foglalják”, mit végeztek s mire jutot­tak a legutóbbi négy év alatt. Sok helyütt maguk is meglepődnek, mekkorát haladt ott az élet s bennc- maguk is. Például üzemük, vagy szövetkezetük mennyi új, modem gép és beren­dezés birtokába jutott. Vagy hogyan sokasodott ott a munkaalkalom. Hány új családi ház sorakozik s hány család költözött új otthonba. Itt művelődési ház épül, ott emeletes gim­názium. Itt jó vizű ^ kutat fúrtak, amott bekötő utat; építettek. Másutt orvosi rendelővel, vagy földmű­vesszövetkezeti üzletházzal gyarapodtak. De meg se kíséreljünk itt valami tel­jességre törekvő felsoro­lást. Elég az hozzá; min­den városban és faluban legtöbbnyire milliós szám­jegyek fejezik ki annak a sok mindennek pénzbeli értékét, amit a múlt évek­ben megvalósítottak. Hát még, ha a rengeteg helyi számadást egyvégté- be illesztenénk! Még csak az volna valami meglepően hosszadalmas. Hiszen egyetlen városunk vagy’ fa­lunk sincs, amelynek neve ne szerepelne benne. Ha csak gondolatban mérjük is fel, mi mindennel gaz­dagodott hazánk és né­pünk e néhány évben is, jogos büszkeséggel köny­velhetjük el az elért ered­ményeket. Ez a jogos büsz­keség jellemzi a sok ezer­nyi gyűlés és csoportos be­szélgetés hangulatát szerte az országban. Miért jogos? Mert semmit sem kaptunk ajándékba, minden gyara­podásunk forrása a dolgo­zó emberek szorgalmas és céltudatos munkája volt. A nálunk megfor­duló idegenek figyelmét sem kerüli el ez a jó han­gulat. Külföldi újságok tu­dósítói is például mostaná­ban gyakran adják ezt hí­rül olvasóiknak. Vannak, akik mindezt némi megle­petéssel fedezik fel. Má­sok — mint nemrég az egyik svájci újság munka­társa —, egyszerűen meg­állapítják: „A magyarok büszkék arra, amit elértek, és meggyőződésük, hogy jó úton haladnak”. És ez így igaz. Az egész nemzet büszke arra, hogy az ország fejlődése, életünk korszerűsödése gyors lép­tekkel halad. Ez a nemzeti büszkeség nem érzelgés és nem hetvenkedés. Távol áll tőlünk az ön­célú nemzeti gőg. amit va­laha oly buzgón szított a díszmagyarba bújt uralko­dó osztály. Ma arra va­gyunk büszkék, amit ez a nép tehetségével, szorgal­mával, nemzeti és egyete­mes felelősségérzetével, ke­ze munkájával alkot. Nem­zedékünket s a mai Ma­gyarországot nem ünnepi aaázaaÍ£latol& aesa hangza­tos öndicsérő kijelentések, nem a „ki vagyok én” íz­léstelen szólamai, és nem az üres fennhéjázás, ha­nem a szorgalmas és ke­mény építő munkával elért valóságos eredmények emelték a fejlődés élén ha­ladó nemzetek sorába. A part politikája, a Hazafias Népfront nemzet­építő programja volt és marad az a vezérfonal, amelynek mentén nemze­tünknek minden becsületes, hű fia megtalálta, és a jövőben is megtalálja sze­repét, tennivalóit, amikor önmagáért és a nemzet egyeteméért akar munkál­kodni. Nemzeti múltunk nagy­jai azt mondták: ha a nemzet összefogna, né­pünk szabad, hazánk füg­getlen ország lehetne. A nemzet tettvágyát közös alkotásra egyesíthetnénk, és erre a modern fejlődés követelményeinek megfele­lő ipart, földművelést, köz­lekedést, jólétet építhet­nénk. Ha az ország erőre kapna, nem állna többé magára hagyatva, hanem erős népek barátságát nyerhetné meg. Iparunk, mezőgazdasá­gunk, közlekedésünk a legkorszerűbb technikával szerelődik fel. Felszámoltuk a nemzeti nyomort, a dol­gozó emberek jól táplál­koznak. rendesen öltözköd­nek, kulturáltan művelőd­nek és szórakoznak. Az is beteljesült, hogy megnyer­tük az emberi haladás él­vonalában menetelő nem­zetek barátságát és szövet­ségét, ez a szövetség pedig biztos oltalma vívmánya­inknak és békénknek. Ami pedig további céljainkat illeti, ezek már messze túl­mutatnak annak a prog­ramnak törekvésein, ame­lyeket a régiek maguk előtt láttak. Szocializmust épí­tő munkánk az egyént és a nemzetet egyaránt emeli. A szocializmus erősítése, védelme egyet jelent a ha­za és a nemzet erősítésé­vel, oltalmával. A nem­zet ügye és a társadalmi haladás nálunk immár el­választhatatlan. Ez a meggyőződés tömö­ríti ma a nemzet minden haladó, hazafias és becsü­letes elemét a munkás- osztály, a párt köré, a Hazafias Népfront sorai­ban. Ez a tapasztalat és meggyőződés ihleti a szo­cializmust építő nemzet egyöntetű elhatározását: ezután is bizalommal és odaadással vesz részt a párt, a Hazafias Népfront programjának megvalósí­tásában. A választási gyű­lések hangulata már ma kétségtelenné teszi, hogy a magyar nép a márciusi vá­lasztásokon is hitet tesz e politika és program mel­lett. Saz igenlő szavazatok milliói olyan nép jogos büszkeségének szószólói is lesznek, amely tudja és érzi. hogy nem dolgozik hiába, mert Cselekedetei nyomán az egész nemzet és a szocialista haza soha­sem remélt, valódi rangot nyer a népek és a nemze­tek közösségében. i & így méregdrága a v A színjátszó lista — Halál a halakra ? A TISZA VÄRKONYI PETŐFI TSZ-BEN MINTEGY 500 KATASZTRÄLIS HOLD VETÉS ES 200 KA­TASZTRÄLIS HOLD LEGELŐ KERÜLT VIZ ALA A BELVÍZ KÖVETKEZTÉBEN. TO—300-AS SZI­VATTYÚS GÉPEGYSÉGGEL, VEZETIK LE A VIZET' A TÁBLÁKRÓL. — N- Zs. — K o szór űzdsi ünnepség Szolnokon Külön színjátéka van sokszor a Tiszának, a Zagy­vának vagy a Körösnek- Egynén i lyiiv szakaszon olyan fehér, mintha jég­táblák úsznának rajta, má­sutt rozsdaszínű vagy szür­kévé változva hullámzik. Vajon mi idézi elő ezeket a színváltozásokat? — Az ipari szennyvizek. Évek, sőt évtizedek óta folyik a harc az érdekelt vízügyi szervek és a különböző üzemek, iparvállalatok kö­zött, hogy közös megoldást találjanak a természetes felszíni vizeink tisztaságá­nak megóvására. Ez a próbálkozás azonban mind a mai napig nem vezetett eredményre. ' A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság vízminő­ségi felügyelete úszó labo­ratóriumával évente mint­egy másfél-kétezer vízmi­nőségi vizsgálatot végez. Sajnos az eredmények rendszerint azt mutatják, hogy a Tisza és egyes mel­lékfolyóinak vize meglehe­tősen szennyezett és ezek a nagy vízigénnyel dolgozó üzemektől erednek­Vajon közömbösek le­hetnek-e az évenként visz- szatérő tapasztalatokkal szemben ? Semmi képpen sem. A Tisza, de a hozzá tartozó mellékfolyók is fontos szerepet töltenek be, kommunális, mezőgazdasá­gi, biológiai szempontból egyaránt. Voltak idősza­kok. amikor olyan szenny­vizek kerültek a folyók vi­zébe, amelyek a halállo­mányt is megtizedelték. Az elmúlt esztendőben két nagyfontosságú kor­mányintézkedés és vízügyi rendelet lépett életbe, — amelyek egyértelműen és következetesen előírják: meg kell bírságolni a fel­színi vizeket szennyező üzemeket, intézményeket. Az 5/1966- számú kormány- rendelet és a 19/1966. szá­mú OVF utasításnak ér­vényt is szerez a vízügyi igazgatóság, A rendeletek alapján a környékbeli üze­mek, vállalatok részére 2 millió 200 ezer forint bír­ságot vetettek ki, amelyből csaknem egy és negyed- millió forintot már be is fizettek. A szolnoki papír­gyárat 788 ezer forintra bírságolták. (Megfelelő in­dokok alapján azonban az összeg kifizetésére nem kötelezték.) A cukorgyár 570 ezer forintot volt kö­teles fizetni- A jászberé­nyi Hűtőgépgyár 219 ezer forint kifizetésére kénysze­rült a Zagyva vizének szennyezéséért. A megbír­ságolt üzemek között szere­pel még a Nagykőrösi Konzervgyár és a Ceglédi Húsipari Vállalat is. Így bizony méregdrága a víz. A szovjet hadsereg meg­alakulásának 49. évfordu­lóján a szolnoki párt- és tömegszervezetek, a fegy­veres erők. valamint a fia­talság képviselői helyezték el a kegyelet virágait a megyeszékhely szovjet em­lékműveinek talapzatán. A temetői hősi emlékmű­vet először az ifjúság kép­viselői koszorúzták meg, majd a fegyveres testüle­tek, illetve a párt- és a tömegszervezetek nevében a Magyar—Szovjet Baráti Társaság képviselői követ­ték őket. A koszorúzás! ünnepség résztvevői a csütörtök dél­előtti rövid bensőséges ün­nepségen virágokkal ékesí­tették a Hősök téri emlék­művet is, amelynek talap­zatára a magyar és a szov­jet himnusz elhangzása után helyezték el koszorúi­kat. Az ünnepség befejező aktusaként a városi pártbi­zottság és a városi tanács képviselői személyesen üd­vözölték és köszöntötték az ünnepség alkalmából megjelent szovjet katoná­kat Baromfi tenyésztési tanácskozás Szolnokon (Tudósítónktól) Szolnokon a városi tanács székházának nagyter­mét tegnap délelőtt 9 órára a megye baromfitenyész­tő szakemberei, tsz főállattenyésztői népesítették be. Az agrártudományi egyesület, a Szolnok megyei Ta­nács mezőgazdasági osztálya és a BOV törökszentmik­lósi gyáregysége együttesen baromfitenyésztési tanács­kozásra hívta meg az illetékeseket. A megyei szak­embereken kívül a baromfitenyésztés tudományának vezető tudósai is részt vesznek a. tegnap kezdődött és ma folytatódó kétnapos tanácskozáson. A nap első előadója dr. Kasza Béla, az MTVB me­zőgazdasági osztályvezető­je volt. Előadásában Szol­nok megye baromfitenyész­tésének múltjáról, jelené­ről és jövőjéről szólt- El­mondotta, hogy a baromfi­hús és tojás termelés nö­velését nemcsak a növekvő igények indokolják, hanem a termelés gazdaságossága is. 1959-ben kezdődött eg a megyében a nagyüzemi baromfitenyésztés. A kül­terjes viszonyokat kellett megszüntetni és ez a jövő feladata is, mert csak így érhető el a mennyiségi fej­lődés után a minőségi vál­tozás is. A megyében, mint az ország többi körzetében is nagymérvű fajtacserét haj­tottak végre. Ennek követ­keztében az 1959. évi átlagos 69 darabos tojáshozam a termelőszövetkezetek ben 1965-re 130-ra emelke­dett­A korábbi évekhez viszo­nyítva lényegesen csökkent az egység! termék előállí­tására felhasznált takar­mány mennyisége. A pe- csenyecsirke előállítási ide­je is rövidült 12—13 hétről 10—11 hétre. Nagy érdeklődéssel fo­gadták a hallgatók Mor­vái István, az FM Állatte­nyésztési Főigazgatósága osztályvezetőjének előadá­sát. Hozzászólásának be­vezető részében az ország baromfitenyésztésének múltját ismertette, szólt a jelenről is és említést tett arról az ármódosításról, amely a baromfitenyésztést is érinti. Előreláthatóan — még nincs fixálva —■ a csirke felvásárlási ára csökkent, ez viszont nem érinti a baromfitenyésztés gazdasá­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom