Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

1967. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szombaton KuOurá^s táj bemutató Szolnokon csengd nyékről röviden Mint már több ízben hí­rül adtuk, a KISZ KB, a Művelődésügyi Miniszté­rium, a Népművelési Inté­zet és a Magyar Televízió a Forradalmi Ifjúsági Na­pok eseménysorozataként vetélkedőt hirdetett az ön­tevékeny művészeti csopor­tok számára. Megyénkből tizennégy csoport nevezett be a ve­télkedőre. Műsorukat már valamennyien bemutatták. A tapasztalatok szerint a rendező szervek elérték egyik fontos célkitűzésüket. Nevezetesen azt, hogy a műkedvelő csoportok mű­sora céltudatosabb, színvo­nalasabb legyen, mint ed­dig volt. Eddig a legtöbb helyen sebtében összecsaptak va­lamit, ha szereplésre, va­lamilyen nevezetes ünnep hangulatosabbá tételére ke­rült sor. Most sokkal po- litikusabbak az összeállí­tások. A csoportvezetők dús öt- tetkészségükről tettek ta­núbizonyságot. A Kilián György Tiszti Iskola cso­portja például az egyik repülőtiszt életét elevení­tette meg. Az a tiszt nem ugrott ki a zuhanó gépből, nehogy lakott területre es­sen a repülő. Utolsó szavai azok voltak: vegyetek fel a pártba. A növendékek most a lezuhant tiszt kedvenc költőinek megszólaltatásá­val illusztrálják annak éle­tét. A haza és embertársai iránt felelősséget érző em­ber követésre méltó, szép életút] ával ismerkednek a hallgatók ezáltal. Más példák is arról ta­núskodnak, hogy eszmeileg célratörőbbek, gyors rit- musúak a csoportok mű­sorai. A futószalagszerű szavalást érdekes szerkesz­tői elgondolások váltották fél. A karcagiak például zenekari kíséretre építet­tek. Ez a rendezvénysorozat nemcsak azért volt hasz­nos, mert ezáltal vált le­hetővé a szolnoki tájbemu­tató megtartása, hanem azért is, mert sokkal szín­vonalasabbak, az érzelem­re és az értelemre jobban hatók lesznek a helyi be­mutatók. Ezért dicséret illeti a megyei rendező szerveket Is. Jó, hogy más megyék példájával ellentétben .iem a könnyebb megoldást vá­lasztották. Máshol ugyanis nem sokat törődtek a pá­lyázattal, hanem szóltak a legjobb csoportoknak, hogy készüljenek fel. A beneve­zést tehát „kinevezéssel” helyettesítették. Ilyen mó­don azonban nem lehet szó a csoportok tömeges vetél­kedőjéről. Megyénkben a pályázati rendszer alapján bonyolították le a bemu­tatókat. Így sikerült elér­ni, hogy tizennégy csoport nevezett be. A tájbemutatóra minden megyéből — így a miénk­ből is — csak két csoport kerülhet he. A többi szá­mára sem jelenthet kárba- veszett munkát a felkészü­lés. hiszen sok szereplési alkalom kínálkozik még, így többek között a diák­napok eseménysorozata. A tájbemutatón kitűnt csoportok márciusban a te­levízióban lépnek fel. A tájbemutatóra szombaton Szolnokon, a Ságvári End­re Megyei Művelődési Ház­ban kerül sor. A szomszéd megyék képviseletében sze­gedi, tiszakécskei, gyomról, balassagyarmati és salgó­tarjáni csoportok lépnek fel ezalkalommal. Szolnok me­gyét a tiszai öld vári, a me­gyei művelődési ház és a szolnoki Verseghy Gimná­zium irodalmi színpadai képviselik. A vasárnap megnyíló képzőművészeti kiállítás után a hét elején újabb tárlatok előkészítését kezd­ték meg. Kedden a szolnoki Dam­janich Múzeumban válo­gatták ki a Közép-Ma­gyarországi Képzőművé­szeti Szervezet Tavaszi Tárlatának anyagát. A zsűri 90 szobrot, festményt illetve grafikát fogadott cl a kiállításra. A tárlatot március elején először Kecskeméten mu­tatják be, majd április 3- án Szolnokon nyitják meg. ☆ Májusban két szolnoki művész rendez műveiből gyűjteményes kiállítási. Május végén az Ernszt múzeumban mutatják be Berényi Ferenc kiállítását, május elején pedig Szolno­kon rendeznek kiállítást Gácsi Mihály grafikáiból. A grafikai gyűjteményes kiállítás anyagát, közel fél­száz lapot, ugyancsak ked­den zsűrizték a művész műtermében. . * Ősbemutatóira készül & Szigligeti Színház. Március 3-tól Bágyoni Attila, a drá­mapályázaton díjnyertes. Hogy látva lássanak című darabját tűzik műsorra. A kedd esti próbán a szerző is jelen volt és igen kedvezően nyilatkozott az előkészületekrőL Befejeződ ölt a tagjelöltek tagfelvételének elbírálása Befejeződött az alapszer­vezetekben a tagjelöltek tagfelvételének elbírálása és a járási, illetve városi párt-végrehajtóbizottságoK is befejezték a tagfelvéte­lek megerősítését. Ismere­tes, hogy az MSZMP IX. kongresszusának határoza­ta értelmében megszűnt a pártban a tagjelöltségi idő és 1967. január 31-ig ren­dezni kellett a tagjelöltek felvételét, a párt-végrehaj­tóbizottságoknak pedig feb­ruár 20-ig kellett meghozni a döntéseiket. Az alapszervezetek a me­gyében összesen ezemégy- százharminchat tagjelölt ügyében intézkedtek. A munka zömét szinte min­denütt már a kongresszust követő hetekben elvégez­ték. Ezt igazolja az a tény, hogy 1966. december 31-:g a tagfelvételi kérelmeknek 75 százalékát megvitatták, elbírálták az alapszerveze­tek taggyűlésein. Jelentősen megkönnyítet­te a munkát az, hogy alap­szervezetek vezetőségei, a csúcsvezetőségi, valamint az illetékes végrehajtó bi­zottsági tagok sok helyen együttes beszélgetésre hív­ták meg a tagfelvétel ké­relmezőjét. Ezekkel együt­tes beszélgetésekkel meg­könnyítették. meggyorsítot­ták a döntést Így a kong­resszust követő két hónap alatt több tagfelvételről döntöttek az alapszerveze­tek és a párt-végrehajtóbi­zottságok, mint amennyiről 1965-ben egész évben. A döntések során az elő­ző éviekhez viszonyítva lé­nyegében a kikerülés ará­nya sem változott a felvé­telek Időszakában. Kike­rült a pártból — azaz ki­zárták, törölték, vagy ki­lépett — kilencvenhat olyan egyén, akinek előző­leg a tagjelölt felvételét elfogadták ugyan, de a tag­felvételig már nem jutott el. Mind e munka meliert új tagfelvételekről is gon­doskodtak az alapszerveze­tekben. Bár decemberben és januárban a tagfelvéte­lüket kérők száma nem ér­te el az előző hónapok, évek átlagát, februárban a jelentkezők száma előrelát­hatólag már megközelíti azt. Vetélkedés a tv sxerepléséri TERV ELŐKÉSZÍTÉSI MEGBESZÉLÉST TART A VEZETŐSÉG AZ ÁLLAT­TENYÉSZTŐKKEL A TISZAVÄRKONYI PETŐFI TSZ-BEN. A vonaí jár „a végtelenbe“ Ujj nagyteljesítményű mozdonyok — Of év alatt 7000 kilométer — Óránként 180-nal Edmond Cotteau francia utazót, amikor a múlt szá­zad végén Szibériában járt, megdöbbentette a szibériai föld végtelensége. Cotteau még azt írta, hogy útja Párizstól a Csendes-óceánig 90 napig tartott. Manapság gyorsvonattal Moszkvából Habarovszkba (8533 kilométer) el lehet jutni öt nap alatt; Vlagyi­vosztokig (9307 kilométer) öt és fél napig tart az uta­zás. Az elmúlt hét eszten­dőben szakaszonként üzem­be helyezték a világ leg­hosszabb villamosított vas­útvonalát Moszkva és a Bajkál-tó között; öt és fél ezer kilométeres távolságot futnak be a villanyvona­tok. A Szovjetunió a vasút­vonalak hossza tekinteté­ben — (több mint 130 000 kilométer) — világviszony­latban a második helyen áll. Ez a hálózat körülbe­lül még 7000 kilométerrel bővül a jelenlegi ötéves tervben, különböző fővona­lak, köztük a transzszibé­riai fővonal villamosításá­val. Az ország vasútvonalain a következő években mind nagyobb számban jelennek meg az új, nagyteljesítmé­nyű Diesel- és villanymoz­donyok. Az utasszállító vo­natok maximális sebessége óránként 140—180 kilomé­terre nő; 100 kilométerre Évforduló lottó-szelvény A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a lottó fennál­lásának 10. évfordulója al­kalmából külön sorsolást rendez, amelyre a lottó „Évforduló-szelvény” elne­vezéssel bocsát ki szel­vényt. A díszes kétszí n- nyomású szelvények elké­szültek a pénzjegynyomdá­ban, árusításukat február 24-én, pénteken kezdik meg. Ezeknek a szelvé­nyeknek — ugyanúgy, mint a 10. játékhetinek — a be­érkezési határideje már­cius 9-e. Az évforduló-szelvények nyerőszámait március li­án, szombaton délután a televízió stúdiójában sor­solják, s a sorsolást a „tv jelenti” műsorában közve­títik. emelkedik a tehervonatok és 120-ra a hűtőkocsikból Egy a sokezer kilométert megtevő, a transzszibériai vasútvonalat járó szerelvények közül. Gizi apukái... Giziké már hetek óta hallgatag. Ez mindenkinek feltűnt, hiszen Giziké talán a legvidámabb te­remtés az osztályban, és lám mos* meg a szünetben is magányosan ücsörög a padjában. Ha kell, a hetes helyett letörli a táblát, kiszellőztet, szóval min­dent magára vállal az egyedül­létért. Giziké tizenhat éves. Véz- nácska, de formás, szóval még nagyon csinos is lehet. Az arca kifejezetten szép. A felsőajka ki­csit előrebuggyan, és ettől a szája valami örökös megbántottságot fejez ki. Még az a szerencse, hogy a szeme ezzel ellentétben meleg­fényű, mi tagadás: gyönyörű szép. Derűs. Pancsi a fizika óra alatt le­levelezett egy kis összereppenést a lányokkal. „A nagyszünetben dumálnunk kell Giziről. Valamit tenni kell. Add tovább” — írta a cédulára. Amint a tanárnő kijelölte a házi feladatot, s megszólalt a csengő, a gyorspostán meghívot­tak már száguldottak is a meg­jelölt helyre. Télen leginkább a vécé előterében jöttek össze tit­kos tanácsra. A kisebbeket egy­szerűen kizavarták, vagy azt mondták nekik, hogy menjenek a másodikra. — Na -égre egyedül vagyunk — kezdte el Pancsi a mondókáját. — Mit gondoltok, mi baja lehet? — Talán szerelmes abba a hosszú srácba, az meg nem bu­kik rá — vélte Emőke, akinek oltárian tetszettek az ilyen his­tóriák, mivel ő általában hetente más fiúba esett bele. De ha kö­zeledni próbáltak hozzá, úgy ráz­ta le magáról a kínálkozó ud­varlókat. mint tyúk a homokot. — A fenét. Mostanában lelkis napjai vannak. Nem kell vele törődni. Elmúlik majd rmot a torokfájás — legyintett Jutka. — Már összeszedett néhány fát. Ha feleltetik kábultan néz és né­mán bezúg — erősködött tovább Pancsi. — Mit akarsz csinálni? Bajlód­jon mindenki a saját lelkivilágá­val, más ne kotorásszon benne — akart pontot tenni az ügyre Emőke. — Különben is ki kell mennem... A lányok — mintha ez lett volna a jelszó — rohantak a fülkékbe. Sorra csapódtak be az ajtók... Giziké ezalatt csak ült a pad- ban és nagyon gyötörte, hogy képtelen gondolkodni. Fájt a feje, különben sem volt rendben. — Anyát utálom és apa le van hányva — gondolta, s nyomban megijedt ettől. — Hiszen mégis csak a szüleim — viaskodott to­vább. — Akkor is, hogy tehetik ezt velem meg?! Mert én nem számítok, mert ők csak maguk­kal törődnek. A lányoknak nem mondok el semmit. Higgyenek, amit akarnak. Becsengettek. Zsuzsa néni, az osztályfőnökük bejegyezte a nap­lóba az óra anyagát. Azután, amint szokta, feleltetett. — Gizi, gyere a táblához. írd fel ezt a mondatot: Apa virágot hozott anyu születésnapjára és átadta a mi közös ajándékunkat. Szótanilag elemezd! A kislány kezében valósággal elporladt a kréta, úgy szorította. Eleredt a könnye. A táblán ez állt, amikor abba hagyta az írást: Apa sohasem hozott virágot anya születésnapjára, és mi sosem vet­tünk neki ajándékot. Zsuzsa néni először nem ér­tette, miért néz rá olyan der­medjen az osztály. Hirtelen hát­rafordult és elolvasta, amit a kis­lány felvésett. Már-már fellob­bant a haragja, aztán mégis úgy tett, mintha ő is így diktálta volna az imént. — Nos. — Nem tudom, ne tessék ha­ragudni. — Apa — milyen szófaj? — Én azt nem tudom. — Ugyan, hiszen bárki felis­meri az osztályban. — Lehet — Rendben van. Elégtelen. Az ellenőrződet is kérem. Giziké a helyére ment, a tás­kájából előszedte a könyvecskét és némán a katedrára tette. Öra után ketten maradtak az osztályban. Zsuzsa nénivel. — Hetek óta nem tanulsz. Mi történt veled? — Semmi, csak egyszerűen nem tudok tanulni. Nincs ked­vem. — Mindenesetre figyelmezte­tem a szüléidét — mondta és beírta az ellenőrzőbe, hogy Gizi­kének rosszul áll a szénája az iskolában. — Apáddal írasd alá! Giziké idegesen, szinte hiszté­rikusan felkacagott. — Melyikkel, tessék mondani, melyikkel?! — Mindenkinek egy apja van. — Nekem kettő. — Most már elég legyen 1 — Tényleg két apám... — ha­rapta el a mondatot és kifutott az osztályból. Gizikéék kétszobás lakásban éltek. De elváltak a szülei. Az apja újra megnősült és most ott húzódtak meg az egyikben. Az édesanyjának az udvarlója már hónapok óta sűrűn náluk aludt. Egy hete aztán megesküdtek. — Most mind a hárman a kisebbik szobában... Sőt Pista bácsi már hivatalosan is Giziké nevelőapja lett. A tanácsnál elintézték. Giziké másnap az órán bemu­tatta az ellenőrzőjét. Ez állt ben­ne: Tudomásul vettem. Somogyi Gábor. Török István. A kislány vidáman, gúnyosan nézett az osztályfőnöke szemébe. — Tetszik látni. Én tegnap is mondtam. Zsuzsa néni nem válaszolt. — Egyszerűen nem tudott mit mon­dani. Szégyellte... Fábián Pét*» álló szerelvények óránkénti sebessége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom