Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

1J67. február 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n A TARCALI BORMÚZEUMBAN A tar call bormúzeumban. (MTI foto — Birgés Árpád felvétele) 4 VILÁG LEGKISEBB KÖMH A világ legkisebb köny­ve 16, egyenként 5x5 milli­méteres lapból áll; szaty- tyánbőrbe kötötték. Szöve­ge a „Miatyánk”; azok, akik már tudják latinul, még 9 nyelven megtanul­hatják: franciául, németül, olaszul, angolul, oroszul, kínaiul, arabul, valamint portugál és spanyol nyel­ven. A könyv kiadója most hasonló mini-zsebkiadásban akarja közreadni az olim­piai eskü szövegét (hét nyelven), a szerelmi vallo­mást (9 nyelven) és a „sza­badság-esküt” (7 nyelven). Megnyugtathatjuk az ol­vasókat: a különleges köny­vecskéket apró dobozkában árusítják, s mellé az olva­sást megkönnyítő nagyítót helyeznek. j,Reanimáció” az emberi szervezet életfontosságú mű 'désének (különösen a légzésnek, a szívnek és a vérkeringésnek) az újra­élesztése; ez azonban nem jelenti azt, hogy a holtat is újra életre kelthetjük. Mint ismeretes, a végleges, — az úgynevezett „biológiai halált” minden esetben megelőzi egy, csak néhány percig tartó állapot, ame­lyet „klinikai halál ”-nak nevezünk. Ez az állapot bizonyos feltételek mellett, hatásosan leküzdhető azok­kal a módszerekkel, ame­lyeket az utóbbi évtizedek­ben kifejlesztettek. 1930-ban szerkesztették meg a „vastüdőt”, az első használható készüléket, — amelynek segítségével a mesterséges légzés hosszabb időn át lehetégessé vált; Mégis a „tartós mestersé­ges légzés” csak 1950-ben kapott döntő ösztönzést, amikoris több európai or­szágban a gyermekbénulás különösen rosszindulatú járvány formájában lépett fed. Ennél a betegségnél gyakran okozott halált a légzés megbénulása. Meg­felelő számú „vastüdő” azonban nem állt rendel­kezésre, új légzési módsze­reket kellett kidolgozni. — Egy régi eljáráshoz nyúl­tak vissza, a közvetlen be­lélegzéshez, légcsőmetszés Segítségével. Jóllehet ezzel nagy eredményeket érték ed, a komplikált kezelés feltételezte az úgynevezett ,.légzési központ” berende­zését. Ezek alapján 1958-ban a Berlin—Buch-i városi kli­nikán megnyitották az új­raélesztési központot, hogy egy nagyobb gyermekbénu- lási járvány esetén, a lég­zésbénulásban szenvedő betegeket korszerűen kezel­hessék. Körülbelül ebben az időszakban mutatkoztál: a gyermekbénulás elleni védőcseppek első sikerei. A szörnyű kór veszélye az NDK-ban megszűnt. így azokat a tapasztalatokat, amelyeket a gyermekbénu­lással kapcsolatos légzés­bénulásnál szereztek, más betegeknél is alkalmaztak. 1958 október óta a Berlin •—Buch-i újraélesztési köz­pontban 5000 beteget ke­Anthropológusaink most vették vizsgálat alá a régi Embertani Tárnak azt az anyagát, amelyet a nemrég elhalt Bartucz Lajos pro­fesszor, az embertan kiváló tudósa hosszú élete során összegyűjtött. A munka so­rán antropológusaink újra agnoszkálták egy XIII. szá­zadi budai, illetve margit­szigeti bűntény áldozatainak — Bartucz által már 1915- ben azonosított — csont­maradványait. 1915 őszén a margitszigeti domonkos-kolostor romjai között a fővárosi kertészet emberei tereprendezést vé­geztek. Ekkor került elő a szigeti part fövenyéből a fő­város egyetlen megmaradt gótikus harangja. (Ez ma a szigeti Szt. Mihály kápolna tornyában függ; vasárna­ponként ma is meghúzzák). Nem sokkal később a ker- tészkedők az apácák egykori zárdatemplomának oltár- romjai közelében férfi csontvázakra akadtak. — Bartucz professzor ek­kor az egyik váz ma­radványairól megállapí­totta: a XIII. századból Én a nyitott ajtó egyik sarkának dőlök, ő a másik­nak. Az üdülő előtt. Kí­nos így állnom. Amint bel­jebb húzódom, szótlanul követi mozdulatomat és "e- lem szemközt helyezkedik el az ajtófélfa közepén: arccal, testtel, mellel, comb­bal felém, alig karnyújtás­nyi távolságra tőlem. Felvihetném az emeletre; a hálószobák mind üresek. Nem gyűj tanék vili anyt; süt a hold. Kedvemre és végre! Hiszen tizennégy napja né­zem őt nap mint nap: tu­dom, hogy guggol, hogy térdel a homokban, nogy fekszik fekete fürdőtrikó­ban. Kísért a kíváncsiság: milyen lehet igazában. Űsz- kál, merül, ott lubickol na­ponta körülöttem, el-el- kapja a talpamat, arcomba fröcsköl, beszór homokkal, melyet a tenger fenekéről markol fel. Fontoskodik a maga módján. Remek úszó. Stílusa mutatványszámba megy. Újra meg újra felk'sért bennem a kíváncsiság: mi­lyen lehet a bőre... S ez dühít. Nem messze innen a ma­ma az én társaságommal szórakozik a teremben. Nem kellene itt lennem. Még úgy tetszhet, mintha meg­beszélt randevúm volna vele. És mégis — egy órát vártam itt tétlenül a csil­lagokig érő tücsökzenehen. Ügy harsognak az apró kis hegedűsök, mintha a ha­jamban, a zsebeimben vo­nóznának. A teremből ki- szüremlő zene egyáltalán nem zavarja őket. Ma szo­katlanul buzgók: talán a hoHfény izgatja úgy őket. Az én ötletem volt tsz. a származik az, 20 év körüli fiatal emberé. A csontok, s az agykoponya sérülései alapján Bartucz azt is meg­állapította: ezt a fiatalem­bert, 700 évvel ezelőtt a szi­geti apácakolostorban, vagy ennek közelében harc köz­ben mészárolták le. Egyik alkarja ugyanis hiányzott, koponyáját pedig olyan kardvágások éktelenítették, amelyeknek szegélyén a sebforradás már nem indult meg, vagyis az illető kopo­nyasérüléseibe nyomba be­lepusztult. Bartucz antropo­lógiai elemzése után a tör­ténészek könnyű szerrel megállapították: e véres szi­geti idillnek áldozatai nem mások, mint Béla herceg, macsói fejedelem, IV. Béla királyunk leányági unoká­ja, s kíséretének tagjai. — őket ugyanis a hercegtől trónját féltő Kun László király emberei, Németújvá- ri-Kőszegi Henrik és társai o Margitszigeten orvul fel­koncolták. táncmulatság. Én is rendez­tem. Mert a tanáron unat­koztak. Elvégre azért pe­dagógusok. Itt vannan per­sze az üdültetett fiúk-lá- nyok is. Táncolhat minden­ki. Táncol is. Én meg — mióta itt álldogálok — az­zal mentegetőzöm magam­ban, hogy nem bírtam to­vább odabent a hőséget, az Jara Ribniliar i izzadságtól áporodott leve­gőt. Kiszöktem még az imá­dó tekintet elől is. Táncol­tam egyet-kettőt az ideá­lommal, azt mondják ránk, hogy szép pár vagyunk; de azért kisurrantam. Nincs bátorsága utánam jönni. Nem fog keresni. Azt re­besgetik, hogy feleségül fo­gom venni. Más a helyzet az üdülő di­áklányokkal. Ha egy tizen­négy éves nem táncol, mer megveti a csörgést, nyugod­tan elhagyhatja a termet, sétálhat egyet a holdas kertben vasy egyszerűen fel­mehet és lefekhet. A ma ina nyilván azt hi'zi. hogy a kislánya rég alszik már. Nem is sejti, hogv fél órá­ja itt szemez velem az aj­tóban ez a kis ördög. Kí­sért. Áll. és hallgat. Nézi x csillagos eget, A tokajhegyaljai borvi­dék egyik értékes szőlő­termelő községe, Tárcái- Itt található a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti gazdasága. Lengyel Béla tudományos munkatárs is. merteti a tavalyi eredmé­nyeket. — 1966-ban a Szőlészeti Kutató Intézet telepén 2400 mázsa szőlő termett. Eh­hez még hozzá kell szá­mítani az aszutermést, ami 100 mázsa volt. Ebből 6 puttonyos aszút készíthe­tünk. A bor cukorfoka 17— 23 magyar fok volt Űj metszési és művelési mó­dokat vezettünk be a műit évben: a bakművelésről át­tértünk az alacsonykordon és szárnyas (legyező) mű­velésre­— 1966-ban a peronosz­póra későn (augusztus— szeptemberben) jelent meg, így a fürtben nem okozott hallgatja az éjszakát. A ko­molysága — az támaszt te­leimet a csontjaimban. Ho­gyan fejthetném meg? Ho­gyan deríthetném fel azt, hogy mit szólna, ha fe'vin- ném az üres hálóba... Én harmincöt múltam; s társaságom úgy véli, sőt te- méli, hogy harminchat éves koromra meg nős ül ők. Vá­lasztottam meghatóan ra­gaszkodik hozzám. Azt mondják, rajongásig szeret. Az imént eltökéltem ma­gamban, hogy nem szólalok meg. attól tartok, hogy megremegne a hangom. No meg azért sem. hogy gvó- törjem ezt a kis ördögöt. Ha ő kibírja szótlanul, mért ne bírnám ki én is?! Csak azért sem szólalok meg. Ha egyszer tizennégy napja sündörög körülöttem, s most kiszökött utánam eb­be a tanútlan éjszakába — mondja meg végül is. mit akar. Nem ’átázhat untala- nul csak azért, mert pima­szul fiatal! Néma komo'ysápával sem játszhat az ilyen harmatos fiatalság! S időnként mégis én pil­lantok a kertre nyíló ajtó felé — hátha ki talál jönni kárt, de a hajtások felső részeit megtámadta, ami a vesszők beérését károsítot­ta. Telepünkön Orthocidot, Orthophaltant használtunk ellene 0,3 százalékos oldat­ban, ami a sző. Sorbáné el­len is igen hatásos szer. Legjobb eredményt a Dit- han adta (0,4 százalék hí­gításban), sajnos ennek be­szerzése még nagyon körül, ményes. Érdekessége még a tar- cali kísérleti telepnek, hogy szerteágazó pincerendszeré­ben borirjúzeumot létesítet­tek. Borfajtákból 1946 óta minden évben elhelyeznek itt egy-egy mintakollek­ciót. A bormúzeum célja, hogy az utókor számára megmaradjon bizonyos mennyiség a tokaji borok minden évjáratából, de a szakemberképzés szempont­jából is jelentősége van. H- D. a mama. Nem szeretném, ha bárki itt találna ezze. a kis ördöggel az ajtóban. Azt hihetne, hogy azért hall­gatunk úgy, mert sok min­dent mondtunk már egy­másnak... Meddig kísért még itt? Meddig hallgat ilyen kono­kul? Hamarosan véget ér a mulatság. Egy óra múlva feltétlenül. Nem várhatom meg, hogy itt érjenek vele. Nevetséges is lenne, nem­csak gyanús, ha a mulat­ságról távozók, aludni té- rők úgy vonulnának el itt köztünk, mint valami élő kapufélfák között. Azt mégsem! De hogy tánto­rítsam el innen? Nem ta­lálnék rá magyarázatot. Helytelen ilyen esetben az érvelés. A gyermek hamar megsértődik. Hálátlanság is lenne részemről. Hiszen ne­jei köszönhetem azt, hogy elviselhető volt ez az alkal­mi nyaralásom... Választottam tekintete még az iskolapadokból kí­sér. Szinte csügg rajtam állhatatos hűségével. Mint a vonatban is, amikor ide utaztunk. Meghatóan ra­gaszkodik hozzám; minden étkezéskor mellettem ül« illetve fenntartja számomra a helyet. noha igazában másutt kellene ülnöm, va­lahol az asztal végén. és nem a hallgatólagosan fenn­tartott férőhelyen. Már a gyerekek is azt beszélik, hogy a menyasszonyom. Szegény vagyok, mint a templom egere. Ha elven­ném. lenne lakásom, meg minden más- ami szükséges. Mert neki mindene meg­van ami az együttéléshez szükséges. Anvja ígéretet is tett már, hogy vejéül vállai Pusztulnak a jegesmsdvék M ég van ISO sxülőkamra Szovjet és amerikai tér*« mészettudósok úgy véleked­nek: a sarkvidéki területe­ken már csak 5000—10 000 a jegesmedvék száma s húsz százalékuk vemhes nőstény. Az állatok pusz­tulásának oka az, hogy a sarki területeken az emoer egyre nagyobb teret uódit el ipari nyersanyagok után kutatva. A jegesmedvék megfo­gyatkozása miatt védelmi intézkedéseket hoztak. Alaszkában és Kanadában csak az eszkimók ejthetnek el jegesmedvét, vadászata egyébként tilos. A Szovjet­unióban pedig teljesen be­tiltották a ritkuló állat va­dászatát A megfogyatkozott állo­mány késztette a szovjet szakembereket arra, hogy a jegesmedvék szaporodását is figyelemmel kísérjék. Er­re különlegesen jó lehetősé­get nyújt a Wrangéi-sziget, ahol a jegesmedvék ked­velt „szülőotthona” van. Minden ősszel — Szeptem­ber közepétől — csapatosan jönnek ide a vemhes nős­tények, itt ássák ki a hó­ban szülőkamrájukat itt töltik a telet és a tavasz el­se napjaiban a bocs :kkal együtt elhagyják a szigetet, A szovjet kutatók kb. 150- ro becsülték a Wrangel-szi- gelen levő szülőkamrákat, amelyek közül 14-nek a lakóit figyelték meg. Az új­szülött medvebocsok na­gyon kicsinyek és két hétig vakok. A medvecsalád a te­let a hóbarlangban tölti, amelyet csak tavasszal hagy el. A bocsok anyjuk veze­tésével kezdetben csak rö­vid „sétákat” tesznek a kör­nyéken. A bocsokat első sé­tájuk alkalmával megmér­ték: 8—16 kilogrammosak, 67—94 cm hosszúak voltak. Megadnának mindent. Tu­dom. Én viszont az életemet ad­nám ezért a kis ördögért. Magammal vinném egy el­hagyott kis szigetre. Nevel­ném, tanítanám, tomásztat- nám, tenyeremből etetném, vigyáznék rá, amíg fel nem nő az ölelésre. Meg sem érinteném, amíg meg nem érik a csókra. Akár tizen­nyolc éves koráig is meg- állnám. Beérném azzal, hogy gyönyörködhetek ben­ne. Hogy hallgatnám a csacsogását. Ügy érinte­ném, mint beteget az or­vos, és ápolónő. Esküszöm, hogy megállnám. Akár ti­zennyolc éves koráig is. Nyújtózik egyet, és ásí­tást nyom el a tenyerével. De önfeledten, ha csak egy pillanatra is, megmutatta a fogait, a nyelvét, a torkát. Kölyökkutyák ásítanak így. S aztán így szólt: — Ejnye, de unalmas itt. Megyek és lefekszem. És elneveti magát. El is ment. Én meg állok itt az ajtóban. Meleg az éjszaka. Szinte gőzöl. Ha­jamban, mellem szőrzeté­ben, de a zsebeimben is szólnak a tücskök. Tébolyi- tión. Dudás Kálmán fordítása ■— Jara Ribnikar, a fiatal szerb novella- és regényíró nemzedék jeles képviselője. Közvetlen hang, életteli le­vegő jellemzi — minden eddig megjelent művét. Eddigi kilenc könyve kö­zül nem egyet fordítottak le angolra, németre, cseb­re, lengyelre. Ez a novellá­ja a TE c. kisregény és »*• vellák kötetéből való, í. L Újraélesztés, az orvostudomány új területe Meters égés légzés alkalmazása a Berlin—Buch! újra­élesztési központban, egy légzésbénult betegen A kis ördög A középkor krimijeiből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom