Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

i#87. február 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Az igazgató „detektív" is

Hol van 162 motor ? A nyomok a leltárosáého® vehetnek

I KépviselcTe'ölt'eínlc

Varga Sándor

Végigmentünk az üzemen Molnár János igazgatóval. Mint egy jól olajozott gépezet, úgy dolgozott a szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Útközben mégis olyan beszélgetésnek voltam a fültanúja, amely kétségeket ébresztett bennem és a látottak ellenére az volt az érzésem: „Nem mind arany...”

Az igazgató megkérdezte a nagy Diesel művezetőjét:

— A Szolnoki Állami Gazdaság megkapta már a két DT—54-est?

— Sajnos még mindig nem tudjuk kielégíteni őket.

— Mióta várnak a motorokra? — kérdeztem.

— Majdnem egy hónapja.

Molnár Jánosra néztem.

Jellegzetes mozdulattal válaszolt: minden meg lesz magyarázva. Fent az irodában megtudtam, mi az cka annak, hogy januárban 162 darab DT—213-as és negyvennyolc DT—54-es motorral készült kevesebb, mint amennyire szerződésük van.

— Pedig remekül megy az üzem — mondtam.

— Most már igen. Február közepe van. És itt van a kutya elásva. Nézze, ezek a havonkénti termelési kimutatások. Jól figyeljen.

— Talán anyaghiány?

— Egy pillanat. Menjünk vissza tavaly júniusig. Hat- százhuszonhat motort újítottunk fel. Július: négyszázhetvenegy motor készült el. Na?

— Nem értem.

— Július elején vállalati leltár volt. Ezért több mint százötven motorral kevesebbet csináltunk.

— Ah, értem.

— Menjünk tovább. Augusztusban felmentünk ötszázötvenkettőre; Szeptemberben már szépen termeltünk. Hétszáztizenegy motor. És akkor jön a szeptember végi leltározás és az októbert már csak hat- száztizenhárommal zártuk. November: hétszázkilencven. December: nyolcszáz- harmin "nyolc. Ez a tavalyi esztendő rekordja is volt.

Az adatok

on nt a (fűkért beszélnek

Búzatermés és felvásárlás

A búzatermés és felvásárlás alakulása

(1000 tonna)

soo

mvÁsé/tLÁs

ratMaes

1960-ban 105 290, 1965-ben 186 210 tonna búzát vásároltak fel a megyében, az egész országban felvásárolt búza egynyolcadrészét. Ez a szám híven jelzi a megye súlyát és fontosságát az ország ellátásában.

A szövőnő arcképe

A kerületi múzeum igazgatója ünnepélyesen felemelte a kezét Erre a jeladásra a takarítónő hátat fordított a tömegnek. és kinyitotta a terembe nyíló ajtót. A falakon a helyi festőművészek alkotásai függtek.

Az igazgató késen ragadott egy Ularuhás, pocakos embert, és a nézők felé fordult:

— Maga Arnold

Geraszimovics Krtuk látogatott meg bennünket, 5 az egész területünkön híres-nevezetes kritikus. Hamarosan jellemez néhány vásznat. Hogy úgy mondjam, megtanít bennünket látni... Kérem, Arnold Gerasrimo- vics, foajon hozzá, tudja, nekem el kell szaladJlOTfh

Amint a Ularuhás kritikus egyedül maradt a tömeggel, először végigment a fátokon függő képek előtt. Azután kinyitotta a száját és egy pillanatra elgondolkozott, pontosan úgy, mint akinek nem jut eszébe, hányadika van. Majd ceruzájával rámutatott ' arra a képre, amelyik magára vonta a figyelmét és beszélni kezdett:

— Így tehát előttünk van egy kép, a szövőnő portréja. Első pillantásra egy egyszerű asszony. De ne siessenek, hogy ebből immár levonják a következtetéseket. Ama színes folté1- egybekötve lényének lelkesült sínével bizonyos feszült exv ressziőt kölcsönöznek az arc- kévyek...

Eképpen fontaivá, a szövőnő mentes a banális akadámizmustól. A művész — az egész területen híres-nevezetes kritikus a táblácska felé hajolt —, bizonyos Peszkin, az építészeti részleg ácsmestere, a tarkán lüktető ko- lorittal, a kontúrok összefogottságával be tudta nekünk mulatni az élmunkásnő őszinte lelkinagyságát. Tekintetét a jövőbe vetíti. A szövőnő szemében új teljesítmények akarata tükröződik. Kicsoda ő? Ö a mi korunk embere, a miénk, a mai népé.

Ebben a pillanatban lépett be a terembe az igazgató egy teve koponyájával a hóna alatt. Eny pillantást vetett arra a képre, melyről a kritikus any- nyi hévvel beszélt, káromkodott és eltűnt

— Ez a vászon — folytatta a kritikus. meoeleveni- ti előttünk a szövőnő lelki életét, és társadalmi tevékenységét. Kicsoda ő? Szak- szervezeti szervező? — Biztosítási társadalmi munkás? — A szülői munkaközösség siés vezetői megelégedésére, amikor a gyáregység vezetői beosztást felajánlották neki. Két évvel ezelőtt történt. Hetekig gyötrődött. Az ön vizsgálódás során minduntalan elégtelent adott önmagának. Még az utolsó válaszadási beszélgetésre is azzal a gondolattal indult el, hogy nem vállalja. Aztán mégis mások győztek.

A „mások” ezúttal nem a felsőbb szervek képviselői, hanem a gyáregység munkásai voltak.

Alig két esztendeje annak, hogy e beosztásban dolgozik, s az idén újabb, az eddigitől még szélesebb skálájú tennivalók ellátására kérték fel. Országgyűlési képviselőnek jelölték. Néhány napja történt mindez. Még frissen él a jelölő gyűlés emléke. Ei sem hinné az ember, hogy a mindenben határozott, az élet által meg- edzett férfi milyen zavart is tud lenni.

— Nem először álltam tömeg előtt, s akkor mégis összeszorult a torkom. A hangokat valósággal ki kellett préselnem magamból. Nem hittem volna, hogy így bíznak bennem. S nemcsak a gyáriak, a város lakói is.

Érthető a bizalom, hiszen Varga Sándor együtt nőtt a várossal, a város lakóival. Ismerik gyerekkora óta, ismerik munkáján keresztül. Alig három év híján éppen egy fél évszázada, hogy itt él.

Az enyhén őszülő ember négytagú család feje. Esténként felesége és két lánya várja otthon. S bizony ez a várakozás olykor későre nyúlik. Varga Sándort esténként még várja néhány közösség, ahol ő mindenütt családtagnak Számít. Pártbizottsági tag, aktív résztvevője annak a kollektívának, amely a város iparosodásának ütemét igyekszik szabályozni. Máskor az iskola várja. A marxista esti egyetem hallgatója. A gondok, feladatok mellett erre is szakít időt.

Életének, napjának nagy részét a közösség foglalta le eddig is és most újabb nagy munkára vállalkozott A törökszent- miklósiak bizalmukkal tüntették ki, országgyűlési képviselőnek jelölték. S erre az előlegezett bizalomra Varga Sándor azzal felel: problémáiknak, gondjaiknak hűséges szószólója leszek.- mi Kerékgyártó Mihályné

izgalómmal gondolok arra, hogyan tudok majd dolgozni, mini képviselő.

Amíg beszélgettünk, percenként jöttek emberek. Kéréssel, kérdéssel, köszöntéssel, híradással. És Kerékgyártó Mihály- né, a jászjákóhalmi Béke Tsz elnöke ezalatt a rövid idő alatt is az események sok-sok szálát tartotta kezében. Intézkedett és csekket írt alá, hogy a másnapi zárszámadó közgyűlésre ideérkezzék a pénz idejében. Utána nézett: negyvenen kérik felvételüket a termelőszövetkezetbe. Intézkedett, hogy az az egy ember, aki elpályázik a közösségből, hétfőn új munkahelyén munkába állhasson. Aztán újabb üzenetet kapott: este még lesz egy tanácstagi jelölő gyűlés. Ott Is részt kell vennie.

Reggelre pedig újra frissnek, nyugodt- nak kell lennie. Zárszámadó közgyűlés lesz.

Minden nap a maga feladataihoz mindig teljes embert kíván.

Borsi Esztar

Most már én folytattam: ;

— Ev vége. Mindenütt Lel- ;

tár. Az AUTOKER az év ; utolsó napjaiban már nem ; ad ki anyagot, au.aireszt. ; De a vállalat is készül a lel- ; tárra, motort sem bontanak | már szét, hogy a befejezett 3 termelés nyilvántartását 3 megkönnyítsék. Na és a ; raktárkészleteket is norma J lizálni kell, mert a norma J feletti készlet büntető ka- 3 mattal jár. J

— Így van. Január első J napjaiban megindult az J anyagbeszerzés, tíz nap J alatt több mint hétmillió J forint értékű alkatrész ér- 3 kezett az üzembe. Amíg a J raktár nyilvántartásba nem J vette, nem adhat ki belőle. 3 Január 10-ig összesen há- 3 rom motor készült el. A 3 DT-r-213-asból, amely a ta- J vaszi munkánál a legkere- J settebb U—28-as iraktoro- J kát hajtja, százhatvanket- J tővel maradtunk adósak. A 3 lemaradás sokkal nagyobb J lett volna, ha a Csepel Au- 3 tógyártól kapott kilencven- ; egy üj és a decemberben j előrehozott javításból szár- ! mazó körülbelül száz mo- J tort nem tudjuk „bedobni”. ;

— Amire a leltár a ma- J

gyarázat. 3

— Mit ér a magyarázat? J

— kérdezte —, ha nincs j

motor? 3

— Az év végi leltározás J

elkerülhetetlen. 3

— Az igaz, de sokkal 3

zökkenőmentesebbé kell 3 tennünk mégis az új év j kezdetét. 3

— Ha egy hónapi anya- 3

got a következő éviből min- J den büntető szankció nél- J kül lehetne tárolni... 3

— Igen, meg a negyed- 3 éves vállalati leltárok meg- 3 szüntetése is sokat hozna — ] mondta Molnár János. — 3 Több száz motort jelen.ene. 3

— Azt hiszem, ebben az j

esztendőben — ismerve a 3 magas tervszámokat — er- 1 re nagy szükség lesz. Hi- i szén a tavalyi 7021 helyett i az idén 8430 motort kell ki- i javítani. Ezernégyszázzal i több és jóformán a tavalyi j adottságok mellett. Nem t lehetetlen ez? t

— Nem. Megcsináljuk. ♦ Ha minden kötél szakad, a « második műszak beindítá- j sától sem riadunk vissza — j mondta az i'-'szgató.

Bognár János |

Még nem fordult elő, hogy a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének vezetőjét, Varga Sándort az irodájában találtam volna. Mindannyiszor vagy hegesztőknél, vagy pedig valamelyik gép szerelésénél értem utói.

— Az üzemben nem szorít az iroda levegője. Nem ellenőrizni megyek. Inkább tanulni, tapasztalni. Van mit. Sokat tudnak az emberek, S nemcsak dolgozni, —

mondja.

A gyáregység munkásairól beszél, pedig őt faggatom, az ő munkájáról érdeklődöm. Másról mindent, magáról semmit. S aki azt hiszi, hogy ez álszerénység, téved.

Számtalan esetet lehetne felsorolni ennek bizonyítására. Többek között az üzemvezetői kinevezést. Tíz éve dolgozott már az üzemben, mint főkönyvelő, a munkások

[ Egvszer régebben már szerettem volna [ róla írni. S ha akkor írok, azt a címet í adom: Amika sír. Mert sírt, ahogy akkor I találkoztunk. Zokogott, í — Miért is?

I — Az ember mindig mindent jól igvek- [ szik csinálni. És nehéz azt tudni, hogy [ körülöttem még nem mindenki így akarja.

[ De különben az a sírás tényleg régen volt.

; Azóta megedződtem.

> — Az ember nem is mindig csak a

; keserűségtől sír.

; — A jelölésre gondolsz?

j — Igen.

; — Akkor hadd mondjam el, mikor kö| zölték velem, hogy a Hazafias Népfront ; javasolni fogja, hogy jelöljenek ország- | gyűlési képviselőnek, azt mondtam magamban: mondtak már nekem meghök- [ kentő dolgokat, de ennyire meglepőt még ; sohasem Azt sem tudtam, szólhatok-e ; róla legalább a családomnak. De csak a ; férjemnek mertem mondani. Aztán pár nap múlva kezdték itt kérdezgetni: igaz ; ez, Amika néni?

— Eljött a jelölés napja is... Azt a gyűlést nem felejtem el sohasem. Ültem az asztalnál, és mintha kötél szorította volna a torkomat. Ügy éreztem, egy szót sem tudok mondani, annyira izgatott voltam. Szemben velem az ötödik sorban ott ült a férjem. Láttam, hogy sír. Én pedig figyeltem, szívből dicsémek-e, őszintén jön-e az elismerő szó, a biztatás, amivel ajánlanak vagy csak azért fogadnak el, mert pont engem javasoltak.

— Ügy tudom, a nagyfiúd most választ először. Ö mit mondott leendő képviselő mamájának?

— Annyit csak: jó asszony maga, édesanyám... Ha tudnád mennyi szorongás van bennem máris. Mind a hét jászsági községben — Jászjákóhalma, Alattyán, Jánoshida, Jászalsószentgyörgy, Jászbol- dogháza, Jászdózsa, Jásztelek — elfogadták a jelölésemet. Most már az jár az eszemben, hogy mi lesz azután, ha márciusban tényleg rám szavaznak a választók. A Parlamentben még nem is jártam egyetlen egyszer sem, de annál is nagyobb

nőké? Bárki is legyen, ő...

— Itt van ni! szakította félbe az igazgató a lilaruhás kritikus szavait, amint befutott a terembe egy új képpel. — Nem függesztették fel! A kis táblát oda szögezték, a szövőnőt pedig ki- ; felejtették. Fogja ; csak a kalapácsot fiatalember. Egy pillanat és kiese- ; rélem a kévéket... ;

— Hát. kinek a ;

képe az. ami a • falon lóg? ;

— Óh, az nem ;

az igazi! Szeny- ; kovnak, az egyik ; gyári munkásnak ; a harmadik fele- ; sége, ismeretlen 3 ember mázolmá- ; nya. Nincs neki 3 művészi értéke... < Csvván azért tar- 3 totts’k men, mert 3 csoda cifra ráma- < ja van... Most ve- j din létanntók Ar- < nőid Gemsvimo- < vies besestvi fog < ftnXt.-Ttok Jplkimá- 3 nak, az ioazi él- 1 munkás szövőnő- ; nek az arcképé- 3 Tői... 3

V. Vencov 3