Szolnok Megyei Néplap, 1967. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-02 / 28. szám
tWVr február a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Készülnek a választási plakátok, megkezdték a szavazólapok nyomását Kuhuráh's eseményekről röviden Vasárnap hajnalra országszerte megjelentek a hirdetőtáblákon a Hazafias Népfront piros-fehér-zöld keretes választási plakátjai. A Magyar Hirdető propagandaterjesztési főosztályának tájékoztatása szerint az Offset Nyomda telephelyein program szerint folyik a plakátok nyomása. A következő plakát február 0-án kerül az utcára: ez kékfekete nyomású, s a stilizált földgömb felületén a többnyelvű BÉKE feliratot tartalmazza. A legnagyobb érdeklődést minden bizonynyal a jelölések után elkészíthető fényképes plakátok váltják majd kí. A fényképes tablókat a vá- választókerületek jelöltnévsora alapján állítják össze. Azokban a helységekben, ahol a Magyar Hirdetőnek nincs kirendeltsége, a tanácsok végzik a plakátok kiragasztását. 3200 ilyen községbe postán küldi él a Magyar Hirdető a propaganda anyagot. Bár még viszonylag sok idő választ el a szavazás napjától, az Állami Nyomdában már megkezdték a szavazólapok nyomását. B. A BÉKE plakát első példánya az Offset Nyomdában Pénteken mutatja be a színház Ábrahám Pál Viktória című nagyoperettjét. A címszerepet Hubay Anikó játsza. Februárban a legnagyobb „színházban” a televízióban is fellépnek a szolnoki művészek. 28-án közvetítik Szolnokról Csehov Cseresznyéskert című darabját. A televízió közvetítés napjára érvényesítik a vasárnap esti félbeszakadt előadás jegyeit is. ☆ Ma, csütörtökön találkoznak a megyei művelődési intézmények vezetői a megyei népművelési ügyvezetők mátraszentimrei tanfolyamának résztvevőivel. Ezen a találkozáson szóba kerülnek mindazok a problémák, amelyek a népművelési ügyvezetők munkájában az egyes megyei művelődési intézményekkel, illetve szakterületekkel kapcsolatban felmerülnek. ☆ A Zagyva-parti általános iskolában ma és holnap kétnapos országos politechnikai tájkonferenciát rendeznek. A konferenciára az ősszel Magyarországon megtartandó nemzetközi politechnikai szemináriumra való felkészülés jegyében kerül sor. ☆ Tegnap útnak indították a szolnoki képzőművészek alkotásaiból összeállított tál- lini kiállítás anyagát. A kiállítás az ősszel aláírt együttműködési és barátsági okmány értelmében április 4-én nyílik az észt fővárosban, amelyen száz műalkotást és két fényképfelvételt mutatnak majd be városunk képzőművészeinek alti észül a „Békés munkát — Munkás békét” feliratú plakát kotásaiból. Művészeti nevelés a munkásszállásokon (Tudósítónktól.) A megyei művelődési ház munkatervi feladatainaK egyik legfontosabb részét képezi a munkásszállás] körműsorok megszervezése, mert ez eddig a legelhanyagoltabb terület volt. A munkát felméréssel kezdtük. Tájékozódtunk a munkásszállások számáról, a lehetőségekről, a munkások kulturális igényeiről. Elsősorban a nagyobb munkásszállásokat vettük figyelembe. Kísérletképpen négy helyen kezdtük meg a rendszeres, havonként egyszeri előadást A műsor összeállítása előtt meglátogattuk a szállásokat. A kulturális munka néhol a gondnokra hátul. Ahol van kultúrfeleiós (például a vegyiművekben), ott ez a munka céltudatosabb, hatékonyabb. Súlyos gond a kultúrfelelősök hiánya, mert sok helyen a gondnokok erre alkalmatlanok. Ennek ellenkezőjével is találkoztunk az építők munkásszállásán, ahol a gondnok és a munkászállás bizottsága sok segítséget nyújtott az igények felmérésében, a műsor Ösz- szeállításában és a szervezésben. A másik két helyen: az olajbányászoknál és a betonútépítőknél a legtöbb segítséget a szakszervezeti titkártól és a szakszervezeti aktíváktól kaptuk. Ez a segítség azonban nem pótolhatja a kultúrfelelősök hiányát. Látogatásaink során sokat beszélgettünk a munkásokkal, akik elmondották, hogy művelődésük, továbbfejlődésük érdekében ismeretterjesztő előadásokat, politikai tájékoztatókat, filmvetítéseket rendeztek. 7 Az ismeretterjesztéssel szemben támasztott követelmény — keltse fel a dolgozók érdeklődését és ösztönözze a hallgatóságot az önművelődésre — ma ;s érvényes. Emellett más körülményeket is figyelembe kellett vennünk, tudva azt, hogy heterogén összetételű közösségről van szó, életkorban, műveltségben, politikai öntudatban, érdeklődésben. szakmai képzettségben stb. A művészeti ismeretterjesztés keretében az emberek nevelésére nagyon sok lehetőség kínálkozik, • ezt igyekeztünk maximálisan kihasználni. A műsor összeállításánál a komplexitásra törekedtünk, s az előadások során több ízben bebizonyosodott, hogy ea sikerült is. A műsorban a művelődési ház művészeti csoportjai, a kamarakórus, a Tisza Táncegyüttes, a megyei irodalmi színpad, népi zenekar szerepel, valamint közreműködnek a Szigligeti Színház művészei, Széki Sándor operaénekes, Madarász Katalin népdalénekes, Be- rényi Ferenc festőművész. Ezenkívül ismeretterjesztő filmeket vetítünk, kamara festménykiállítást és könyvkiállítást terveztünk a munkásszállások lakóinak közreműködésével. Az első előadást már mind a négy munkásszálláson megtartottuk és sok tapasztalatot szereztünk a2 elkövetkező műsorok összeállításához és szervezéséhez. Az első előadáson Tavaszi szél vizet áraszt címmel a népköltészet szépségeit ismertettük meg a hallgatókkal. Az összekötőszöveg az ismeretek mellett érdekes, változatos és hangulatos keretet adott a művek bemutatásához. A műsor keretében hallottunk: köszöntőt, közmondást, találóskérdést, népballadát, népdalt, vidám párosítót, anekdotát. Felépítésében arra is törekedtünk, hogy a szépségek mellett bemutassuk a nép- költészetben rejlő értékeket, művészetet és humort is. Az előadást mindenhol nagy érdeklődés előzte meg. Az építőknél száznyolcvan, az olajbányászoknál százhúsz, a vegyiművekben százhúsz, a betonútépítőknél kétszázötven hallgatója volt az előadásnak, és a munkások nem fukarkodtak az elismerő szavakkal sem. A megkérdezettek arról panaszkodtak, hogy kevés a szórakozva tanulás lehetősége, s ilyen műsorokra többször is szükségük lenne. Különösen az építők kevesellték a havonta egyszeri előadást. FUvlg Erzsébet A megíratlan riport Ennek az írásnak a története megyénk egy kis községében játszódik. A hely megjelölését és a történet szereplőinek valódi nevét azonban elhallgattuk, mert a változás már ott is megindult és az átalakulás feltartóztathatatlan. Nem akartuk, hogy most a nyilvánosság hatására a régi sebek újra felszakadjanak. Vállaltuk még azt is. hogy így talán általánosabbnak tűnik, mint az egyszeri, a konkrét, hogy egyes részleteiben talán olyanok is magukra ismernek, akik nem voltak az események szereplői. Mindaz, amit leírtunk, örülnénk, ha számukra is tanulságul szolgálna. I. — Levelet írt nekünk. Szeretnénk utána nézni az ügynek, most ezért vagyok itt. Tóth Vendel figyelmesen hallgatta az újságírót. Kis. töpörödött parasztember, a hatvanon már jóval túl lehetett. Csak a szemét nem bántották még a ráncok. Egy kicsit mulatságosak is voltak ezek az égszínkék, fényes gombok a bajusszal szegett orr két oldalán. —- Igen, én írtam a levelet, az újságban volt egy cikk a kultúrházról, hogy amikor kintjártak, üresen, sötéten találták. Az az igazság, hogy vannak itt vezetők, akik mindig a maguk szekerét akarják tolni, a közösé helyett — fakadt ki váratlanul. Siettetni szerettem volna az öreget, de nem szakította félbe — lehet, hogy mond közben valami érdekeset is. — Nincs maradásuk a „kultúrban” az embereknek, már azoknak, akik nemcsak inni akarnak. A fiatalok is idejárnának át inkább, a pártházba, de ez az egyetlen szobánk van. másra is kellene. így aztán vagy hazamennek, vagy beállnak a büfébe a pult elé. A kultúrház gondnoka Gás- pámé a büfés is, ő meg csak a maga hasznára néz. Jolika, az igazgatónő sem bír vele, meg aztán nem is nagyon mer neki szólni, mert mindjárt a tanácselnökkel fenyegetőzik, mivel hogy unokatestvére. Az meg biztatja, mert jól jön neki, hogy olyankor is kap inni, amikor másnak már zárva van a büfé. Az újságíró mosolygott magában; no, ha csak eny- nyi haszna van a tanácselnöknek a rokonságból, ez még nem sérti a törvényességet. De azért megkérdezte. — Ha ilyen rossz a gondnok, miért nem váltják le? — Hát leváltottuk — csodálkozott el az öreg —, a vb leváltotta, de az elnök továbbra is őt támogatja, pedig az egész község az új gondnok, B. Nagy Bálintné pártján áll. A tanyáról hoztuk be, tizenöt éve teljesen béna a férje, egy kis tsz nyugdíjat kap. az asszony egyedül neveli a három gyermekét. Behoztuk, mert segíteni akartunk rajta, de abból a pénzből, amit a gondnokságért kap, csak úgy tud megélni, ha elvállalja a büfét is. Azt azonban Gáspárné nem akarja átadni neki. — És az elnök? — Nagyon okos ember a mi elnökünk, túl okos. Hiába volt vb-határozat, hiába fúj az egész falu más nótát, azt hiszi, hogy mindig csak neki lehet igaza. A tizenöt év alatt megszokta már. Akárkit megkérdezhet a faluban, aki nem az 6 kompániájához tartozik, mindenkinek volt már vele valamilyen fennakadása. — Maga is vb-tag? — Nyugdíjas vb-tag és a községi pártszervezet vezetőségi tagja. Engem már sikerült kigolyózniuk. Felbiztattak, hogy ha kérem a nyugdíjaztatásomat, párt- nvugdíiat kapok, de kiderült, hogy az nem jár. merthogy nincs illegális múltam, csak 45 óta vagyok párttag — hangjában sértődöttség, meabántódott- ság csengett. Az úisáffírót ez óvatosságra kés'■'tette; vigyáznia kell. nehogy be- ugorjon egy sértett ember vádaskodásainak. — Biztos, hogy olyan magának való ember az elnök? Az öreg megértette, mit akar mondani ezzel. — Azt úgye tudja az elvtárs, hogy káder kérdésekben mindig a községi párt- szervezet dönt, legalábbis ki kell kérni a véleményét. Ez soha nem történt meg. Az elnök úgy tárgyal a felsőbb szervekkel, mintha maga lenne a párt is. Legutóbb például itt volt a Vöröskereszt vezetőségválasztó taggyűlése. A pártvezetőség csak a gyűlés napján tudta meg, hogy mi lesz, de nemcsak mi, maga a Vöröskereszt titkára is akkor értesült róla, hogy nem őt akarják megválasztani. Az elnök ezt már elintézte a járással is. — És a párttitkár? Legyintett: — Az nem törődik semmivel. A szomszéd faluból hozták ide. Itt volt egy fél évig, most meg nézhetünk utód után. Csak az a baj. hogy akit megválasztanánk, két évvel ezelőtt pártbün- tetést kapott az italozás miatt. A pártház egyetlen kis termében ültek, ő az első sorban, Tóth Vendel a piros posztóval beborított asztal mögött. Kezét maga előtt összekulcsolva az asztalon nyugtatta. Amíg beszélt, az újságíró ezt a két barna, bütykös kezet nézte, — A Haladás közgyűlését 1964 ben a tanácselnök vezette le. A járástól is ott volt egy elvtárs. Ezen a közgyűlésen mondták ki a két tsz egyesülését, és egy évre a Haladásnak új tsz-elnököt kellett választani. A 208 tagból, családostul valami negyvenhetén jöttek össze. Az embereket nem húzta a 12 forintos munkaegység. A közgyűlés előtt a jelenléti ívvel odamentem az elnökhöz: Idefigyelj, Boldi. Kevesen vagyunk, ne szavaztasd a gyűlést, mert nem határozatképes. — Vagyunk itt elegen — mondta és szavazásra bocsátotta az új elnök megválasztását. Aztán, hogy senki sem nyújtotta fel a kezét, bejelentette, a hallgatás egyetértést jelent, a tagság megválasztotta Marton Ferencet elnöknek, — És ő milyen? — Ö az ősszel úgy eltűnt, hogy azóta sem láttuk, még az egyik kofferjét is itthagyta. Azt mondják, elment a megyéből is. — Szeretnék néhány emberrel beszélni, segíteni ebben nekem? (Folytatjuk) Rideg GábúC
