Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Balázs Sándort VÉGE A LAKODALOMNAK A szép reggelen három szál muzsikus ballagott a hegyfalusi állomás felé. Az este, hogy megjöttek, szekérrel hozták be őket. de reggel a lakodalom után. senki sem törődött velük. Kozma bácsi, aki hozatta őket, valahol aludt, Kozmáné a konyhát rakta rendbe, a fiatalok már régen eltűntek, így hát megindultak gyalog. A prímás és a kontrás, kezükben lóbálva a hegedűt, könnyen haladtak, de Balator Jancsi, vállán a nagybőgővel, csak botladozva. Szidta is őket. ho§y ne siessenek annyira, van idő, a vonat csak egy óra múlva fut be. Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete ember, kurta lábakkal és némi pocakkal. ö volt a banda humoristája. Azt csinálta, amit ^ a dzsessznél a dobos, ő is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leguggolt, a nagybőgőt térdére fektette és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a publikummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el és soha hamis hangot nem fogott. A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A menyasszony rózsát dugott a gomblyukába, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a „Nagybercsényi- miklóst”, hogy játssza el szólóban. A többiek majd szétdurrantak az elfojtott röhögéstől, ahogy Jancsi letudta a nótát. Az is jórészt az ő éredeme volt, hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Kozma még egy százassal megtoldotta. Így aztán elégedetten jókedvűen, egy kissé maguk is kapatosán igyekeztek az állomás felé. ami alig félórányira volt a falutól. Vasárnap reggel volt. Mindenki ott volt a lakodalmon és most mindenki aludt. A határ S7éltében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepsi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalmon, tudta kötelességét, és kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre. A három muzsikus vígan taposta a port. csak Jancsi törölhette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket. Az erdő vsszaverte hangjukat. A tehenek fölemelték a fejüket és az útra bámészkodtak. De Rudi, a bika, nem elégedett meg a báinészkodással. Rudi ma rosszkedvűen ébredt. Morgott, mikor kihajtották az istállóból és végigdör- mögte az utat a legelőig. Hatalmas, piros állat volt, kiállításokon díjat nyert példány. Ha mérges volt, messzi el kellett kerülni. Tudta ezt a gulyás és ilyenkor nem hajku- rászta, még csak aern .s ízolt rá, hagyta, hogy Kifúlja iu- gát, hogy magaban bandukoljon jóval a gulya után Idővel persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegve dühösen rohant. Lajos bácsi nagyot kiáltott: Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé ordította : — Szaladjatok! Azok az első pillanatban nem értették miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették. Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás, mint a nyúl, de jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a másik kettő már bekanyarodott az állomás félé vezető gyalogúira, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bpkor, ami mögött megbújhatna egy fa, amire felmászhatna, de sehol semmi és a bika egyre közeledik, már hallani a fúj tatását, ahogy a föld dübörög alatta — végeő van Bakator Jancsi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt! Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a ,,Nagybercsényimiklóst”. Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa idegen mély hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömböléce mc-rgásbá ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért kiabált. A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és láthatólag |p megnyugtatta. Hátsó lábaira if: ereszkedett, véres szemeit Jan- |§ csira függesztve figyelt. Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette =f a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetve szaladni kezdett. §=: De Rudi felugrott, bömbölve g= utána vetette magát. Jancsi =| nem jutott messzire, a bika §~ megint csak húsz lépésnyire =g járt tőle és Jancsinak nem 25 volt más választása, mint az != előbbi receptet. Reszkető uj- jakkal belevágott a húrba, cie §p ezúttal a búsanszóló „Kecs- sy keméti-nagyharangot” adta ss elő, Rudi megállt és fújtatva |= figyelte a különös mély han- SS got. =E Szepsi Lajos bácsi arról már lemondott, hogy Rudit akár ő, §== akár a kutyája jobb belátásra =s= bírja és Jancsi szorongatásá- ~ tói eltérítse. Mást kell itt esi- === nálni. A pásztorgyereket ugyan == befuttatta a faluba, hogy jcj- ==§ jenek azonnal, és Domonyi, see aki vadászember volt. hozzon =5 puskát is, mert hátha Rudit == agyon kell lőni, ha nem akar- == .1ák, hogy emberhalál legyen. §=E De amíg azok felkászálódnak SE és ideérnek, addig Rudi agyon- =§ tiporja ezt a szerencsétlent, §5= aki már a vonót is alig tudja §g tartani. Ha egyszer kiejti a s= kezéből és nem tudja tovább = bűvölni Rudit, vége van. Mást ä kell itt csinálni. Hirtelen észbe kapott. Győr- j| san kihajtotta a csordából Ró- = zsit, a szép piros-tarka tehenet. s§ A pásztor tisztes távolságban || maradt a bikától, de' Rózsi |§ egy cseppet sem félt tőle. Oda- ffj ballagott hozzá, fejét odadör- jj zsölte Rudi mogorva homloká- Ü hoz. Rudi bömbölt egy kurtát, =p de Rózsi attól sem ijedt meg, §§ hanem tovább is ott legyes- H kedett körülötte. Rudi nem tu- j§§ dott mindjárt dönteni Jancsi || és Rózsi között, hol az egyik- §jf re, hol a másikra emelte busa || fejét, de végül mégis Rózsi §5 után indult... Lajos bácsi rákiáltott Jancsi- = ra: — No, most szedd a lábad! Jancsinak nem kellett sok ffl biztatás. Szaladt, rohant, jjj amennyi maradék erejéből még §ü tellett. A nagybőgő kegyetle- nül verte az oldalát. De nem baj. Ott volt már az állomás s| és még beérte a nyolcórai vo- g§ na tot. Szeressük egymást gyerekek ! H a lilnnj lehet különböző hírlapi jelentéseknek, számíthatunk egy új esztendő, sorrendben az 1967. beköszöntésére. Azért mondom ilyen feltételesen, mert bizonyos híradások egy másik ügy kapcsán igazan megkevertek. Az egyik újságban ugyanis azt olvastam, hogy az idei arany- vasárnapon a tavalyihoz képest mérsékelt volt a forgalom. Egy másik azt írta, hogy ugyanolyan volt. mint egy esztendeje. A harmadik pedig azt adta hírül, hogy a kereskedelem nagyobb forróimat bonyolított le, mint bármikor. Na már most mi a helyzet az új évvel. Azt minden fórum elismeri, hogy lesz. De hogy milyen lesz, erről megoszlanak a vélemények. Körkérdést intéztem a legkülönfélébb foglalkozású emberekhez, akik valamilyen rejtélyes összebeszélés folytán, az új esztendő legjellemzőbb vonásaként o gazdasági mechanizmusról kezdtek nyilatkozni. Új esztendő — a készülődés éve az új mechanizmusra. — mondták szinte egyöntetűen. Ezek után, ugye érthető, ha szilveszteri külön körinterjunk egyetlen kérdése: ki milyen mechanizmust szeretne? G yártás Elemér igazga tó: Kérem ha valaki, én tudom, milyen nagy dolog az önállóság. Olyan. mint az egészség: akkor becsüljük igazán, amikor nincs. Hát mi nagyon becsültük. mert nagyon sokáig nem volt. De verekedtünk érte. Egyetlen értekezlet sem múlt el, az al- meg a főközpontban anélkül, hogy síkra ne szálltunk volna az önállóságért Mondtam is: mi tudjuk, mitől döglik a légy... azaz hogy mi kell a fogyasztónak, bízzák ránk, ne szóljanak bele, hogy miből mennyit, mikorra... és a többi .. Vállaljuk a felelős séget, — csak adjanak önállóságot! Hát most lassan megkapjuk. Igenám. de... jöjjenek csak közelebb, mert nem akarom kikiabálni — látják, ez jellemző a magyarra... a túlzás, az egyik végletből a másikba zuhanás! Majdhogy nem azt mondtam, az árukapcsolás. Mert mivel kötik most ösz- sze az önállóságot? A kockázattal. „Legyetek önállóak — mondták — de vállaljátok a kockázatot.” Hát ez az új mechanizmus így nem lesz tökéletes, itt if érvényesüljön a munka- megosztás: a mi reszortunk az Önállóság — a kockázatot vállalja valaki más... K. Tóth Szilárd ktsz-el- nők: Megmondom áperié, hogy miben látom az úr mechanizmus előnyét. Hát ibban, hogy megszabadít egy sereg nyomasztó gondtól. El sem tudják képzelni. például hogy eddig mennyi fejfájást okozott nekünk a burkolt áremelés. Sok éjszakát áttöpreng lünk. milyen ürüggyel emeljük fel egyik-másik termékünk árát. Hát ennek lassan vége. Tevékenységünket, ugye. ezon mérik majd le, hogy mekkora a nyereségünk ópropo... hogy is mondta Monte Kukoli. a neves floridai bankár? A pénznek nincs szaga. Nos, a piacon mi leszünk a császárok s hadat üzenünk a burkolt emelésnek: mi szabjuk meg az árakat — nyíltan. F ogyaszt Tódor, egy vevő a sok közül: Bízom benne, hogy a szóban- forgó új mechanizmus sok új dolgot hoz felszínre. Hogy rövid legyek: szeretnék majd nagyon gyakran találkozni a burkolt ár- csökkentéssel. Csak ennyit akartam mondani! Guberál Ottó bankfiókvezető: Hát kérem, ha hifiik, ha nem, beigazoló Jött jó apám mondása: aki nem tud rablóultizni, nem viszi semmire. Az új mechanizmusban végre hasznát veszem majd a kártyaszenvedélynek. Mert, ugye mi következik? A vállalatok ezentúl nem kapnak „dirrekt" utasításokat, sokkal inkább hitelt a banktól. De ez — mint a kártya — bizonyos játékszabályok szerint megy majd. A gyárak kiterítik lapjai- j= kát a bank előtt... azaz, |g hogy nyilván lesznek ha- ü miskártyásoli. akik azon tő- g rikmajd a fejüket, miképpen §§ térjék át a bankot... deák- g kor itt vagyok én, aki már = három adura is bemondtam s n piros ultit... s ugye, ezt g értékelik majd a felette- || seim. A vállalatoknál fel- H tehetően előtérbe kerülnek jjg a bankszakemberek, a |f bankoknál az üzemi szak- g értők Lesz majd sok nagy g kártyacsata, s feltehetőleg s korpótlék helyett különdíj g az ultiszakértelem után is. g§ S óhaj. Elek irányító- = szervi előadó: Meghat = ez az egyöntetű lelkesedés, amellyel a hozzám tartó- \ zó vállalatok igazgatói az új mechanizmust fogadták. S külön jólesik a szerénységük. Nem igaz az, miszerint egyikük azt mondta volna: jó ez az új mechanizmus, de az én vállalatom annyira speciális, hogy nem mérhető a má síkhoz. Más a gombgyártás, más a kohászat. Mint ahogy az sem igaz. miszerint a szomszéd gyár igazgatója viszont úgy nyilatkozott volna: más a kohászat, más a gombgyártás. Ezzel szemben igaz, hogy ez is, az is kijelentette: az új mechanizmusban régre kiderül, ki a jó szakember, kt a jó organizátor, ki a jó gazdasági vezető... szeressük egymást gyerekek. S igaz a dilemmám: miután itt a hivatalban megszűnik a munkaköröm. melyikük gyárában vállallak állást?... Horváth Győző _ 1967. január 1. Nézze, az igazság az, hogy új mechanizmusra van szüksége Január 2-án — Kérem a következőt! A szokás hatalma — Boldog új évet...! Egyszer egy évben megengedhetünk egy kis kin**« canást \ ^
