Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
1M7< január IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 99Ad ad a66 is szabad! Fogyatékos gyermekek képzése A napokban került a kezembe Révay György r. ex, a homoki Gyógypedagógiai Intézet igazgatójának szak- dolgozata. Tapasztalatai alapján a fogyatékosok sorsának alakulásával foglalkozik benne. Szakdolgozat — egyik olyan, mint a másik — gondoltam. Fekete kötés, arany címbetűk, gondosan gépelt anyag, táblázatok, grafikonok. Célja: a diploma megszerzése. A szak- dolgozatok száraz, tényközlő hangja azonban őnála megváltozik. Szenvedélyes hanggal érvel, magyaráz, s közben tényekkel operál. Tényekkel, az utóbbi hat évben az intézetből elkerült háromszázötven fiú sorsának alakulásával. Néhány gondolat papírra kívánkozik a szakdolgozat olvasása közben, — annál Is inkább, mert a homoki tanulságok eléggé általános érvényűek. Általános jelenség pédául a fogyatékos gyermekek szüleinek oktalan éa káros szégyenérzete. Szégyenemet helyett »egutégkéré* keltene Nagyon sok esetben tapasztalni; a szülők szégyellik, ha gyermekük fogyatékos. s ahelyett, hogy nevelésében igénybevennék a gyógypedagógiai intézet segítségét, minden áron erőltetik az általános iskola elvégzését. Ezzel csak kárt okoznak saját gyermeküknek, gátolják annak fejlődését. Ez nem csak a gyógypedagógiai intézet bojkottálásában, hanem esetenként a már odairatkozott tanulók kivételében is megnyilvánul. Ebben néha ludasak az általános iskolai tanárok is, mert — csakhogy szabaduljanak a fogyatékosoktól — azzal buzdítják a szülőket: „vigye a fiát gyógypedagógiára, ott szakmát is kap”. Valójában erről szó sincs, hiszen a legjobb esetben azt értőt el Homokon, hogy 2—3 évi gyakorlás után a fogyatékosok a betanított munkás szintjen dolgoztak. Az imént említett biztatás után a csalódott szülők sok esetben hazavitték gyermeküket. Meggátolni nem lehetett ebben őket, hiszen szabadon rendelkeznek gyermekeikkel. Pedig az intézetben a képzés mellett elérték volna, hogy életelemükké váljon a mindennapi tevékeny munka. A munkát megszokva és megszeretve X 16—18 évesek adták az utóbbi hat évben az Intézetből kikerült három- százötven tanuló 72 százalékát Ez azt jelenti, hogy ezek a fiatalok a munkát megszokva és megszeretve kerültek ki az életbe, s többnyire önálló «keresőként élnek. Elsősorban a mezőgazdaságban helyezkedtek eL — Ez érthető, his?en főleg mezőgazdasági jellegű településekről érkeztek az intézetbe, másrészt az intézet ipari képzése is korlátozott volt. míg a mezőgaz. dasági ismeretek oktatásának gyakorlatilag semmi sem szabott gátat. Elsősorban a humanitás diktálja, hogy a fogyatékosok is kenyérkeresethez jussanak. A társadalomnak azonban az sem mellékes, hogy kárbavész-e teljesen, vagy eredménvthozó az egy-egy fogyatékos képzésére fordított évi 20 ezer forint „Vállalati nevetőku A homoki Gyógypedagógiai Intézet jó kapcsolatot épített ki a martfűi Tisza Cipőgyárral, egy budapesti anyagkészletező vállalattal, s a megyei építőipari vállalatttal. Ennek köszönhető elsősorban, hogy kikerülő növendékeit el tudja helyezni. A fogyatékosok emberségre valló segítéséről tettek tanúbizonyságot a Tisza Cipőgyár munkásai, s az építők mellett a már említett budapesti vállalat vezetői. Azok egy időre a fogyatékosok patronálásával bíztak meg egy embert. Ez azonban még korántsem általános, inkább kivételes jelenség, pedig igen hasznos. A homoki intézet kétszáz tanuló képzésével foglalkozik. Százötvennyolc régi növendékükkel rendszeresen tartanak kapcsolatot, — így nem csodálható, ha — a legnagyobb jószándék ellenére — nem tudnak kellő energiát fordítani az utógondozásra. Az ő példájuk is arra vall: valahogy intézményesíteni kellene a fogyatékosok utógondozását. Intenzív munkára nevei és helyett kóstoló ? A fogyatékosok képzése még Intézeti nevelés mellett sem kellően megoldott. Helyes volna náluk a tankötelezettséget a mostani 16 helyett 18 éves korig bevezetni. Még az általános iskolát végzettek számára is létesítettek továbbképző iskolát 16 éves korig. A fogyatékosok értelmi képessége pedig általában még 18 éves korban sem éri el a náluk jóval fiata- labbakét. így felemás a fogyatékosok képzése egyéb okok miatt is. Tizenhat éves korban, félig képzetten ha- zaküldik ugyan őket, de közülük azokat, kik állami gondozottak — egy másik rendelet alapján — 18 éves korig képzik. Vitatható a fogyatékosoknak a gyakorlati életre való nevelése is. A homoki pedagógusok véleménye szerint a foglalkoztató munka — a rendelkezésekhez igazodva — a korábbi évekhez képest visszaesett. Pedig az intézet tanulói az iskolából kikerülve két kezük munkájára lesznek utalva. Az igazgató véleménye szerint: „Intézetünk ma már az intenzív munkára nevelés helyett csak elenyésző kóstolót ad az elavult tanterv és utasítás alapján a gyakorlati foglalkozás óráin”. Tekintve, hogv megyénkben is többszáz fogyatékos gyermek sorsáról van 6zó, elgondolkoztatóak a homoki pedagógusok tapasztalatai. S a közérdeklődése is jobban számot- tartók. Simon Béla Ki ne hallott volna erről a a bűvös szóról: koordinálás. Azt kell érteni ezen, hogy amikor már túl sok mindent szerveztünk keresztül-kasul. és egyik esemény a másik sarkába tapos, értekezletet hívunk egybe valamennyi érdekelt szerv képviselőjének részvételével, hogy — koordináljunk. Ebből lesz a koordináló bizottság. De félre a tréfával, valóban túl sok bizottság működik. S a bizottságok mindegyike albizotságokat is szül, és azok is rendre-másra készítik jelentéseiket, előterjesztéseiket, javaslataikat. — Ember legyen aztán a talpán, aki eligazodik az előterjesztések és indítványok kusza szövevényében. Az élet folyton-folyvást igényli a .szervezést. Elképzeléseinket, szándékainkat és cselekvőkeszségünket keretekbe fogjuk, porgramba illesztjük. Rend, terv, előretekintés szükséges a célok eléréséhez. Számottevő károk származnak viszont a túl- szervezésből, a felesleges bizottságokból és tanácskozásokból. Nem erősítik, hanem sorvasztják a társadalmi de- mokraizmust. Hegyekké halmozódik a papíros, nem szólva a fölöslegesen elfecsérelt, elpazarolt erőről, társadalmi aktivitásról, amelyet hasznosabb feladatok megoldására fordíthatnánk. Jószándékú emberek kedvét szegjük, ha kiderül, hogy áldozatkész, lelkes munkájuknak nincs látszata. Okosan és felelősséggel kell hát gazdálkodnunk a társadalmi aktivitással. A szocialista demokratizmus erősítése. bátorítása, a tömegek valódi és nem formális bevonása a közéletbe megfontoltságot, céltudatosságot követel. S kellő bátorságot is ahhoz, hogy akta gyártása helyett, —■ ahol ez szükséges — „ad acta” tegyünk fölöslegessé vált al, mellék és főbizottságokat. A vb-ülésen hallottuk A karcagi városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a városban végzett család- és ifjúságvédelmi munkáról, valamint az állami gépjavító állomás dolgozóinak szociális és munkaügyi helyzetéről szóló jelentéseket hallgatták meg. A beszámolókból kitűnt, hogy a* ifjúságvédelmi albizottság segítségével az ebben illetékes szervek igen szép eredményeket értek el. Ezt bizonyítja az, is, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények, illetve szabálysértések száma évről évre csökken. A rendőrség a múlt évben négy előadást tartott, amelyen az előadók az ifjúságvédelem időszerű problémáiról szóltak. Az idén öt hasonló jellegű előadást tartanak majd. A gépjavító állomáson a szociális ellátottság nem kielégítő. Az öltözők zsúfoltak, szűknek bizonyulnak a fürdő- és mosdóhelyiségek, valamint az ebédlő. Az utóbbi miatt csak több turnusban tudnak ebédelni. A gépjavító állomás felettes szerveinek tájékoztatása szerint a harmadik ötéves tervben 600 ezer forintos költséggel a karcagi Gépjavító Állomáson új öltöző- és fürdőhelyiségeket építenek, a konyhát és az étkezdét pedig 400 ezer forintos átalakítással bővítik. Egylóerős postások A posta hamisítatlan romantikájának, a delizsánszon közlekedő, kürtöt fúvó postáslegények kora régen lejárt. A hősi múlt eszközei a múzeumban pihennek, Hortobágyon, a tanya- világban, a Dunazug rejtett településein azonban még mindig szükség van a lovaspostára. Különösen az ilyen cudar téli időben tesznek jó szolgálatot az egylóerős postások. , Van belőlük még pontosan 137, a legtobo Szeged, Debrecen és Pécs környékén működik, de a Buda- pest-Vidéki Postaigazgatóság területén is ióraült télire 18 kézbesítő. A lovaspostás, akár egy mozgó postahivatal, nemcsak a küldeményeket, a hírlapokat kézbesíti, viszi a híreket, hanem a postára szánt pénzt, a sürgős üzeneteket is felveszi. Neki köszönhető, hogy például a hortobágyi ménes csikósa, a halastó kezelője, a mindentől elzárt erdészház lakója, épp úgy megkapja újságját, levelét, mint a főváros bármelyik lakosa. A lovasposta-járatok útvonala átlagosan 30—50 kilométer. Egy-egy lovaskézbesítőhöz a szétszórt településeken 500—800 lakos is tartozik. A csemői lovaspostás például naponta 8 települést jár be 36 kilométeres útján, hogy az ott élő 824 lakos megkaphassa napi postáját, előfizetett újságját. Kocséron két lovaskézbesítő is működik. Az egyik 50 kilométert tesz meg és 750 főt lát el, a másik 51 kilométeres útvonalon 1067 főnek érkező küldeményeket továbbítja. Frissül a rádió műsora Mint minden évben, az idén is felfrissíti, megújítja műsorát a Magyar Rádió: megszűnnek egyes, témájukat kimerített műsorsorozatok, helyettük újabbak kerülnek a programba. Elbúcsúzott a hallgatóktól a „Műfordítók műhelyében”, a „Tiszán innen — Dunán túl’’, a „Színes szőttes’’, a „Royal rádió”, a „Lírai portré”' A „Fiatal művészek között” című sorozat például a fiatal művészek klubjából adott közvetítésekkel mutatja be a hallgatóknak az ifjú alkotóművészeket és műveiket. A „Nagy öregek” című műsor viszont az irodalmi és művészeti élet jeles veteránjairól ad hiteles portrét. Érdekesnek ígérkezik „Az én könyvtáram” című sorozat. „Munkatársaink utazásaiból” címmel érdekes beszámoló sorozat hangzik el a világ legkülönbözőbb országairól. Partner sorshúzással Nevezési határidő : január 31 Hegyei rádiós vetélkedő kezdődik A Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a Magyar Rádió szolnoki stúdiója a hazafias nevelés érdekében komplex rádiós vetélkedőt hirdet. A vetélkedő november 7-ig tart. Első szakasza április 4-én zárul. Az első vetélkedő közvetítésére február végén kerül sor A rendező szervek tegnapi döntése értelmében a járások, városok január 31-ig küldhetik be nevezésüket. A páros vetélkedőben résztvevő városok, illetve járások csoportosítását sorsolással állapítják majd meg, s február eleién azt is nyilvánosságra hozzák. A vetélkedő időtartama hatvan perc. Ebből fél órát tesz ki a helvileg szerkesztett, művészi jellegű műsor. A másik félóra kérdés—felelet jellegű. — A kérdéseket a megyei zsűri állítja össze. A pontozás, a felvétel a helyszínen történik. A városok párosítása után dől el. hogy hol lesz egy-egy helyi vetélkedő, s melyik város csapatának kell majd a szomszédba utaznia. A műsorszerkesztés vagy a vetélkedő egyéb problémáinak megoldásához a megyei tanács vn művelődésügyi osztályán Dénes Pál főelőadó ad útmutatást Szófiai levél Rila gyöngye Nem szándékom, hogy a Szófiából keltezett leveleimben Bulgária minden műemlékét bemutassam. Ez — még a legjelentősebbeket tekintve is ■.— reménytelen vállalkozás lenne. Reménytelen' hiszen a bolgár föld olyan sok láinivalő- val büszkélkedhet, hogy a legjelentősebbek felsorolása is a lehetetlennel határos. Ám, ha valamire érvényes az a kifejezés, hogy „ezt látni kell, úgy az föltétlenül a bolgár történelem és kultúra örök tanúja, a Ril a i kolostor. Bulgáriában is kemény tél van az idén, s ha lehet, ez a kemény tél még csodálatosabbá teszi • nagyszerű műemlék felejthetetlen látványát. Alig százhúsz kilométernyire a bolgár tővárostól 1147 méteres tengerszint feletti magasságban találjuk a kolostort. Ahogy a kapu elé érünk és tekintetünk végigsiklik az évszázados köveken, a bástyák és méteres falak azt a látszatot keltik, mintha nem is szerzetesek egykori otthona, hanem erőd állna előttünk. Nem sokat tévedünk, hiszen az épület lakói hajdan nem csupán isten dicsőségét szolgálták, hanem e falak között más rendű és rangú halandó is oltalmat talált az ellenség — elsősorban az oszmán—török birodalom martalócai — ellen. A kolostor története — kis túlzással — a bolgár nép harcainak és kultúrájának története. Igen kedvező fekvése is hozzájárult ahhoz, hogy a bolgár föld népének és kultúrájának istápolójává lett. A Rila-hegység egyik völgyében fekszik, hatalmas fenyvesekkel és tölgyerdővel borított hegycsúcsok ölelik körül. Csupán egy keskeny hegyszoroson át lehet megközelíteni. (Beszélik, hogy a II. világháború idején, mikor megkezdődött a fegyveres antifasiszta felkelés — éppen kedvező fekvése miatt —, a bolgár partizánmozgalom fellegvára volt.) Mint minden erősség, a Rilai kolostor sem egyszerre nyerte el mai — feltehetően végleges — formáját. Története a X. századig nyúlik vissza' mikor is egy Ivan Rilszki nevű feudális úr alapította' Megundorodva a világi élettől, ide vonult vissza remeteként, s itt alapított kolostort. Ezt azonban lavina döntötte romba, hogy a romokon újabb kolostor falai emelkedjenek. Ekkor épül Hreljo bojár akaratából — és persze pénzéből — a lakótorony és a pompás templom. A kolostor megpróbáltatásai azonban ezzel még nem ériek véget, mert 1833-ban hatalmas tűzvész pusztítja el a kolostort, az egy lakótorony kivételével. Űjab.b újjáépítés kezdődött, majd az épületkomplexus 1860-ban elnyerte mai formáját. Gyönyörű látnivaló az egész kolostor, mégis úgy vélem, hogy a nagyszámú látogató érdeklődését elsősorban a nagyszerű templom kelti fel. Csodálatos fafaragásait, színes üvegfreskóit, falfestményeit a kor leghíresebb művészei és mesteremberei készítették. A bolgár újjászületés nagy mesterei — Zaharíj Zograf és testvére, Dimitrij — tehetségüket. két kezük munkáját hagyták a szépre vágyó utókorra. Különösen szép a templom ikonosztásza — oltára — melyen a gazdag fafaragást ragyogó aranylemezek borítják. Ha a látogató körbejárja a templomot, az árkádok alatt akaratlanul is elálmélkodik a falakra festett színes freskókon, melyek nem csupán történelmi emlékek, de egyben értékes dokumentumai a középkori festészetnek is. Naiv — de méginkább primitív — ábrázolása ez a középkor emberének, s annak « sajátos életmódnak, melyben a valóság és a misztikum oly sajátságosán elegyedett. A hatalmas, 3200 négyzetméter alapterületű, négyszögletes udvar körül több mint 700 helyiség található, melyek végtelen változatossággal — a szerzetesi cellák egyszerűségétől az isten dicsőségére emelt templom pazar pompájáig — vannak díszítve. A kolostor nem csupán építészeti emlék. Azok az emberek — főpapok, főurak, nem egy uralkodó, vagy éppen egyszerű szerzetes —, akik valaha e falak között laktak, igen sokat tettek a bolgár kultúráért. ök ápolták, óvták féltő szeretettel az alig pislákoló lángot, amelyből az évszázadok alatt a mai bolgár kultúra messzire világító fáklyája lett. E régi korok harcairól regélnek az évszázados miseruhák, a Neofit Rilszki által készített első bolgár glóbusz és az a mintegy tizenhatezernyi kötet könyv is, melyeknek nagy része kézírásos példány vagy a kezdeti nyomdaipari módszerekkel előállított felbecsülhetetlen értékű alkotás. A hatalmas kolostor ma már nem teljesít egyházi funkciókat. Már évek óta nem jelennek meg udvarán a fekete-vörös talárba öltözött szerzetesek, hogy napjában kétszer — deszkát kongatva — elriasszák a netalán tán jelenlevő ördögöket. Mint minden a népi Bulgáriában, a Rilai kolostor is azoké leit. akiknek az elődei létrehozták a nagy gazdagságot, a felbecsülhetetlen anyagi és kulturális értéket —, a népé. A kolostor ódon kapui 1962-ben megnyíltak a látogatók előtt. Szobáiban ma már múzeumi termek és — uram bocsá’ — turista hálószobák vannak. A távlati tervek szerint a Rilai kolostor lesz a Rila-hegységbe indított túrák központja. Már ma is ragyogó BALKANTUR1SZT szálloda, étterem és modern kemping fogadja a természetimádókat. A kolostor ellátása kitűnő. Szófiából naponta érkezik a friss gyümölcsökkel, zöldségfélékkel és más élelmiszerekkel megrakott tehergépkocsik karavánja. Az idevetődő turista egyszerre ismerkedhet a múlt emlékeivel és a jelen látnivalóival. így szolgálja az egykori kolostor a ma emberét, így mutatja meg önmagát nap-nap után a kiváncsis kodó idegennek. A gyönyörű kolostort a múlt emléke és a jelen gondoskodása tette azzá, ami: a Rila-hegység gyöngyszemévé. Molnár Sándor
