Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

Két választás hozott KUNHEGYES Aranyat ^rő ezüstgomb Három utca gondja, hala A szikes területekkel kö­rülvett nagy községet is évszázadokig sújtotta az alföldi falvak átka, a víz­hiány. Szinte hihetetlennek hangzik, — de még a fú­róit kutak ellenére is —, az emberek nem ihattak annyi Vizet, amennyit akartak. Ez az állapot — bír már nem sokáig — még most is fennáll Kunhegyesen. Je­lenleg 27 kút jut több mint tízezer emberre. Ebből 4—8 az egészségügyi zárlat mi­att nem működik. Ezekután érthető, milyen örömet érez­tek az itt lakók, amikor elő­ször megcsillant a napsugár « hidroglóbusz ezüst gömb­jén. De amíg felállították a 100 köbméteres víztornyot, tok éjszakát töltöttek el ál­matlanul a község vezetői. A tervet még 1963-ban megkapták. Jó is volt. csak éppenséggel a pénz volt kevés megvalósításához. A megyei tanács azonban segítségükre sietett, a lakos­ság pedig ásót, csákányt, lapátot ragadva hetekig ás­ta a vízvezeték árkokat. Az akarásnak és az össze­fogásnak meg is lett az eredménye. Ügy tervezték, hogy ez év tavaszán kezdik meg a munkát, de már áll * hidroglóbusz és elkészült 9 kilométer hosszú vízveze­ték is a múlt év októberé­től. A földmunka értéke, ame­lyet a kunhegyesiek végez­tek, 400 ezer forint. A víz­mű pedig másfél millió fo­rintba került. Az eddig el­készült létesítmények lát­ványa mindenkit bizalom­mal tölt el és remélik, hogy néhány hónap múlva már egészséges, jóízű ivóvíz fog folyni az utcai csapokból. egy idős asszony vállára nehezedik, de ő szívesen intézi más emberek gond­ját. Már tizenöt éve tanács­tag Dienes Józsefné. Ami­kor választásra kerül a sor a környékbeli utcákban szinte nem Is gondolnak másnak a nevére és egyön­tetűen azt vallják; Dienes néni legyen a tanácstagjuk; Most a Zádor, a Lejtő és sl Nyilt utca lakóinak ügyes­bajos dolgait intézi. Amire tud, a helyszínen megfelel, más esetben néha anélkül, hogy kérnék, a tanácsházá­ra megy és az ügyben ille­tékes szakemberekkel „kon­zultál”. Illetve elmondja vá­lasztójának kérését, aki az­után levélben kap rá választ a tanácstól. • Megkérdeztük tőle, hogy mi a titka a jól végzett ta­nácstagi munkának. A vá­lasz: Másodszor elsők •zer forint értékű bemuta­tóeszközzel gazdagították. Az új gimnázium tanulói • legtakarékosabb középis­kolái diákok a megyében, Már másodszor értek él al­só helyezést. Az Igazság kedvéért meg kell Jegyez­Meg egy éve sincs, hogy • gimnazisták elbúcsúztak kis tanulótársaiktól, akik kel az általános iskolában egy fedél alatt voltak ad­dig, míg a gimnázium épü­lete el nem készült. Az új középiskola több mint hétmillió forintba ke­rült. Biológiai és fizikai előadóterme minden igényt kielégítő. S ami a fő, van le mit bemutatni. Még a régi épületben megkezdték • szertár fejlesztését és há­rom év alatt több mint 500 ni, hogy nemcsak a kun- községekből bejárók is. hegyesi diákok ilyen taka- akik mintegy százan van- rékosak, hanem a környező nak. „Amikor társadalmi mun­kára kell menni, én nem mondom, hogy menjenek, hanem, hogy jöjjenek ve­lem együtt.” í<f y ifi ár jó A község lakói korábban nem voltak megelégedve a kenyér minőségével. A re­pedések miatt a polcokon hagyott kenyereket látva a sütőipari vállalat vezetői is elismerték; ezen változtatni keli. A nein éppen modem kemencék továbbra is megmaradtak. de vál­toztattak a gyártástech­nológián. Az eddigi ráveté- ses rendszerben teljes meg- süléséig nem mozgatták a kenyeret. Most azonban már egy magasabb hőmérsékletű kemencéből egy hidegebbe teszik át, így a képlékeny tészta megszilárdulásának folyamata egyenletesebb, nem repedezik meg és ízlé­sesebb is. Ezzel az eljárással 40 má­zsa kenyeret és cipót süt­nek naponta. Ezt nemcsak a kunhegyesiek fogyasztják el, hanem Tiszagyanda és Tiszabura lakói is, mivel mindkét községet innen lát­ják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom