Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

i

SZOLNOK mOYBI NÍTLAT

lüffl.

Tóth Endre:

Asszonyok

Honnan veszitek az érit, törékeny, gyönge nők, fáradhatatlan asszonyok?

Honnan veszitek az erőt, s honnan a türelmet, hogy nem csüggeszt el se rossz féri, se gyermek s a vége — nincsen sok dolog?

Honnan tteszitek az erőt, ti szorgos, fürge nők? Rohantok hajnalban, korán,

vár a munka száz csarnoka:

• föld, a gyár, az iroda, a műhely, vagy az iskola, hol áldott kezetek nyomán átalakul a nyersanyag « a sziklából is viz fakad.

Honnan veszitek az erőt, asszonyok, gyönge nők? Mennyit dolgoztok, hogy az otthon tisztán ét derűsen ragyogjon

■ benne • férj, a család jól érezhesse magát.

Asszonyok, gyönge nők, mikor észre sem veszitek. •— otthon, az utcán, a munkában,

vagy amikor megálltak sóváran

egy pazar kirakat előtt. — hányszor elnézlek titeket és olyankor gondolatban minden férfi nevében meghajlok előttetek.

Gereblyés László:

CKeit

Kegyetlen koppasztó a tél M egkoppasztotta platánjaidat Koppasztja betegeidet Koppasztja öregeidet Akik ülnének örömest a padokon

Platánjaidnak lombjai alatt Jótékony lombjai alatt Ahol a tavaszon Kizsendül újra pázsit gally és szerelem

De most az ág csak csupaszon

Veti árnyékát a havon.

+++

ősi

teleoülést ia álfák a Krímben

Viktor Jerosenko szovjet pilóta a Krim fölött repülve, az i. e. III. században keletkezett szkíta város maradványait fedezte fel.

A magasból felfigyelt a Bulganak folyó magas partján kibontakozó szokatlan képre, amely ősi település maradványaira emlékeztetett. A régészek expedíciója tüzetesen megvizsgálta a pilóta által megjelölt környéket és igazolta a pilóta feltevését A megerősített földsánc, az ősi görög amforák, a mintázott szkíta edények töredékei, a bronz nyílhegyek és az egyéb leletek alapján sikerült megállapítani, hogy valaha egy város volt Itt, amely körülbelül öt évszázadon keresztül állt fenn.

A tárgyakon levő feliratok megfejtése révén talán a város nevét is sikerül kideríteni.

PILLES TEJESKA VE

Lakatos Gabriella Kossuth díjas Érdemes Mflvést nyitotta meg a Kultúrkapcsolatok Intézete kiállítótermében Cs. Kovács László szobrászművész kiállítását Képünk a művész „Szerelem” című szobrát mutatja. (MTI foto — Keleti Éva felvétele)

Akiket külföldön is szívesen olvasnak »e.

LS GYÖRGYt

Voltam én házitanító sokfelé ifjúkoromban. Bíbelődtem fafejű osztálytársakkal. akik annyit konyítottak a középiskolai tudományokhoz, mint macska a zongorázáshoz: rá lehet tenni a billentyűkre, végig is fut rajtuk, de isten ments attól • hangtól, mely így keletkezik. Mit kínlódtam, nag.v ég, egy valódi ezredes fiával. aki méghozzá két évvel idősebb volt nálam, már 17 éves fiatalúr; fütyült a2 én oktató kenetemre, mivelhogy őtet Boriska érdekelte. egy nagykeblű asz- szony a szomszédból.

De volt nekem, ez az igazság, eszes növendékem is. Nem is azért fog- lalatoskodtattak engem körülötte, mi vei az ifjú nagyon rászorult, hanem csupán azért, mert sok pénzük volt, meg tudtak fizetni egy társalkodót, akivé én voltaképpen lettem. Egy kicsit kihallgattam, meg ő is engem, egy kicsit cincog tunk, még moziba is elküldték minket; tellett a textilüzletből. En pedig 40 pengőt kerestem havonta, s hogy az nekem akkor mennyi volt, azt el sem tudnám mondani. Anyukának adtam oda, mert., no de erről most ne beszéljünk.

A Bethlen utcai tanítványomról szeretnék inkább beszélni, Kuczorí Kovács kövér, csattanó piros arcú Jani fiáról.

Jó kis gazdag utca volt ez a Bethlen utca. Végig csupa cívis lakta, tehetős nagygazda s belőlük egy egész szakajtóra való Kovács névre hallgatott Szeg- ről-végről egy család volt ez; keresztül-kasul házasodtak, óvatosan ügyelve az anyagi mércére. Még a postás is, csaknem összekeverte volna a Bethlen utcába szóló leveleket, ha a népszáj nem biggyeszt mindegyik Kovács neve elé egy-egy szép, találó jelzőt. Nem nemesi előnév volt ez, igaz, de terjesztette mindenki, a Kovácsok meg viselték magátólértetődően, egyik-másik még némi gőggel is. Az egyiket Dagadt Kovácsnak, a másikat Sza- lonnás Kovácsnak, a har- madikat Mézes Kovácsnak hívták; volt az előnevek között mindenféle: büszkí- tő éppúgy, mint csúfolódó. Az is viselte, s még ivadékaira is átörökítette, akit Szép Kovácsnak hívtak mégha gyereke ocsmány volt is, mint a híres vízfejű Lajcsik*. még az is viselte, gyerekestül, akit mondjuk Sánta Kovácsnak becéztek.

Az enyém, akiről sző van, Kuczorj Kovács volt. Kovács bácsi megdőlt derékkal járt. bizony tán púp is meredt előre a zekéje alatt. De így hívták Jani fiát is, pedig az, mint mondám egészséges, zömök, jó zsíros gyerek volt, a kucori- ságnak teljességgel híján.

Szép, takaros kis verandájuk mosolygott az udvar irányában; ott szoktunk volt üldögélni s bifláztuk a bifláznivalót.

A délután jószaga zsongí- totta az agyunkat. A napnak nem volt nagy heve. de Jani ingujjban terpeszkedett h szalmafonatú széken; lábán cslzmanadrág, alól talpalóval, ami kikandikált a posztópapucsból.

— Oszt mér nyaggacc te engem? — kérdezte felelősségre von ón. — Megkapod a pizt, ez neked a fő, nem?... Inkább arrúl be- szíjj, milyen vót az a Bánki Vilma-film. Vót-e benne csók?

Szegény fejem Janus Pannoni usról kellett volna

tanulnunk, s nekem most Bánki Vilmáról kell beszélnem. Vesztemre, valóban láttam a filmet; magasnövésű gyerek voltam, beengedtek a tizenhat éven aluliaknak tiltott filmhez. Janit meg, jóllehet már e vágyott korhatár küszöbére ért, mert kis zömök fiú volt, sose akarták beengedni; ahhoz meg nem volt szíve, hogy húsz fillért csúsztasson a jegyszedő kezébe. „Máj’ megvárom szeptembert oszt születési bizonyítvánnyal kéred zkedek be. a fene aki megette” — ezt mondta. Nekem viszont tetszett nem tetszett, lecketanulás helyett mesélnem kellett.

— A csók hogy vót? — Ez különösen érdekelte. Én meg részletesen leírtam, hogy dőlt a nő a férfi karjába, hol tartotta a kezét Még jócskán ki is színeztem, hozzátettem egyet- mást saját álmaimat is beleszőttem. Nem is tudtam, hogy mennyi a valóság és mennyi a lódítás; különben is megfizetnek, s én úgy tanultam, hogy a gazda parancsol.

Janj nógatott, hogy meséljek tovább. A legérdekesebb résznél egyet füty- tyentett:

— Hű, ha nekem egy ilyen nőm vóna! Tudod... odahajolt hozzám, és kezdett a fülembe súgdosni. Arcom pirosa még nem oszlott el, s most a fülem is kezdett ki gyűlni. — Na, várj — folytatta —, máj’ te is megnízheted.

Felállt, s hátra, a konyha felé nagyot kiáltott:

— Bözsi!... Bözsiii!...

Még többször megismétel te, egyre nagyobb hangerővel. Végre megjelent a hívott, egy 17—18 év formájú szelíd, kedvesarcú parasztlány.

— Hun a fenébe lófrál, Bözsi? Csak nem aludt, oszt épp a fülin feküdt?

— Nem aludtam. Mit akar a fiatalúr?

— Megéheztem. A fene, aki a tanulást kitalálta, igaz-e komán? — és némi zavarban felém fordult. Nem válaszoltam, de azt hiszem, nem is igényelte, hogy válaszoljak. — Megéheztem. Hozzon egy kis ozsonnát.

Én a könyv fölé hajoltam. nem mertem a lányra tekinteni, különösen azután, hogy Jan, az imént borzalmas terveit vázolta előttem. De most, huszonöt év távolából visszaemlékezve erre a jelenetre, meg mernék esküdni, hogy amikor Bözsi halk hangja megszólalt, Janihoz beszélt, de rám nézett

— Mit hozzak ozsonnára? — hangzott a kedves lányhang.

— Hozzon valami harap- nivalót, szalonnát meg retket. És hozzon egy bögre tejeskávét, jó hideget, fene meleg van. De jó pillés legyen, hallja, úgy szeretem.

Szemem a könyvön, próbáltam olvasni, de csak betűket láttam, értelem nélküli betűket, valami néhai jó latin költőről. Janus Pannonius, Janus Ponnoni- us... tovább nem jutottam De közben a fülem, mint a legfinomabb műszer, tökéletes készenlétben várta az újabb hangokat, hogy befogadja, s az agyamig, nem. nem, a szívemig továbbítsa láthatatlan vezetéken.

— Egy bögre kávét hozzak? — Ö, milyen finom műszer a fül! Pontosan éreztem azt a csöppnyi hangsúlyt, amely az első

szót mélyebbre nyomta mint a többit. És tudtam, hogy miközben a kérdést Janihoz intézi, Bözsi megint engem néz. Szégyelltem, hogy látja már egészen bíborvörös fülemet s nyakamba nőtt hajamat, mivelhogy már hat hete nem voltam borbélynál.

Jani könnyedén válaszolt:

— Nem bánom, lehet kettő is. De sok pillével!

Lélekzetnyi megnyugvást éreztem, mikor a lány nesztelenül eltűnt, ■ fel mertem vetni a fejemet. Csak Jani mély hangja riasztott fel:

— No, mit szólsz?

— Jó... jó... szép lány— — dadogtam.

— Azt meghiszem! Csak morcos, a jó dógában.

Hamarosan visszajött Bözsi. Hozta az ennivalót és két pettyes bögrében a tejeskávét, sok sárgás-fehér pillével a tetején, majd kibuggyant a bögre peremén.

— No, komám, mesélj csak tovább — a Jani nagyot röhögött — Tudod, a csókról — és pimaszul Bözsire nézett. Egy pillanatra, talán nem is akartam, én is ránéztem a lányra. Szép nagy barna szeme egy villanásra találkozott a tekintetemmel. Mi volt ebben a szemben? Ügy emlékszem, hogy valami végtelen szomorúság és talán, talán valami picike szánalom is.

A lány letette az asztalra a tálcát; már csak a kezét láttam, ezt a két vöröses, kissé dagadt szerszámot, amint tétován el akarta választani a két bögrét, de aztán valami belső sugallattól megriadva ott hagyta, ahogy letette.

Már el is tűnt Próbáltam a tanulásra terelni a beszédet de Jani hallani se akart róla. Tömte a szájába a szalonnát, a kenyeret, a retket, s közben teli pofával biztatott, hogy csak beszéljek. Aztán egy hajtásra behörpölte az egyik csésze kávét. Az édes piUe kis fehér bajszot rajzolt szája- szélére. Le se törölte; az első bögre kávé után haji tóttá a másikat is, és csak akkor húzta végig ingujját a száján.

— No, e jő vót csak kevés vót — így nyugtázta Bözsi készségét.

Szerencsémre az időm lejárt Nem is tudtam volna már sokáig maradni; a gyomromban valami émelygést éreztem, mintha azt feküdte volna meg a szalonna, a retek és a két bögre kávé.

Mikor eljöttem, egy pillanatra úgy rémlett, mintha a konyhaablakból két sötét szem követett volna. Alighanem csak képzelődtem.

De kint a Bethlen utcán neki kellett támaszkodnom egy akácfának, mert fojtogatott a sírás. Két szomorú barna szemet láttam s két bögrét csurig teli pillés tejeskávéval.

Legyűrtem férfiasán a könnyeimet s elindultam hazafelé. Ma sem tudom, miért kellett volna sírnom.

Kik a legnépszerűbb mai magyar írók külföldön? Erre a kérdésre ad választ a budapesti Szerzői Jogvédő Hivatal legújabb statisztikája

Az adatokból kiderül, hogy a külföldön szívesen olvasott magyar írók „élmezőnyében” is előkelő helyet foglal el Déry Tibor. Az idős mester novelláiból készült válogatások eddig 9 országban jelentek meg. 14 kiadásban és most készítenek elő 9 újabb kiadást a különböző külföldi cégeknél. Ám keresettek a Déry-regénvek is külföldön; köztük a legnépszerűbb a „Niki” című, amelyet kiadtak Dániában, Finnországban, Hollandiában. Angliában, Svédországban, Norvégiában, Franciaországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában. az USA-ban. Olaszországban és az NSZK-ban. A japán nyelvű Niki is hamarosan napvilágot lát a Kobunska Co. kiadónál.

Ugyancsak komoly külföldi sikerekről számol be a statisztika Németh László művei vei kapcsolatban. A kiváló magyar író műveivel kapcsolatban. A kiváló magyar író egyetlen regényét, az „Iszony”-t 17 alkalommal adták ki eddig, 14 országban! Most van előkészületben további 7 kiadás — többek között

szkipetár nyelven is! De megjelent tanulmánykötete az NSZK-ban; kiadták „Eszter” című regényét négy országban, „Gyász” című könyvét két külföldi kiadónál és „Bűn” című munkáját Csehszlovákiában, az NDK-ban és Angliában. Különböző művei jelenleg is hat külföldi kiadónál várnak a megjelenésre.

Szabó Magda nevét — és műveit — szintén jól ismerik Magyarország határain túl. Nyolc regénye összesen 31 kiadásban jelent meg — 13 országban. Csupán az „öz” lengyel, nyugatnémet, finn. amerikai. angol, holland, olasz, spanyol, jugoszláv kiadóknál látott napvilágot. Jelentős sikert ért el a fiatal Fejes Endre, kinek első — és eddig egyetlen — regényét hét országban adták ki és most készítik elő a könyv német, finn, svéd, olasz, flamand és japán m égi el en tetősét.

Illyés Gyula, illés Béla. Passuth László munkái ugyancsak sok országban, számtalan kiadást értek meg eddig. Lukács György, a világszerte ismert és elismert neves esztéta, filozófus munkáinak külföldi megjelenéseit pedig még a Szerzői Jogvédő Hivatal precíz apparátusa sem tudja nyilvántartani—