Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
í§67, január 21. 820UÍ0E MEGYEI NCPEAr 3 Legnagyobb jövedelmet a rizs termelése ígér A karcagi termelőszövetkezetek harmadik ötéves tervéről Az új mechanizmusra rat 6 ál téré* első megyei vállalkozása A TVM saját alapjából építteti fel ^ a mosószergyárat A Belkereskedelmi Minisztérium élelmezési-háztartási és vegyi főosztályának megállapítása szerint 1970-re mintegy tízezer tonnával növekszik az évi kereslet: összesen addigra 26 ezer tonna mosószer gyártására kell biztosítani gyártókapacitást tájadottsága nem biztosít kedvező feltételeket más kultúrák nagyobb arányú termeléséhez. A vetésterületek csökkenése ellenére a karcagi szövetkezetek 1970- re a második ötéves terv évi átlagánál 217 vagonnal több búzát tudnak termelni. E cél megvalósításához 11:1 mázsás kataszt- rális holdankénti termésátlagot terveznek, ami 8 százalékkal magasabb a második ötéves terv - évi átlagánál. A nagyobb mü- trágyafelhasználás, a kedvezőbb elővetemény, a jobb talajelőkészítés közepes időjárású években is biztosít öt év alatt ilyen termésnövekedést. A karcagi szövetkezetek erősen kötött réti agyag talajain legjövedelmezőbbnek a rizstermelés mutatkozik. A rizs árszínvonalénak változása nagymértékben növelte a szövetkezetek termelési kedvét A harmadik ötéves tervben szinte mindegyik szövetkezet a rizstermelés növelése érdekében igyekszik bővi- teni, korszerűsíteni öntözőtelepeit. A második ötéves terv alatt évente átlag körülbelül 300 vagon rizst termeltek, 1970-re pedig közel 600 vagonnal állítanak elő. Az ipari növények termelését is általában növelik. Érdekes azonban, hogy cukorrépa vetésterületüket 1970-re— a terv szerint—. több mint 20 százalékkal fogják csökkenteni, ami körülbelül 300 vagon cukorrépa terméskiesést jelent. Oka elsősorban a termelés jövedelmezőségi szintjében kereshető. A jelenleg érvényes felvásárlási árak nincsenek megfelelő arányban a cukorrépa nagy termelési költségeivel, s így kisebb jövedelmet biztosít, mit az ugyanazon területen termelt más ipari növény. Az úgynevezett egyéb (kisebb területen termelt) növények területét is minimálisra csökkentik, — 9 ez2el nagymértékben egyszerűsítik termelésszerkezetüket. Bővíteni fogják viszont a fő takarmánytermő területek arányát. Az adottságoknak megfelelően nagyobb arányban termelnek majd szálastakarmányokat. A .lucernatermőterületek növelése — az üzem fehérje bázisának bővítése mellett —, a növények táp- anyageílátását is jelentős mértékben javítani fogja. A takarmánrakap gyarapodásával, megszilárdításával a termelőszövetkezetek állatállományát is bővíteni lehet. A táj adottságainak, hagyományainak megfelelően a szarvasmarha és juhállomány növelését is célul tűzték a karcagi szövetkezetek a harmadik. ötéves tervben. Az 1965. évi állatlétszámhoz képest 1970-re, a szarvasmarha .állományt közel 19 százalékkal, a juhállományt több mint 40 százalékkal, növelik, a sertésállományt viszont majdnem 5 százalékkal csökkentik. Az állat- tenyésztésben kedvező változást mutat az anyaállatok arányának növekedése. A karcagi termelőszövetkezetek harmadik ötéves tervében kitűzött célok mindegyike a lehetőségek többoldalról való kihasználását tükrözi. A szabadabb tervezési rendszer hatásait elsősorban az adottságokhoz való jobb alkalmazkodásban, az egyszerűbb és eredményesebb termelési szerkezetben, valamint a jövedelmezőbb és rentábilis gazdálkodás kialakulásában mérhetik majd le. Borsos János Csővro -rom A Dunai Vasmű csőgyárában készül a hazai gázprogram megvalósításához szükséges gázvezeték. A csőgyár hároméves működése alatt eddig 400 milliméteres átlagos csőátmérőt számítva, 800 kilométer hosszúságú csövet készített. Az idei csőprogramnak mintegy 80 százaléka gázcső. amelv hazai megrendelésre készül. A kitűnő minőségű dunaújvárosi gázcső egvik mlntadarabla eljut ebben az esztendőben Lipcsébe is. E célból a Tiszamenti Vegyiművekben 1966 első negyedévében meg kellett Volna kezdeni egy szintetikus mosószergyár építkezését, amelynek üzembe- lyezésére a2 idén júliusig sor került volna. Ez a beruházás központilag engedélyezett. Ám a vállalat 1966-ra nem kapott hozzá hitelt, mert a megkésett tervszolgáltatás miatt csak november táján kezdhették volna meg a kivitelezést. Noha e beruházás előkészületeire már 3,7 millió forintot elköltött a vállalat. sőt 7 millióért import gépet is rendelt: tavaly nyilvánvalóvá vált, hogy a mosószergyár nem kerül be az 1967. évi tervhitel- ből kezdődő beruházások jegyzékébe sem. Azaz az idén sem láthatnak hozzá a megvalósításához. A Tiszamenti Vegyiművek vezetői azonban nem nyugodtak bele ebbe. Elhatározták, saját vállalati alapjukból kezdik meg a beruházást. Ä Vegyipari Tröszt is segített, a vállalati alap növelésére adott 14 millió forintot, melyből a. vegyiművek éppen a napokban fizet ki hetet a beérkezett importgépekre. Mire alapozták ezt a2 egész elgondolást? A mosószergyár beruházási költsége 37,6 millió forint. Évi nyolcezer tonna mosószer gyártása esetében 19,5 millió forint nyereség érhető eí: vagyis a beruházás megtérülési ideje két év. A hitelt tehát három év alatt kamataival egvütt visszafizethetik. Nem kétséges, hogy ez a megoldás mind a népgazdaságnak, mind a vállalatnak rendkívül előnyös. \em is olyan egyszerű Bár mindez kézenfekvőnek látszik, a gyakorlatban megvalósítani korántsem egyszerű. Mint megtudtuk. a beruházási bank csak a vállalati saját alap meghitelezését garantálja 1967- ben ugyanis minden egyéb hitelkonstrukció megszűnik. Illetve, még az idén a vállalatok a várható nyereségük 20 százalékáig törleszthetik a hitelt saját eredményükből. Míg 1968- tól a hitel visszafizetési forrása csak a vállalati saját a’ap lehet. (Ez természetes, hiszen jövőre a nyereség hasonló arányú százaléka automatikusan átmegy a saját fejlesztési alapba.) Ez a változás kétségkívül akadályozza a vegyiművek tervének megvalósítását, vagyis bankhitelt nem egészen úgy kaphatnak. mint ahogyan számítottak rá. Mint Vékes Sándor, a meeyei Beruházási Bank igazgatója elmondotta, ők a vegyiművek idei várható nyereségének 20 százaléka (vagyis az 1968. évi saját alap ereiéig) terhére szükség esetén adnak előleget. De az így kért hitelre fedezetként némi sa- iát alapnak is lennie kell. Ezt a vegyiművek szerinte aránvlag egvszerű pénzügyi manőverezéssel biztosíthatja. Summa summárum: közösen egészen biztosan megtalálták annak a módját. hoerv ez a rendkívül gazdaságos beruházás építési része Is mielőbb beinduljon. Az új gyárban, a vegyiművekben kialakult elképzelés szerint, már 1968-ban megkezdődne az illatosítható, színezhető és szem- csézett mosószerek termelése. Ezek a mosószerek minőségüket Illetően is — ez kémiailag bizonyított — elérik a világszínvonalat. Ám mégsem valószínű, hogy az új gyár üzembehelyezésére 1968-ban sor kerülhet Ugyanis a megyei állami építőipari vállalat a jelenlegiek szerint az idén legfeljebb 5—6 millió forint erejéig biztosíthat kapacitást A mosószergyár nem értékhatár feletti beruházás, tehát az építő vállalatot nem jelölték ki a kivitelezésre. A vegyiművek vezetői először úgy gondolták, 1967-ben 24 milliós programot valósítanak meg. Legutóbb a beruházási főosztályvezető arról beszélt, már megelégednének tízzel is, csak év végére kapjanak a szereléshez munka- területet... Közösen új utat törtek Annak ellenére, hogy a mosószergyár már eddig 10,7 millió forintjában van a népgazdaságnak, még ezekben a napokban is elég nagy a harc érte. Az új gazdasági mechanizmus szellemének megfelelő vállalkozás ez: dicséretére legyen mondva a vegyiműveknek. De legalább ennyire elismerésreméltó az, ahogy a Vegyipari Tröszt pártfogolja az ügyet. — A megyei Beruházási Bank r. tanúsított segítőkészségévei méltán sorakoztatható melléjük. Mind a hárman küzdenek a mosószergyárért, s hogy az idén és néhány hét múlva egészen biztosan megkezdődik e beruházás: az közös érdemük. Fábián Péter (Tudósítónktól) A karca i mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelenlegi nagysága, elhelyezkedése 1960-ra alakult ki. A második ötéves terv során az öt szövetkezet termelés-struktúrájának főbb vonásai kirajzolódtak. Az adott körülményekhez képest az üzemek gazdálkodása stabilizálódott. A biztonságos termelés feltételeit azonban nem iskerúlt kellően megteremteni. Karcag és környéke országunk egyik legszélsőségesebb éghajlatú területe. A csapa- riékszegény klíma kedvezőtlen hatása találkozik a jórészt gyenge termőképességű, nehezen művelhető talajadottságokkal. Az új tervezési, irányítási rendszer eddigi intézkedései — például a rendezett felvásárlási árak — kedvező változásokat hoztak a szövetkezetek gazdálkodásában már 1966-ban Is (annak ellenére, hogy Karcagot ebben az évben súlyos elemi károk érték). Harmadik ötéves tervét mindegyik szövetkezet úgy állította össze, hogy lehetőségeit minél jobban kihasználja. Általános törekvésük a termelésszerkezet egyszerűsítése. A le ’fontosabb népgazdasági érdek a szükséges kenyérgabona hazai megtermeléséhez fűződ1 k. Tekintettel arra, hogy Karcag az ország kenvérgabo- natermelésében évtizedek óta jelentős szerepet játszik, érdemes megvizsgálni, hogy a harmadik ötéves terv során a kötetlenebb gazdálkodási keretek között tudják-e teljesíteni az ország kenvérellátásából rájuk háruló feladatot. A karcagi termelőszövetkezetek 1970-ig együttvéve 3.3 százalékkal szándékoznak a kenyérgabona vetés- területét csökkentéi. Az öt szövetkezet közül a legnagyobb mértékben a Béke Tsz (5.4 százalékkal) a legkisebb aránvban a November 7 Tsz (0 4 százalékkal). A November 7 Tsz — igen reálisan — csak jelentéktelen mértékben csökkenti Babonaterületét,, mivel taD ecemberben gyakran kéményseprőt látok. Eszembe jut Fenyvesi úr, aki mestere volt ennek a szakmának, N.-ben. Ott, ahol 1944 decemberének egyik ködös délutánján lehullott egy ötvenkilós bomba: első és utolsó az egész háború alatt N. kisváros volt álmos tespedtség, mit bombáztak volna itt? Lehetséges, hogy ez a bomba is csak véletlenül oldódott ki egy arra repülő gépből. Mindenesetre lehullott a földre, pontosabban Fenyvesi úrra, aki éppen akkor támolygott ki a bíróság melletti kocsmából. •Szé, derűsen sétált át a másvilágra” — mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt igazuk. Fenyvesi úrból csak annyit láttak, hogy minden délután részeg. De az emberek felületesek egymás megítélésében... Nem kiabálták többé Fenyvesi úrnak a gyerekek, hogy „kéményseprőt látok, szerencsét találok”. Fenyvesi úr sem talált. Igaz. 6 nem is a szerencsét, hanem a boldogságot kereste egész életében. Akkoriban N.-ben érettségi bizonyítvánnyal ritkán mentek az emberek kéményseprőnek. A városházán, a hivatalnokok felének négy polgárija volt és a hatele- mis altiszteknek azt mondták; János, vigye át ezt a dossziét... Fütyült Fenyvesi a városházi tin- tanyalókra. Nem kellett neki a könyökvédő. Apjától örökölte a mesterségét, a fekete ancunggal, a kis létrával és a kotró seprűvel együtt Valamint a havi ezerpengős jövedelmet, Elvett egy szép úrilányt feleségül. Az aszszony mindenkinek mesélte, hogy férje érettségizett, mert szégyell- te a férfi kormos arcát. Ezért a meséért a köznép kinevette, az úrinép is, mert mégiscsak kéményseprő volt Fenyvesi. Eleinte vissza-visszajártak az asszony lánykori társaságába, a2tán a férfi azt mondta, menjen Amálka egyedül, nem érzi ő ott jól magát. Tizenhat kéményseprő legénynyel dolgozott, a város fél fertályán ők kotorták a kormot a kéményekből. Embereit jól fizette, így is sokat hoztak a konyhára. A munkába eljárt, abból nem engedett, neki nem fájt, hogy agyonmosott kezén este a társaságban. ott feketéllik mestersége címere. Felesége nagy vircsaftot vitt, cseléd, mosónő, szakácsnő, kertész, mert a kertes villához ilyen ember is kellett. Fenyvesi a koromból összehordott mindent. Aranybányává változtak a házak kéményei. Ha a férfi nappal nagyritkán összetalálkozott a városban feleségével, látta, hogy az asszony elpirul, és nyakán összébb húzza a perzsabundát. A kéményseprő szerelmesen mosolygott, fekete arcából elővillant szép fehér fogsora. Házasságuk tizedik évében kezdett inni. Társaságban voltak. Egy egész keveset ittak is. aztán hazatértek. Az asszony gyorsan levetkőzött, tusolt,' aztán lefeküdt. A kéményseprő gyorsan mellé bújt. A nő erre megszólalt: — Kérem, nyissa ki az ablakot, Egyébként, is, hogy rakta le a ruháját? Nadrágja a földön, inge az asztalon! A férfi kinyitotta az ablakot, felemelte a nadrágját, belebújt, az ingét is felvette és elment a kocsmába. Egy hónapig minden áldott este berúgott. Egyik hajnalon apámmal együtt állítottak be hozzánk. Fenyvesi úr sírt, anyámnak kezet csókolt és azt mondta: nemzetes nagyasszony maga drága nagyasszony. Négy gyermeket szült- egyedül mos, főz, takarít és szereti a férjét. — Azután még egyszer: — Nemzetes nagyasszony! Mondja, hogy csinálja maga ezt? Honnét van ilyen szép lelke? Anyám háborgott egy kicsit, de azért tetszett neki a bók, mert érezte, hogy szívből jött és ezért a szesz sem tudta devalválni. Mi, gyerekek ott az ágyban nem értettük a hajnali képet. Anyám kiküldte a férfiakat, felöltözött, kiment a konyhába, korhelylevest főzött- tojást sütött. Nekünk is jutott belőle, örültünk és vártuk, mikor jön megint Fenyvesi úr. Nagyon szerettük a tojásrántottát. Nyolc év múlva jött, amikor mi már más örömök után futkostunk, nem is örültünk neki. Anyám se főzött korhelylevest, fáradt volt. A kéményseprő elmondta monológját és eltávozott. Délelőtt találkoztam vele a városban. Sietett egy másik kémény felé. Köszön :em neki, és eszembe jutott, amit apám mesélt hajnalban, amikor eltávozott tőlünk. A kéményseprő lányát megkérte egy hadnagyocska. A kauciót, ötvenezer pengőt is összekaparta, egyébként nem vitte volna a lányát a katonatiszt. A fiú már egy éve járt hozzájuk, evett-ivott és birtokolta a kisasszony szerelmét. A minap baktat Fenyvesi az utcán, a gyerekek kiabálnak utána: „Kéményseprőt látok...” amikor feltűnik a vőlegény két huszártiszt társaságában. Apósára néz, aztán elmegy mellette, mintha sosem látták volna egymást. Aznap éjfélkor a vőlegény néhány muzsikus társaságában éjjelizenét adott a menyasszonynak. „...Hány csillagból van a szemed Zsófikám?” Sir a hegedű, remeg a férfi hang. Kinyílik egy ablak és lentről felszáll egy sóhaj: ..Zsófikám, kis bogaram, de szeretlek...” — Komolyan? — kérdezte egy borízű férfibasszus. Aztán piszkos víz loccsant a tiszt arcán, végigcsorgott a snajdig extra mundéron. Káromkodás, kardcsörgés, odabenn lánysírás, asszonyszitok. — Maga őrült, részeg disznó! Tönkretette a lányom boldogságát! Megsértette a tiszti becsületet. Megérdemelné, hogy párbajra hívják és ledöfjék, mint egy kutyát. Aztán egy pofon csattant oda bent- majd idekint. Az egyik muzsikus kapta a tiszt úrtól, mert a holdfényben úgy vélte, hogy rajta vigyorog a brácsás. A benti pofonról nem lehetett tudni. ki adta, ki kapta. Az asszony kihajolt és bocsánatot kért. A tiszt soha többé nem ment hozzájuk. Fenyvesi tizenhat legényével tovább kotorta a kéményeket. Délutánonként beült a koc.mába, szótlanul berúgott, azután tántorogva elindult haza. Ha az utcán a gyerekek csúfolták, szótlanul megsimogatta buksi fejüket és cukorkát osztott nekik. Hazatért és lefeküdt a cselédszobában, egy rossz dikóra. Otthon sem szólt senkihez. ...Lehullott egy ötvenkilós bomba: első és utolsó az egész háború alatt... lehullott a földre, pontosabban Fenyvesi úrra, aki éppen akkor támolygott ki a bíróság mellett levő kocsmából. „Szép derűsen sétált át a másvilágra” — mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt igazuk... Suba Andor Kéményseprő j
