Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

Január 19 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Qiekoa: A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Csehov a drámairodalom egyik legproblematikusabb, legnehezebben játszható szerzője. Az irodalomtörté­net a modem dráma meg­teremtőiéként méltatja és darabjainak előadását nem kis mértékben éppen ez ne­hezíti meg. Kritikusai közül sokan szemére vetették, hogy drá­mái cselekménytelenek. Ez a vád csak annyiban igaz. hogy Csehovnál a külső tör­ténés valóban csak egy tö­redéke a cselekményesség­nek és dramaturgiájában legalább ilyen súllyal épít a jellemek belső fejlődésé­re, a lélekrajz finom és árnyalt rezdüléseire. Egy sántító paradoxon szerint Csehov figurái azért beszélnek, hogy ne kelljen kimondaniuk igazi gondo­lataikat Minden Csehov-rendező- nek nehézséget jelent, hogy a csehovi problémakör meglehetősen távol áll a mai nézőtől. Csak törté­nelmi konkrétságában, a azázadeleje kapitalizálódó, rle alapjaiban még félfeu- dálifl Oroszországában érvé­nyesült aktualitása mara­déktalanul. Ezzel magya­rázható az is, hogy Csehov mindenkor nagyon ügyelt drámáinak hiteles és pon­tos korrajzára. Zsenialitása révén azonban darabjaival a konkrét társadalmi hely­zet megszűntével is van mondandója az ember számára. Ezt a mértéket, az érdek­telen és a ma is izgalmas közötti különbségtételt a legnehezebb megtalálni a Csehovot ma színpadra vi­vő rendezőnek. Egyes kri­tikusok szerint Csehov alakjai kiábrándult, deka­dens, letargikus figurák. A világgal, a környezettel szembeni leggyakoribb rea­gálási módjuk a belenyug­vás. Csehov világképe azon­ban korántsem ilyen. Fi­guráinak alapkonfliktusa éppen sorsukkal való elé­gedetlenségük — igaz, hogy többnyire ez felemás vagy éppen passzív elégedetlen­ség. Az író éppen ezért az esetek túlnyomó többségé­ben nem is azonosítja ma­gát a szereplők által a da­rab végén választott meg­oldási lehetőségekkel, „Happy and”-jeineg ét>- pen az a legjelellemzőbb ellentmondása, hogy min­denkor érezteti, a választott megoldás csak átmeneti. provi2Órikus jellegű és nem jelenti a problémák végér­vényes lezárását. Hogy en­nek bizonyítására a színház által most bemutatott Cse­resznyéskertből válasszak néhány példát: a néző is és maga a darab főszereplője. Ljubov Andrejevna is érzi, hogy párizsi utazása sem­mit sem old meg, nem je­lenti a probléma megoldá­sát Lopahinnak. a kapita­listává cseperedett fiatal kuláknak parcellázási terve sem. A negyedik képben Trofimov szemébe mondja íz igazságot: ez a parcel­lázás is csak amolyan hado nászás Csehov többször is hang lúlyozta, hogy ezt a darab­ét komédiának tartja. Az rónak ez a véleménye «zonban nem fogadható el ninden fenntartás nélkül. A darab komédia abban íz értelemben, hogy egy életforma komédiáia és nogv egy már-már komikus ‘létforma drámája Komé iiának tekinteni azonban, a szó mái műfaji értelmében is harsány kacagásra szá­mítva beülni a nézőtérre ígyértelmű a darab szimp- i fikái ásával. Aki erre szá nít, csalódással távozik a Szigligeti Színház előadá sóról. Mint ahogvan az a néző is. aki korábbi olvas­mányai vagy színházi élmé­nyei alapján féltucat zseb­kendőt visz magával. Berényi Gábor Csehov- értelmezése és rendezése szakmai körökben bizonya­ra nagy vitákat vált maid ki. Merész bátorságra vall és feltétlenül elismerést ér­demel, ahogyan szembeszáll félévszázados konvenciók­kal — pontosabban Csehov immár klasszikussá vált színpadi értelmezésével — és megkísérli az általa eredetinek tartott Csehovot bemutatni. Még akkor is dicséretes ez a kísérlet, ha nem egészen eredeti. Hogy sikerült-e ez, vagy sem, nem könnyű eldönteni — véleményünk szerint nem sikerült Bizonyára szerepe van ebben annak is, hogy He­rényi Gábor ezúttal nem bizonyult biztoskezű kar­mesternek Saját rendezői elképzelésében sem volt kö­vetkezetes. Néha úgy érez­tük, hogy megalkudott, s egy-egy színész visszacsem­pészhette éppen azt a já ék- stílust, amivel Berényi szembeszállt. Bizonyára azért, mert nem találta meg a rendező elképzelésé­nek megvalósításához szük­séges eszközöket. Viszont az is bizonyos, hogy Berényi Gábor sem tudta maradék­talanul elképzelésének egé­szét lebontani egy-egy figu­rára. A Cseresznyéskert meg­születésének pillanatától tartó vita ez a műfajprob­léma: tragédia vagy ko­média? A közönség ehhez a vitához most csak annyi­ban tud hozzászólni, hogy szórakozik, vagy sem, jól érzi magát a nézőtéren vagy sem. A bemutató közönsé­géről ez nem derült ki. Hal­vány nevetés, ahol talán kacagni kellene, halvány taps, ahol tetszésnyilvání­tás várható, • egy gondo­lat: milyen is volt az elő­adás? — jelezte a közönség hangulatát az előadás vé­gén. Később a válasz is megfogalmazódik; közte olyan is, hogy csapnivalóan unalmas, olyan Is, hogy ér­dekes színházi élmény volt. Tapasztalatom szerint ez utóbbi vélemény ma­radt kisebbségben. A szereplők alakítását nagymértékben befolyásolta az előadás egészének hang­vétele. Ljubov Andrejevna, a darab főszereplője érzelmi­leg végletesen szétszórt, könnyelmű és bűnösen felü­letes, de alapjában véve já­tékosan romlatlan és tiszta- szívű asszonv. Heged is Ág­nes ezt a figurát nem tud­ta elhitetni velünk. Ljubov Andrejevna sokszínűségé­vel, ..csehoviságával” adó­sunk maradt. A rendezői felfogást nem tudta teljes egészében magáévá tenni. A Lopaánt alakító Hor­váth Sándor sem nyújtotta a megszokottat, és amit ké­pességed alapján joggal el­várhatunk tőle. Feladata buktatóin jobbára csak szí­nészi rutinja segítette át, korántsem mindig sikerrel Gera Zoltán megközelí­tette azt, aminek lennie kellett volna. Sajnos azon­ban Gajev alakjának meg­formálásában a felületeknél ő sem jutott tovább. Né hány sikeres, de külsősé- ges játékával nem tudta feledtetni az alakítás mé­lyebben rejlő értékeinek hiányát. Szekeres Ilona ala­kítása azt tükrözte, hogy nemcsak megértette, hanem meg is érezte a csehovi színjátszás lényegét. Meg­rettent, mélyen érző vénkis- asszonj-os Varjájában elju­tott azokba a lélektani, em­beri mélységekbe, amelyek a csehovi világot jelentik és mozgatják. Upor Péter Trofimovja féisiker, annak vázlata, ami még lehet és reméljük, hogy ez az alakítás a későbbiek­ben be is érik majd. A főiskolás szilvássy Annamária Anja szerepé­ben üde, kedves jelenség Feladatát elhihetően oldotta meg, valódi képességeiről azonban ebben az alakítá­sában nem győződhettünk meg Az előadás legértékesebb és legemlékezetesebb pilla­natait a mellékszereplők­nek, az úgynevezett szta- fázs-figurákat játszó színé­szeknek köszönhetjük. El­sősorban Andaházy Maigi- tot és Hollósi Friji,est kell kiemelnünk. Szerepükben mindketten kitűnő alakítást nyújtottak. Tetszett Szabó Ildikó és Kránitz Lajos úrhatnám szobalánya, illetve inasa is. A két nem éppen szimpa­tikus figurát meggyőze mó­don vitték színpadra. Kis szerepében Győző Lászlótól szintén sikeres karakter- alakítást láthattunk. H lász László ezúttal részben a rendező, részben saját felületességének áldo­zata lett: kommersz eszkö­zökkel valósággal operett­figurává zsugorította Firs* izgalmas alakját. Fehér Miklós d'szletei iól szolgálták a rendező el­képzeléseit, színvonalasak voltak és nagyon tetszetlek Jánoskúti Márta kifejező jelmezei. ☆ A kísérletezés a színház részéről dicséretes, de az együttesnek ezúttal a kísér­let kudarcát kell elviselnie. Hideg Gábor Űlctökakadémiai mintatúrgyalás Törökssent­miklófton Nem mindennapi ese­mény színhelye volt az el­múlt napokban a török­szentmiklósi járásbíróság tárgyalóterme. Az ülnök akadémia tematikájában szereplő mintatárgyalást tartották meg, amelynek szereplői most kivételesen a bíróság tagjai közül ke­rültek ki. Az ülnökakadémia hall­gatói voltak a vádlottak, a védők, az ügyészek, tanúk és ülnökök. Itt adlak szá­mot arról, hogy mit sajá­títottak el a joggyakorlat | rejtelmeiből, hogyan látják a büntető tárgyalás szerep­lőit. az ügyész, a bíró, a védő és a vádlott szem- ponjából. A mintatárffvaláson részt­vevő harmincöt ülnök meg­győződött arról, hogy a tz-„VPizs szereplői képe­sek ellálni ülnöki felada­taikat. A közeljövőben az akadémia résztvevői pol­gári mintatárgyaláson vesz­nek m-id részt, ahol a pol­gári jog körében szerzett tapasztalatokról tehetnek tanúbizonyságot To'óhibrideket 'fapnek a kistenyésztők A háztáji tojóhibrid-akció keretében 1968-ban meg- , kétszerezik a háztáji hib- : ridállományt, és 1970-ig i 4—5 millióra fejlesztik fel. j Az elői.ránvzat szerint a harmadik ötéves terv vé­gére a háztáji és kisegítő gazdaságok adják az or­szág évi tojástermelésének 82 és a központi készletbe kerülő tolásoknak a 67 százalékát. Az úgynevezett könnyű tojóhibridek esetében a háztáji gazdaságok a teljes felnevelési és tartási időre tyúkonként 48 kiló keve­réktakarmányt kapnak, — ame’ynek ellenében éven­te és átlagosan 180 tojást kell átadniok szerződéses áron a földművesszövet­kezeteknek. MYXIN — eay úi antibiotikum Kanadában új antibioti­kumot állítottak elő. amely a hivatalos nyilatkozatok szerint, minden eddig is­mertnél hatásosabb. — A hírek szerint a myxin — így nevezték e] az új anti­biotikumot — 34 bakté­rium és 49 gombafaj el­len hatásos. Gera Zoltán, Horváth Sándor és Hegedűs Ágnes a darab egyik jelenetében Az új termelőszövetkezeti n j ugd íj ren dszer ii. Az 1967. évet megelőző nyugdíjévek kiszámítása változatlan maradt Erre az időszakra vonatkozóan to­vábbra is azt a naptári évet lehet nyugdíjévként figye­lembe venni, amelyben a tsz-tag férfi legalább 120, nő pedig legalább 80 mun­kaegységet teljesített. Fenn­maradt ~7. a szabály, hogy a torma.uszövetkezet; tag javára be kell számítani minden olyan időt, amelyet tagságát megelőzően mun­kaviszonyban, vagy kisipari termelőszövetkezet tagja­ként töltött el. Be kell szá­mítani az új rendelkezések szerint a kisipari biztosítás idejet is. Ugyanígy figye­lembe veszik a munkavi­szonyban töltött időt azok­nál is, akik termelőszövet­kezeti tagságuk után léte­sítenek munkaviszonyt A különböző biztosítási idők egybeszámítására azonban csak a termelőszövetkezeti nyugdíj keretében van le­hetőség és ebben az esetben ennek a szabályai érvénye­sülnek minden más vonat­kozásban, így a korhatár tekintetében is. Űj előírás, hogy a nyugdíjidőben megen­gedett leghosszabb meg­szakítás az eddigiektől el­térően nem két, hanem — az ipari szabályozással azonos — öí év. A nyugdíjrendszer egyik központi kérdése a nyugdíj összegének meghatározása. A szabályozás messzemenő­en érvényesíteni kívánja a személyes jövedelem alapul vételét, de a rendkívül vál­tozatos jövedelemelosztási formák, elsősorban az álta­lánosan elterjedt családi művelés következtében a közösből származó jövede­lem nem állapítható meg a más népgazdasági ágak­ban elérhető pontossággal. A nyugdíj alapjául szol­gáló összeg a tag személyes jövedelme. Ebbe beleszá­mít a közös munkából ere­dő jövedelem (munkadíj részesedés, eredményességi javadalmazás, prémium stb.), a családi művelésért kapott jövedelemnek a tagra jutó hányada és a fel nem róható okból (be­tegség, szülés, katonai szol­gálat stb.) munkában nem töltött időkre járó összeg. A közös munkáb -l szár­mazó jövedelem a köny­velés alapján ma már minden termelőszövetke­zetben egyértelműen meg­állapítható. A családi művelésből ere­dő jövedelmet úgy lehet ki­számítani, hogy meg kell állapítani az elvállalt föld­terület munkanap-szükség­letének a tagra jutó hánya­dát és ezeket a munkana­pokat meg kell szorozni a termelőszövetkezetben fize­tett. átlagos napi munkadíj összegével. Például. ha va­lamely tsz-tag családi ala­pon elvállalja egy katas 'éri hold kukorica művelését, amelynek munkanap szük­séglete mondjuk 15 nap és ezt a munkát harmadmagá­val végzi, akkor a nyugdíj meeá'lapítása szempontjá­ból 5 munkanap teljesítését számítanak be neki. Külön meghatározott kulcs szerint kell számításba venni a fel nem róható okból távol töltött időket. A személyi jövedelem megállapításánál számít a betegségi segélyezésben, szülési segélyezésben, ka­tonaságnál, munkaviszony­ban, tanfolyamon (iskolán) és a tanulmányi vagy egyéb szabadságon töltött idő >s. A nyugdíj szempontjából beszámítható időbe a társadalombiztosítás ezeket az időtartamokat egy-egy teljes munkanap­pal veszi figyelembe. A személyi jövedelem meg­állapításánál az ígv adódé munkanapokat meg kell szorozni a tag egv munka­napra iáró átlagos részese désével. Ez vonatkozik a termelőszövetkezeti tagság alatt munkaviszonyban töl­tött időre is Mivel a jövedelem ki­számításának módja — el­sősorban a családi művelés miatt — csak korlátozott pontosságú eredményt ad. a tagokat az így megállapí­tott jövedelem alapján alsó és felső határokkal meg­határozott nyugdíjkategó­riába sorolják. A jogszabály 21 nyugdíj- osztályt állapít meg. A személyes jövedelmek alapul vételével évenként meg kell állapítani minden tag nyugdíjkategóriáját és azt a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek a zár­számadást követő 30 na­pon belül be kell jelenteni. A tagok kategóriába soro­lása a termelőszövetkezetek feladata. A tag megállapí­tott nyugdíjkategóriája lesz a következő évben az álta­la fizetendő 3 százalékos (illetőleg progresszív) nyug­díjjárulék alapja. Ha a tag nyugdíjat igényel, ugyanezt a kategóriát veszik alapul a nyugdíj összegének kiszá­mításánál is. Az új törvény messzeme­nően egyszerűsítette a nyugdíj megállapításának módját Az ipari szabályok­kal egyezően kimondja mindenekelőtt, hogy a nyugdíj megállapításá­nak alapja az az átlagos havi jövedelem, amelyet a tag a nyugdíjazás évé­ben a nyugdíj igényléséig eltelt hónapokban, vala­mint a nyugdíjazás évét megelőző 4 évben elért. A havi átlagos jövedelmet erre az időszakra vonatkoz­tatva a bejelentett besoro­lások átlagolásával számít­ják ki. A nyugdíj megállapításá­nak alapja a 10 évi nyug­díjidő. Az a tag, aki ennyi nyugdíjévvel kér nyugdíjat, megállapított átlagos havi jö­vedelmének kereken egy- harmadát (pontosan 33 szá­zalékát) kapja nyugdíjként. Ha a tagnak 10-nél több nyugdíjévé van, nyugdíja az átlagos havi jövedelem­nek a 33-nál annyi­szor 2-vel több százaléka, ahánnyal több nyugdíjévé van tíznél. (Például ha 11 éve van, nyugdíjként az átlagjövedelem 35 százalé­ka, 12 év esetén 37, 13 év­nél 39. stb. százalék jár.) A nyugdíj évi 2 százalékos növekedéssel egyenlete­sen emelkedik egészen a 25. nyugdíjévig, ekkor el­éri a havi átlagjövedelem 63 százalékát. 25 éven fe­lül minden további nyug­díjévért a havi átlagjöve­delem 1—1 százaléka jár. de a nyugdíj nem lehet több az átlagjövedelem 70 százalékánál. A nyugdíj kiszámításának módja rö­viden úgy foglalható ösz- sze, hogy 10 évre a jövedelem egy- harmada jár és ez min­den további nyugdíjét után 2 százalékkal nö­vekszik. Termelőszövetkezeti tag­ság alapián járó öreg­ségi nyugdíj összege nen lehet kevesebb 400 forint­nál. Hasonló szabályok érvé­nyesülnek a rokkantsági nyugdíjaknál is és ezek esetében is meg van hatá­rozva a nvusdíiak mini« mnma. Jelentős új sza- bálv, hogy a rokkantság« nak — ugyanúgy, mint at iparban — 3 fokozata van és a rokkantsági nyugdíj összege a rokkantság foká. nak megfelelően emelke­dik. A nvpgdíj összesét ki­egészítő úi juttatás a nvug. díiasok házastársi pótléka. Az inari szabályokkal egyezően a termelőszövet­kezeti nvuedíiasoknál i* 100 forint házastársi pót­lék iár. ha nvm»dfh>k ösz- szege az 1000 forintot nem haladia meg és a háznatárs az iparban is °i*frt feltéte­leknek megfelel. G. F. ("Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom