Szolnok Megyei Néplap, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

19Ä7. január 8. SZOLNOK MEGTEX NÉPLAP ü Münnich Ferenc: VIHAROS ÚT (Kossuth Kiadó — 1966) |VT — IV E V J E G Y Életmű, nem fér el 180 oldalon. A 80 éves Münnich Ferencé legkevésbé. Viha­ros út című könyvében válogatott emlékei közül a legjellemzőbbeket idézi. A magyar munkásmozgalom nagy öregei között nem­csak korban rangidős, de élményekben és megélt viharokban is bizonyára nehéz lenne őt követni. — Könyve így nemcsak olvas­mányos, hanem egyben szemtanú alkotta forrás­mű. Elvezet az értelmisé­gi családból származó diák­tól. az első világháború ha­difoglyainak szibériai gar- nizoniain át az orosz for­radalom, a Nagy Október tüzéig. A tűz itt frontva- lóság. százezernyi magyar vörösgárdista fegyvere a szovjet hatalom győzelmé­ért. Honfitárs munkások és parasztok, volt hadifoglyok egységeit vezeti a forrada­lom zászlaja alatt az orosz- országi poleárháború front­jain, olyan időkben, ami­kor a „ferenciózsefi” mo­narchia vezetői Itthon még abban reménykednek, hogy ők nyerik meg a háborút. A könyv ízesen és ér­zékletesen idézi hazatérését az osztrák-ma avar hadse­reg összeomlása után. A kaland, ahogyan hazaér egyéni, de a táj amelven átvonul történelmi. Olyan felejthetetlen részletekkel, mint „Bródi állam”, a ga­líciai kisváros, ahol kettős hatalom „uralkodott”: az ukrán és a zsidó „hadse­reg”. akik ueyan nem is­merték el egymást, de minden hasznothozó üzle­tet közösen kötöttek, és ezen az alapon a két „kor­mány” kifogástalan „diplo­máciai viszonyt” tartott fenn. A Viharos út nagy állo­mása a Magyar Tanácsköz­társaság. Vöröshadseregé. A közelmúltban bensősé­ges kis ünnepség kereté­ben avatták fel a szolnoki egészségügyi szakiskola előtt felállított, a képen is látható szobrot, amely Si­mon Ferenc szolnoki mű­vész alkotása. Ezzel a szoborral. Szabó t.ászló Famunkás emlék­műve után újabb szép mű­vel gazdagodott Szolnok­nak ez a városrésze. nek főparancsnokságán Münnich Ferenc a politi­kai megbízott. A bukás után a fordulatok és emlé­kek átívelnek a bécsi emig­rációhoz, a Kárpát-Ukraj- nában végzett illegális munkához, majd a berlini letartóztatáshoz. — Innen Moszkva az irány, és rö­viddel ezután a spanyol polgárháború feledne­tetlen harcterein tűnik fel Münnich Ferenc, nemzet­közi brigádokban, spanyol hadosztályok élén, az után­pótlást szervezve, agitálva és visszavonulva. A fran­cia internáló táborokból a szovjet kormány menti ki, de nincs megállás. Hitler megtámadja a Szovjetuniót és Münnich Ferenc Sztá­lingrádnál harcol. A há­ború hátralévő részén, a győzelmek éveiben a moszkvai rádió magyar adásának vezetője lesz. Végig a viharos úton: a békéért harcolt a háború­ban, és a forradalom győ­zelméért a békében. Könv. ve a súlyos idők legnehe­zebb realitásaiban is anek- dótázó és könnyű anekdó- táiban is reális. Stílusában egyszerű színeket kever, egyénisége és törekvései ígv válnak világossá a tör­ténelmi háttér bonyolult kulisszái előtt A kor sűrű közegében, a politika fó­rumán vagy illegalitásban, vereségben és győzelem­ben, koncentrációs tábor­ban vagy mikrofon előtt biztosan mozog, viszi ma­gával társait Äs elvtársait. Tulajdonképpen innen írá­sának varázsa, a vonzás, amely nem hagyja nyug­ton az olvasót a könyv utolsó soráig. Nemcsak egy nagy élet színeit, hanem a kor dokumentumait is hi­telesen vetíti a történelem vásznára. A gondolat, amelyet a szobor kifejez — a gon­doskodás, a segítőkész, gyermek iránti szeretet — önmagában Is szép és ne­mesen emberi. Ez azonban még nem lenne elégséges a műalkotás művészi érté­kének minősítéséhez. Eh­hez elengedhetetlen, hogy a gondolatot milyen for­mában, művészi eszközök­Árkagyín Rajkin a filmfelvevő kamera előtt Arkagyij Rajkin, a nép­szerű szovjet színész, két teljes estét betöltő filmben szerepel, amelynek felvéte­leit a leningrádi Miniatűr Színházban már megkezd­ték. Rajkin negyedszázada vezeti ezt a színházat. Vaszilij Katanyan moszk­vai rendező a színház „mo­ziportréját” szeretné elké­szíteni, s bemutatni a Mi­niatűr Színházban folyó munkát, kezdve a próbák­tól egészen a premierekig. Katanyan, aki Maja Pli- szeckaja balettáncosnőről készített hasonló dokumen­tumfilmet, elhatározta, hogy Rajkin külföldi — angliai, bulgáriai, magyar- országi, lengyelországi, ro­mániai, csehszlovákiai — vendégszerepléseinek film­kockáit is felhasználja. kel jelenítette meg az al­kotó. Simon Ferenc forma­rendszerének is alapgondo­lata az emberi test, az élet szépségének áhítata. Figurái a mű tartalmától függetlenül is ezt a hitval­lást szugerálják. E műal­kotás jó példája annak, hogy a művészetben a tartalom és a forma, az előbbi meghatározó volta mellett dialektikus köl­csönhatásban van egymás­sal. A formarendszer nem­csak kifejezheti, hanem alakíthatja is a tartalmat, vagy mint ebben az eset­ben. a fogalmilag megra­gadhatatlan elemeit is ki­emeli. hangsúlyozza. A tartalom és a forma Simon Ferenc szóban forgó művénél harmonikus egy­ségben talált egymásra. A kőszobor zárt kompo­zíciója a kontúrok meg­bontatlan. összefoglaló vo­nala híven fejezik ki a gondolat, a két figura kap­csolatának egységét, fűtött érzelmi telítettséeét is. A szobor a nvuealom, szinte a pillanat állandósá­gának minteav emlékműsze­rű megörökítése. Mégsem válik azonban statikussá. A nőalak csípőben kissé elő- rehajló. a nvak vonalával is hanrsúlvozott mozdula­ta. a favermek hátra szorí­tott vállai és kariai. mely- lvel minte°v mayában hor­dozza az első lénés lehető­ségét és felkészülését erre a mozgásra, a kezek össze- kancsolása olvan ellenpon­tok. smelvek a zárt és nvuffodt kompozíciót is életszerű dinamikával töl­tik meg. Rideg Gábor (Foto: Nagy Zsolt) Olvasom, hogy megkez­dődött a névjegy „másod- virágzása”. Minthogy nem tudom, mikor virágzott elő­ször, a múltról csak annyit szólhatok, amennyit hiány­zó gyerekszobám mellett a névjegy funkciójáról meg­ismertem. Jobbára köny­vekből filmekről. Akkoriban így értesült arról az átlagember is, hogy lehet névjegyet cserélni, amikor úriemberek össze- ' ismerkednek. De akkor is, ha ugyanezek az úriembe­rek párbajra hívják ki egy­mást. Keresett a névjegy­tulajdonos valakit, de az nem volt odahaza. Mit te­hetett? Elővette bőrtárcá­ját, belenyúlt, kivett belő­Goethe weimari lakóhá­za építészeti egységet alkot a Goethe-múzeummal. Ott őrzik az emléktárgyaknak azt a kincsestárát, amely Goethe ténykedését de­monstrálja. „Vendégségben a Frauenplanon” — szól egy program, — vasárna­ponként ugyanis a költő weimari lakóházában gyűl­nek össze Goethe barátai, hogy beszélgetéseken sok olyan tényre hívják fel a figyelmet, melyeket a nyil­vánosság nem ismer. Az összejövetelek vendégei­nek a Goethe Könyvtár­ban, — amelyet a látoga­tók egyébként csak a rá­csokon át tekinthetnek meg. — bemutatják a bib­liofil ritkaságokat is. Szak­értők magyarázata mellett készül egy film Kirk Douglas elhatároz­ta, hogy filmet készít arrtől, miként hódították meg a spanyolok az azték birodal­mat. A film Spanyolország­ban játszódik, a franciák készítik Omar Sarif-fal a főszerepben. A film forga­tását 5 évre tervezik. te egy névjegyet, és ott­hagyta maga helyett. Ez utóbbi szokást a pómép „eszmeileg” úgy vette át, hogy ha valaki nem illőt csinált, arra azt mondta: „Na ez is szépen otthagyta a névjegyét”. Lehetett névjegyet dugni az elegáns virágkosárba, melyet a primadonnának küldött az arszlán. Bizo­nyára máshová is lehetett dugni, de a nép egyszerű gyermeke lekfőbbként er­ről álmodott: Vajha, meg- csókólja-e valaha Zsizsi Cini szubrett az én névje­gyemet is úgy, mint Dölyffy Gidáét, a dzsentry fiúét? Aztán ha mégis elvergő­dött egyetemre a póröú, lapozhatják fel a látogatók Goethe .művészi mappáit s bemutatják nekik az ás­ványgyűjtemény érdekes darabjait is. Kísérletekkel próbálhatják ki Goethe színtanulmányait, és a wei­mari udvari színház töké­letes modelljén magyaráz­zák el nekik a goethei szín­padtechnikát. Megvilágít­ják Goethe vonzalmát a zenéhez és az antik mű­vészethez. Goethe a ter­mészettudós, a levélíró, is témái az összejövetelek­nek, amelyek a weimari klasszikus német irodalom más nagy emlékhelyeivel, a Schillei^házzal, és a parkban lévő Római Ház­zal is össze kapcsoltak. Vígjáték a francia forradalomból Danny Robin francia szí­nésznő játssza a főszerepet a „Ne veszítsétek el a feje­teket” e. vígjátékban, ame­lyet Angliában mutatnak be Gerald Thomas rende­zésében. A színdarab a francia forradalom idején játszódik. inkább koplalt egy hétig meg nem járt villamoson} csak hogy összespóroljon annyi pénzt, amennyiből mondjuk kétszáz darab névjegyet nyomathatott ma­gának. Külöriösen a jogi fakultás diákjai epekedtek ezért, hogy azon a finom fehér kartonpapírlapocskán nyomtatásban is megpil­lanthassák nevüket: Csősz Péter joghallgató. Emlékszem, mikor újonc­korunkban — még civilru­hában — az első ebédosz­tásra sorakoztunk, az öreg- katona szakácsok már ak­kor éreztették velünk kü­lönleges katonai, társadal­mi helyzetüket Akiknek a képe tetszett — vagy nem tetszett —, azokra ráparan­csoltak, mikor a csajkát odatartották a kondérhoz. — Édes baj társ, ugassa meg ezt a csontot izibe! Aki feltalálta magát, lel­kesen ugatott Aki fanyar képet vágott a dologhoz, azzal bővebben foglalkoz­tak. — Ez magának ugatás? Figyelje meg a tizedes urat! — hivatkoztak egjunásra —, legalább úgy kell, ahogy ő tudja. Volt népünnepély. Bele kellett törődni a kitolások­ba, Egyik karpaszományos mérgesen szorította össze a száját, mikor őrá is ki­osztották. — Morogja meg ezt a cubákoti... Mi az, talán nem tetszik? — Nem! — Neeem? — hüledezett a főszakács, és fehér köté- nyea csípőjére tette a ke­zét — Mi a maga foglal­kozása civilben? — Ez! — rántott ki egy névjegyet a belső zsebéből a karpaszományos, és szin­te diadalittasan várta a hatást. Hogy tudniillik} megrökönyödik majd a fő­szakács az újonc nagy „tár­sadalmi rangjától”. A tize­des — a szakácsok közt legtöbb volt a tizedes — nagynehezen kibetű2te. — Joghallgató! Aj maga joghallgató, édes baj- társam? Na akkor biztosan jól tud hallgatni — röhö­gött, és elismerést várva pillantgatott körük Lám- csak, milyen szellemes volt! — Akkor hallgasson ide. Látja amoda azt a nyárfát? — mutatott más­fél-kétszáz méterre levő, magános fára. — Felmászik rá, érti? Tíz méter magas­ra, érti? Tud tízig számolni} ugye, joghallgató úr?.~ Futás! Értettem? Futás! A karpaszományos düh­től sápadtan állt, reszketett a felindulástól... De enge­delmeskedett. Futott — Vissza! További pa­rancsom: mikor felmászott onnan kiabálja ide vissza} hogy — nézzük csak a név­jegyét—: Dobrai Imre jog­hallgató, alázatosai» je­lentkezem. Alázatosan ké­rek engedélyt nótára. Érti? De ordítsa, mert kiveszem a szívét, édes joghallgató baitárs! Futás! Szóval alapos tortúrán ment át az újonc már az első nap. Gondolom, ha megúszta a háborút, és ma olvas a névjegyek „másod- virágzásáról”, kirázza egy kicsit a hideg. Egyébként ártatlan jó­szág az a kis karton, Semmi arisztokratikus nincs abban, ha ünnepies helyzetekben, kellemes is­merkedés alkalmával, egy névjegyet is ad az ember emlékeztetőnek, hiszen be­mutatkozáskor úgyse értik egymás nevét az emberek; Lehet rá üdvözlő sorokat róni, rövid gyors üzenete­ket. Csak arra ügyeljen a névjegytulajdonos, hogy ne rangjának, társadalmi hely­zetének fitogtatására hasz­nálja. Mint valami XX. századi „kutyabőrt”. Ojoncbevonuiáskor egyéb­ként ma sem javasoljuk névjegy felmutatását —■ katonás jelentkezés helyett. Táti» htrte K. L MÜVEK—ALKOTÓK ■ r Simon Ferenc: Ápolónő gyermekkel A weimari Frauenplanon lévő Goethe-ház dolgozó- szobája A Geothe Wcintarhan (Panorama DDR) Öt évig

Next

/
Oldalképek
Tartalom