Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

Vitáq proletárjai, egyesüljelek ! SZOLNOK MEGYEI XVII. évfolyam, 298. szám. Ara 80 fillér 1966. dec. 18., vasárnap. Belépőjegy a holnapba J övőnkről szólva, a IX. pártkongresszu­son elhangzott be­számoló és a határozat egyUtt s egyszerre említi a gazdasági építőmunka fel­adatait, és az életszínvonal emelését Ez természetes, hiszen a kettő elválasztha­tatlanul összefügg. A fej­lődés tovább ível. a köve­telmények megújulnak, tennivalóink változnak, a fogyasztással, az' életszín­vonallal kapcsolatos igé­nyeink is növekednek. De egy valami nem változik: bz a magától értetődő, egy­szerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A mögöttünk hagyott évek, amelyekről a kon­gresszus számadást készí­tett, szántén ezzel a fő ta­nulsággal zárultak. Számot­tevő eredményeket értünk el az országépítésben és az életszínvonal emelésében egyaránt. Ha ma jobban táplálkozhatunk, szebben ruházkodhatunk, több Jut kulturális kiadásokra, és kényelmünket szolgáló cik­kekre, ez annak köszönhető, hogy munkánkkal előte­remtettük ennek a gyara­podásnak forrásait. Például a párt világosan megma­gyarázta, hogy a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelékenységének növekedése. Az elmúlt tíz év átlagában több, mint 60 százalékkal növeltük a munka termelékenységét. Ma ebből telik bővebb áru- választékra, ebből épülnek és szépülnek tovább váro­saink és falvaink. ebből so­kasodik • mezőgazdasági termelést megkönnyítő gép­park, ebből épülnek új is­kolai tantermek, E z a tapasztalat segí­tett jóra változtatni azt a meddő szem­léletmódot. hogy sokan fe­lülről várták a népről va­ló gondoskodást. Mintha mindazokat a javakat, amelyekre életünk fenn­tartásához és gazdagításá­hoz szükségünk van, külső erők volnának hivatottak előteremteni. A párt az évek folyamán sikerrel vál­toztatta meg ezt a helyte­len szemléletet Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit a nép maga előteremt, a po­litika ábécéje. A IX. pártkongresszus új, lelkesítő programot adott népünknek. Ennek a prog­ramnak végső összegezése: az életszínvonal további emelése, a dolgozók élet- körülményeinek további ja­vítása, az emberek szükség­leteinek jobb kielégítése. A IX. kongresszus ter­mészetesen megjelölte azok­nak az anyagi eszközöknek forrásait is, amelyek e ki­terjedt gondoskodásnak, és általában az életszínvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az in­tézkedéseket valóra vált­hassuk, hiánytalanul meg kell valósítanunk a har­madik ötéves tervben elő­írt gazdasági feladatokat Így a nemzeti jövedelem­nek 19—21 százalékkal kell emelkednie, az ipari ter­helésnek 32—36 százalék­kal, a mezőgazdasági ter­melésnek 13—15 százalék­kal kell növekednie. To­vábbi erőfeszítéseket szük­séges tennünk a munka ter­melékenységének emelésé­re Is. hogy az elért több­termelésnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedéséből fedezhessük. Az életszínvonal emelé­sének programja csakis ez­zel együtt teljes: terv, ínunka, életszínvonal — egymástól el nem választ­ható egységet alkotnak. A kongresszus arra is rámutatott, hogy az életszínvonal eme­lését megalapozó és előse­gítő feladatok nem egysze­rű mennyiségi. követelmé­nyekből állnak. A népgaz­daság fejlődésének, és en­nek alapján az életszínvo­nal növelésének üteme el­sősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló —, hanem attól, hogy mennyi­re sikerül olcsóbban, ke­vesebb anyaggal és mun­kával olyan termékeket gyártani és termelni, ame­lyek külföldön és belföldön egyaránt keresettek. Más­részt attól is függ, hogyan fokozhatjuk gazdasági te­vékenységünk hatásfokát, jobban kihasználva erőfor­rásainkat, a rendelkezé­sünkre álló eszközöket. Ezt a forrást csak a dol­gozó emberek közös, oda­adó erőfeszítése tárhatja fel, úgy, hogy mindenki tö­ri a fejét és minden követ megmozgat a maga munka- területén az olcsóbb, a gaz­daságosabb termelés elő­mozdításáért A cél: a szo­cialista gazdaságban rejlő hatalmas lehetőségek jobb kihasználása. Ennek fő esz­köze a gazdasági mechaniz­mus reformia lesz, amely ebben az irányban mozgó­sítja mindenki érdekeltsé­gét A gazdaságirányítás új rendszerében mindenki számára világos és meg­fogható lesz annak az elv­nek gyakorlati érvényesü­lése, hogy aki többét és jobban dolgozik, többet is kap a társadalomtól. Tel­jesebben megvalósul az, amit a dolgozók közvéle­ménye a kongresszustól is kifejezetten kívánt: a mun­kabér, az osztalék és a ju­talom jobban kötődjék a végzett munkához, a nyúj­tott teljesítményhez. A kongresszus ennek a köz­óhajnak megfelelően elha­tározta, hogy a jövőben a magasabb személyes telje­sítmények alapján kell nö­velni a dolgozók reálbérét, úgy, hogy jobban érvényesül­jön a munka szerinti elosztás elve, a társadalmi, és az egyéni érdek szoros egység­be fonódjon össze. Ez óriási lendítő erő lesz az élet- színvonal emelését megala­pozó gazdasági munkánk további fejlesztése során, mert ha valami manapság bosszantja a szorgalmas, odaadóan dolgozó embere­ket, az mindenekelőtt az úgynevezett egyenlősdi, amikor a lelkiismeretes és becsületes dolgozót a Jöve­delem elosztásánál nem ritkán egy kalap alá veszik a lógósokkal, Immel-ámmal dolgozókkal, azokkal, akik a maguk személyes érde­kelt folyton a közösség ér­dekel és boldogulása fölé helyezik. A dolgozó ember ak­kor érzi magát jól, ha boldogulása tőle magától függ, és a való­ságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve így alakul ez egész társa­dalmunk viszonvlatában. Ez a tudat adja országunk dolgos népének egészséges, jó közérzetét Az 1967. évi népgazdasági terv főbb előirányzatai A KORMÁNY TÁJÉKOZTATASI HIVATALA KÖZLI: A MINISZTERTANÁCS — AZ EZ ÉVI MUNKA TA­PASZTALATAIT ÉS VARHATÓ eredményeit fi­gyelembe VÉVE — MEGTÁRGYALTA ÉS JÓVÁ­HAGYTA AZ 196T. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERVET. 1966-ban a népgazdaság eredményesen fejlődött, ér­vényre jutottak a gazdálko­dásban az MSZMP Közpon­ti Bizottságának 1964. de­cemberi és 1965. decembe­ri határozatai. A munkás- osztály, a parasztság és az értelmiség odaadó, szorgal­mas munkájának eredmé­nyeként a fejlődés több te­rületen gyorsabb volt a ter­vezettnél, az idei terv egyes fontos előirányzatait kedvezően túlteljesítik. Az ipari termelés emel­kedése 1966-ban valame­lyest meghaladta a terve­zettet. az előzetes adatok szerint a tavalyinál 6—6.5 százalékka] magasabb. Az átlagosnál gyorsabban nőtt a vegyipar, a gépipar és az építőanyagipar termelése. Javult az összhang a ter­melés és a szükségletek kö­zött: az ipar túlteljesíti mind a bel-, mind a kül­kereskedelem részére törté­nő áruátadási tervét. Több termékből azonban a na­gyobb termelés ellenére sem lehetett teljesen kielégíteni a lakosság igényeit és az export konkrét szügségle- teit Az idén tovább javult a gazdálkodási és a munka- fegyelem. A létszám növe­kedése az iparban a terve­zettnél kisebb volt, a ter­melés növekedésének körül­belül 80 százaléka a ter­melékenység emelkedéséből származik. A munkások és az alkalmazottak egy mun­kanapjára jutó termelés a tavalyihoz képest 5 száza­lékkal emelkedik. Az ipar­ban az egy dolgozóra jutó átlagkereset 3,3 százalék­kal nő. Az előző évieknél valamelyest nagyobb mér­tékben csökkent a költség­szint Kedvezőek a mezőgazda­ság eredményei: a termelés 5—6 százalékkal haladja meg a tavalyit. A terve­zettnél magasabb volt a ke­nyérgabona, a burgonya, a cukorrépa és a kukorica átlagtermése és ez részben pótolja a tavaszi ár- és bel­vizek sújtotta vetések kie­sett termését. Az idén is sikerült saját termésből fe­dezni pz ország kenyérgabo­na szükségletét A tavalyinál lényegesen több és jobb gyümölcs és zöldség termett. Ennek eredményeként javult a la­kosság ellátása, s az idény- cikkek ára mintegy 10 szá­zalékkal csökkent. A mezőgazdaság az Idén 6 500 traktort. 8 500 pótko­csit, 1 680 gabonakombájnt és 1 millió 700 ezer tonna műtrágyát kapott 21 ezer 400 hóiddal nőtt az öntö­zött terület. Az építőipar termelése körülbelül 5—6 százalékkal haladja meg a tervezettet, s tellesftménve a múlt évi­hez kénest 8—9 százalékkal nőtt. Az építőiparban a munka termelékenysége a számítottnál nagyobb mér­tékben, átlagosan 8 száza­lékkal emelkedik. A közlekedés 1966-ban ki­elégítette a népgazdaság megnövekedett szállítási igényeit. A fejlesztés és a javuló szervezés eredmé­nyeként nem volt fennaka­dás az áruszállításban. A beruházásokra ez év­ben körülbelül 47 milliárd forintot fordítottak, ez 6—7 százalékkal több a tavalyi­nál. Nagyobbrészt a terv előírásainak megfelelően megtörtént a legfontosabb létesítmények üzembe he­lyezése. Elkészült — többek, között — a pécsi hőerőmű 50 MW teljesítményű IV. sz. gépegysége, az évi 1 millió köbméter kapacitású hajdú- szoboszlói földgázüzem, a szombathelyi forgácslap­üzem. a pápai kenyérgyár, a siófoki Európa szálló, a csepeli és a tatabányai áru­ház. Több, ez évi üzem be­helyezésre tervezett beru­házás befejezése azonban áthúzódik a következő esz­tendőre. További erőfeszí­tések szükségesek a beruhá­zások kivitelezésének meg­gyorsítására és a gazdasá­gi hatékonyság javítására. A tervezettnél nagyobb m^rtéVhen emelkedett a re­álbér és a lakosság reáljö­vedelme. A reálbér az elő­irányzott 1,4 százalék he­lyett 2-3 százalékkal, a reál- jövedelem pedig a tervbe vett 3,7 százalék helyett mintegy 5 százalékkal nő 1966-ban. A, februári ár- és bérintézkedések következté­ben egyes kategóriák — nagyrészt az alacsonyabb fizetésűek — jövedelme az átlagosnál gyorsabban emelkedett, másoké stagnál, egyes rétegeké csökkent. Családi pótlékra 1 milliárd nyugdíjakra ugyancsak 1 milliárd forinttal többet fi­zettek ki mint az előző év­ben. A számítottnál nagyobb a kiskereskedelmi forgalom, különösen megnőtt a ke­reslet az olyan áruk iránt, amelyeknek az árát leszál­lították. Jelentősen bővült a kül­kereskedelem forgalma, s eközben a tervnek megfe­lelően az export nagyobb mértékben nőtt, mint az import. A termékek export- képessége egészében növe­kedett. de nem mindenütt kielégítő a javulás. 1966-ban 51 ezer lakás készült el, közülük 34 ezer magánerőből. 3870 óvodai hely, 500 ál­talános iskolai és 230 kö­zépiskolai tanterem épült A kórházak és gyógyinté­zetek 1 500, a szociális inté­zetek 800 új ággyal gyara­podtak. Az orvosi körzetek száma 100-zal, a szakorvo­si rendelőórák száma 1 250- nel nőtt Az 1967. évi népgazdasági terv főbb előirányzatai az alábbiakat tartalmazzák. Nemzeti jövedelem, beiuházások 1967-ben el kell érni, hogy a nemzeti jövedelem 3,5-—4 százalékkal emel­kedjék. Ez lehetővé teszi, hogy a lakosság fogyasz­tása mintegy 3,5 százalék­kal, ugyanakkor az állóala­pok (termelési eszközök, lakóházak, oktatási, egész­ségügyi és hasonló célokat szolgáló épületek és felsze­relések, közművek stb.) bő­vítésére fordított összeg mintegy 8—10 százalékkal nőjön az ez évihez képest. A beruházások jövő évi előirányzata 48,5—49,5 mil­liárd forint, az idei várha­tó teljesítésnél 6—7 száza­lékkal magasabb. A terv előírja a beruházási eszkö­zök összpontosított felhasz­nálását és elsősorban a már folyamatban levő legfonto­sabb beruházások befejezé­sére illetve folytatására biztosít fedezetet. 1967-ben — más létesítményekkel együtt — üzembe kell he­lyezni a Dunamenti Hőerő­mű 150 MW-os gépegységét, a Forte gyár új film és fo­tópapír üzemét, a dunaúj­városi papírgyárat, a szé­kesfehérvári hűtőházat, a budapesti 2. sz. házgyárat. 1967-ben az ideinél keve­sebb beruházást kezdenek el, s ezek többségét is két éven belül be kell fejezni. Ipar A terv az ipari termelés­nek az 1966. évihez viszo­nyított 4—6 százalékos nö­vekedésével számol. E nö­vekedés jelentős része a kapacitások bővítésével adó­dik. Az átlagosnál gyor­sabban nő a villamosener­giai ipar, a vegyipar, a ta­nácsi és a szövetkezeti ipar, termelése; a szénbányá­szaté — az igényeknek megfelelően — csökken. Ä népgazdaság jövője 3C százalékkal több földgázt használ fel. mint az idén, s 7—8 százalékkal emelkedik a villamosenergia fogyasz­tás. Ezen belül az Ipar 6, a közlekedés 12, a lakosság 13 százalékkal több villa- mosenergiát fogyaszthat, mint 1966-ban. Az ipari termelés 1967. évi előirányzata magasabb, mint amennyivel a harma­dik ötéves terv kidolgozá­sakor számoltak. Az iparnak exportra kö­rülbelül 4 százalékkal, a belkereskedelem részére 5 —6 százalékkal, beruházá­si célokra pedig ugyancsak 5—6 százalékkal több ter­méket kell átadni, mint ebben az évben. Gépipari termékekből 5—6. építőanyagokból ugyancsak 5—6, vegyipari termékekből 9—10, könnyűipari cikkek­ből 6—7, élelmiszerekből pedig 2.5—3 százalékkal többet ad át az ipar a la­kosság részére, mint 1966- ban. Az építőipar termelése 1966-hoz képest 6—7 száza­lékkal emelkedik; termelé­kenységiét 5—6 százalékkal kell növelnie. A terv a termelés és a szükségletek összhangjá­nak további javítását tű­zi ki célul. Előírja a ter­melés összetételének javí­tását, a korszerű, keresett cikkek arányának növelé­sét, a műszaki színvonal emelését, a technológia korszerűsítését és a ter­mékek minőségének továb­bi javítását A terv az iparban a ter­melékenység növekedésé­vel, a költségszínt további csökkenésével számol. A termelés emelkedésének át­lagosan mintegy 80 száza­lékát a termelékenység nö­velésével kell elérni. To­vábbra is szigorú takaré­kosságra van szükség nem­csak a létszám, hanem a bér-, az anyag- és a pénzgazdálkodásban is. Mező­gazdaság A terv adatai szerint a mezőgazdaság termelésének értéke 1967-Den mintegy 2 —3 százalékkal lesz maga­sabb az ideinél. A mezőgazdasági elő­irányzatok teljesítése biz­tosítja az ország kenyér- gabonáját, a lakosság élel­miszerellátásának javítását és lehetővé teszi a mező- gazdasági termékek ex­portjának növelését. A terv gondoskodik a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki feltételei­nek további fejlesztéséről. A mezőgazdaság jövő évi* mintegy rf.v milliárd forint értékű beruházásain belül lehetővé válik a termelést kiszolgáló alap- és járulé­kos beruházások növelése. A többi között 30 ezer te­hén és 58 ezer sertés elhe­lyezésére szolgáló új férő­helyet létesítenek. — A mezőgazdasági üzemek — sok máson kívül — 6200 traktort, 6000 pótkocsit, 1500 gabonakom­bájnt. 800 silőkombájnt, továbbá burgonya-, cukor­répa- és kukorica betakarító kombájnokat vásárolhat­nak. E beruházások ered­ményeként az 1 katasztráli9 holdra jutó gépi munka az ideinél mintegy 9 százalék­kal lesz több. A vegyipar termelésének növekedése lehetővé teszi, hogv a mezőgazdaság csak­nem .20 százalékkal több műtrágyát ?s 6—7 százalék­kal több növényvédőszert használhasson fel, mint 1966-ban. Jelentősen nő a nagyobb hatékonyságú nö­vényvédőszerek aiánya. A felvásárlás a jövő év­ben — az előirányzat sze­rint — 3 százalékkal halad­ja meg az ideit, ' (Folytatás a 3. oldalon}

Next

/
Oldalképek
Tartalom