Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

l9éS„ december ± SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP 3 A pártkongresszus szerdai ülésének anyagából Mint tegnapi számunkban közöltük a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának szerdai ülésén a többek között felszólalt Gáspár Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak főtitkára. Ugyancsak a szerdai ülésen kapott szót megyénk küldötte Csáki István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Szolnok megyei párt- bizottság első titkára is. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük hozzászólásaikat. A szakszervezetek jogkörének bővülésével egyiilt növekszik társadalmi felelősségük Is Gáspár Sándor felszólalása Elöljáróban kijelentette, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa a Központi Bizottság beszámolójával, a határozati javaslattal, tehát helyzetünk elemzésével és a megjelölt feladatokkal egyetért. Gáspár Sándor ezután a szakszervézetek feladatairól szólva rámutatott: — Hazánkban az elmi'ilt két évtizedben a szakszer­vezetek munkájának főbb vonásai a munkáshatalom erősítésében, a dolgozók ér­dekeinek védelmében ki­alakultak. A szakszerveze­tek szocialista jellege a maga sokoldalúságában azonban csak most bonta­kozik ki, minden 'gondjá­val és nagyszerűségével együtt. — A párt és a szakszer­vezetek viszonyában fontos elem, hogy a párt, mint eszmei, politikai vezető erő, a célok meghatározásánál is igényli a szakszervezeti mozgalomban tömörített osztályerők véleményét. A szakszervezeti és az államigazgatási szervek vi­szonyát meghatározó elv, hogy a bérből és fizetésből élők életkörülményeit érin­tő minden rendelkezés előtt a kormánynak, a tárcák­nak, a főhatóságoknak ki kell kérniök a szakszerve­zeti tanács, Illetve az ipar­ági szakszervezetek véle­ményét. A szakszervezetek önálló elemzése és állás- foglalása alapján konstruk­tiv javaslatokkal segítik az egyéni-, szakmai- és cso­portérdek, valamint a társadalmi érdek összehan­goltabb érvényesítését. He­lyes gyakorlati lépés erre a kormány és a szakszer­vezeti tanács közös mun­katerve. az új gazdasági mechanizmussal kapcsola­tos törvények, rendeletek kidolgozása, az együttmű­ködés helvescbb módszerei­nek kialakítása; Miről van szó, amikor a szakszervezeti jogok bőví­téséről beszélünk? Valójá­ban a szocialista demokrá­cia feilesztéséről, a dolgo­zók jogainak bővítéséről van szó. A szervezett mun­kások, a szakszervezeti ta­gok réei kérésének eleget téve elhatároztuk, hogy a soron következő alapszervi választásokon nem választ­juk uyiá az üzemi tanácso­kat. Az üzemi tanácsok törvényben biztosított joga az üzemi szakszervezetek hatáskörébe kerül. A tervezett gazdaságirá­nyítási reform kapcsán meenövekedik az üzemi, gazrtaséei vezetők hatáskö­re és felelőssége. Ezzel a szakszervezetek egyetértenek. A miniszté­riumok most dől póznak a vállalati iogszabálvzaton, amelv rögzíti az igazgatók felelősségét és jogkörét. A szakszervezetek a vállalati kollektív szerződések ki­dolgozásán munkálkodnak. Természetesen a kettő kö­zött megfelelő összhangnak kell lennie, mert e két ok­mány tartalmazza a válla­latvezetők és a szakszerve­zetek együttes és külön- külön jogait és felelősségét. A szakszervezet! szervek önállóságát növeli, hogy a kérdések meghatározott körében a vállalavezetők csak a szakszervezetekkel egvetértésben dönthet­nek. A kérdések másik körében ki kell kérniök a szakszer­vezetek véleménvét. Kultu­rális. egészségű gvi és szo­ciális kérdésekben pedig a szakszervezeteknek döntési joguk lesz. Az üzemi demokráciát fejleszti, a dolgozók jogait növeli az az intézkedés is, hogy a gazdasági vezetők megítélésénél, kinevezésé­nél, felmentésénél a dolgo­zók véleményét a szakszer­vezetek képviselik, érvé­nyesítik. A szakszervezetek jogkö­rének bővülésével együtt növekszik társadalmi fele­lősségük és kötelezettségük is. Szervezeti erejüket, po­litikai befolyásukat az ed­diginél jobban fel Kell használniok a dolgozók szo­cialista tudatának formá­lására. A szakszervezeteknek te­hát határozottan fel kell lépniök a munkásosztály soraiban is fellelhető, a szocializmustól idegen né­zetek, jelenségek ellen, mint a nacionalizmus, az önzés, a fegyelmezetlenség, a közömbösség, a társadal­mi tulajdonnal szemben. Gáspár Sándor ezután a szakszervezet tömegformá­ló szerepéről szólt, majd a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatban kifejtette: A szakszervezetek a dol­gozók egyéni érdekeit kép­viselik és védik az össztár­sadalmi érdek alapján. — Mindenekelőtt védik a dol­gozók törvényben biztosí­tott jogait, fellépnek a he­lyenként még meglévő bü­rokratikus, lélektelen bá­násmód ellen. Ha valahol van javítani való a szak- szervezetek munkájában, akkor ezen a területen van. Társadalmunkban az , egyé­ni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. — Ugyanakkor objektíve léte­zik kisebb-nagyobb érdek­eltérés, érdekellentét is. Ilyen esetekben a szakszer­vezeti érdekvédelem a meglevő ellentmondások nyílt feltárását célozza és a meglévő feszültségek, el­lentétek feloldásával erősí­ti a bizalmat szocialista rendszerünk iránt. A harmadik ötéves terv ideje alatt lép életbe gaz­daságirányítási rendszerünk reformja, amelynek legfőbb célja a dolgozó emberek életviszonyainak a munka­teljesítményen, a társadal­mi hasznosságon alapuló fejlesztése, — folytatta ez­után Gáspár Sándor. A szakszervezetek min­den erejükkel azon lesznek — ez joguk és kötelességük hogy a reform céljai szocialista módon érvénye­süljenek. A reform tehát nem szűkíti, hanem bővíti a dolgozókról való gondos­kodás lehetőségeit. Gáspár Sándor ezután hangoztatta: Az életszínvonal emelésé­nek legfontosabb tényezője természetesen a bérek ala­kulása. Ez fejezi ki legin­kább a munka minőségét, pontosságát, az egyén mun­kájának társadalmi hasz­nosságát. A következő években a bérrendszer to­vábbfejlesztésével ezt az elvet akarjuk még jobban érvényesíténi. Sok tényező abban az irányban hat majd, hogy a végzett mun­ka eredményessége alapján a jövedelem differenciál­tabb lesz. Elsődlegesen ezt az elvet kívánjuk gyakor­lattá tenni, de nem feled­kezhetünk meg arról hogy a szociális meggondolás to­vábbra is érdekkénviseleti munkánk fontos tényezője. Társadalmi kötelezettsé­geink vannak a csökkent munkaképességűekkel; —a munkában megrokkantak - kal, továbbá a sokgyerme­kes családokkal és a nyug­díjasokkal szemben. A kis­gyermekes dolgozó nők gyermekgondozási segélyé­nek tervezett bevezetése is erre utal. A következő években a vállalati önállóság növeke­dése, a nagyobb jövedel­mezőségre való törekvés, a piac, a kereslet—kínálat törvénye jobban fog érvé­nyesülni. Ez a szabadpiaci árak nagyobb mozgását eredményezheti. Ennek sza­bályozására megfelelő tár­sadalmi garancia szüksé­ges. A pártnak, a kormány­nak és a szakszervezetek­nek, — különösen 1968 január elseje után — azon kell őrködniük, azt kell biztosítaniuk, hogy az árváltozások ne befo­lyásolják hátrányosan a dolgozók életszínvoua Iá­nak rendszeres emelésére vonatkozó céljaink meg­valósítását. Az ötéves terv reálbér programját teljesíteni kell. Gáspár Sándor beszélt a szociális ellátásról és szolgáltatásról. Hangsúlyoz­ta egyebek között: A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével az üzemen belüli szolgálta­tások — az üzemi étkezte­tés, a munkásszállás — a munkásszállítás fenn­tartása egyértelműen a vállalatok hatáskörébe tar­tozik majd. További fejlesz­tésük a vállalat jövedelme­zőségétől függ. A szolgáltatások másik körét az úgynevezett válla­laton kívüli szolgáltatások, lakás, közlekedés, villany, gáz stb. alkotják. A dolgo zók jelenlegi életszínvona­la a szolgáltatásokhoz jut­tatott magas összegű állami dotáció mellett alakult ki. — Véle­ményünk szerint e szolgál­tatások díjainak megváltoz­tatása, a dotáció megszün­tetése vagy csökkentése, az értékarányos árak beveze­tése csak úgy és akkor va­lósítható meg, ha egyéb in- -ézkedésekkel biztosítható hogy a dolgozók reálbére nem csökken. Pártunk IX. kongresszusa hosszú távra meghatározza, megszabja jövőbeni felada­tainkat társadalmi, gazda­sági és kulturális életünk területeire egyaránt. Törekvéseinket támogat­ják a magyar dolgozók. Ha( a célokat a tennivalókat vi­lágosan határozzuk meg, ki tudjuk bontakoztatni társa­dalmi rendszerünk leglé­nyegesebb mozgató erejét, a tömegaktivitást. A IX. kongresszus tiszteletére ki­bontakozott szocialista munkaverseny sikerei a munkásosztály magasfokú osztályöntudatáról tettek tanúságot. Ez a legfőbb biz­tosítéka annak, hogy a IX. kong^sszus határcteatait teljes mértékben s minden vonatkozásban végrehajt­suk. Az agrárpolitikai intézkedések az egész társadalom javát szolgálják Csáki István felszólalása Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság be­számolójában vázolt és a határozati javaslatban rész­letesebben is megfogalma­zott agrárpolitikai kérdé­sekhez kívánok hozzászól­ni. Mielőtt azonban e kérdé­sekben kifejtem vélemé­nyem, elmondom, hogy a Szolnok megyei küldöttek egyetértenek a Központi Bizottság, a Központi Reví­ziós Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság jelenté­sével, a határozattervezettel és a Szervezeti Szabályzat tervezett módosításával Küldöttségünk mindezeket elfogadja, a bennük megfo­galmazott feladatok végre­hajtását teljes erejével tá­mogatja. Szeretném hangsúlyozni, hogy az a politika, melyet pártunk az ellenforradalom leverése óta következetesen folytat, Szolnok megyében is megértésre és teljes tá­mogatásra talált. Párttag­ságunk — és a megye la­kossága — nagyra értékeli azt a fejlődést, ami orszá­gunkban és éren belül Szolnok megyében a fel- szabadulás óta végbement. Különösen gyors volt ez a fejlődés a legutóbbi évtized­ben. Szolnok megye a fel- szabadulás előtt teljesen el­maradt, agrárjellegű terület volt. • Központi Bizottsá­gunknak a vidék iparosítá­sára vonatkozó határozata nagyon figyelemre méltó eredményt hozott már ed­dig is. 1965-ben megyénk üzemei adták a népgazda­ság egész háztartási hűtő­géptermelését, az országban előállított kénsay háromne­gyed részét, a szuperfoszfát 45,7, a konyhabútor 23,9, a bőrcipő 19,5 százalékát. A mezőgazdasági terme­lés Szolnok megyében a második ötéves terv idő­szakában 22 százalékkal, az államnak eladott áru pedig 37,1 százalékkal növekedett Tudjuk, hogy milyen káros lenne a fejlődés eredmé­nyeinek túlértékelése. Nem szeretnék obbe a hi­bába esni. Nem akarok pa­naszkodni, de az igazság az, hogy hol aszály, hol pe­dig más elemi csapás súj­tott bennünket az ötéves terv éveiben is. Nagy erőt összpontosítottunk az öntö­zés fejlesztésére, de elma­radt például a belvízrende­zés. Így állt elő, hogy az idén 100 ezer katasztrális hold területen volt me­gyénkben belvíz. Erek — és sok minden más — aka- - dályozó tényezők. De nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a szövetkezetek közös vagyo­na öt év alatt 93 százalék­kal nőtt a megyében. A 'Szövetkezeti gazdaságok megalapozódtak, bennük a parasztság számítását meg­találta, jobban él, mint egyéni gazdálkodó korában és boldogulását is, a jövő­jét is a szövetkezetben látja. A mezővárosok és az iparfejlesztés A jövőt illetően az ipar területén legnagyobb gon­dunk az, hogy a fejlődés nem terjedt ki a megye egé­szére. Három város — Szol­nok, Jászberény, Török- szentmiklós — ipari fejlő­dése megalapozott, de a mezővárosokban — Karca­gon, Mezőtúron, Kisújszál­láson és Túrkevén — ma is jelentős munkaerőfelesleg van, s annak ellenére, hogy közlekedés, szállítás, villa­mosáram, földgáz és vízel­látás szempontjából ked­vező helyzet van, iparfej­lesztésre ezekben a váro­sokban eddig jóformán semmilyen telepítés nem történt. Keressük a hely: lehetőségek kihasználásá­nak módját, keressük ezek­ben a városokban is az iparfejlesztés, lehetőségét. Bízunk abban, hogy az or­szágos szervekkel, azok se­gítségével itt is előbbre ju­tunk. Tisztelt Kongresszus! Kiindulva a mezőgazda­ság, a falu mai helyzetéből, a szocialista átszervezés óta végbement fejlődésből, nagy, jelentőséget tulajdo­nítunk a Központi Bizott­ság által ismertetett agrár- politikai intézkedéseknek. Ezeket az intézkedéseket is a jövő feladatai követelik, a fejlődés igényli. Szó sincs — a mi értelmezésünk sze­rint — arról, hogy a párt agrárpolitikájában valami­féle „helyesbítést” kellene végrehajtani. A követett agarárpolitika helyes volt, mert talaján megoldódott a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, lényegesen megerősödtek a szövetkeze­tek, a fa'u egész társadat-, mi. gazdasági és kulturális életében olyan változás ment végbe, ami a szocia­lizmus pozícióit erősítette meg. Nincs mód ennék té­nyezőit, jellemző mutatóit felsorolni. De megemlítem közülük a legjelentősebbet; az emberek gondolkodásá­nak változását, szocialista irányú fejlődését. A parasztság tekintete a szövetkezeti gazdálkodás ta Iáján egviránvba fordult.' A munkás-paraszt szövet­ségben a parasztság részé­ről stabilitás, helytállás, politikai szilárdság tapasz­talható. S most erről a ta­lajról szándékozik pártunk előbbre vinni a mezőgazda­ság, a falu fejlődését. Az intézkedések időszerűek és feltétlen szükségesek. A föld­tulajdonról Tapasztalatunk szerint is a földtulajdon jelenlegi formái — noha teljes egé­szében lehetővé tették az átszervezést és a termelő- szövetkezetek eddigi meg­szilárdulását — egyre gyak­rabban jelentenek akadályt a további előrehaladásban. Különösen vonatkozik ez azon területekre, amelyek­nek tulajdonosai más fog­lalkozást kerestek, iparban, építőiparban, kereskedelem­ben, vagy másutt helyez­kedtek el. Eltávozásuk a faluból a nagyüzembe természetes fo­lyamat, hiszen á gépesítés, a végyianyagok felhaszná­lása olyan ütemben fejlő­dött és fejlődik, hogy új és új erők szabadulnak fel fa­lun. A faluról elkerültek a népgazdaság más jellegű termelőeszközeivel kerültek kapcsolatba, viszonyba, _ s tulajdonjoguk fennállása ellenére nekik a földdel, földtulajdonukkal nincs termelési kapcsolatuk. Ésszerű — és az előreha­ladás követelménye —, hogv a szövetkezeten belül a földhasználat és a tulaj­donjog kerül ion összhang­ba. Kádár elvtárs hangsú­lyozta. hogy a tervezett in­tézkedés a megoldás elvi politikai lehetőségének út­ját és feltételeit teremti meg. Fontos, hogy a gya­korlat ennek meg is fe­lőlien. Meggyőződésünk, hogv a szövetkezeti földtulajdon kénzése, létrejötte és fellö­vése emelőie lesz a falu további szocialista fejlődé­sének. Fontosnak tartjuk azon. ban azt. hogv »» eM­politikai állásfoglalást mind pedig a gyakorlati meg. .valósítást nagyon részlete­sen ismertessük meg az ér­dekeltekkel, a szövetkezeti tagokkal is és azokkal is, akiket elsősorban fog érin­teni, akiknek csak földjük van a szövetkezetben, ma­guk pedig másutt dolgoz­nak. Ne hagyjuk egy perc­re sem, hogy ezt a fontos kérdést az ellenség próbálja magyarázni. A falu népe mélységesen bízik a párt­ban. Ennek a bizalomnak fontos tényezője maga a szövetkezeti mozgalom és benne a parasztság életé­nek alakulása. A szövetkezeti kongresz- szus tervezett összejövetele és ennek állásfoglalása alapján, területi szövetke­zeti szövetségek létrejötte — értelmezésem szerint — azt jelenti, hogy tovább fejlődik, új magasabb fok­ra emelkedik maga a szö­vetkezeti mozgalom, mint a dolgozó parasztság tömeg­szervezete, nagy politikai tömegmozgalma. Egyik oldalról a gazda­ságirányítás új rendszeré­ben — erősödik a szövet­kezetek vállalati jellege — és ez nagyon fontos pa­raszti és össznépgazdasági érdek — másik . oldalról pedig új feltételek alakul­nak ki a kollektív társu­lási, szövetkezeti — tehát közösségi — jelleg erősö­déséhez. Úgy gondolom, hogy ez szintén fontos eme- . lő ahhoz, hogy a szövetke­zetekbe tömörült parasztság folyamatosan és valóban egységes szövetkezeti pa­raszti osztállyá szerveződ­jön. A javasolt intézkedések közül megítélésem szerint nagy visszhangot vált ki a parasztság biztosítási rend­szerében tervezett újabb és folyamatos előrelépés. Ez az intézkedés tulajdonkép. pen a munkásosztály újabb nagy győzelme, amivel a szövetségest, a parasztsá­got emeli fel, beváltva a marxizmusnak azt a sarka­latos tételét, hogy a. mun­kásosztály csak úgy szaba­díthatja fel önmagát, ha a társadalom egészét meg­szabadítja a kizsákmányo­lástól és az, elmaradottság­tól. Ügy látjuk, hogy ezek a tervezett agrárpolitikai in­tézkedéseit nem falusi kér­dések csupán. Ezekkel az intézkedésekkel egész tár­sadalmunk erősödik, a fej­lett szocializmus irányban halad előre, és eiek egész társadalmunk javát szol­gálják. Számolhatunk té­ves nézetekkel és tévelyT gőkkel, akik ezeket az in­tézkedéseket holmi kizáró­lagos paraszti jellegűvé akarják lekicsinyíteni, sót olyanokkal is, akik esetleg ebből a munkás-paraszt szövetség lazítását szeret, nék elérni. Az ilyen néze­tekkel szemben jogosan ál­líthatjuk. hogy mind az az intézkedés, amivel falun előbbre visszük a szocia­lizmus ügyét, munkás ér­dek, a munkásosztály, te­hát az egész társadalmunk javát szolgálja. Mi Szolnok megyeiek úgy látjuk tehát, hogy a tervezett agrárpolitikai in­tézkedések messzemenően szolgálják a fejlett szocia­lista társadalom megvaló­sításának ügyét. Tisztelt Kongresszus! Meggyőződésem, hogy ta­nácskozásunk, a IX, kong­resszus állásfoglalása és határozata szocialista épí­tőmunkánk sikerei neit újabb és fontos kiinduM pontja lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom