Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-14 / 294. szám

) 1968. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT A Tiszán innen, Dunán túl döntőjének közvetítése ha nem is vonultatott fel te­levíziós erényeket, minden­képpen indokolt volt. A hó­napok óta tartó országos méretű vetélkedő volt részt­vevői — köztük mi is — a legjobbakkal személyesen Is megismerkedhettünk. Mi persze elsősorban volt el­lenfél-játszótársunk, So­mogy bajvívását figyeltük árgus szemekkel, s hadd tegyem hozzá; utólag nincs mit szégyenkeznünk, hiszen s legjobbal szemben ma­radtunk alul, (Hátha még a VI.-ban is jobban izzik a lokálpatriotizmus! Akkor talán...) Most már mindegy. Az viszont bebizonyosodott, hogy az okos és hasznos vetélkedő-sorozat százezre­ket hozott tűzbe, s ha a lángolás nem is volt min­dig tiszta fényű — csak nemes szándéktól fűtött — érzésekben és gondolatok­ban sokat acélosodtúnk. A rádió szerkesztője, Liszkay Tamás olyan formára ta­lált, mellyel az olykor, mi több, általában közömbös nézőket, hallgatókat is sike­rült tétlen nyugalmukból kizökkentenie. A Szerezz dicsőséget megyédnek, sző­kébb pátriádnak kimondat­lanul is ott élt a „verseny­zőben”, s így a vetélkedő a hazafias nevelés iskolájá­vá is vált, amellett, hogy az együttgondolkodás ered­ményes formájának is bizo­nyult. Amiről eddig csak a hangok tanúskodtak, most d az 50. szám elérését jelenti. Jubileumát méltó módon, „ünnepi” színvonalú műsor­ral tette emlékezetessé. És ha eddig már többször is­mételtük, most is csak azt mondhatom: a televízió sa­játos műfajáról van szó, mely intim publicitásával, igényes érdeklődésével és friss szemléletével a leg­kedveltebb műsorok egyike. Ünnepi számában pedig még a rádió mozgékony­ságára is rácáfolt az ese­mények helyszínének pará­dés váltogatásával. Ez a térben és időben egyre sza­badabb, korláttalanabb mozgás — ez teheti még vonzóbbá. Rendkívüli népszerűségét és hatását növeli vállalt szociális küldetése is. Bizo­nyára sokan emlékezünk a Tv iialonti hívó «^javára in­kép útján is eljutott hoz­zánk. Micsoda monstre- apparátus fáradozott, ügyes­kedett a siker érdekében, s ha a gépezet itt-ott még meg is csikordult, bőven akadt bruvúros megoldás is. A barkóba-játék gon­dolatröppentyűi szinte lát­hatóvá váltak a két szék­hely gyors átkapcsolásával, s ismét gyönyörködhettünk a gondolkodó ember arc.- változatainak láttán. A távvezénylésű kórusproduk­ció _— megyékre osztott szólamokkal — a televíziós technika bravúrjának szá­mít. A szellemesen kigondolt és ügyesen kivitelezett já­ték azonban figyelmeztető is lehet néhány tekintetben Például, ha az elhangzott kérdések témáját és termé­szetét, jellegét figyeltük: rendkívül egyoldalú szem­léletre, humán beállított­ságra vallottak. A termé­szettudományi ismeretek úgyszólván kiszorultak a porondról, pedig a mai em­ber világképének ma már lényeges alkotó eleme. Nem használt a játéknak a sta­tisztikai adatok túlburján­zása sem, különösen pedig úgy nem, hogy más-más forrásból kerültek elő. Ami külön érdekes, a lakás dol­gában még a statisztikák házatáján sincs minden rendben! (Majdnem per­patvar született belőle.) A gyártott cement tonnája, a működő traktorok száma — mely állandóan változik — szintén a sematikus kér­dések sorát növelték. dúlt országos méretű segítő akció kibontakozására egy tűzkárt szenvedett sok- gyermekes család érdeké­ben. A riportműsor főerős­ségét jelentik a mozgékony szellemű, családias, közvet­len hangulatot teremtő ve­zető riporterek, akik közül személyes varázsával is ki­emelkedik a legtöbbet sze­replő Kovalik Károly. Másik jubileumra is sor került ezen a héten, Gusz­táv jubilált. A kispolgár csetlő-botló figuráját immár 50 kis epizódban láthattuk, s mindannyiszor derűre fa­kasztott. Pedig a születésé­ről adott szellemes kis film- trükk a vajúdás „kínjait” idézte. Mindkét jubilánsnak to­vábbi hosszú életet kívá­nunk! azzal a szándékkal került a képernyőre, hogy a két­ségtelen döbbenetes erejű, de sokak számára talán bo­nyolult és kevésbé érthető víziók, közérthetőbb nyel­ven, a képek vizuális nyel­vén közelebb kerüljenek a szélesebb nézőközönséghez is. Nemes szándék, de ele­ve halálra van ítélve. Ugya­nis Juhász Ferenc költői képeinek zuhogását, Ör­vénylő kavargását, különös logikával megteremtett ví- ziós világát — melyben a valóság szokatlanul irreális módon van jelen, s elemei groteszk táncba rándulnak, bizarr színekben és han­gokon szólalnak meg — le­hetetlen korlátozott techni­kai eszközökkel kifejezni. Különösképpen nem fo­galmazható meg a valóság konvencionálissá vált képei­vel. Az atomrobbantás ké­pe, a sivár természeti táj, gyökerükből kiforduló fák­kal, vagy a hajnal képe jól ismert vonásaival képtele­nek megszólaltatni a köl­temény gondolatait. A televízió fiataljai a le­hetetlent próbálták meg, hiszen az „És lassan meg­lengeti az űrben a Nap le­győzhetetlen tűzlobogóját”, valamint a többi varázsos költői kép lefordíthatatlan. Az immunis költői anyag ellenállt, s a kép. ahelyett, hogy a gondolat első számú hordozójává lépett volna elő, me^m^radt másodran­gú mozgó illusztrációnak. Röviden Princ ezúttal „oltári spin- kók” után kajtatott, s ter­mészetesen rajta vesztett. Aztán átesett az őrszolgá­lat kereszttüzén is, s az eredmény öt nap fogda. Is­mert epizódok a katona életéből — csak ahogy én visszaemlékszem, sokkal izgalmasabbak voltak. A TV könyvesboltja mintha színházzá, illetve pódiummá vált volna; nemcsak kósto­lót adott a megjelenő mű­vekből és kötetekből, hosz­szabb lélegzetű alkotások megje’enítésére is vállalko­zott. Leginkább Fejér Ist­ván „árukínálata” tetszett, de szemléletes volt Antal Imre röpke „zeneórája” is. Darvas Ivánt viszont he­lyenként alig lehetett érte­ni. Marx György műsora a fizika tárgyköréből meg­győző formában adta közre a fizikusóriás Galilei ..mo­dern” elvét a relativitásról. V. M. A város, a falu kincset lel velük JÓL SIKERÜLT IRODALMI EST MARTFŰN Hétfőn este igen kellemes élményben volt része annak a többszáz főnyi közönségnek, ame­lyik zsúfolásig megtöltötte a martfűi művelődési ház színháztermét. A tiszaföldváriak dicséretre méltó kezdeményezésére ekkor mutatkozott be a debreceni József Attila irodalmi színpad és a tiszaföldvári irodalmi színpad. Az értelemre és érzelemre egyaránt ható fel­lépésük méltán váltott ki őszinte elismerést. A műsor végén műveinek hozzáértő tolmácsolásá­ért a szintén jelenlévő Váci Mihály mondott ne­kik meleghangú köszönetét. A két — egymá'-hoz szoros baráti szálakkal kapcsolódó — irodalmi színpadot Ződi Imre ti­szaföldvári tudósítónk mutatja be olvasóinknak: Diók­nagygyűlés Jászberényben (Tudósítónktól) A Vietnami Felszabadí- tási Front megalakulásának 6. évfordulója alkalmából Jászberény város középis­kolásai nagygyűlésen vettek részt a Lehel Klub nagy­termében december 13-án. A gyűlésen a fiatalok Bog­nár Róberttel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ-titkárával találkoz­tak, aki 10 napos vietnami útjáról számolt be. A találkozó első felében a Lehel vezér Gimnázium kórusa, valamint a Kájlai Éva Gimnázium irodalmi színnada adott műsort. J. Becher, B. Brecht művein keresztül a háború borzal­mai elleni tiltakozásuknak, a békevágynak adtak kife­jezést. A gyűlés második felében Boenár Róbert be­szélt az Észak-Vietnamban látottakról. A nagygyűlés a DIVSZ- induló hangjaival ért véget. — hartmann — Egy évtizedes múltra te­kint vissza a KPVDSZ debreceni József Attila iro­dalmi színpada. A legmerészebb álmodo­zók sem hitték 1957. de­cember 15-én, hogy majdan tíz év múlva, 1966 októ­berében Debrecenben az ország egyik legjelentősebb irodalmi színpadának egy évtizedes sikeres működé­sét köszönthetik. Az első — Szabó Lőrinc est — egyedinek szánt elő­adásból rendszeres sorozat lett, a társaság pedig Pe­dagógus Irodalmi Körré szerveződött. Az irodalom szeretete, művészi közlés­vágy és társadalmi igény szerencsés találkozása; ezek a tényezők tették az irodal­mi kört később irodalmi színpaddá. Az első két esztendőben a direkt irodalmi ismeretter­jesztő szándék a lényeg Bár 1958-ban a „Farsang a művészetben” c. előadá­suk már komplex műsor; zene, tánc, vers, monológ segíti egymást, a legtöbb előadás pódium jellegű. A színpad második kor­szakában 1960—62-ig, meg­nő a tematikus műsorok száma. A „Kubai elégia” című műsoruk (politikai ak­tualitás!) arról győzi meg a rendezőt, hogy a nézőt el­sősorban a kor problémái érdeklik, társadalmi, politi­kai, erkölcsi vonatkozásban egyaránt, megnő tehát a XX. század s napjaink iro­dalmi anyagából összeállí­tott művek száma. Még inkább fokozódik ez az 1962—66-ig terjedő időszakban, mely egyrészt az irodalmi színpad mozga­lom megerősödésének idő­szaka, másrészt a debrece­ni irodalmi színpad eddigi legsikeresebb működési kor­szaka. Annak igazolására, hogy a színpadot — és a mintegy ezer-ezerkétszáz nézőt, mely az előadásokat látogatja — a ma problé­mái érdeklik, álljon itt az utolsó négy év előadásainak címe közül néhány: Kubai elégia, Háború és béke, Ó ez a város csodákat ígér (mai debreceni költők, írók estje), Húszévesek, Alföld 1964. (a folyóirat anyagából készült est), Az ember le­gendája (vallomás az em­berségről), Szegények hatal­ma (Váci Mihály est), Em­berszabású álmaink (Ju­hász Ferenc est). Izgalmas témaválasztás, jó szerkesztés, értő rende­zés és már-már hivatásos szinten mozgó előadói gár­da eredménye, hogy utolsó három évadjukban kilenc- száz főben állandósult a bérletes nézők száma. A színpadnak, illetve ve­zetőjének Debreczeni Ti­bornak másik fő érdeme, hogy a színpad volt és meglévő tagjai a vershez, az irodalomhoz hallatlan lelki intelligenciával ren­delkeznek, és a színpadtól elkerülve a népművelés lel­kes, értő munkásaivá vál­nak. Szabó András, aki a szín­pad egyik alapítótagja — már orvos — a debreceni Orvostudományi Egyetem Irodalmi Színpadát vezeti* Kígyós Sándor Pécsváradon művészeti előadó, és irodal­mi színpad vezető. Buzz Hunor középiskolai tanár — szintén a színpad egyik alapítótagja — jelenleg Ti- szaföldváron a gimnázium­ban tanít és a község iro­dalmi színpadának lelkes vezetője. Szabó András ál­tál vezetett színpad ta­vaszai az egyetemi-főisko­lai fesztiválon aranyérmet nyert ' , A tiszaföldvári színpad az elmúlt népművelési év­adban • 9 előadást tartott és az idén is 4 bérletes be­mutató és 4 ismétlés szere­pel tervükben. Érdemes ezekre a tényekre felfi­gyelnünk. Akkor, ha a műkedvelő együttesekkel elkerülhetetlenül velejáró fluktuációról beszélünk, so­ha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a távo­zó tagok — ha igazán jó, belső nevelő munkájukban eredményes csoport tagjai voltak — nem szakadnak el a népműveléstől és nagy százalékukban ég a vágy, hogy tudásukat kamatoz­tassák. A népművelés hi­vatásos dolgozóinak érde­mes figyelniük őket, mert a község vagy város „kin­cset lel velük”. \ A KARCAGI FELSŐFOKÉI MEZÖGAZDASÄGI TECH­NIKUMBAN MEGKEZDŐDTEK A FÉLÉVI BESZÁ­MOLÓK. BALPATAKI ISTVANNÉ TANÄRNÖ ELŐTT VASS SÁNDOR ELSŐÉVES HALLGATÓ VIZSGÁZIK GYAKORLATBÓL. PORCSINY UTCA, MESSZIRŐL... ni. Sántaköz 9. Gyönyörű lakás. Szép szoba, városiasán berendezve. Tele­vízió, lemez játszós rádió benne és a bútorok is újak. Nagy cserépkályha ontja a meleget. Itt laknak B. Szabó Gáborék. Két nagy gyerek játszik a szobában. Az idősebb már iskolás, hatodikos. A kisebb hét esztendős. Gabi feketekávét főz. Aztán sor- rovesszük az emlékeket: a Porcsmy utcát, a gyerekkort, ahonnan indul­tunk. — Ezerkilencszázötvenegy óta dol­gozom a vállalatnál. Sok neve lett azóta. Először, amikor megkaptuk a munkaruhát, azt varrták a szívünk fölé. TI FÖNT Aztán lett HORTÖNT. Középtiszai Öntöző Vállalat most pedig a Vízgépészeti Vállalat 1-es számú üzeme. De jónéhányan kez­dettől fogva itt keressük a kenye­rünket. Kitanultam a hegesztő szak­mát, s megbecsülnek. A kisebbik gyerek. Miklós taka­rékkönyvet vesz elő. Gyűjti a pénzt. Már száz forintnál több van. — Gáborkának tavaszra biciklit veszünk. Amit most használ, az meg az öcsié lesz. Ajkára két légüstöt készítettek a vállalatnál. Jó hegesztők kellettek a munkához. Minden centiméter he­gesztést röntgeneztek. B. Szabó Gá­bort jelölték ki egynek. Nagy mun­ka volt. Három hónapig csinálták. Egy nap egy métert ha haladhattak. — Semmi hiba nem volt a mun­kámmal. Otthonra talált az üzemben. Nagy idő tizenöt esztendő. Kialakult a törzsgárda. Szabó Gáborra számíta­nak. — Kitüntetést is kaptam. S elküld­ték jutalmul Moszkvába. Mutatja a jelvényt. A vízgazdál­kodás kiváló dolgozója. A gyerekek játszanak a szobában. — Én pilóta leszek — mondia Gá­bor, a nagyobbik fiú. — Láttál már repülőt? — Láttam. — Hol? — Ferihegyen. Amikor mentünk Pestre. Voltunk a Vidám Parkban, az állatkertben is. Mesélnek Pestről, meg minden másról. Elégedett gyerekek. Megad nekik mindent a szülői ház, ami eb­ben a korban hiányzik. — Nekünk se volt könnyű. A feleségem nem dolgozott. Talán egy éve, hogy elhelyezkedőt* az f'Rr’- áruházban. Pénztáros. Most mar jobban boldogulunk. A kenyérért mindenütt dolgozni kell. És meg kell becsülni. Máskü­lönben sehová se juthat el az em­ber. — Két évvel ezelőtt letettem a hetedik és a nyolcadik osztályt Ne mondják, hogy nekem nincs meg. Meg aztán nőnek a gyerekek is. Többet követelnek tőlünk. A brigád néha összejöveteleket tart. Valakit behívnak katonának, elbúcsúztatják, isznak néhány pohár­ral. Nem megy a család rovására. — Azt szeretem, hogy megbecsü­lik a munkámat. Egy esztendeig meósként dolgoztam a vállalatnál. Most hegesztek, pedig nem könnyű. Felelősségteljes munka. De látóra, hogy alakul az anyag, s örülök, ha jóra csinálok valamit. A ház valóságos palota. Nagy ab­lakokkal, hatalmas folyosóval, ki- csempézve. kipadlózva, berendezve. Talán nem is hiányzik semmi. — De igen. Majd kocsit is szeret­nénk. B. Szabó Gábor is a Porcsiny ut­cából indult el. Nem különösebb út az övé. Mint minden munkásemberé. Gyerekeinek is ilyet akar. ,— Taníttatni szeretném őket, ha fog majd a fejük. Több legyenek apjuknál. Gyorsan nőnek. És ha el­kerülnek a szülői háztól, azt mond­hassuk; tán mink is dolgoztunk ér­tük valamicskét. Felgyújtják a villanyt. Nappali fény árad a szobában. A gyerekek már a tankönyv fölé hajolnak. Kint, a konyhában, nagymama vacsorát készít Jó, otthonos itt minden. Sz. Lukács lsére A TV jelenti jubileuma Az éjszaka képei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom