Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

IMS. december IS. S20&H0& MEGTEÍ NÉPLAP s Itt az árvízbizfosítás! Az emlékezetes 1965. évi ár­víz 3058 lakóházat rongált meg, hétszázat pedig teljesen össze- döntött. Az idén korántsem volt olyan mértékű az árvíz, mint tavaly, de mégis több mint ezer veszélyeztetett ott­honból kellett kiköltöztetni a lakókat. Az árvízkárosultak eddig többnyire családi kölcsönökre, hitelekre, állami támogatásra szorultak. Indokolt a kívánság, hogy a biztosító az egyéb ele­mi károkhoz, például a tűz­höz. viharhoz hasonlóan az ár­vízkárokat is térítse meg. Most ez lehetővé válik. Január el- sej étől a termelőszövetkezeti tagok háztáji, az ingatlantu­lajdonosok épület- és háztar­tási, a bérlakásban lakók pe­dig háztartási biztosításuk alapján árvíz esetén is kárté­rítést kaphatnak. Ugyanakkor ezeket a korszerűseített bizto­sítási módozatokat több egyéb új kockázattal bővítik. Azoknak, akik az új bizto­sítást megkötik, illetve fenn­álló biztosításukat erre átcse­rélik, a lakóépületben és mel­léképületeiben keletkezett ár­vízkárokat az Állami Biztosító megtéríti. Ha pedig a lakó­épületből hatósági rendelke­zésre ki kell költözni, vagy az árvíz a lakást a kiköltözés előtt elöntötte, az épületben keletkezett kár megtérítésén felül 2000 forintot fizet a biz­tosító. Ha egyéb biztosított káresemény, például tűz vagy földrengés miatt kell az ott­hont elhagyni, úgy a biztosí­tó viseli a lakbértöbblet költ­ségeit. Az új módozatokban szélesí­tették a szavatossági biztosítás körét (többek közt kiterjesz­tették a kerékpározás, sporto­lás közben okozott károkra is) és a balesetbiztosítást az ed­digihez képest kibővítették annyiban, hogy fizetnek a munka vagy gépjárművezetés közben történt balesetekért is. A biztosítás a háztartásban élő összes családtagra, háztar­tásbelire, nyugdíjasokra és gyermekekre is kiterjed. A munkahelyen vagy iskolában biztosított családtagok pedig ezentúl két biztosítás (az ott­honi és például a Biztosítási és önsegélyező Csoport tag­ság) alapján kapnak baleseti kártérítést. Sok termelőszövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó nem­csak egy-két sertést tart, ha­nem szerződéses alapon, vagy eladásra több sertést hizlal. — Az állattartás bizton­ságának növelése céljából is tényleges módosításokat vezet­tek be a háztáji biztosításban. A háztáji gazdaságban vagy illetményföldön tartott Összes sertés és kecske után kártérí­tést fizetnek az új biztosí­tás alapján, ha az állat elhul­lik, vagy kényszervágásra ke­rül. (Eddig ha egy káresemény alkalmával több állat hullott Is el, kártérítés csak egy után Járt.) Jelentékenyen megemel­ték a kártérítés összegét is, anyakocánál például 1000 forint helyett 1500 forintot térítenek. A szarvasmarhát is tartó csa­ládok kiegészítő biztosítást köthetnek és ennek keretében a teheneket 4000 forintig, a másfél éven felüli szarvas- marhákat 3000 forint összegre biztosíthatják. Tekintettel ar­ra, hogy kényszervágás esetén a megtérülés összegét nem vonják le, a kártérítés jelen­tékenyen segíti az állattartó­kat. Sok háztáji gazdaságban több, különféle foglalkozású családtag él együtt. Kár ese­tén vitára adhatott okot, hogy kié a megsemmisült vagyon­tárgy. Az új biztosítás az egész együttélő családra, illetve an­nak tulajdonára lesz érvényes. A jégkárokat 3000 forint érté­kig fedezik, ha a termelvé- nyek értéke ennél több, a kü- lönbözetet külön kell bizto­sítani. Ugyancsak külön lehet biztosítani a szőlő és gyümöl­csös területet. Akik nem tag­jai a termelőszövetkezetnek, épület- és háztartási biztosítá­sukat egészíthetik ki szükség szerint állat- és jégbiztosítás­sal. Az új háztáji biztosítás évi díja 372 forint. A családi há­zak, szövetkezeti és öröklaká­sok, társasházban lévő laká­sok, nyaralók épület- és ház­tartási biztosításának évi díja 2 szobáig 180 forint, ennél több szobánál évi 220 forint. A kibővített háztartási biztosítás havi díja egyszobás lakásnál 2 forinttal, a 2 szobásnál 3 fo­rinttal, — 3 szobásnál 4 forint­tal, több szobásnál 8 forinttal emelkedik. A január 1-én bevezetésre kerülő új biztosítási módoza­tok sok előnyt nyújtanak. Különadó— küíénblűkk A vegyiművek egyik dolgozója megválik üze­métől. Munkatársai szép emléktárggyal kívánták meglepni, ezért szombat délelőtt a szolnoki üveg- és porcelánboltban vásá­roltak a számára egy szobrot: Izsó Miklós Bú­suló juhászának porcelán másolatát. Az értékes ajándék ára 345 forint. A blokk kiál­lításakor egy másik cé­dulát is nyomtak a vevő kezébe egy forint tíz fil­lérről. „Ennyibe kerül a különleges karácsonyi cso­magolópapír”, mondta az eladó. Nem nagy ügy, de b osz- szantó. Ezt a szenzációs „újítást” nem Szolnokon találták fel, de nem le­het szó nélkül elmenni mellette. Szinte látom lel­ki szemeimmel: a vásá­rolt új nercbunda mellé negédes mosollyal mond­ja a kereskedő: — Kérem a bunda nyolcezer forint ét külön két forint huszonöt a vállfa... Vagy: egy ilyen drága szobornál az lenne a mi­nimum, hogy ízléses kar­tondobozba csomagoljá.k, gondosan körülvattázva. Erről azonban álmodni sem merek... Egyszóval: jogos a vá­sárlóközönségnek az az óhaja, hogy ízlésesen cso­magolva kapja az árut, különadó és különblokk nélkül. — hi — Négy asszony közös vonása Egyszerű fekete ruháján az egyetlen dísz a „Kivá­ló dolgozó” jelvény. Amikor észreveszi, hogy azt figye­lem. elfogódott hangon megszólal: — Ma eskövű lesz. Azért tűztem fel a kitüntetést. Előfordul, hogy amikor es­ketek, zavarban vagyok. Ez a jelvény bátorságot ad, mert állandóan arra emlé­keztet, hogy megbecsülnek, elismerik a munkámat. Er­re másként nem válaszol­hatok, csak azzal, hogy a feladatomat igyekszem még jobban, pontosabban ellát­ni. Özvegy Dancza József nő­nek nem kell a szomszédba mennie munkáért. Van úgy, hogy egy délelőtt har­minc ember ügyét kell el­igazítani. Az egyik munka­könyvért, a másik tanácsi igazolásért, a harmadik szociális segélyért kopogtat be 'az igazgatási előadó szo­bájába. — Sokirányú a felada­tom: a különböző hatósági igazolványok kiadása, a szociális és gyámügyek in­tézése. a munkakönyv kiál­lítása. a magános, idős em­berekkel való törődés, eset­leg szociális otthonba va­ló elhelyezésük, az anya­könyvvezetői munka mind, mind beletartozik. S ezen­kívül az ügyiratok iktatása és a postázás is. — Nem tudom, hogyan állnám meg a helyem, ha nem ilven segítőkész kol­lektívában dolgoznék, s nem olyan megértő veze­tőink lennének, mint itt a csépai tanácsnál — mond­ta Danczáné. — No, azért a gyakorlat és a tanulás is sokat szá­mít és Margitka mindig jó eredménnyel vizsgázik a különböző szaktanfolyamo­kon — újságolták munka­társai. ☆ Pozsonyi. Marika húsz éves volt, amikor 1951-ben a községi tanácshoz került. Később a járásnál is dolgo­zott, de a szíve visszahúzta Jászboldogházára. Itt szü­letett. Ismer mindenkit, a községbelieket és azokat is akik a tízezer holdas határ tanyáin élnek. S ha a boldogházi emberek ügyes-bajos dolgaikkal fel­keresik, mint a községi ta­nács vb-titkárát, még ma is leginkább nem asszony­nevén, csak Marikának szólítják. A szeretet jele ez, s an­nak kifejezése, hogy közü­lük való, értük dolgozó em­berként ismerik. A fiatal- asszonynak mindig sokat jelentett a feléje áradó bi­zalom. S most, amikor fér­je elvesztésekor szinte ösz- szeroppant, az emberek együttérzése, szerefete és a munka segítette ahhoz, hogy magára találjon. — Szanatóriumba akart küldeni az orvos. Nem men­tem. Nem bírtam volna ki távol az enyéimtől, a ro­konoktól, ismerősöktől — mondta sírással küszkökve özvegy Szadai Zoltánná. — Erőt vettem magamon és dolgoztam. A munkába te­metkezve legalább napköz­ben nem foglalkozom a magam bajával. S a gyere­keim sorsáért is most már egyedül kell vállalnom a felelősséget A kislányomat a nővérem gondozza. Zoli­kámat pedig — a nagyma­ma felügyeletével — már önálló emberke. S ha ag­gódok is értük, ez nem azért van, hogy attól tar­tok: nélkülözniük kell. — Dolgozom és felnevelem őket. Ez az életem célja és az, hogy a munkámon ke­resztül úgy mint eddig, osz­tozzam a község lakóinak gondjában, örömében. ☆ Csupa mosoly az arca, s ihég melegtekintetű barna szeme is nevet, amikor fel­idézi azt a nagy meglepe­tést, melyet családjának szerzett. — Amikor november 5-re meghívóval invitáltak a me­gyei tanácshoz, ha bizto­san nem is tudtam, de sej­tettem, hogy miért hívnak. Mégis meglepődtem, ami­kor a kitüntető jelvény mellé egy borítékot is kap , tam, benne az ezer forint jutalom. Az ünnepség után még Szolnokon bevásárol­tam. A nagymamának me­leg cipőt, a gyerekeknél; téli alsóneműt, a férjem­nek pulóvert így a csórna­A valódi nyolc tojásos §ás*ga csiga A ievestésxía piaci lehetőségei Jánoshidán a nyár végén egy nőtanácsi gyűlésen ke­rült szóba, hogy eladásra is lehet levestésztát készíteni A munkalehetőségekben nem nagyon bővelkedő Jánoshidán kapva kaptak a lehetőségen. „Nekünk va­ló munka lenne”. „Végre dolgozhatok”. „Megkeres­hetem a konyhapénzt” — mondták az utcára érve az asszonyok, s máris megkez' dődött a szervezkedés. Né­hány nap múlva külön autóbusz vitte őket Jászbe­rénybe, orvosi vizsgálatra. Tárgyalgatások, számolgatá­A maguksxabta norma sok közben néhány hónapig dédelgették az elképzelést, míg novemberben végre hozzáfoghattak a munká­hoz. Az első szállítmányt már el is küldték. — Mint valami drága kincsre, úgy csapott le Bu­dapesten az egyik fmsz bolt r- ’ vezetője az árura. Azt kér­dezte mennyi van. mond­ja Szabó Gyula, a helyi ímsz dolgozója. Az asszonyok kezdemé­nyezését ugyanis az fmsz karolta fel. Lisztet, tojást biztosított s az értékesítésé­ről is gondoskodik. t sem a fő nők nő lakásán a tészta. Túri Istvánná ne­gyedmagával, patika tiszta­ságú szobában, fehér kö­tényben ülve fogadja a vendégeket. Valamennyiök keze boszorkányos gyorsa­sággal mozog s az asztalon szaporodik a csiga. Élénk­sárga színükből ítélve a „festéket” nem sajnálták belőle. Nyolc tojásos vala­mennyi. Szabályosak, arany­ló sárgák. — Már ötven kilogramm lisztet dolgoztunk fel. Per­sze nemcsak csigát, hanem finommetéltet, kis- és nagy­kockatésztát és tarhonyát is csináltunk — beszél munka közben Túriné. A hangulat vidám. Most is csak illem parancsol hallgatást, egyébként daltól és kacajtól hangos a szoba. S nemcsak itt. hanem mind az öt brigádnál. Még Szabó Antalné és lánya is ígv próbálja megtörni az egy­hangúságot. ök ugyanis ketten vannak. Itt egy em­lítésre való újítással is ta­lálkozunk. Házilag készített szárítóval, ötletes szerkezet. Meggyorsítja a szárítást, ugyanakkor a helyet sem foglalja. — Ez nagyon fontos, mert a szárítástól függ a menv- nyiség — magyarázza Szabó néni. A továbbiakban már a „mesterek” beszélnek, aki­ket otthonukban találunk. Azaz egymás otthonában, mert egyelőre brigádonként a „főnöknő” lakásán készül A KUNMADARASI ZENEI MUNKAKÖZÖSSÉG ZON­GORA OKTATÄSÄRA NEGYVEN NÖVENDÉK JÁR. KÉPÜNKÖN BORÚS ÉVA ÉS KŐVÁRI JULIANNA NÉGYKEZEST JÁTSZIK DR. SOLTÉSZ NAGY IMRÉ- NÉ ZENEISKOLAI TANÁR FELÜGYELETE MEL­LETT gokkal megrakva érkeztem haza, Besenyszögre. Nagy volt az öröm a családban, s a munkahelyemen is, ahol mindenki gratulált a kitün­tetéshez. — Kettős ünnep volt a mi családunkban november 5-e. Ekkor ünnepeltük há­zasságunk tizenegyedik év­fordulóját és azt. hogy mun­kám elismeréseként meg­kaptam a „Kiváló dolgozó” jelvényt. • — Életem első kitünteté­se ez, mint ahogy első munkahelyem is a községi tanács, ahová 1954-ben, né­hány hónappal az érettségi után kerültem. A „minde­nes” munkakört töltöm be, az igazgatási csoportot ve­zetem. Amikor sok a mun­ka és későn érek haza, a két fiam szememre veti: anyuka, neked a tanács a mindened. Az igaz, hogy nagyon megszerettem a munkámat, de azért sem érhet szemrehányás, hogy a családomat elhanyago­lom. Mindkét családomat — a kisebbet és nagyobbat is — szeretem, s azért dolgo­zom, hogy boldogulásukat elősegítsem — mondta Kiss Ernőné. ☆ — Margitra mindig szá­míthatunk. Ha valamit köz­hírein i kell a város lakói­val, s nincs aki a han­gosbemondót kezelje, mind­járt vállalkozik arra, hogy bemondja a szöveget. Beteg lett a telefonközpontos? Csak szólni kell, s Margit már kapcsolja is a hívoti számot. S amikor futja az idejéből, az irodák takarítá­sában' is segítkezik. — A munkaköre szerint nem volna köteles a már emlí­tetteket elvégezni, hanem csak a postára, bankba el­menni, kikézbesíteni a kül­deményeket. Csakhogy ő semmire nem tud nemet mondani — ilyeneket hal­lottam a túrkevei városi tanácsnál Kohári Margit hivatalsegédről. — A tanácsházát már második otthonomnak te­kintem. Tizennégy éve dolgozom itt, korábban há­rom iskolát takarítottam. Örülök, ha valamiben segít­hetek, ha elégedettek a munkámmal, s annak is, hogy ennyi év alatt egyszer sem voltam táppénzes be­teg, ;— A kitüntetés? Hát ezt még most sem akarom el­hinni, s bár nem szoktam dicsekedni, ezt a szép jel­vényt megmutattam talán már mindenkinek itt a ta­nácsházán. Az elnökhe­lyettes viccelt-is velem, amikor azt kérdeztem, Ili­nek köszönjem ezt a ki­tüntetést, mosolyogva vá­laszolt- — nekem, kedves, mert én vittem be a javas­latot a megyéhez. ☆ ' , Négy asszony életéből villantottunk fel néhány epizódot. A megye külön­böző helységében dolgoz­nak. Különböző a sorsuk is, s mégis van közös vonása életüknek. Az, hogy mun­kájukat odaadással, szívvel végzik, s egy napon kap­ták meg mind a négyen a „Kiváló . dolgozó” jelvényt a tanácsi apparátusban végzett tevékenységük elis­meréseként. Nagy Katalin Az ötletes, többszintes szárítónak már látogatói is voltak. A többi brigád tag­jai. Most ők is azon okos­kodnak, hogyan tudnák megcsinálni, hogy minél több tésztát adhassanak át az fmsz-nek, hogy minél többet keressenek. Ez a nagy munkakedv egyébként valamennyiökre jellemző. Már van maguk szabta norma, kiszámítot­ták órabérüket, hány csigát készíthetnek percenként, latolgatják érdemes-e baj­lódni vele. Egyöntetű a megállapítás: napi 40—50 forintért folytatjuk. Csak... S ez a „csak” azt jelenti, mint bedolgozók, nem so­káig csinálják. Amikor elhangzik ré­szünkről a miért, mintha méhkasba nyúltunk volna, úgy repdesnek felénk a szavak. — Nincs hely. — ötvenhatan kezdtük és ma csak huszonötén va­gyunk. A többieknek nincs elég hely a műveletekhez. — Ha üzemben, olyan kisüzemben dolgoznánk, ol­csóbban is előálíthatnánk a tésztát. Kisüzem, hitet ben — A községi pártbizott­ság, a tanács támogatásá­val előreláthatólag jövőre százezer forintos beruhá­zással sikerül egy kisüze­met létrehozni. Ezt a szak­csoportnak adnánk teljes berendezéssel, amelyet több éven keresztül '-részleten­ként majd visszafizetnének — tájékoztat Szabó Gyula. Ezt tudják az asszonyok is és már tervezgetnek: hogyan osztják majd el a munkát, ki lesz a csigás, ki a tarhonyás, hány órát dol­goznak majd, hogy az ott­honi teendőket is megcsi­nálhassák. Azon is gondol­kodnak, hogy ki lenne jő vezetőnek. Természetesen nő. Mindez még csak most forr, de remélhetőleg ter­vük sikerül, s jövőrp me- gvénkben elsőnek ' Jánoshi- dárt „tésztagyár” épül. Az „úttörők” azonban márl* kiérdemlik az elismerést Majnár Jón««

Next

/
Oldalképek
Tartalom