Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-13 / 293. szám
IMS. december IS. S20&H0& MEGTEÍ NÉPLAP s Itt az árvízbizfosítás! Az emlékezetes 1965. évi árvíz 3058 lakóházat rongált meg, hétszázat pedig teljesen össze- döntött. Az idén korántsem volt olyan mértékű az árvíz, mint tavaly, de mégis több mint ezer veszélyeztetett otthonból kellett kiköltöztetni a lakókat. Az árvízkárosultak eddig többnyire családi kölcsönökre, hitelekre, állami támogatásra szorultak. Indokolt a kívánság, hogy a biztosító az egyéb elemi károkhoz, például a tűzhöz. viharhoz hasonlóan az árvízkárokat is térítse meg. Most ez lehetővé válik. Január el- sej étől a termelőszövetkezeti tagok háztáji, az ingatlantulajdonosok épület- és háztartási, a bérlakásban lakók pedig háztartási biztosításuk alapján árvíz esetén is kártérítést kaphatnak. Ugyanakkor ezeket a korszerűseített biztosítási módozatokat több egyéb új kockázattal bővítik. Azoknak, akik az új biztosítást megkötik, illetve fennálló biztosításukat erre átcserélik, a lakóépületben és melléképületeiben keletkezett árvízkárokat az Állami Biztosító megtéríti. Ha pedig a lakóépületből hatósági rendelkezésre ki kell költözni, vagy az árvíz a lakást a kiköltözés előtt elöntötte, az épületben keletkezett kár megtérítésén felül 2000 forintot fizet a biztosító. Ha egyéb biztosított káresemény, például tűz vagy földrengés miatt kell az otthont elhagyni, úgy a biztosító viseli a lakbértöbblet költségeit. Az új módozatokban szélesítették a szavatossági biztosítás körét (többek közt kiterjesztették a kerékpározás, sportolás közben okozott károkra is) és a balesetbiztosítást az eddigihez képest kibővítették annyiban, hogy fizetnek a munka vagy gépjárművezetés közben történt balesetekért is. A biztosítás a háztartásban élő összes családtagra, háztartásbelire, nyugdíjasokra és gyermekekre is kiterjed. A munkahelyen vagy iskolában biztosított családtagok pedig ezentúl két biztosítás (az otthoni és például a Biztosítási és önsegélyező Csoport tagság) alapján kapnak baleseti kártérítést. Sok termelőszövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó nemcsak egy-két sertést tart, hanem szerződéses alapon, vagy eladásra több sertést hizlal. — Az állattartás biztonságának növelése céljából is tényleges módosításokat vezettek be a háztáji biztosításban. A háztáji gazdaságban vagy illetményföldön tartott Összes sertés és kecske után kártérítést fizetnek az új biztosítás alapján, ha az állat elhullik, vagy kényszervágásra kerül. (Eddig ha egy káresemény alkalmával több állat hullott Is el, kártérítés csak egy után Járt.) Jelentékenyen megemelték a kártérítés összegét is, anyakocánál például 1000 forint helyett 1500 forintot térítenek. A szarvasmarhát is tartó családok kiegészítő biztosítást köthetnek és ennek keretében a teheneket 4000 forintig, a másfél éven felüli szarvas- marhákat 3000 forint összegre biztosíthatják. Tekintettel arra, hogy kényszervágás esetén a megtérülés összegét nem vonják le, a kártérítés jelentékenyen segíti az állattartókat. Sok háztáji gazdaságban több, különféle foglalkozású családtag él együtt. Kár esetén vitára adhatott okot, hogy kié a megsemmisült vagyontárgy. Az új biztosítás az egész együttélő családra, illetve annak tulajdonára lesz érvényes. A jégkárokat 3000 forint értékig fedezik, ha a termelvé- nyek értéke ennél több, a kü- lönbözetet külön kell biztosítani. Ugyancsak külön lehet biztosítani a szőlő és gyümölcsös területet. Akik nem tagjai a termelőszövetkezetnek, épület- és háztartási biztosításukat egészíthetik ki szükség szerint állat- és jégbiztosítással. Az új háztáji biztosítás évi díja 372 forint. A családi házak, szövetkezeti és öröklakások, társasházban lévő lakások, nyaralók épület- és háztartási biztosításának évi díja 2 szobáig 180 forint, ennél több szobánál évi 220 forint. A kibővített háztartási biztosítás havi díja egyszobás lakásnál 2 forinttal, a 2 szobásnál 3 forinttal, — 3 szobásnál 4 forinttal, több szobásnál 8 forinttal emelkedik. A január 1-én bevezetésre kerülő új biztosítási módozatok sok előnyt nyújtanak. Különadó— küíénblűkk A vegyiművek egyik dolgozója megválik üzemétől. Munkatársai szép emléktárggyal kívánták meglepni, ezért szombat délelőtt a szolnoki üveg- és porcelánboltban vásároltak a számára egy szobrot: Izsó Miklós Búsuló juhászának porcelán másolatát. Az értékes ajándék ára 345 forint. A blokk kiállításakor egy másik cédulát is nyomtak a vevő kezébe egy forint tíz fillérről. „Ennyibe kerül a különleges karácsonyi csomagolópapír”, mondta az eladó. Nem nagy ügy, de b osz- szantó. Ezt a szenzációs „újítást” nem Szolnokon találták fel, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Szinte látom lelki szemeimmel: a vásárolt új nercbunda mellé negédes mosollyal mondja a kereskedő: — Kérem a bunda nyolcezer forint ét külön két forint huszonöt a vállfa... Vagy: egy ilyen drága szobornál az lenne a minimum, hogy ízléses kartondobozba csomagoljá.k, gondosan körülvattázva. Erről azonban álmodni sem merek... Egyszóval: jogos a vásárlóközönségnek az az óhaja, hogy ízlésesen csomagolva kapja az árut, különadó és különblokk nélkül. — hi — Négy asszony közös vonása Egyszerű fekete ruháján az egyetlen dísz a „Kiváló dolgozó” jelvény. Amikor észreveszi, hogy azt figyelem. elfogódott hangon megszólal: — Ma eskövű lesz. Azért tűztem fel a kitüntetést. Előfordul, hogy amikor esketek, zavarban vagyok. Ez a jelvény bátorságot ad, mert állandóan arra emlékeztet, hogy megbecsülnek, elismerik a munkámat. Erre másként nem válaszolhatok, csak azzal, hogy a feladatomat igyekszem még jobban, pontosabban ellátni. Özvegy Dancza József nőnek nem kell a szomszédba mennie munkáért. Van úgy, hogy egy délelőtt harminc ember ügyét kell eligazítani. Az egyik munkakönyvért, a másik tanácsi igazolásért, a harmadik szociális segélyért kopogtat be 'az igazgatási előadó szobájába. — Sokirányú a feladatom: a különböző hatósági igazolványok kiadása, a szociális és gyámügyek intézése. a munkakönyv kiállítása. a magános, idős emberekkel való törődés, esetleg szociális otthonba való elhelyezésük, az anyakönyvvezetői munka mind, mind beletartozik. S ezenkívül az ügyiratok iktatása és a postázás is. — Nem tudom, hogyan állnám meg a helyem, ha nem ilven segítőkész kollektívában dolgoznék, s nem olyan megértő vezetőink lennének, mint itt a csépai tanácsnál — mondta Danczáné. — No, azért a gyakorlat és a tanulás is sokat számít és Margitka mindig jó eredménnyel vizsgázik a különböző szaktanfolyamokon — újságolták munkatársai. ☆ Pozsonyi. Marika húsz éves volt, amikor 1951-ben a községi tanácshoz került. Később a járásnál is dolgozott, de a szíve visszahúzta Jászboldogházára. Itt született. Ismer mindenkit, a községbelieket és azokat is akik a tízezer holdas határ tanyáin élnek. S ha a boldogházi emberek ügyes-bajos dolgaikkal felkeresik, mint a községi tanács vb-titkárát, még ma is leginkább nem asszonynevén, csak Marikának szólítják. A szeretet jele ez, s annak kifejezése, hogy közülük való, értük dolgozó emberként ismerik. A fiatal- asszonynak mindig sokat jelentett a feléje áradó bizalom. S most, amikor férje elvesztésekor szinte ösz- szeroppant, az emberek együttérzése, szerefete és a munka segítette ahhoz, hogy magára találjon. — Szanatóriumba akart küldeni az orvos. Nem mentem. Nem bírtam volna ki távol az enyéimtől, a rokonoktól, ismerősöktől — mondta sírással küszkökve özvegy Szadai Zoltánná. — Erőt vettem magamon és dolgoztam. A munkába temetkezve legalább napközben nem foglalkozom a magam bajával. S a gyerekeim sorsáért is most már egyedül kell vállalnom a felelősséget A kislányomat a nővérem gondozza. Zolikámat pedig — a nagymama felügyeletével — már önálló emberke. S ha aggódok is értük, ez nem azért van, hogy attól tartok: nélkülözniük kell. — Dolgozom és felnevelem őket. Ez az életem célja és az, hogy a munkámon keresztül úgy mint eddig, osztozzam a község lakóinak gondjában, örömében. ☆ Csupa mosoly az arca, s ihég melegtekintetű barna szeme is nevet, amikor felidézi azt a nagy meglepetést, melyet családjának szerzett. — Amikor november 5-re meghívóval invitáltak a megyei tanácshoz, ha biztosan nem is tudtam, de sejtettem, hogy miért hívnak. Mégis meglepődtem, amikor a kitüntető jelvény mellé egy borítékot is kap , tam, benne az ezer forint jutalom. Az ünnepség után még Szolnokon bevásároltam. A nagymamának meleg cipőt, a gyerekeknél; téli alsóneműt, a férjemnek pulóvert így a csórnaA valódi nyolc tojásos §ás*ga csiga A ievestésxía piaci lehetőségei Jánoshidán a nyár végén egy nőtanácsi gyűlésen került szóba, hogy eladásra is lehet levestésztát készíteni A munkalehetőségekben nem nagyon bővelkedő Jánoshidán kapva kaptak a lehetőségen. „Nekünk való munka lenne”. „Végre dolgozhatok”. „Megkereshetem a konyhapénzt” — mondták az utcára érve az asszonyok, s máris megkez' dődött a szervezkedés. Néhány nap múlva külön autóbusz vitte őket Jászberénybe, orvosi vizsgálatra. Tárgyalgatások, számolgatáA maguksxabta norma sok közben néhány hónapig dédelgették az elképzelést, míg novemberben végre hozzáfoghattak a munkához. Az első szállítmányt már el is küldték. — Mint valami drága kincsre, úgy csapott le Budapesten az egyik fmsz bolt r- ’ vezetője az árura. Azt kérdezte mennyi van. mondja Szabó Gyula, a helyi ímsz dolgozója. Az asszonyok kezdeményezését ugyanis az fmsz karolta fel. Lisztet, tojást biztosított s az értékesítéséről is gondoskodik. t sem a fő nők nő lakásán a tészta. Túri Istvánná negyedmagával, patika tisztaságú szobában, fehér kötényben ülve fogadja a vendégeket. Valamennyiök keze boszorkányos gyorsasággal mozog s az asztalon szaporodik a csiga. Élénksárga színükből ítélve a „festéket” nem sajnálták belőle. Nyolc tojásos valamennyi. Szabályosak, aranyló sárgák. — Már ötven kilogramm lisztet dolgoztunk fel. Persze nemcsak csigát, hanem finommetéltet, kis- és nagykockatésztát és tarhonyát is csináltunk — beszél munka közben Túriné. A hangulat vidám. Most is csak illem parancsol hallgatást, egyébként daltól és kacajtól hangos a szoba. S nemcsak itt. hanem mind az öt brigádnál. Még Szabó Antalné és lánya is ígv próbálja megtörni az egyhangúságot. ök ugyanis ketten vannak. Itt egy említésre való újítással is találkozunk. Házilag készített szárítóval, ötletes szerkezet. Meggyorsítja a szárítást, ugyanakkor a helyet sem foglalja. — Ez nagyon fontos, mert a szárítástól függ a menv- nyiség — magyarázza Szabó néni. A továbbiakban már a „mesterek” beszélnek, akiket otthonukban találunk. Azaz egymás otthonában, mert egyelőre brigádonként a „főnöknő” lakásán készül A KUNMADARASI ZENEI MUNKAKÖZÖSSÉG ZONGORA OKTATÄSÄRA NEGYVEN NÖVENDÉK JÁR. KÉPÜNKÖN BORÚS ÉVA ÉS KŐVÁRI JULIANNA NÉGYKEZEST JÁTSZIK DR. SOLTÉSZ NAGY IMRÉ- NÉ ZENEISKOLAI TANÁR FELÜGYELETE MELLETT gokkal megrakva érkeztem haza, Besenyszögre. Nagy volt az öröm a családban, s a munkahelyemen is, ahol mindenki gratulált a kitüntetéshez. — Kettős ünnep volt a mi családunkban november 5-e. Ekkor ünnepeltük házasságunk tizenegyedik évfordulóját és azt. hogy munkám elismeréseként megkaptam a „Kiváló dolgozó” jelvényt. • — Életem első kitüntetése ez, mint ahogy első munkahelyem is a községi tanács, ahová 1954-ben, néhány hónappal az érettségi után kerültem. A „mindenes” munkakört töltöm be, az igazgatási csoportot vezetem. Amikor sok a munka és későn érek haza, a két fiam szememre veti: anyuka, neked a tanács a mindened. Az igaz, hogy nagyon megszerettem a munkámat, de azért sem érhet szemrehányás, hogy a családomat elhanyagolom. Mindkét családomat — a kisebbet és nagyobbat is — szeretem, s azért dolgozom, hogy boldogulásukat elősegítsem — mondta Kiss Ernőné. ☆ — Margitra mindig számíthatunk. Ha valamit közhírein i kell a város lakóival, s nincs aki a hangosbemondót kezelje, mindjárt vállalkozik arra, hogy bemondja a szöveget. Beteg lett a telefonközpontos? Csak szólni kell, s Margit már kapcsolja is a hívoti számot. S amikor futja az idejéből, az irodák takarításában' is segítkezik. — A munkaköre szerint nem volna köteles a már említetteket elvégezni, hanem csak a postára, bankba elmenni, kikézbesíteni a küldeményeket. Csakhogy ő semmire nem tud nemet mondani — ilyeneket hallottam a túrkevei városi tanácsnál Kohári Margit hivatalsegédről. — A tanácsházát már második otthonomnak tekintem. Tizennégy éve dolgozom itt, korábban három iskolát takarítottam. Örülök, ha valamiben segíthetek, ha elégedettek a munkámmal, s annak is, hogy ennyi év alatt egyszer sem voltam táppénzes beteg, ;— A kitüntetés? Hát ezt még most sem akarom elhinni, s bár nem szoktam dicsekedni, ezt a szép jelvényt megmutattam talán már mindenkinek itt a tanácsházán. Az elnökhelyettes viccelt-is velem, amikor azt kérdeztem, Ilinek köszönjem ezt a kitüntetést, mosolyogva válaszolt- — nekem, kedves, mert én vittem be a javaslatot a megyéhez. ☆ ' , Négy asszony életéből villantottunk fel néhány epizódot. A megye különböző helységében dolgoznak. Különböző a sorsuk is, s mégis van közös vonása életüknek. Az, hogy munkájukat odaadással, szívvel végzik, s egy napon kapták meg mind a négyen a „Kiváló . dolgozó” jelvényt a tanácsi apparátusban végzett tevékenységük elismeréseként. Nagy Katalin Az ötletes, többszintes szárítónak már látogatói is voltak. A többi brigád tagjai. Most ők is azon okoskodnak, hogyan tudnák megcsinálni, hogy minél több tésztát adhassanak át az fmsz-nek, hogy minél többet keressenek. Ez a nagy munkakedv egyébként valamennyiökre jellemző. Már van maguk szabta norma, kiszámították órabérüket, hány csigát készíthetnek percenként, latolgatják érdemes-e bajlódni vele. Egyöntetű a megállapítás: napi 40—50 forintért folytatjuk. Csak... S ez a „csak” azt jelenti, mint bedolgozók, nem sokáig csinálják. Amikor elhangzik részünkről a miért, mintha méhkasba nyúltunk volna, úgy repdesnek felénk a szavak. — Nincs hely. — ötvenhatan kezdtük és ma csak huszonötén vagyunk. A többieknek nincs elég hely a műveletekhez. — Ha üzemben, olyan kisüzemben dolgoznánk, olcsóbban is előálíthatnánk a tésztát. Kisüzem, hitet ben — A községi pártbizottság, a tanács támogatásával előreláthatólag jövőre százezer forintos beruházással sikerül egy kisüzemet létrehozni. Ezt a szakcsoportnak adnánk teljes berendezéssel, amelyet több éven keresztül '-részletenként majd visszafizetnének — tájékoztat Szabó Gyula. Ezt tudják az asszonyok is és már tervezgetnek: hogyan osztják majd el a munkát, ki lesz a csigás, ki a tarhonyás, hány órát dolgoznak majd, hogy az otthoni teendőket is megcsinálhassák. Azon is gondolkodnak, hogy ki lenne jő vezetőnek. Természetesen nő. Mindez még csak most forr, de remélhetőleg tervük sikerül, s jövőrp me- gvénkben elsőnek ' Jánoshi- dárt „tésztagyár” épül. Az „úttörők” azonban márl* kiérdemlik az elismerést Majnár Jón««
