Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
IMS. december 11. SSOLXOK XBGTBl NÉPLAP $ Hírünk az országban Tisza burát a vajdának ? Túró Kálmán gyermekei az új „akció-házban” már kulturált körülmények között tanulhatnak. A novemberi sajtóanyagban bőségesen közöltek tudósításokat és kommentárokat megyénk közéleti eseményeiről. A Népszabadság november 5-én beszámol t a megyei küldöttértekezletről és ismertette a 61 tagú pártbizottság megválasztását. Ezen a napon a Népszava is foglalkozott a megyei pártértekezlettel. A Népszabadság, a Magyar Nemzet 9-én ismertette a november 7-i ünnepi megemlékezéseket, ünnepségeket, köztük a megyénkbe- lieket is. A Népszabadságban november 18-án Csáki István elvtársnak három hasábos részletes beszámolóját olvashattuk: „Pártértekezlet után, kongresszus előtt” címmel. A Szolnok megyei pártbizottság első titkára a megye kommunls- 1 táinak kongresszusi felkészüléséről, a pártmunka erősödéséről és az előttünk • álló fontos gazdasági feladatokról írt. A lap 22-i számában Habán Mihálynak, a cibakház! kommunisták küldöttének felszólalását ismerteti. Az ügyes, okos beszámolónak nagy sikere volt a Szolnok megyei pártértekezleten. Örömmel nyugtáztuk, hogy a Tallinnból hozzánk látogatott észt küldöttség is felkeltette a sajtó érdeklődését. November 12-én, 15-én, 20-án, 22-én a Nép- szabadságban, a Magyar Nemzetben és a Népszavában összesen nyolc rövidebb beszámoló, ismertetés, bír jelent meg róluk. Novemberben a megszokottnál kevesebb és nem is túlságosan jelentős a mezőgazdasági témákkal foglalkozó cikkanyag. Itt a vadász-szezon. — Ilyenkor ősszel a Magyar Vadász- ban mindig olvashatunk a Szolnok megyei vadásztársaságokról. Most E. Varga Mihályt, a tisza- földváriak huszonegyedszer is megválasztott elnökét köszönti a lap. Másutt a vadnyúl és fácánállomány örvendetes szaporulatáról ad hírt A Munka és Iskola fényképeken mutatja be a kisújszállási fiatalok mezőgazdasági gépszerelési és vezetési gyakorlatait. Griff Sándor, a Szabad Föld munkatársa Jászárokszállá- son jártában felkereste Kozma László tsz-tagot, aki családjával nemrég költözött be a tanyáról új házába. A család terveiről, gondjairól hangulatos riportból értesülhetünk a lap 27-i számában. A Nép- szabadság ban ankétot tartottak a tsz pártszervezetek tapasztalatairól. Az elhangzottakat Tóth Benedek ismertette 15-én. írásában részletesen foglalkozik a szolnoki járás tsz párt- szervezeteinek munkájával. Városunk új nagy ipari létesítményéről ír az Építők Lapja: Készül a szolnoki épületelemgyár. Az Eszak- Magyarország a jászberényi Hűtőgépgyár új termékeit ismerteti, az alumínium söröshordókat. A Tükör és a Népszava a 450 literes hűtőszekrényeket mutatja be. A Szövetkezeti Hírlapban a „Szakma ifjú mestere” mozgalom megyei eredményeiről olvashattunk november 17-én. A Magyar Vasutasban Sebestyén ,Tá- nos a szolnoki pályaudvar rekonstrukciójáról ír. Med- veczky László a Népszabadságban 2-án egy többször érintett problémává!, a Tisza vízi-szállítóútként való felhasználásával foglalkozik. A Magyar Ifjúság vetélkedő rovatában — a fiatalok jól ismerik a „Döntő a hegytetőn-t!” — ezúttal Szolnok került sorra. A 15. forduló kérdéseit Be- rényi Gábor színházigazgató. dr. Muray Pálné, az idegenforgalmi hivatal vezetője és Zsengellér István, a vegyiművek főmérnöke tették fel. Városaink közül most Törökszentmiklós került az érdeklődés középpontjába. A Népfrontban Endrész Sándor írt a város fejlődéséről. A Szabad Föld és a Tolna megyei Népújság képriportban köszönti az új épületben működő mezőgazda sági technikumot. A Népszabadság 17-én az üvegtechnikai üzemről ír. A Szövetkezét a baromfigyárban megkezdődött pulykaszezonról, a Szabad Föld a gépgyár új termékéről a traktorvonta- tású gereblyéről ad hírt. Hogy Szolnok se maradjon ki — a Képes Űjság 12-i számában Kiss Miklóst és fiatal feleségét: „Fiatal fecskepár az öreg fészekben” mutatják be kétoldalas fényképes riportban. A Népszabadság 22-én a volt jászapáti gimnáziumi igazgató enyhén szólva „viselt dolgairól” ír: „Különös érettségi Jászapátié” címmel. Az őszi megyei könyvhetek jászapáti eseményeiről tudósít a Szövetkezet november 7-én. Móra Sándor, a jászberényi járási könyvtár igazgatója a Könyvtáros című szakfolyóiratban a volt zsinagógából átépülő új járási könyvtár terveit ismerteti. Érdekes témát vet fel a Népfrontban Bognár Gyula. Hogyan lehet felhasználni — hogyan használták ők fel Jászberényben a Tiszán innen — Dunán túl vetélkedőt a honismereti munka elmélyítésére. Az Esti Hírlap a tiszafüredi múzeum felújításáról adott hírt, a Magyar Nemzet 22-én a szolnoki képzőművészek téli tárlatának előkészületeiről írt. A Dél-Magyarország és az Esti Hírlap a nagysikerű szolnoki Tiszatáj-estről számoltak be. 11-én a Film- Színház-Muz síkúban Geszti Pál ismertette a III. Richárd előadását. A lap- nak ebben a számában jelezték a következő darab, A bolod lány bemutatását. A Népszabadság ban 19-én Rózsa Gyula a szolnoki művészek terveiről számol be „Kiállítás után” című riportjában. Végezetül a szociofotó kiállítás további visszhangjáról néhány adat: 5-én a Nők Lapjában írtak róla. A Népfront pedig Bruck László, Gönczi Sá- dor, Tabák Lajos és Lengyel Lajos egy-egy fotóját mutatta be novemberi számában. Á kunszenimáfíeni járás termelőszövetkezetei a kongresszusi versenyben A kunszentmártoni járásban a tavasz óta tartó kongresszusi versenymozgalomnak 6 millió forint az eredménye. Sok olyan munka is van, aminek a haszna nem mutatkozott most azonnal. A tavaszi versenykezdeményezés eredményességét mindidáig sokat segítették a termelőszövetkezeti párt- szervezetek, mert taggyűléseken biztatták egymást, a pártvezetőségek közbenjártak a vállalások teljesítése előtt álló akadályok elhárításáért. Szorgalmazták sok helyen a faliújságok, versenyhíradók készítését, amelyben közreadták egy- egy brigád, munkacsapat termelési eredményeit. A szövetkezeti versenybizottságok a brigád és munkacsapat gyűléseken beszélték meg a sikereket vagy segítettek átjutni a sikertelenségeken. A többezer mezőgazdasági dolgozó ösz- szefogását, törekvését siker koronázta. A kongresszus napjára nyugtázhatták az eredményt: 6 millió 100 ezer forinttal több értékű árut állítottak elő, mint ameny- nyit év elején terveztek. — Nagy szavak hangoztatása, s olyan ígérgetés helyett, hogy ezután így vagy úgy lesz, elmondom néhány tapasztalatomat, észrevételemet. Pyz első hetekben főleg az írásos anyagok tanulmányozásából és az emberek szavaiból igyekeztem megismerni az apparátus és a választott testület, a tanács munkáját. Hamarosan szemet szúrt az, hogy sok ' bizottság és albizottság van. — Nem akarok senkit megbántani, és azt is tudom, hogy amikor a különTréfálkozva azt mondta az. egyik tiszaburai ember: ha a születések száma továbbra is így alakul, néhány év múlva falujukat át kell adni a vajdának, A számok látszólag neki adnak igazat. A legutóbbi népszáfnlálás óta a község lakóinak lélelcszáma majdnem háromszázzal csökkent, a helybeli cigányoké viszont tetemesen emelkedett. Az idén, az első félévben nu- szonnégy újszülött közül tizenhét a cigánysorra kopogtatott be. öíven évvel ezelőtt még alig voltak néhányan. Ma a falu 2080 lakosa közül ötszázhatvan a számuk. S az újszülöttek kétharmada huzamosabb idő óta cigány. Mit számít az — mondhatná valaki, hiszen nálunk ninc3 faji megkülönböztetés. Ez eddig rendben is van. tényleg nem számít, hogy valakinek a bőre fehér, vagy egy kicsit söté- tebb. Mégis elgondolkozta- tók a fenti számok, hiszen egy egész község kulturált életmódjáról, jövőjének alakulásáról van szó. A cigányok jórésze ugyanis még ma is úgy él, mint háromezer évvel ezelőtt. Állandóan negyedrészük, ha dolgozik. Munka nélkül, kereset nélkül viszont nem képzelhető el sorsuk változása, életkörülményeik kulturáltabbá tétele. Mit lehetne velük kezdeni? Nem új a kérdésböző bizottságokat megalakították, jót akartak. Többek között azt, hogy a tanácstagok, az aktivisták tevékenyen dolgozzanak, s hogy a tanácsüléseken ne az apró ügyekkel, részfeladatokkal kelljen foglalkozni, hanem az egész várost, vagy községet érintő dolgokra jusson több idő. Véleményem szerint — s ezt nem csupán a túrkevei tapasztalataim alapján mondom — a jószándék ellenére sem vált be ez a bi- zottságosdi. Sőt, néha gátja lett a gyors, hatékony ügyintézésnek. Több bizottság létezése »csak formális, s ha üléseznek is, nemegyszer meddő vitát folytatnak, ritkán tesznek konkrét javaslatot. — Nem akarok általánosítani, s azt is elismerem, hogy hasznosan munkálkodó, tevékeny bizottságok is léteznek. Maradjanak meg az 'lvenek. Dolgozzanak. Mindenképpen fontoljuk meg azonban. szükség van-e annyiféle bizottsáara, hogyan lehetne csökkenteni számukat. A bürokrácia Is csökkenthető ezáltal, mert íeienleg az állandó- és albizottságok ülésein jegyzőkönyv vagy feljegyzés készt’] valamint kimutatás arról. hogy a tagok közül kik leien tek meg. Felesleges papírmunka ez. Az ott lévő vb vezető vagy szakelőadó is feljegyezheti magának amiben intézkedni kell és azt sem nehéz fejben számontartani, hogy kik hiányoznak — A bízottságosdinál fontosabb az. hogy a tanácsi apparátus pontosan, feltevés, régi a töprengés. Régi, de egyre égetőbb, hiszen egyre nagyobb tömegükkel kell számolni. A gondolkodásmódon kellene először változtatni. S nemcsak a cigányoknál, hanem a tsz tagoknál is. A helybeli szövetkezetben alig-alig foglalkoztatnak cigányokat. Sok velük a baj, többet ártanak, mint használnak — vallják. — Van is ebben valami az biztos, hiszen jobban fűlik a gyorsan dolgozzon. Az emberek észrevételeire bejelentéseire mindenkor reagáljon, a jogos kéréseket teljesítse. Ne legyen aktatologatás az egyes osztályok között, ami heteket vesz igénybe, hanem a bonyolultabb ügyekben dugják össze fejüket az Illetékesek és együtt döntsenek. — Az ilyen munka növeli a tanács tekintélyét és elősegíti a jó kapcsolat kialakulását a választókkal. Ebben nagyon sokat tehetnek a tanácstagok is, amennyiben valóban gazdáivá válnak körzetüknek, szószólói lesznek az embereknek, s ugyanakkor őszintén tájékoztatják is őket a lehetőségekről, a tanács határozatairól. Ige elérhetjük, hogy elgondolásaink, terveink találkozzanak a lakosság igényeivel. Csak példaként említem, hogy most a város legalapvetőbb problémája a vízellátás. Az idén négyezerkétszáz méter vízvezeték építését fejezzük be, de lényegében csak jövőre oldhatjuk meg ezt a sokakat érintő problémát. Ez azonban csak egy feladat. Ennél jóval több vár ránk. így a járdásítás, a villanyhálózat bővítése, útépítés, a földudtak karbantartása és még sorolhatnám az egyéb kommunisális jellegű feladatokat. — E rövid idő alatt úgy ismertem meg munkatársaimat, az apparátus dolgozóit, hogy a jövő nagyobb feladatainak megoldására is képesek. Sokat várok attól, — elsősorban az emberek nevelésében, gondolkodásuk formálásában — hogy a hivatali pártalanszervezet szintén hatékonvabban dolr1 gozhat. Konkrétan beleszólhat a hivatni a mi esetünkben a tanács munkájába. Beszámoltat, ellenőriz, arra neveli a tanácsban dolgozó kommunistákat hogv példamutatásukkal is serkentsenek a mind hatékonyabb munkára. foguk a vonóhoz, mint a munkához. De ha valaki állandóan a sarkukban lenne addig, míg beleszoknak a munkába, foglalkoztatásuk hasznos lenne a szövetkezetnek is. Bizonyság erre: a tavaszi és a nyári munkák idején Tiszaroffra, s egy időben Tiszaburára is naponta ötven-hatvan cigányt vittek az ottani szövetkezetek. Eljárnak az állami gazdaságokba is. Ha azokon a helyeken tudnak velük boldogolni, akkor Ti- szaburán is tudnának. Sorsuk változtatására jó kezdeményezésnek bizonyult az „akció-házak” építése. A telket ingyen kapták, az építési költség 10 százalékát kellett biztosí- taniok, s aztán a részletet fizetni. A 10 százalék nem igen volt meg, de megoldották az építést úgy, hogy munkadíjban letudták. Saját háza építésénél az egész család szorgoskodott, úgy, hogy pluszfedezetet is biztosítottak, néhol a villanyt is bevezették ezáltal. Hat család így nyert otthont* került ki a putrik világából az idén. — Hat család, — de van vagy kétszáz! Építene több is, csak drága a telek. Huszonhárom forintot nem tudnak adni egy-egy négyszögölért. Három évvel ezelőtt utcát nyitottak, nyolc forintért adták a porta négyszögölét. Akkor sokan megvették, azóta építettek is. Talán anyagi helyzetükhöz mért telekjuttatás gyorsítaná a többiek régi életmódjának változtatását, hiszen most tizenketten is élnek egy szűk kis putriban. Csak elismeréssel lehet szólni a község nevelőtestületéről. Kötelességüket meghaladó módon foglalkoznak a cigánygyerekekkel. Az utóbbi két év alatt Raffai Gyula és Kisházi János hatvanezer forint értékű ruhaneműt szerzett be számukra különböző nevelőotthonokból, hogy el tudjanak járni iskolába. Még a Honvédelmi Minisztériumtól is kaptak 25 pár csizmát. Kell is a fokozott gondoskodás, hiszen az utóbbi tizenhat év alatt csak négy cigánygyerek végezte el a nyolc osztályt. Sorsuk iránt korántsem lehetnek közömbösek, hiszen ebben a tanévben is száztíz elsőosztályos közül csak negyven a magyar. A nevelők érdeme, hogy a felnőttek is egyre inkább tanulnak. A dolgozók iskolájában például az ötödik osztályban tizenhat tanuló közül tizenegy a cigány. Egyelőre szentül vallják, hogy vannak kísértetek is* boszorkányok is. De közben tanulnak... S tanulnak a kicsik is. Van olyan, aki mezítláb jár az iskolába, pedig már nagyon csípős az idő. — Ezek már nem ürgét ebédelnek, ha felnőnek, — mondta az iskolaigazgató — hanem mindinkább emberhez méltó életet élnela. Simon Bél* Or. Kardos Jőzsefné A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI ARANYKALÁSZ TSZ LABORATÓRIUMÁBAN TALAJ-, TEJ- ÉS TAKAR- MÁNYVIZSGÁLATOKAT VÉGEZNEK. BÓDI TERÉZ LABORÁNS A TALAJ PU ÉRTÉKÉT MÉRJ Koszna Mihály szavai azt igazolják, hogy friss szemmel vizsgálódik, s jó politikai érzékkel mérlegeli a helyzetet. Gondolkodik, töpreng, a munka javításának mikéntjén, a túrkevei emberek és a tanács kapcsolatának erősítésén. Nagy Katalin És ha üléseznek is...! Ne legyen aktatologafás — A tanács tekintélye — A friss szem többet ér Koszna Mihály szeptember elseje óta viseli a vb- elnöki tisztet Túrkevén. Ismerkedik a várossal, a tanácsi munkával — az utóbbi években pártmunkásként dolgozott — s főként az emberekkel. Vezetőtársaival, beosztottaival, ,a város lakóival, akiknek sorsáért mint vezető felelősséggel tartozik. Az eltelt néhány hónap ahhoz rövid volt, hogy teljes képet nyerjen a városról, a tanácsi munkáról, tapasztalatai azonban napról napra gyarapodnak. A beszélgetést így kezdte:
