Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-10 / 291. szám
Toronyházak épülnek Szolunkon Nagyszerű fiú z egyik este, úgy 9 óra tájban, derék barátomba, Kelemenbe ütköztem. Sietett, s rohantában majdnem felíökött az utcakereszteződésnél. — Ó, te vagy? — torpant meg — Képzeld most jövök az év végi szülői értekezletről. — No és? — Hogyhogy és?! — méltatlankodott. — Persze, neked nincs gyereked, könnyen beszélsz. — Nem egészen — világosítottam föl. — Ma már a pedagógia közügy, drága barátom... Hogy úgy mondjam, társadalmi kérdés .. Csak nincs megint baj a fiacskáddal? K elemen mérgesen nézett rám: „Ugratsz?” — Viliágért se... Kiváncsi lennék. — Hát akkor halgass ide — kezdte megenyhiilten. — Te ismered a Pistit? — Pólyáskorától. — És mi a véleményed róla? — Hát... hogy is mondjam... Élénk. Igen élénk... amolyan fürge fiú — udvariaskodtám. — Na látod... És ezt nem értik meg. Elképesztő! — És még;s mik a kifogásaik? — kíváncsiskodtam. Barátom legyintett. — Bagatell dolgok, úgy mondjam, apró-cseprő esetek... És ezekért hármas magatartást akarnak neki adni! — Felháborító! — mondtam. — Persze, hogy az!... Nem is nyugszom bele. — Felmegyek a... — Jól teszed... De mégis miket kennek a fiadra? — Hogy mondtad? Kennek? — Nemtitkolt büszkeséggel elmosolyodott. — Az a Pistike szokása... Tudod, olyan eszes, találékony gyerek, hogy kirándulások alkalmával, persze éjjel. cipőnasztával bekeni alvó társai arcát... Hát nem leleményes?! — Meglepően! — szóltam őszintén. — Dohát ez csupán anró csíny. — Persze, hogy az... Ezt a — Márton tanár úrnak is meg kéne értenie. — ö az osztályfőnök? — Nem... Csak véletlenül az ő arcát is bekente a Pistike! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. — Ezt mondtam én is. És egyáltalán, minek alszik egy tanár a diákokkal egy szobában?! Még éjjel is bakterkodni fölöttük? — Aludjon külön, és hagyja, hogy bekenjék egymást! — Hát persze. — És hogy bokán rugdossa a lányokat?!... Édes istenem! Minek kezdenek ki vele? — Ügy. Elvégre férfi méltóság is van a világon... É9 csak ennyi a kifogás ellene? B arátom nagyot lélegzett. majd megtörülte izzadt homlokát. — Van még egy-két apró eset, de szóra se érdemes. — Gondolom... De azért csak jól esik, ha kipanaszolja magát az ember. — Igazad van... Hogy milyen megértő barát vagy! — s a kárvallott panaszos férfiasán megrázta jobbomat. — Egyszóval? — Tudod, milyen régi iskola az övék. Valami mindig elromlik. Pisti ilyenkor azonnal beveti magát. Hiszen ezermester! Például a múltkor is rendbehozta a vécét. — Brávó! — lelkesedtem. — És már ez is baj? — Nagyon finnyásak... Míg Pisti kijavította a vécét, egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőségben! — legyintettem. — Ezt mondtam én is... Talán baj volt, hogy egykét órán át mezítláb mentek be az osztályba?! Bokáig érő vízbe különben sem fulladt még bele senki! — Csak ennyi az egész? — Hát van még, amit nagyon felhánytorgatnak... Tudod, Pistikém igen gyakorlatias ember. Nem szereti a fölösleges cuccokat. Nagyon unta már, hogy a megmaradt rongyok, egy zsákba gyömöszölve, ott foglalják a helyet az udvar egyik sarkában. Az az ötlete támadt, hogyha a MÉH-nek már nem kell, hát égessék el!... Egyik hűvös napon ez meg is történt... Hogy közben szél támadt, és a lángok belekaptak az iskolába?... Erről a fiam igazán nem tehet!... De azt meg kell hagyni, hogy most is talpraesetten viselkedett. — Rögtön riasztotta a tűzoltókat! — Bámulatos!! — mondtam. — No ugye!?... És még Ilyen nagyszerű fiúnak akarnak magatartásból hármast adni! Balogh Béni LIFT — Én nem tehetek róla, nyitva volt az ablak — Hányszor mondjam, hogy menj le szénért, elromlott a gázfűtés. ilnnepek előtti csúcsforgalom — Sajnos elfogyott! Tessék talán benézni az új gazdasági mechanizmusban Kedves Kakas Mire egy cikk az oivasó elé kerül A minap humoreszket írtam az újságnak. A cikk szerintem nagyon jól sikerült, humoros, kerek, egész volt, de ami biztos, az biztos, odaadtam egy kollegámnak. A siker óriási volt, néha felnevetett, csapkodta a térdét, azután elővette a golyóstollat. A felét kihúzta (túl hosszú) a másik felét átírta, de még ígyis érthető volt. „A mondanivaló megmaradt.” Ezután a gépírónő vette kezelésbe. Szerinte egyikmásik kifejezésem nem a legjobb, amit aztán gátlás nélkül ki is hagyott. A cikk sokat veszített humorából, az árnyalatok eltűntek, de a gondolati mag megmaradt. A szerkesztőségben elolvasták — egészen Jó majd a vasárnapi számba berakjuk mondták. Kedden jut eszembe, hogy hol a cikkem? Előveszem az újságot olvasom, olvasom az egyik cikknél felordítok, árulás ellopták az ötletemet! — de nem! Tévedtem. A nevem kezdőbetűje a cikk alatt volt. Igaz, hogy m szerkesztő átírta, a szedő is lehagyott egy-két sort belőle, így aztán a gondolati mag csak magocska lett, de megjelent! Mégis csak jó, ha ír az ember, kielégítheti vele embertársai alkotó hajlamát. ÉRTEKEZLETEN A 1 HUMORA Bekötött fejjel érkezik a paciens az SZTK ügyeletre. — Aha! — mondja az orvos — leheljen rám. — Bor, szódával! A férfi szomorúan csóválja a fejét: — Tévedés, bor Skodával. Két hölgy beszélget fe- ketézés közben: — Zsuzsával három évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy kölcsönösen megmondjuk egymásnak hibáinkat. — S megszabadultatok tőlük? — Nem tudom, három év óta ugyanis haragban vagyunk. • Bíró a vádlotthoz: Az Ítélet meghozatala előtt tudna valami enyhítő körülményt felhozni? — Igen, hússzor voltam már büntetve és egyáltalán nem használt. * — Jancsi, hármasod van magatartásból! Nem szégyened magad? Végy példát jóapádról, akit holnap szabadon engednek a börtönből jó magatartásáért. A vitát bezárom! Másodállásban vállaltam.
