Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
2 SSOLNOK MEGYEI NlPLAí 1966. december 9. Ko^yiVn Párizsban Lefarfóxf áfások SPORT De Gau le a szovjet kövei*égen Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök a szovjet küldöttség tagjaival csütörtökön a Párizstól mintegy 50 kilométernyire fekvő Rambouillet-i kastélyba érkezett. A kastély kapujában De Gaulle elnök várta Alekszej Koszigint, akit katonai pompával fogadtak. A csütörtöki francia lapok élénken kommentálják azt a tényt, hogy De Gaulle tábornok szerda este elment arra a diplomáciai fogadásra, amelyet Zorin párizsi szovjet nagykövet adott Koszigin miniszterelnök tiszteletére. A legtöbb lap rámutat, hogy a francia köztársasági elnök annakidején .nem ment el az amerikai nagykövetségre sem Eisenhower, sem Kennedy párizsi látogatásakor, Hruscsov franciaországi utazása idején is kimentette magát. A lapok a francia elnök gesztusában a francia— szovjet kapcsolatoknak a hangsúlyozását látják. A fogadás során Gromiko szovjet és Couve de Mur- ville francia külügyminiszter négyszemközti beszélgetést folytatott. Görög utasszállító hajó katasztrófám A Kréta szigeti Iraklion és Pireusz között rendszeres forgalmat lebonyolító „Iraklion” szerdán is elindult a görög főváros kikötője felé. Hajnali két óra felé a 8900 tonnás utasszállító hajó rádiója gyors SOS jeleket és „Süllyedünk1’ segélvfelhívásokat sugárzott az éterbe. A tengeri viharba került hajó léket kapott és gyorsan elsüllyedt. Utolsó rádióadásában megjelölte pontos helyét a Kyk- ládok szigetcsoport Mélosz nevű tagiától nyugatra. A hajó fedélzetén 206 utas és 56 főnyi személyzet tartózkodott. A legújabb hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy a katasztrófa színhelyére érkezett hajók a szerencsétlenség 15 túlélőjét mentették meg. A légierő gépei fedezték fel először a hajóroncsokat és mentőövekbe kapaszkodó utasokat. A katasztrófa színhelyén jelenleg görög és szovjet hajók tovább folytatják a kutatást az esetleg életben maradottak után. Sztefanopulosz miniszter- elnök országos gvászt rendelt el és egy hétre felfüggesztette a kabinet mindenfajta ülését. A szerencsétlenség okainak kivizsgálására állami bizottság alakult. Szíriában lefoglalták az iraki olajtársaság vagyonát Csütörtökön a Szíriái kormány hivatalosan bejelentette, hogy lefoglalta az Iraq Petroleum Company (IPC) szíriai vagyonát. A holland, angol, francia és amerikai kézben levő IPC legfontosabb olajvezetéke Szírián keresztül juttatja el az olajat Irakból és a libanoni Tripolitból az ugyancsak szíriai Banlvas Földközi-tengeri kikötővárosba, ahonnan az értékes szállítmányt tankhajókon juttatják el Nyugat-Euró- pába. A szíriai területen húzódó mintegy 500 kilométer hosszú vezeték évi 40 millió tonna nyersolajat szállít a Földközi-tengeri kikötőbe. Két hónappal ezelőtt a szíriai kormány tárgyalásokat kezdett az IPC vezetőivel, követelve, hogy térítsék meg az olajvezeték forgalma után Szíriát megillető és tíz éve elmaradt részesedést és növeljék az ezzel járó jövedelmet. November végén a tárgyalások megszakadtak, miután az IPC megtagadta a szíriai követelések teljesítését és a megbeszélések 'fényt derítettek egy sor pénzügyi machinációra, amellyel a nyugati olajtársaság Szíriát megkárosította. A Szíriái kormány ekkor bejelentette. megfelelő intézkedéseket foganatosít az IPC ellen. Kínában Internazionale— Vasas 2:0 (1:0) A pekingi „vörös gárdisták” jelentései szerint Kínában letartóztatták Peng Csent, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, Peking polgár- mesterét, Van Li-t Peking polgármesterhelyettesét és több más személyt. A „vörös gárdisták” rádiójának egyik közleménye szerint december 4-én „saját barlangjában elfogták a sötét banda főkolomposát” Peng Csent. Rajfa és Van Lin kívül Lin Mo-han és Hszia Jen volt művelődésügyi miniszterhelyettesek és Tan Han, a kínai drámaírók szövetségének elnöke szerepel a letartóztatottak listáién. Mint ismeretes, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatával iúniusban Peng Csent Li Hszie-feng váltotta fel a pekingi pártbizottság első titkárának tisztségében. Arról, hogy mi történt Peng Csenn-nel. nem tettek közzé jelentést. A „vörös gárdisták” falragaszaiban és cikkeiben idézik kínai vezető személyiségek azon kijelentéseit, miszerint P-tír Csen ngvét megvitattak a K’nai Kommunista párt "XT, plénumán canebnij „vör^s eárő-s^á1-'” Csou En-lai szavaira hivatA Szakszervezeti Világ- szövetség Főtanácsának XVI. ülésszakán, a csütörtök délelőtti ülésen a kínai küldöttség továbbra is arra törekedett, hogy akadályozza az értekezlet normális munkáját és megzavarja a tanácskozás rendjét. — Amikor Louis Saillant főtitkár előterjesztette és az SZVSZ szervezeti szabályzatának módosításáról szóló referátumát a kínai küldöttség a hozzászólási lehetőséget is arra használta ki. hogy rágalmazza a szovjet szakszervezeteket, a Szovjetuniót. Az elnök — az elfogadott ügyrendi szabályzat értelmében — ismét megvonta a szót a kínai küldöttől, aki ezúttal sem volt hajlandó elhagyni a szónoki emelvényt, s kozva arról adtak hírt, hogy „Peng Csen bűneinek* kivizsgálásával külön bizottság foglalkozik. Ha ezek az állítások megfelelnek a valóságnak, feltételezhető, hogy Peng Csen letartóztatása e bizottság munkájának volt az eredménye. A „vörös gárdistáik jelszavai üdvözlik Peng Csen letartóztatását és sürgetik, hogy állítsák bíróság elé azokat, „akik vele egy húron pendülnek”. Pekingben újabb összetűzésekre került sor munkások és „vörös gárdisták” között. Csungesing város egyik gyárának munkásai és a „vörös gárdista” csoportok közötti összecsapás december 4-én 11 ember életébe került kétszázan pedig megsebesültek. Vuh- szi városában ugyanezen a napon a „forradalmi diákság” a városi pártbizottság védelmére mozgósított munkásokkal csaoott össze. Tizenhármán életüket vesztették — főként mnnvá'ok — és 180 ember megsebesült. Sanghajban december 8-án és 4-én a Jiefang Ribao című lan munkásai és a „vörös',ánd"'sták” ösz- sreHí™se nyomán heten haltak meg. megakasztotta a tanácskozás további munkáját. Hosszas szünet után az elnökség nevében Louis Saillant főtitkár határozati javaslatot terjesztett az ülésszak elé, amely kimondja, hogy mivel a kínai küldöttség a legdurvább módon lehetetltenné teszi a tanácskozást, s mivel a főtanács rendes megválasztott kínai tagja nincs is jelen, az ülésszak részvevői megfosztják a kínai delegációt a tanácskozáson való további részvételi jogától. A vita után — amelynek során számos küldött felháborodottan ítélte el a kínai delegáció vezetőjének és tagjainak magatar- tását — a tanács nagy többsége elfogadta az elnökség javaslatát Népstadion, — vezette: Kreitiein {NSZK}. Vasas: Varga — Bakos, Mészöly, Ihász — Mathesz, Berendi — Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. Inter: Sarti — Burgnich, Picchi, Facchetti — Bedin, Guameri — Jair, Mazzola, Domenghini, Suarez, Coreo. Zsúfolásig megteltek a Népstadion lelátói, és óriási izgalmak közepette kezdődött meg a világszerte nagy érdeklődésre számot tartó találkozó, melyet 8 televíziós állomás közvetített. Az olaszok fekete-kék csíkos mezben, a magyar bajnokcsapat tiszta fehérben futottak ki a pályára. A Vasas kezdte a játékot, nagy erővel támadtak rögtön, míg a vendégek csak ritkán, de veszélyesen húzódtak előre. Corso egy közvetett szabadrúgást egyből lőtt — fölé. Majd gólveszélyes helyzetben pattant ki a labda. Korsós beívelése mögé szállt. Baloldali szögletből Fister csukafejesét Sarti kiütötte. — Sorra ellenfélhez szálltak a Vasas-átadások, s volt néhány felesleges reklamálás is. Fister dolgozott ki ragyogó helyzetet, de jobbal gyengén a kapus kezébe lőtt. Mészöly fejese jelentett eseményt, majd Korsiós elől vágódott fölé a labda. A partjelző nagy lesről engedte el egyedül Jairt, Varga merész belevetődéssel tisztázott. Mathesz jó lövését kivágta Picchi. Bakos a félpályáról bombázott, a kapus alig tudta fölé ütni. Két húzásból gyönyörű támadás, Farkas beadása elcsúszott. Szorongatott a Vasas, azonban a sorozatos alkalmakat elszalasztottá. A„ szünet előtt néhány perccel Mazzola káprázatos cselsorozat után hidegvérrel lőtt Sporting Braga—Győri Vasas ETO 2:0 (1:0). Góllöa hálóba. 1:0. Jair fejelt, földönmaradt, ahogy kivitték, belerúgott Vargába. Szünet után nagy Vasasrohamok, Picchi majdnem öngólt lőtt. Feltűnt, hogy sorra rontják el a beadásokat a magyar játékosok. ~— Közvetett szabadrúgás után Farkas hatalmas lövését Sarti bravúrosan védte. Izzóvá vált a hangulat a nézőtéren, mondhatni alaptalanul. Közben Suarez és Jair könnyedén átment az egész védelmen, majd Mazzola könnyedén emelt a 66. percben Varga felett a hálóba. 2:0. Jair teljesen egyedül futott el, de mellélőtt, Fister pedig a túloldalon hibázott Egyre jobban kidomborodott az Inter klasszisfölénye, már úgy tűnt ebben az időszakban, mintha ők lennének otthon. A Vasas csalódást kelteit, benne elsősorban Farkas mutatott keveset, csatárjátékunk teljesen meddőnek bizonyult. Szinte számolaí- lanul lőttük a szögleteket, de a 84. percben sem lett semmi belőle. A két együttes közül az Inter játékosai voltak a nyugodtabbak, erőteljesebbek, szinte valamennyien kiemelkedő teljes:tményt nyújtottak, különösen Mazzola, Domenghini, Bedin, Picchi és Facchetti dicsérhető. Nagy élmény volt látni őket. A Vasas labdarúgói rengeteg bosszantó átadási hibát vétettek, s bár szinte végigtámadta a nagy mérkőzést, kapu előtt nem tudott méltó ellenfele lenni a Világ Kupa-győztesnek. Az illúzió szertefoszlott, a milánói csapat megérdemelten jutott tovább. Csak Varga, Bakos és Fister játszott elfogadhatóan. Kreitiein többször tévedett a Vasas kárára, de hibái nem befolyásolták a végeredményt, — Az Inter összesítve 4:l-es eredménynyel jutott tovább. — selmeczy — vő: Albino, Adam. — A Győr 3:2-ős összesített gólaránnyal jutott tovább. A kínai kíVdöílséwet megfoszfoHák az SZV^Z üSéfthzakán vaV> részvétel jogétól Kupagyőztesek Európa Kupája USA zsarolás búzával Mitől függ százmillió indiai kenyere ? India kétségbeesetten igyekszik gabonához jutni — közölték novemberben a világlapok. Az indiai Bihar államot és Észak-Inaia környező területeit, ahol szinte egyáltalán nem esett eső, az elkövetkező hónapokban még a tavaszit is felülmúló katosztrofális éhínség fenyegeti. Az élelmiszerhiány az indiai kormánykörök becslése szerint mintegy százmillió embert érint. Ebből 60—70 millió él Biharban és a szomszédos Uttar Pradeshben, 30 millió pedig a környező államokban. A Reuter tudósítójának információi szerint, ha nem sikerül élelmiszer segélyhez jutni, éhhalál fenyegeti ennek a népességnek a felét. Novemberben az indiai hatóságok közölték, amennyiben megkapják a külföldi segélyeket, vagyis havonta legalább 500 ezer tonnát, akkor biztosítani tudják a minimális fejadagot. Ez a normális fogyasztásnak mintegy fele. India igyekezett valamennyi gabonatermelő országhoz fordulni. Nyilvánvaló: az évek óta több millió tonnát kitevő indiai gabonaimport és gabonsegély fő szállítójának, az Egyesült Államoknak vannak megfelelő, gyorsan szállítható készletei, és e szállításhoz szükséges eszközei. Az indiai kormány már hónapokkal korábban Washingtonhoz fordult, s ez év végéig kétmillió, áprilisig pedig további hárommillió tonna gabonát kért az amerikaiaktól. As Egyesült Államok kormánya azonban nem adott határozott választ. Amikor India gondjai már a világsajtó első oldalait ostromolták, s a szállítás és elosztás vontatottsága miatt már az amerikai ígéretek azonnali beváltása is késő lett volna, Washington folytatta a csúnya játékot. — November I9-én Rusk külügyminiszter „nagyon tragikus problémának” nevezte az indiai élelmezési helyzetet, s megígérte, hogy az Egyesült Államok „sürgős megfontolás tárgyává teszi” India élelmiszer szükségletét. A State Department, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azonban még november 30-án adott nyilatkozatában is csak annyit ismételt, hogy a kormány „sürgős megfontolás tárgyává tette az indiai kérelmet...” Holott a nyugati tudósítók szerint az amerikai földművelésügyi és külügyminisztérium illetékes tisztviselői már hetekkel korábban elkészítették a szükséges okmányokat — Johnson elnök számára. Miközben tehát Indiában egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet, a rendkívüli segélyezés ügye ott feküdt Johnson asztalán, akinek nem jutott ideje az aláírásra... A Fehér Ház ura úgy tett, mintha nem tudná, hogy India a korábbi amerikai íeéreteknek megfelelően alakította terveit. Indira Gandhi miniszterelnökasszony november végén kijelentette, hogy az a hirtelenség, amellyel az Egyesült Államok befagyasztotta az Indiának ígért élelmiszer-szállításokat — teljesen felborította India programjait. Mert errof van szó. Washington befagyasztotta az élelmiszer-szállításokat, arra hivatkozva, hogy India „nem tesz eleget saját erejéből az élelmiszerhelyzet javítására”... Mikor is jutott volna a washingtoni kormány eszébe mindez, ha nem néhány hónappal a2 1967. februári indiai választások előtt, amelyen az indiai kormánypárton belüli és azon kívüli jobboldal döntő előretörésre készült? Természetesen, nem a földreform teljes végrehajtását hiányolják a Johnson által a helyszínre küldött, az indiai erőfeszítéseket „bírálni hivatott” amerikai szakértők. Nyilvánvaló, hogy a cél további gazdaságpolitikai és belpolitikai engedmények kicsikarása a delhi kormánytól. A nyári rúpia-leértékelést és a külföldi, főleg amerikai tőkének tett engedményeket is keveslik Washingtonban, különösen rosszalván, hogy az indiai kormány — „egyensúlyozó” lépésként — gazdasági tárgyalásokat folytatott a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Az élelmezési válság új lehetőségeket kínált Washingtonnak Delhi problémáinak szaporítására, egyszóval a politikai zsarolásra. A gabonával történő zsarolás közismerten régi fegyvere az amerikai kormánynak. Az amerikai mezőgazdaság krónikus túltermelési válsága folytán nagy készletek halmozódtak fel. 1954 óta adja el Washington segély gyanánt e készletek egy részét a gyengén fejlett országoknak. A segélyprogram keretében az Egyesült Államok helyi valuta ellenében szállít gabonát, az így felgyülemlett alapokkal ő mag** rendelkezik, amit az adott országon belül gazdasági pozíciói erősítésére használ fel. Ez az alap tehát már önmagában is az amerikai nyomás eszköze. Emellett az Egyesült Államok kormánya az elmúlt években többször is alkalmazta e segélyszállítmányok visszatartásának politikai fegyverét, így Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, sőt — a kubai hajózár miatt — legutóbb a NATOtag Görögország esetében. Indiát illetően az amerikai segélyzsarolás története még Sasztri idejére nyúlik vissza. Sasztri halála után Humphrey alelnök járt Delhiben, de csak „átmeneti megoldásról” sürgős szállításokról volt hajlandó tárgyalni. végleges választ nem adott. Amikor Indira Gandhi Washingtonba érkezett, Johnson közölte vele: a segélyt megkapja, de Washington — a Világbankon keresztül — bele akar szólni az indiai gazdaságfejlesztés kulcskérdéseibe. Ezután következett a rúpia devalválása és a többi, még a Kongresszus Párt jelentékeny része által is engedménynek minősített gazdasági intézkedés. Legutóbb viszont a delhi hármas „kis-csúcs” foglalt állást a vietnami kérdésben, akként, hogy az kiváltotta Washington alapos „elégedetlenségét”. Most az amerikai külügyminisztérium illetékesei hetek óta hitegetik Indiát, ígérvén, hogy „hamarosan” megszületik az elnöki jóváhagyás. S addig is, újra csak kilátásba helyezik az — „átmeneti megoldást..." Avar Jánat Köxépeurőpai Kupa bányászok 3:l-es összesített gólaránnyal kerültek a következő fordulóba. Tatabányai Bányász— Wacker Innsbruck 2:1. A
