Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

2 SSOLNOK MEGYEI NlPLAí 1966. december 9. Ko^yiVn Párizsban Lefarfóxf áfások SPORT De Gau le a szovjet kövei*égen Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök a szov­jet küldöttség tagjaival csü­törtökön a Párizstól mint­egy 50 kilométernyire fek­vő Rambouillet-i kastélyba érkezett. A kastély kapujá­ban De Gaulle elnök várta Alekszej Koszigint, akit ka­tonai pompával fogadtak. A csütörtöki francia la­pok élénken kommentálják azt a tényt, hogy De Gaulle tábornok szerda este el­ment arra a diplomáciai fogadásra, amelyet Zorin párizsi szovjet nagykövet adott Koszigin miniszterel­nök tiszteletére. A legtöbb lap rámutat, hogy a fran­cia köztársasági elnök an­nakidején .nem ment el az amerikai nagykövetségre sem Eisenhower, sem Ken­nedy párizsi látogatásakor, Hruscsov franciaországi utazása idején is kimentet­te magát. A lapok a francia elnök gesztusában a francia— szovjet kapcsolatoknak a hangsúlyozását látják. A fogadás során Gromiko szovjet és Couve de Mur- ville francia külügyminisz­ter négyszemközti beszélge­tést folytatott. Görög utasszállító hajó katasztrófám A Kréta szigeti Iraklion és Pireusz között rendsze­res forgalmat lebonyolító „Iraklion” szerdán is elin­dult a görög főváros ki­kötője felé. Hajnali két óra felé a 8900 tonnás utasszál­lító hajó rádiója gyors SOS jeleket és „Süllyedünk1’ segélvfelhívásokat sugárzott az éterbe. A tengeri vihar­ba került hajó léket ka­pott és gyorsan elsüllyedt. Utolsó rádióadásában meg­jelölte pontos helyét a Kyk- ládok szigetcsoport Mélosz nevű tagiától nyugatra. A hajó fedélzetén 206 utas és 56 főnyi személy­zet tartózkodott. A legújabb hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy a katasztrófa színhelyére érkezett hajók a szerencsétlenség 15 túl­élőjét mentették meg. A lé­gierő gépei fedezték fel először a hajóroncsokat és mentőövekbe kapaszkodó utasokat. A katasztrófa színhelyén jelenleg görög és szovjet hajók tovább folytatják a kutatást az esetleg életben maradottak után. Sztefanopulosz miniszter- elnök országos gvászt ren­delt el és egy hétre fel­függesztette a kabinet min­denfajta ülését. A szeren­csétlenség okainak kivizsgá­lására állami bizottság ala­kult. Szíriában lefoglalták az iraki olajtársaság vagyonát Csütörtökön a Szíriái kor­mány hivatalosan bejelen­tette, hogy lefoglalta az Iraq Petroleum Company (IPC) szíriai vagyonát. A holland, angol, francia és amerikai kézben levő IPC legfontosabb olajveze­téke Szírián keresztül jut­tatja el az olajat Irakból és a libanoni Tripolitból az ugyancsak szíriai Banlvas Földközi-tengeri kikötővá­rosba, ahonnan az értékes szállítmányt tankhajókon juttatják el Nyugat-Euró- pába. A szíriai területen húzó­dó mintegy 500 kilométer hosszú vezeték évi 40 mil­lió tonna nyersolajat szál­lít a Földközi-tengeri kikö­tőbe. Két hónappal ezelőtt a szíriai kormány tárgya­lásokat kezdett az IPC ve­zetőivel, követelve, hogy térítsék meg az olajvezeték forgalma után Szíriát meg­illető és tíz éve elmaradt részesedést és növeljék az ezzel járó jövedelmet. No­vember végén a tárgyalá­sok megszakadtak, miután az IPC megtagadta a szíriai követelések teljesítését és a megbeszélések 'fényt derí­tettek egy sor pénzügyi machinációra, amellyel a nyugati olajtársaság Szí­riát megkárosította. A Szí­riái kormány ekkor beje­lentette. megfelelő intézke­déseket foganatosít az IPC ellen. Kínában Internazionale— Vasas 2:0 (1:0) A pekingi „vörös gárdis­ták” jelentései szerint Kí­nában letartóztatták Peng Csent, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak tagját, Peking polgár- mesterét, Van Li-t Peking polgármesterhelyettesét és több más személyt. A „vörös gárdisták” rá­diójának egyik közleménye szerint december 4-én „sa­ját barlangjában elfogták a sötét banda főkolompo­sát” Peng Csent. Rajfa és Van Lin kívül Lin Mo-han és Hszia Jen volt művelő­désügyi miniszterhelyette­sek és Tan Han, a kínai drámaírók szövetségének elnöke szerepel a letartóz­tatottak listáién. Mint ismeretes, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatá­val iúniusban Peng Csent Li Hszie-feng váltotta fel a pekingi pártbizottság el­ső titkárának tisztségében. Arról, hogy mi történt Peng Csenn-nel. nem tettek köz­zé jelentést. A „vörös gárdisták” fal­ragaszaiban és cikkeiben idézik kínai vezető szemé­lyiségek azon kijelentéseit, miszerint P-tír Csen ngvét megvitattak a K’nai Kom­munista párt "XT, plénumán canebnij „vör^s eárő-s^á1-'” Csou En-lai szavaira hivat­A Szakszervezeti Világ- szövetség Főtanácsának XVI. ülésszakán, a csütör­tök délelőtti ülésen a kínai küldöttség továbbra is ar­ra törekedett, hogy akadá­lyozza az értekezlet normá­lis munkáját és megzavarja a tanácskozás rendjét. — Amikor Louis Saillant fő­titkár előterjesztette és az SZVSZ szervezeti szabály­zatának módosításáról szó­ló referátumát a kínai kül­döttség a hozzászólási le­hetőséget is arra használta ki. hogy rágalmazza a szov­jet szakszervezeteket, a Szovjetuniót. Az elnök — az elfogadott ügyrendi sza­bályzat értelmében — is­mét megvonta a szót a kí­nai küldöttől, aki ezúttal sem volt hajlandó elhagyni a szónoki emelvényt, s kozva arról adtak hírt, hogy „Peng Csen bűneinek* kivizsgálásával külön bi­zottság foglalkozik. Ha ezek az állítások megfelelnek a valóságnak, feltételezhető, hogy Peng Csen letartóz­tatása e bizottság munká­jának volt az eredménye. A „vörös gárdistáik jel­szavai üdvözlik Peng Csen letartóztatását és sürgetik, hogy állítsák bíróság elé azokat, „akik vele egy hú­ron pendülnek”. Pekingben újabb össze­tűzésekre került sor mun­kások és „vörös gárdisták” között. Csungesing város egyik gyárának munkásai és a „vörös gárdista” cso­portok közötti összecsapás december 4-én 11 ember életébe került kétszázan pedig megsebesültek. Vuh- szi városában ugyanezen a napon a „forradalmi diák­ság” a városi pártbizottság védelmére mozgósított munkásokkal csaoott össze. Tizenhármán életüket vesz­tették — főként mnnvá'ok — és 180 ember megsebe­sült. Sanghajban december 8-án és 4-én a Jiefang Ribao című lan munkásai és a „vörös',ánd"'sták” ösz- sreHí™se nyomán heten haltak meg. megakasztotta a tanácsko­zás további munkáját. Hosszas szünet után az elnökség nevében Louis Saillant főtitkár határozati javaslatot terjesztett az ülésszak elé, amely ki­mondja, hogy mivel a kínai küldöttség a legdurvább módon lehetetltenné teszi a tanácskozást, s mivel a fő­tanács rendes megválasz­tott kínai tagja nincs is jelen, az ülésszak részve­vői megfosztják a kínai delegációt a tanácskozáson való további részvételi jo­gától. A vita után — amelynek során számos küldött fel­háborodottan ítélte el a kínai delegáció vezetőjé­nek és tagjainak magatar- tását — a tanács nagy többsége elfogadta az el­nökség javaslatát Népstadion, — vezette: Kreitiein {NSZK}. Vasas: Varga — Bakos, Mészöly, Ihász — Mathesz, Berendi — Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. Inter: Sarti — Burgnich, Picchi, Facchetti — Bedin, Guameri — Jair, Mazzola, Domenghini, Suarez, Coreo. Zsúfolásig megteltek a Népstadion lelátói, és óriá­si izgalmak közepette kez­dődött meg a világszerte nagy érdeklődésre számot tartó találkozó, melyet 8 televíziós állomás közvetí­tett. Az olaszok fekete-kék csíkos mezben, a magyar bajnokcsapat tiszta fehér­ben futottak ki a pályára. A Vasas kezdte a játékot, nagy erővel támadtak rög­tön, míg a vendégek csak ritkán, de veszélyesen hú­zódtak előre. Corso egy közvetett szabadrúgást egy­ből lőtt — fölé. Majd gól­veszélyes helyzetben pat­tant ki a labda. Korsós be­ívelése mögé szállt. Balol­dali szögletből Fister csu­kafejesét Sarti kiütötte. — Sorra ellenfélhez szálltak a Vasas-átadások, s volt né­hány felesleges reklamálás is. Fister dolgozott ki ra­gyogó helyzetet, de jobbal gyengén a kapus kezébe lőtt. Mészöly fejese jelen­tett eseményt, majd Korsiós elől vágódott fölé a labda. A partjelző nagy lesről en­gedte el egyedül Jairt, Var­ga merész belevetődéssel tisztázott. Mathesz jó lövé­sét kivágta Picchi. Bakos a félpályáról bombázott, a kapus alig tudta fölé ütni. Két húzásból gyönyörű tá­madás, Farkas beadása el­csúszott. Szorongatott a Va­sas, azonban a sorozatos alkalmakat elszalasztottá. A„ szünet előtt néhány perccel Mazzola káprázatos cselso­rozat után hidegvérrel lőtt Sporting Braga—Győri Vasas ETO 2:0 (1:0). Góllö­a hálóba. 1:0. Jair fejelt, földönmaradt, ahogy kivit­ték, belerúgott Vargába. Szünet után nagy Vasas­rohamok, Picchi majdnem öngólt lőtt. Feltűnt, hogy sorra rontják el a beadáso­kat a magyar játékosok. ~— Közvetett szabadrúgás után Farkas hatalmas lövését Sarti bravúrosan védte. Iz­zóvá vált a hangulat a né­zőtéren, mondhatni alapta­lanul. Közben Suarez és Jair könnyedén átment az egész védelmen, majd Maz­zola könnyedén emelt a 66. percben Varga felett a hálóba. 2:0. Jair teljesen egyedül futott el, de mellé­lőtt, Fister pedig a túlolda­lon hibázott Egyre jobban kidomborodott az Inter klasszisfölénye, már úgy tűnt ebben az időszakban, mintha ők lennének otthon. A Vasas csalódást kelteit, benne elsősorban Farkas mutatott keveset, csatárjá­tékunk teljesen meddőnek bizonyult. Szinte számolaí- lanul lőttük a szögleteket, de a 84. percben sem lett semmi belőle. A két együttes közül az Inter játékosai voltak a nyugodtabbak, erőteljeseb­bek, szinte valamennyien kiemelkedő teljes:tményt nyújtottak, különösen Maz­zola, Domenghini, Bedin, Picchi és Facchetti dicsér­hető. Nagy élmény volt látni őket. A Vasas labda­rúgói rengeteg bosszantó átadási hibát vétettek, s bár szinte végigtámadta a nagy mérkőzést, kapu előtt nem tudott méltó ellenfele lenni a Világ Kupa-győz­tesnek. Az illúzió szerte­foszlott, a milánói csapat megérdemelten jutott to­vább. Csak Varga, Bakos és Fister játszott elfogadható­an. Kreitiein többször té­vedett a Vasas kárára, de hibái nem befolyásolták a végeredményt, — Az Inter összesítve 4:l-es eredmény­nyel jutott tovább. — selmeczy — vő: Albino, Adam. — A Győr 3:2-ős összesített gól­aránnyal jutott tovább. A kínai kíVdöílséwet megfoszfoHák az SZV^Z üSéfthzakán vaV> részvétel jogétól Kupagyőztesek Európa Kupája USA zsarolás búzával Mitől függ százmillió indiai kenyere ? India kétségbeesetten igyekszik gabonához jutni — közölték novemberben a világlapok. Az indiai Bi­har államot és Észak-Inaia környező területeit, ahol szinte egyáltalán nem esett eső, az elkövetkező hóna­pokban még a tavaszit is felülmúló katosztrofális éh­ínség fenyegeti. Az élelmi­szerhiány az indiai kor­mánykörök becslése szerint mintegy százmillió embert érint. Ebből 60—70 millió él Biharban és a szomszédos Uttar Pradeshben, 30 mil­lió pedig a környező álla­mokban. A Reuter tudósítójának információi szerint, ha nem sikerül élelmiszer se­gélyhez jutni, éhhalál fe­nyegeti ennek a népesség­nek a felét. Novemberben az indiai hatóságok közöl­ték, amennyiben megkap­ják a külföldi segélyeket, vagyis havonta legalább 500 ezer tonnát, akkor biztosítani tudják a mini­mális fejadagot. Ez a nor­mális fogyasztásnak mint­egy fele. India igyekezett vala­mennyi gabonatermelő or­szághoz fordulni. Nyilván­való: az évek óta több mil­lió tonnát kitevő indiai ga­bonaimport és gabonsegély fő szállítójának, az Egye­sült Államoknak vannak megfelelő, gyorsan szállít­ható készletei, és e szállí­táshoz szükséges eszközei. Az indiai kormány már hó­napokkal korábban Wash­ingtonhoz fordult, s ez év végéig kétmillió, áprilisig pedig további hárommillió tonna gabonát kért az ame­rikaiaktól. As Egyesült Államok kormánya azonban nem adott határozott választ. Amikor India gondjai már a világsajtó első oldalait ostromolták, s a szállítás és elosztás vontatottsága miatt már az amerikai ígé­retek azonnali beváltása is késő lett volna, Washing­ton folytatta a csúnya já­tékot. — November I9-én Rusk külügyminiszter „na­gyon tragikus problémá­nak” nevezte az indiai élel­mezési helyzetet, s meg­ígérte, hogy az Egyesült Államok „sürgős megfon­tolás tárgyává teszi” India élelmiszer szükségletét. A State Department, az ame­rikai külügyminisztérium szóvivője azonban még no­vember 30-án adott nyilat­kozatában is csak annyit ismételt, hogy a kormány „sürgős megfontolás tár­gyává tette az indiai kérel­met...” Holott a nyugati tudósítók szerint az ameri­kai földművelésügyi és kül­ügyminisztérium illetékes tisztviselői már hetekkel korábban elkészítették a szükséges okmányokat — Johnson elnök számára. Miközben tehát Indiában egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet, a rendkívüli segélyezés ügye ott feküdt Johnson asztalán, akinek nem jutott ideje az alá­írásra... A Fehér Ház ura úgy tett, mintha nem tud­ná, hogy India a korábbi amerikai íeéreteknek meg­felelően alakította terveit. Indira Gandhi miniszterel­nökasszony november vé­gén kijelentette, hogy az a hirtelenség, amellyel az Egyesült Államok befa­gyasztotta az Indiának ígért élelmiszer-szállításokat — teljesen felborította India programjait. Mert errof van szó. Washington befagyasztotta az élelmiszer-szállításokat, arra hivatkozva, hogy In­dia „nem tesz eleget saját erejéből az élelmiszerhely­zet javítására”... Mikor is jutott volna a washingtoni kormány eszébe mindez, ha nem néhány hónappal a2 1967. februári indiai válasz­tások előtt, amelyen az in­diai kormánypárton belüli és azon kívüli jobboldal döntő előretörésre készült? Természetesen, nem a föld­reform teljes végrehajtását hiányolják a Johnson által a helyszínre küldött, az in­diai erőfeszítéseket „bírál­ni hivatott” amerikai szak­értők. Nyilvánvaló, hogy a cél további gazdaságpoliti­kai és belpolitikai enged­mények kicsikarása a delhi kormánytól. A nyári rúpia-leértékelést és a külföldi, főleg ameri­kai tőkének tett engedmé­nyeket is keveslik Wa­shingtonban, különösen rosszalván, hogy az indiai kormány — „egyensúlyozó” lépésként — gazdasági tár­gyalásokat folytatott a szo­cialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval. Az élelmezési válság új lehetőségeket kínált Wa­shingtonnak Delhi problé­máinak szaporítására, egy­szóval a politikai zsarolás­ra. A gabonával törté­nő zsarolás közismerten ré­gi fegyvere az amerikai kormánynak. Az amerikai mezőgazdaság krónikus túl­termelési válsága folytán nagy készletek halmozód­tak fel. 1954 óta adja el Washington segély gyanánt e készletek egy részét a gyengén fejlett országok­nak. A segélyprogram kereté­ben az Egyesült Államok helyi valuta ellenében szál­lít gabonát, az így felgyü­lemlett alapokkal ő mag** rendelkezik, amit az adott országon belül gazdasági pozíciói erősítésére használ fel. Ez az alap tehát már ön­magában is az amerikai nyomás eszköze. Emellett az Egyesült Államok kor­mánya az elmúlt években többször is alkalmazta e segélyszállítmányok vissza­tartásának politikai fegy­verét, így Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, sőt — a kubai hajózár mi­att — legutóbb a NATO­tag Görögország esetében. Indiát illetően az ameri­kai segélyzsarolás történe­te még Sasztri idejére nyú­lik vissza. Sasztri halála után Humphrey alelnök járt Delhiben, de csak „át­meneti megoldásról” sür­gős szállításokról volt haj­landó tárgyalni. végleges választ nem adott. Amikor Indira Gan­dhi Washingtonba érkezett, Johnson közölte vele: a se­gélyt megkapja, de Wa­shington — a Világbankon keresztül — bele akar szól­ni az indiai gazdaságfej­lesztés kulcskérdéseibe. Ez­után következett a rúpia devalválása és a többi, még a Kongresszus Párt jelen­tékeny része által is enged­ménynek minősített gazda­sági intézkedés. Legutóbb viszont a delhi hármas „kis-csúcs” fog­lalt állást a vietnami kér­désben, akként, hogy az ki­váltotta Washington alapos „elégedetlenségét”. Most az amerikai külügyminisz­térium illetékesei hetek óta hitegetik Indiát, ígérvén, hogy „hamarosan” megszü­letik az elnöki jóváhagyás. S addig is, újra csak kilá­tásba helyezik az — „át­meneti megoldást..." Avar Jánat Köxépeurőpai Kupa bányászok 3:l-es összesített gólaránnyal kerültek a kö­vetkező fordulóba. Tatabányai Bányász— Wacker Innsbruck 2:1. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom