Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1966. december 7. Koszigin Lyonban Kedden reggel Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnök és a szovjet küldött­ség tagjai a Lyon melletti feyzini új hatalmas kő­olajfinomítót látogatta meg A szovjet vendégeket el­kísérte Georges Pompidou francia miniszterelnök és Raymond Marcellin iparügyi miniszter. Az olaj­finomítóban tett látogatás után Koszigin szovjet mi­niszterelnök és kísérete a rhodiaceta üzem, a hatal­mas textilműszálgyár Ebelle Etoile nevű telepét kereste fel. A rhodiaceta-gyárat Franciaországban a nylon- és a tergal birodalmának nevezik. A gyár üzleti kapcsolatban áll szovjet textilgyárakkaL Dhani tábornok perc Omar Dhani volt indonéz légügyi miniszter pere ked­den folytatódott. Dhanit a Szeptember 30. Akció elő­segítésével vádolják. A rendkívül erősen őr­zött bírósági tárgyalóterem­ben Dhani dandártábornok az ügyész kérdéseire el­mondotta: valóban adott ki két napiparancsot október 1-én, a hatalomátvételi kí­sérlet napján, amelyekben „forradalmi akciónak” ne­vezte a mozgalmat, a légi­erő támogatásáról biztosí­totta azt, és felhívta a tisz­tikarát, hogy álljon készen az ellenforradalmi ellenál­lás letörésére. A 42 éves egykori repülő­tiszt kifejtette: az volt a meggyőződése, hogy a moz­galom résztvevői mindösz- sze a hadsereget kívánták megtisztítani a CIA-ügynö- köktől. Habsburg Ottó Ausiirnban Habsburg Ottó vasárnap és hétfőn ismét rövidebb Iá. togatásokat tett Ausztriában Voralbergben és Tirolban. Sajtójelentések szerint til­takozó megnyilvánulásokra ezúttal már nem került sor. Ottó ismételt beutazásai nyilván kapcsolatban van­nak az osztrák szakszerve­zeti szövetség nemrég ki­adott nyilatkozatával, amelynek célja, hogy lesze­relje a tiltakozási akciókat A szövetség megnyugvással vette tudomásul Klaus kan­cellár levelét, amely sze­rint „Ottó beutazásai sem­miféle kapcsolatban nin­csenek az úgynevezett Habsburg vagyon vissza­adásával.” E nyilatkozat alapián a szakszervezetek ajánlották tagságuknak, hogy „tartózkodjék a to­vábbi tiltakozó akcióktól”. A szakszervezeti szövetséget irányító szocialista párt ko­rábban éveken át Ottó ausztriai beutazását is pro­vokációként, a belső békét, Ausztria nemzetközi kap­csolatait fenyegető veszély­ként ítélte meg. Kiesinger nyilatkozata az NSZK és Franciaország; viszonyáról, az NDK-ról, az atom jegy vétkezésről Kurt Georg Kiesinger, az új nyugatnémet szövetségi kancellár a Paris Mateh- nak interjút adott, amelyet a folyóirat december 6-i számában hozott nyilvános­ságra. Kiesinger az interjú­ban hangsúlyozta: elsőren­dű és alapvető feladatának tekinti, hogy új életre keltse a francia —nyugatnémet baráti szerződést. „Véleményem szerint — mondotta — Európa kulcsa Párizs és Bonn kapcsola­tainak felújításában van”. A Moszkvához fűződő vi­szonynak igen nagy jelen­tősége van és mindig 'esz is. Ezt a kérdést elhamar­kodottság nélkül, józanul akarjuk kezelni és mun­kánkat teljes mértékben a realitásokhoz igazítani — mondotta Kiesinger, majd rövid szünet után hozzá­fűzte: „Nehéz kapcsolatok ezek, de Párizs segítségével ta­lán tudunk javítani raj­tuk”. A többi kelet-európai or­szágot illetően a kancellár azt mondotta, hogy a kap­csolatokat esetről esetre Kínai tiltakozás Az Űj-Kína hírügynök­ség jelentése szerint ame­rikai repülőgépek novem­ber 30-án és december 1-én. két ízben bombáztak a nyílt tengeren, a Tonkini- öbölben kínai halászhajó­kat. Az első esetben húsz bombát dobtak le. öt bár­kát süllyesztettek el, 14 kí­nai halászt öltek meg és húszat megsebesítettek. De­cember 1-én nyolc bombá­val egy bárkát süllyesztet­tek el. három halászt meg­öltek és kilencet megsebe­sítettek. A kínai honvédelmi mi­niszter szóvivője kifejezte legélesebb tiltakozását és a legkomolyabb figyelmezte­tésben részesítette az ame­rikai imperialistákat véres bűntettük miatt. Eisenhower nyilatkozata Eisehower volt amerikai elnök kedden nyilatkozatot adott Párizsban. Eisenhower kijelentette, hogy az Európában állo­másozó amerikai csapatok létszámát csökkenteni kell. Hozzáfűzte, hogy a hat hadosztály helyett kettő is tökéletesen eleget tehetne az Egyesült Államok köte­lezettségeinek. kell megvizsgálni és a Hallstein-doktrinát „rugal­masabban” kell alkalmazni. Kiesinger a Kelet-Német- országhoz fűződő viszony­ban is javulást remél, és azt mondotta, hogy a bon­ni kormány először általá­ban az emberi kontaktust szándékszik szélesíteni, — majd utána akarja felvenni az érintkezést hivatalos sze­mélyiségekkel. A kancellár hangsúlyoz­ta, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság lemondott a sa­ját atomfegyverekről, de fenntartja magának a jogot, hogy megmondhassa véleményét a megalakítan­dó európai nukleáris had­seregben. Az újságírónak a neo- nácizmus veszélyével kap­csolatban feltett kérdésére Kiesinger azt válaszolta, hogy valóban van ilyen veszély, legalábbis a jövőt illetően. Ugyanakkor kije­lentette, mindent megtesz ennek a veszélynek az el­hárítására. Pofon Londonban Miniszterelnököt nyilvánosság előtt pofon­verni — kissé szokatlan és a szenvedő fél számá­ra kínos história. Harold Wilsonnal most ez tör­tént Ian Smith, a rhode- siai fehértelepes kormány vezetője az egész világ előtt ütötte arcul az an­gol kormányelnököt és bármilyen különös, maga Wilson gondoskodott ar­ról, hogy a pofont és kí­sérő körülményeit jól megfigyelhesse a világ. Miután a Földközi-tenger vizén úszkáló „Tiger” cir­káló fedélzetén két na­pon át tárgyaltak, Wilson hazatért Londonba és tü­relmesen várta, hogy a hadihajón fogalmazott megállapodást Smith Sa- lisburyból telefonon iga­zolja. Még a rádió is meg­szakította műsorát — a híres, nyugodt BBC! — hogy közölje: Smith még nem vá­laszolt. Két egymást kö­vető meghosszabbítás után, pontosan 8 órás ké­séssel érkezett meg a vá­lasz: a pofon — Smith megtagadta a tengeri ki­rándulás alkalmával meg­kötött megállapodást. A rhodesiai fehértelepes kormány nem volt hajlan­dó semmi olyan megoldást elfogadni, amely a leg­kisebb mértékben is biz­tosította volna a hatalmas többségben levő színesbű- rű rhodesiaiak jogait Hosszú- hosszú hóna­pok után az angol mun­káspárti politika egyetlen, bármilyen kicsiny lépést sem tudott tenni Rhodesi­ában. Ígéretei, fogadkozá­sai, sőt a nyilvánosság előtt elhangzott esküvései ellenére sem tudta jottá­nyit sem eltéríteni a faj­gyűlölő fehértelepes kor­mányt konok álláspontjá­tól. Wilson pofont kapott Smithtől — és ennek a pofonnak a nyomát nem tünteti el az angol poli­tika arculatáról az a •tény sem, hogy hamaro­san összeül az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa, amely­nek kötelessége lesz Rho­desia ellen gazdasági jel­legű megtorló intézkedé­seket előirányozni. Csakhogy akár a múlt esztendőben. az idén Is akadnak majd a portugál gyarmatokon és a Dél-Af­rikai Unióban olyan erők. amelyek semmissé tesz­nek minden szankciót, to­vább támogatják Smith fajgyűlölő rezsimjét Amikor a pofon el­csattant az angol politi­ka vezetőjének arcán, so­kan töprengtek azon, va­jon a munkáspárti kor­mányban nincsenek-e olyan erők, amelyek szin­tén a szankciók ellen, a Smithékkel kötött továb­bi jó üzletek oldalán áll­nak. A munkáspárti kor­mány túlságosan sok szál­lal kötődik a londoni Ci­ty tőkés világához — márpedig a brit nagytőké­nek súlyos károkat okoz­na minden szankció, min­den Rhodesia-ellenes lé­pés. A pofont tehát Wilson kapta — de hogy csak Smith kezét kellett-e fi­gyelnünk, vagy az an­gol nagytőke is benne volt a csattanásban, olyan kérdés, amelyre e pilla­natban még nehéz részle­tes választ adni. <gm) Három válság - vagy egy ? Három kormányválság ért véget november utolsó napjaiban Nyugat-Európában. Három olyan ország­ban, ahol a politikai és hatalmi célok, meg a törté­nelmi emlékek nagyon is különbözőek. Ez a három ország: a Német Szövetségi Köztársaság, Dánia és Hollandia. Tehát az agresszív hitleri Németország mai európai jogutódja — és a hitleri agresszió két világháborús áldozata. Különös módon mégis mindhárom országban azonos okok bukkannak ki a válság különböző felü­leti jegyeket mutató külszíne alól. Nyu -iatnémetorssáor. bun a második világhá­ború befejezése, illetve a nyugatnémet állam létreho­zása óta hatalmon lévő ke­reszténydemokrata kor­mánypárt arra kényszerült, hogy ezúttal első ízben a szociáldemokrata pártot is beengedje a hatalomba. Te­kintet nélkül arra, hogy az új bonni kormány milyen politikát folytat majd — a változás önmagában véve az eddigi Adenauer-Erhard nevével fémjelzett külpoli­tikai vonalvezetés csődjét jelenti! Már a válság kirobbaná­sakor nyilvánosságra ke­rült. hogy Schröder kül­ügyminiszter és Maiziére tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője az Erhard- kormány egyik legutolsó, titkos minisztertanácsán részletesen beszámoltak a bonni külpolitika kudarcá­ról. A Schröder—Maiziére referátum a következő lé­nyeges pontokat volt kény­telen elismerni. — 1. A NATO-n belül Franciaor­szág, amelynek szövetségére és támogatására Adenauer annvira számított, elutasít­ja a bonni külpolitika fő téziseit: az atomfegyverek Meszól 'si tógára vo^-tkoz^ törekvést és az NDK elleni revanspolitikát. Franciaor­szág elismeri az Odera— Neisse határt, amelynek re­víziójáról a bonni politika mindeddig nem volt haj­landó hivatalosan lemon­dani. 2. Az utóbbi időben nézeteltérések merültek fel a NATO politikáját illetően az Egyesült Államok és Nyugat-Németország között is. A távol-keleti agresszió­val elfoglalt Washington ugyanis (legalább a jelen­legi időszakban) nem érde­kelt a legagresszívebb nyu­gatnémet célkitűzések nyílt támogatásában. Ennek meg­felelően halogatja a döntést a bonni állam atomfel­fegyverzése ügyében. — 3. Anglia és Nyugat-Németor­szág között politikai és pénzügvj vita robbant ki a NATO keretében Nvugat- Németországban állomásozó angol csapatok létszámát és e csapatok fenntartási költ­ségeit illetően. A végső következtetés mindenképpen az. hogy a bonni kormányválság mé­lvén az egész eddigi nyu­gatnémet külnoHtika és az alanti blokk krízise húzó­dik meg. Hasonló okok rej­tőznek az október 14-től november 21-ig tartott hol­land kormányválság mögött is. Itt felbomlott a katoli­kus és a szocialista párt koalíciója — tehát ponto­san a ellenkezője történt annak, ami Nyugat-Német- országban. Hollandiában egy kisebb­ségi kormány alakult, amelynek fő feladata a má­jusról februárra előre ho­zott választások lebonyolí­tása. Miután a szocialisták ellenzékbe vonultak, a kor­mánynak vagy a szélsőjobb liberálisaira vagy a szocia­listáknál baloldalibb hol­land munkáspártra kell tá­maszkodnia. A holland munkáspárt azonban rendkívüli • kong­resszust hívott össze, ame­lyen feltárultak a kormány, válság mögött meghúzódó mélyebb okok. Az amszter­dami pártszervezet például sürgette a hadikiadások csökkePtá<!ót és követelte, hogy Hollandia lazítson NATO-kapcsolatain. Az ut- rechti szervezet é’es táma­dást intézett Nvugat-Né- metország ellen és elutasí­totta Bonn minden atom­igényét Hasonló fejlődés­ről tanúskodnak azok a tömegtüntetések, amelyek először Beatrix királyi her­cegnő és Arnsberg nyugat­német diplomata házassága miatt robbantak ki és éles antifasiszta irányt vettek. Az ilyen, hangsúlyozottan baloldali tüntetések jófor­mán az egész, hathetes kor. mányválságot végigkísér­ték. Figyelembe kell venni a helyzet értékelésénél azt is, hogy Hollandia mindeddig az atlanti blokk legmere­vebb és leghűségesebb hí­vei közé tartozott! Az a tény, hogy a NATO- elkötelezettség ilyen komoly szerepet játszhatott a hol­land kormányválságban, jel­zi az „atlanti helyzet” gyors romlását tzl US irányzatot kü­lönös élességgel mutatja a Dániában lezajlott kor­mányválság. Dánia — amely ugyancsak NATO- tag — mindig összehason­líthatatlanul nagyobb fenn­tartásokkal állott szemben az Atlanti Szövetséggel, mint Hollandia! Krag dán szociáldemokrata miniszter- elnök például elfogadta a NATO és a Varsói Szerző­dés között folytatandó ta­nácskozásoknak a Szovjet­unió által felvetett gondo­latát. Kifejezetten elutasí­totta az atlanti NATO- atomhaderő tervét. Elfo­gadta De Gaulle-nak azt az értékelését, hogy az európai helyzet az utóbbi másfél évtizedben lényegesen meg­változott, s hogy az atlanti blokk a maga régi formá­jában elavult. Az esemé­nyek azt mutatták, hogy dán viszonyok között ez az elhatárolódás kevésnek bi­zonyult. A dán választások szociáldemokrata szavazat- csökkenést és az élesen NATO-ellenes baloldali szo­cialista párt előretörését hozták. ígv Krag pártja kánvtelen volt kisebbségi kormányt alakítani, amelv- nek döntő kérdésekben tá- maszW.du!a kell a baloldali szocialistákra. A három nyugat-európai kormányválság végső ta­nulsága így mindenképpen az, hogy különböző helye­ken, különböző formában és eltérő hőfokon — de ugyanaz a krízis robbant ki mindhárom helyen: az atlanti blokkban testet öltő nyugat-európai agresszív politika válsága. G. E. Mindenfelől SYDNEY Hétfőn Sydneyben sztrájk­ba léptek a sírásók, majd az összes temetkezési vál­lalkozói alkalmazottak. A gyászolók maguk kénytele­nek elhantolni halottaikat, s a temető kapujától ne­kik kell vinni a koporsót a sírig. BONN Baden-Württemberg tar­tományi parlamentjében a kereszténydemokrata képvi­selők Hans Filbingert vá­lasztották miniszterelnök- jelöltté Kiesinger helyére. . ☆ A nyugatnémet kancellá­ri hivatalhoz közelálló Kö­rökben kijelentették hogy Kiesinger a december 13- án felolvasandó kormány­nyilatkozatban válaszol Koszigin kijelentéseire, — amelyeket Németország újraegyesítésével kapcsolat­ban tett párizsi látogatása alatt. RIO DE JANEIRO A dél-amerikai Rio de Janeiró- ban — a UPI jelentése szerint hét ember halt meg és 315-üt ápolnak kórház­ban a szokatla­nul nagy meleg­hullám miatt. — Rio de Janeíró külvárosaiban va­sárnap 38,9 Cel­sius fok meleget mutatott a hőmé­rő árnyékban és ez hétfőig 38 fokra „csökkent”. Különös nehéz­séget okoz a víz­hiány és a leg­többet szenved­nek a szegényne­gyed lakói, főleg ott, ahol bádog- tetők alatt élnek az emberek. KAIRÓ K aróban befejezte mun­káját az afrikai és az arab országok békemoz­galmainak konferenciája. Az értekezlet részvevői nagy figyelmet szenteltek a vietnami kérdésnek. A delegátusok elítélték a vi­etnami háború eszkaláció­ját, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területé­nek barbár bombázását. RÓMA Észak-Olaszor- szágban hóviha­rok, az olasz dé­len a tartós eső okozott újabb károkat. A Po deltavidékén a viharos szél fel­korbácsolta az Adriát és a dü­höngő tengervíz rombolásokat oko­zott az újonnan épített gátakon. A Bologna. Mo­dena, Térni és más városok kör­nyékét ellepte a víz. Katonai egy­ségek kétéltű jár­művekkel men tik az árvízsújtotta parasztcsaládokat Rómában a Ti- beris újból kilé- pe t medréből, Prima Porta elő­városánál. Üjabb olaszor­szági jelentések arról számolnak bé, hogy a Dolo­mitokban és az olasz Alpokban számos út vált jó hatatlanná a hóvihartól. BONN Nyugat-Németországban egyre súlyosabbá válik a munkanélküliség problémá­ja. Hivatalos bonni statisz­tikai adatok szerint 1966. novemberében hetvenezer­rel nőtt a munkanélküliek száma és elérte a 216 000 főt. A szakértők a helyzet további rosszabbodásán számítanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom