Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Karácsony este : : : ; ♦ ♦ : * t ♦ ♦ : Fenyőfa mennyezetig érő, színes fény-körték hosszú [sorban, jószagú ágak himbálóznak arany díszekkel megrakottan. Kupolaterem. Sok-sok gyermek. Fehér ingükön piros nyakkendő, láncként fonódik kéz a kézben, mint egy virágos — ringó-erdő. Hangjuk felszáranyal a magasba, és zeng az ének: — Boldog [karácsony! S messze földön is szívből [mondják: — Béke őrködjék a világon! Béke őrködjék áhítattal, mint madár kiterjesztett [szárnya, ! vigyázzon a bevetett földre, tájra, otthonra, iskolára. ; Hangjuk felszárnyal a magasba, szép szaloncukrok himbálóznak. Mennyi jelmez és mennyi móka, s nincs vége már a baráti [szónak! ; Szépséges fenyő, égig érő... Táncol, játszik a sok-sok \ [gyermek, j dalukban az öröm, a játék, ! és a karácsony énekelget. GYERMEKEKNEK IZQALMAS TÖRTÉNET Úttörő jelenet Sn. szeretek minden ünnepet Találd ki! I 1. Milyen fát nem lehet kilóval mérni? (A tréfát) 2. Melyik tóval lehet a legtovább elbeszélgetni? (A tanítóval) 3. Melyik lapra nem írnak a gyerekek az iskolában ? (A kalapra) 4. Melyik bolt nem lesz soha önkiszolgáló? (Az égbolt) 5. Melyik árral nem lehet lyukasztani ? (A madárral) 6. Melyik ágra nem lehet hintát kötni? (A virágra) 7. Melyik karót teszed este az ágyadra? (A takarót) 8. Melyik jós szeret legjobban a vízen lenni? (A hajós) 9. Melyik fa a legmérgesebb? (A gyufa) (Bandi az asztal fölé hajlik, olvas. Előtte halomnyl könyv, füzet. Arcán látszik, hogy valami nagyon Izgalmas könyvet olvas. Néha felvonja a szemöldökét, szájához, homlokához kap, felkiált: Júj az anyja mtndenit! Olykor meg nem tud nyugodtan ülni). Mama (bejön): Mit tanulsz? Bandi: Most? Izé... Izé, történelmet. Mama: Tudod már? Bandi: Igen, azaz, hogy izé. Mama: Mit olvastál eddig? Bandi (a könyvbe pislog): Hogy mikor a harc, mármint a szabadságharc... Petőfi és Bem..., Szóval, akkor... Mama: Csak szépen, nyugodtan. Majd én segítek. Szóval: a szabadságharc dicső tábornokai győzelemről győzelemre vezették a magyar seregeket. Bandi: Aha. Mama: Folytasd. Ml történt aztán ? Bandi: Aztán? Mama: Igen. Bandi: Aztán, amikor Napóleon megbukott... Mama: KI? Bandi: Napóleon. Mama: Az egy kicsit korábban történt. Bandi: De megtörtént. Mama: De most a szabadságharcról beszélünk. Bandi: Napóleon... igen, amikor megbukott, Edmond Dan- tes-t bemártották... Mama- Mit csináltak vele? Bandi: Bemártották. Mama: Hová, mibe? Bandi: Elárulták, és lefogták. Mama: Szegény. Bandi: £ s elitélték. Mama: O! Bandi: Az If várába csukták. Mama: Szörnyű. t Bandi: Es ott volt egy öregember, egy abbé, vagy ml a másik cellában. Átfúrták a falat, kanállal. Mama: Öl Bandi: De az öreg kilett. Mama: Mi történt vele? Bandi (izgatottan): Hát meghalt. Ezt ml ügy mondjuk. hogy ki lett. De még volt annyi ereje... Mama: Amikor már „kilett”? Bandi: Nem (türelmetlenül), még mielőtt beadta volna a kulcsot. Mama: Hová? Kinek? Bandi: Nem úgy igazánbló... Bandi: Átadta a titkot Dan- tes-nak. Mama: A titkot? Bandi: Igen. A kincsről. Hogy hol találja meg. Mama: Na és mi történt az- • tán. Megtalálta? < Bandi: Még nem. Mert a < kincs nem az If várában volt j elásva, hanem egy szigeten. | Mama: Ö, ez nagyon bo- J nyolult. J 4 Bandi: Az bizony, mert < Dantes-nak előbb ki kell jut- - ni a várbörtönből) J Mama: £s kijutott? J Bandi (egyre hevesebben): * Ki. Képzeld: a halott helyett 3 saját magát varrta be aj zsákba, aztán az öreget át- j vitte az ő cellájába. I Mama: Ügyes lehetett. Előbb J bevarrja magát egy zsákba, < aztán átviszi az öreget... Bandi: Fordítva. Előbb vitte J át, aztán varrta be magát a j zsákba. J Mama: Így már értem. J Bandi: Aztán 'jöttek a por- J kolábok és bedobták a ten- j gerbe. Nagy vihar volt, de a J porkolábok meghallották a j kiáltását... ; Mama: O! (tetetett Izgalom- J mal): Es sikerült szegénynek J megmenekülni? 2 Bandi: Biztos. Csak azt nem j tudom, hogyan. * Mama: Értem. (felveszi a i felső könyvet, alatta regény. « Lassan azt is felemeli): Ez ^ volt a lecke? j Bandi: Nem most. Ez az- < előtt... ez azután... szóval... < Mama: Jó, jő. Monte Cristo * grófja most velem Jön a konyhába, hogy kipihenje az iz- ,, galmakat, te meg vedd elő a * történelemkönyvet és tanuld » meg azt, amit feladtak. Az Is * elég Izgalmas. (El). ♦ Bába Mihály 2 A legszebb, a legszebb ünnepem az igazán valódi, jó, ha karácsonyfával megjön a szakállas Télapó. Tudom, hogy a hosszú, fehér [szakáll csak vatta. S a prémkabát nem a Télapót takarja be, nem ám, hanem apát. ö csengetyűz az ajtó előtt. s a szánkó, mit húz enyém, azt kérdi, — hangja furcsa. [mély — no hogy vagy te kislegény? Hallom, hogy rendesen tanulsz, s tanítód is szeret. Hoztam hát cukrot és ruhát, és persze, könyveket. És Itt van, amit anyu, apu. nagynénik, nagypapák a szánra tettek, hogy hozzam el. s a kezedbe adjam át. Az ajándék aztán mind olyan. mire régen fáj fogam. Most van kis autóm, traktorom, s egy mozdonyom, mely [rohan a körformájú síneken, míg a föld csak úgy remeg; A váltóőr vigyázzba áll, s a zászlóval Integet. A traktor berreg. Indúlás! Az autó hosszan dudál. Ennél szebb ünnep nincs Is. [mini a karácsony-délután. Fazekas Anna 'T ÜGYESKEDJ! KÉSZÍTS TV-MACKÓT! 12 cm magas, ülő TV-mackó készítéséhez akkora drapp vagy barna szövetre van szükség, mint egy nagyobb alakú írka lapja. Ha a kockákat 2x2 cm-esre nagyítod, s beleraj- zolod a szabásminta vonalait, a megfelelő méretet kapod. A papírból vágd ki a szabásmintákat, fektesd az anyag balfelére, ceruzával rajzold körül és mindenütt fél cm-t ráhagyva szabd ki. A ceruza- vonalon varrd össze a daradarabot a következőképpen varrd össze: az A és B darabot előbb a hullámos felső részén, majd az aljába varrd bele a kiflialakú C-darabot. A D-ből 2 db kell, egyiket varrd a lábába, a másikat csak akkor varrd be, ha a testet kitömted vattával. E=a fej egyik oldala, ebből is 2 db kell. F=betét a fejbe, G=fül, 4 db szükséges, H=kéz, 4 db- ot szabj, I=tenyér, 2 db. A két E darab közé illeszted az F lágosabb színű szövet, akkor itt elvágod a formát (ráhagyva a varrás-szélt) és az orra formáját más anyagból vágod ki. A füleket párosával varrd össze, fordítsd ki és anélkül, hogy vattával kitömnéd, a fejre varród. Ezután hímezd ki a szemét, orrát, száját. A fejet erősen összevarrod a törzzsel. A H-darabot is kettesével varród össze, kifordítod, vattával kitömöd, a más színből kiszabott tenyeret apró öltésekkel utólag varród fel és fekete pamuttal nagy karmokat hímezel a mackó mancsára. Végül a kart is felerősíted a törzsre és kész a gyöbokat, tömd ki vattával. — A mackó orrát, száját fekete hímzőfonallal hímezd ki, szemét tetszés szerint him- zéssel, vagy kis fekete gyöngygyei is kialakíthatod. A=a mackó háta, B=hasa, C=alja, D=talpa. Ezt a négy darabot, az orrától a tarkójáig és összevarrod. Majd ösz- szevarrod a mackó fejét az orrától a nyakáig a szája alatt is. Kis nyílást hagysz, hogy kitömhesd vattával, ezi utána bevarrod,, A mackó orra a szaggatott vonalig lehet vinyörű TV-maci. Ha pedig nagyobb mackót szeretnél, akkor a kockákat is nagyobbra rajzolod; 24 cm magas mackónál 4x4, kb. 20 cm magas mackónál 3x3 cm-es kockákat rajzolj. Maglódi Magda A hóember Fekete szén a szemem, Szép sudár a termetem. Orrom répa, nagy darab, A fejemen vaskalap. Szám Is van, fülemig ér, Hónom alatt seprűnyél, S hósubámon — még ilyet! Kilenc apró gomb iilyeg. Aghegyéről csepp veréb Szállt a váltamra elébb, Arra volt kíváncsi tán. Hogyan szelei a pipám? Enycdi György Jégapó könnye q éter ágyban fekszik, a torka fáj, mert c tegnapi hógolyócsata után átázott harisnyával és csuromvizesen ment haza. Most az asztalon orvossa- gos üvegek és a hőmére. Édesanyja az előbb mérte meg a lázát. Majdnem 40 fok. Szeme ég, alig tudja nyitva tartani, de azért le nem veszi a tekintetét az ablaküvegről, ahová csodálatos jégvirágokat rajzolt a fagy. Péter bámulja az üvegre fagyott mesevilágot és addig-addig nézegeti a lázban égve, amíg egy- szercsak pehelykönnyen elindul a hóhegyek és a havas utak között. Vakító fehér és villogó itt minden. A fák átlátszó ak, mint a kristály és mozdulatlanok rajtuk a jéglc- velek. Az utak mentén olyanok a virágok, mintha leheletvékony üvegből lennének. Péter vigyázva lép közöttük, nehogy összetörjön egyet is. Szokatlan nagy a csend és nem moccan semmi. Egy picikét mintha félne ebben a különös világban, de azért csak megy pehelykönnyen mindig előbbre, mindig mészszeoore, egyszercsau csop- pecske jégkunyhó előtt találja magát. Körül nézegeti, nagyon tetszik neki. Hogyne tetszene, amikor a kunyhó akkora, mint amekkora homokvárat ő szokott építeni. A kunyhó előtt parányi jégzsámolyon ül jégapó és ctsak ül, üldögél és néz merően, előre. Péter pár pillanatig ill. aztán illedelmesen köszön és megszólítja apót: — Nagyon szomorúnak látlak, apóka! Bánt valami? — Hogyne lennék szomorú, amikor kis unokám, Pannika amott, abban a kristályvárban van bezárva és csak élő ember szabadíthatja ki. Az is csak olyan lehet, aki ellenáll a kísértésnek, és nagyon erős akarata van. — Azt mondod, kísértésnek? Miféle kísértésnek? — kérdezte Péter, mert nyomban arra gondolt, hátha segíteni tudna a kedves, szomorú jégapón. — Aki kicsi unokámat. Pannikát ki akarja szabadítani, annak, ha elindul nem szabad visszafordulnia, amíg a kristályvárhoz nem ér. Már sokan próbálkoztak. de mindhiába, meg senkinek sem sikerült. — És ha megpróbálnám én, mit szólnál hozzá jégapó? — Nagyon boldog lennék, ha sikerülne, mert tudnod kell, én már a meseidö kezdete óta ülök itt és várom az én Pannikámat. És, ha csakugyan ki akarod szabadítani, ellent kell áll- nod a kísértésnek, ami szófogadásban és a jótanács megtartásában rejlik. — Mit kell tennem? Én megteszem — ígérte Péter és közelhajolt jószándékkal jégapóhoz. — Olyan egyszerű! Szinte semmiség! Elindulsz és a kristályvár kapujáig visz- sza nem tekintesz, ha bármi történik is mögötted, ennyi az egész. Ne higyj csábításnak, ne félj fenyegetéstől. ne törődj semmivel, te csak menj előre. Ha betartod ezeket, akkor kinyíli!. előtted a vár hatalmas üvegajtaja és elhozhatod kicsi unokámat. — No jó! — mondta Péter, és már indult is. m lig tett azonban néhány lépést, megszólalt' mögötte valaki: — Péter! — hallotta a hangot. — El sem hiszed, hogy azt a játékot tartom a kezemben, amit te a világon a legjobban szeretnél. — Péter maga ele képzelte a játék repülőgépet; ha felhúzzák, ide-oda szálldos. Alig gondolta ki, hallja, hogy a háta mögött felhúznak valamit, és nyomban körülrepülgette egy csillogó szárnyú, játékrepülőgép. — Ugye igazat mondtam! — hallotta. — Elvehe- ted. A tied. '— Péter lassított. Megtorpant. Majdnem megállt, de aztán eszébe jutottak jégapó szavai. A kezével elhessegette maga mellől a szépséges kis repülőgépet, és már indult is tovább. Boldog volt. A káprázatos vár felé tekingetett és szaporázta lépéseit. Alig tett azonban néhány métert, amikor hatalmas, félelmetes üvegki- gyó állta útját. A kígyó gonoszul villogott és tűhegyes, rettentő hosszú fullánkját Péterre öltögette. — Fordulj vissza, jót mondok! Különben a halál fia vagy! Péter hátrált vagy két lépést ijedtében, a kígyó folytatta: — Nem hallottad! Fordulj vissza, ha kedves az életed! Péter, sápadt volt, a szája széle is remegett, mert a kígyó félelmetes volt. Eszébe jutott jégapó jótanácsa; ne féljen a fenyegetéstől sem. Térde reszketett, homloka verejtékezett, de rálépett a kígyó tejére, és az csörömpölve összetört. A kígyó recsegett, ropogott szilánkjaira hullt és ekkor egy rikácsoló hang rivalt rá: — Megállj, Péter! Ezért meglakolsz! Ijedtében hátra kapta a fejét, de nyomban gyökeret vert a lába. A fán óriási, nagy csörű jégmadár rikácsolt. Péter visszafordult hát. A jégmadár jobban rikácsolt, és nagyokat nevetett ezen. Lehajtott fejjel indult visszafelé Péter. A jégkunyhó előtt ott ült a jégzsámolykán jégapó. aki csak ül, üldögél cs messzire néz és folynak a könnyei. Olyan sebesen folyik a könnye, mint valami gyorsan futó kis patak. Péter ekkor tágra nyitja a szemét, csakhogy nem jégapó arcát látja niár. hanem a jégvirágos ablakra pillant. A mama hangját hallja: — Ugye, már jobban vagy. kisfiam? És boldogan bólint Péter igent a fejével. Láng Etelka
