Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 I KASSÁI FERENC:- Karácsonyi levél Vietnamból Tudod, Betty oly furcsák itt a fákon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony, . s sűrű lombon ingó -pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égnek: a dzsungel-karácsonyfa díszei. S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt velem, Betty. Betty, sok csók a gyerekeknek. Gyertyát gyújtani kicsi foenkat Betty, az istenért, ne engeddl Ruhája könnyen lángra kaphat! Ó Betty, mikor szemünkben nagyra nő a félelem s árnyéka önarcunkra ég, mikor gyerekek s^ája szegletén halál mosolyog ángyal-félszegen ... Tudod, Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony. Miguel Angel Asturias:* HITVALLÁS A „Bolivár" című költeményből Hiszek a szabadságban, Amerika anyánkban és fiában, Bolivárban, miurunkban, aki született Venezuelában, megkínoztatott a spanyol uralom alatt, vereséget szenvedett és halálos kínokat állt ki Chimborazo hegyén, a szivárvánnyal alászálla poklokra, s kezével érintve az öröklétet, üle istennek jobbjára. Ne Ítéljünk Bolivár fölött az ítélet napja előtt mert hiszünk az emberek közösségében, kiknek a nép oszt úrvacsorát, mert csak a nép válthatja meg az embereket. Pusztító, halálos harcot hirdetünk az elnyomók 'ellen, hiszünk a hősök feltámadásában és azoknak örök életében, akik miként te, szabadítónk, nem halnak meg és csukott szemmel is őrséget állnak. BOLDOG BALÁZS fordítása * Emigrációban élő, nemzetközi Lenin-békedíjjal kitüntetett, guatemalai költő. s Ll zótlanul ülünk, rv"‘^ várunk, hogy ünnepet csináljunk önmagunknak. A szomszéd szobából szu- szogás és koppanás hallatszik. Karácsonyfát díszít a feleségem. Tudom, csücsöríti a száját. Így tesz mindig, ha öröme van. A gyerek a küszöbön áll, szája tátva, tekintete az anyján, a gömbölyű fényességen, tésztafigurákon kapkod. Édes szag fut felénk. A cukorka, a sütemény, a narancs szaga. S hirtelen a csendben zümmögni kezd egy légy. A csuda tudja, hogyan maradt itt. Bosz- szant. Az ördögből jött ide! Megzavarta az ünnepet. Pimaszul a falra ül, a székre,a narancsra, aztán belekóstol az egyik süteménybe. Idegesít. Rácsapok. A karácsonyfa megremeg, a felfüggesztett sütemény a földre zuhan, de a légy tovább száll. Ügyesebb mint ! én. í Szaladunk utána. S hirtelen, egy pillanatra ez a zümmögő feketeség vissza- I hoz egy régi emléket. Ha nem lenne itt, talán halálomig nem jutna eszembe. Vidékről jött munkásgyerek voltam. Nem értettem semmihez, de a karom erős volt, megfogtam a munkát. Fizettek érte. Igaz, nem sokat, de volt szalonnára, hagymára való, meg ligeti hintára, lány mellé. Hárman jártunk ide: Szepi, Sulek, meg én. Egykorúak voltunk, együtt dolgoztunk, meg aztán a pénztárcánk is egyformán üres — és ez elégnek bizonyult a barátsághoz. Szepinek isteni szobája volt. Házmester lakás mellett lakott. A berendezést maga tákolta, a falat meg egy nő díszítette. Szepihez járt aludni és néha képeket hozott a hóna alatt. Így élt Szepi. Mi ketten Sulekkel elfelezett garázsban. Egyik fele legényszállás volt, a másik istálló. Mondtuk is: — Jó hely ez, gőzfűtéses. A deszkafalon túl van a kazán. Príma volt. Meleg. A lovak teste jól fűtött. Így ültünk 1937-ben. karácsony napján. Kiborítottuk zsebünkből a pénzt. Két pengő harminc fillér feküldt a pokrócon. Hivatalosak voltunk Szepihez, a nővel együtt meghívott bennünket a karácsonyi ünnepekre. — No, — mondta Sulek — kiteszünk magunkért, veszünk enni-, innivalót meg ajándékot is. Ügy illik. Néztem a pénzt, elment a kedvem az egésztől, — Ne menjünk — mondtam — ezért semmit nem vehetünk. Megünneplik ők Krisztus születését ketten is. Sulek csak erősködött: — Bolond vagy — mondta —, vegyünk két liter bort, öntünk hozzá egy liter vizet. Három liter már szép ajándék... Aztán viszünk egy veknit, és olcsó lókolbászt. — Lókolbászt ne — mondtam én —, elegem van itt a szomszéd lovakból. Sulek felém nézett. — Jó ne menjünk, — mondta. — Áldozunk az alvás istenének, magunkra rí tóttá, szokott mozdulattal össze akarta nyomni, de hirtelen megmerevedett, rám nézett és felkiáltott: — Ingyen viszünk ajándékot. — Betörjük a sarki üzletet? — kérdeztem. — Én? — nézett rám. — Értsd meg, legyeket viszünk. Megértettem én. mit akar a betyár. Nekem sem kellett több. Belementem a játékba. Átszaladtunk az istállóba és versenyt hirdettünk; ki fog több élő legyet. És ordítva kapkodtuk a levegőt Egy óra múltán eredményt hirdettünk. Sulek nyert. Húszat fogott. Óvatosan, egyenként gyű fásdobozba raktuk a zümmö- gőket, az egészet szép pagiiillllllllli jj H. BARTA LAJOS: I AJÁNDÉK I húzzuk a pokrócot, rajcsú- rozzon, akinek telik. Felugrottam, csípőre tettem a kezem, ráparancsoltam Sulekra: — Feküdj hanyatt, hunyd be a szemed, aztán én szépen elmondom a karácsonyt. Engedelmes volt, Elsimítottam rajta a takarót, mókásan homlokon csókoltam, aztán elkezdtem a beszédet: — Igazítsd meg a nyakkendőt, most belépünk... Állj meg. Látod ott a karácsonyfa... Vigyázz a lépésekre, te bolond! Az egész szoba tele van ajándékokkal... Nézd, az ágakon sütemények, meg figurák helyett tízpengősök lógnak, úgy csillog mindegyik, hogy különbül, mint a sok csinált dísz... Látod-e? — Látom — mondta Sulek és nevetett és nem nyitotta ki a szemét, mert tovább akarta látni. S ekkor hirtelen az orrára szált egy légy. Csíphette nagyon, mert fintorgott, kapkodni kezdett, felugrott, aztán futott a légy után. El is kapta. Markába szopírba csomagoltuk és röhögve, hogy mi lesz majd, elindultunk Szepihez. A nő nyitott ajtót, kicsi, vörös, pisze orrú. Aztán valahonnan a homályos sarokból megszólalt Szepi is: — Azt hittük, már nem is jöttök! — Jöttünk mi — mondta Sulek — csak elhúzódott a bevásárlás — és zsebéből elővette a papírba csomagolt gyufásdobozt az idegesen zümmögő legyekkel. Szepi átvette, ránk nézett, tekintetében értetlenség ült, — Sok a pénzetek — kérdezte —, miért kellett költeni? Álig tudtam visszatartani a röhögést. Elfordítottam az arcom, a falhoz hátráltam, levettem a kabátot és belenevettem. Ekkor hirtelen sikítást hallottunk. Szepi kinyitotta a csomagot markából szétrepültek a megvadult legyek. A nő a levegőbe kapkodott, Szepi ordított: — Örültek! örültek! Sulekból kibukott a nevetés. Felém bökött és kuncogva mondta: — Ez a betyár azt mondta, karácsonykor ajándékot illik... — és rázkódott, hogy meggörbült a teste. Erre aztán nevetni kezdtünk mind a négyen. Szepi meg az asztalra ugrott: — Szedjük össze! — kiabálta és kapkodta a legyeket csudára. Nekünk sem kellett több. Hancúroztunk az ágyon, a széken, asztalra ugrottunk, repültünk a legyek után. És lassan megint zümmögni kezdett a gyufásdo- boz. Éjfél felé már csak négy légy volt szabadon. — Midenkinek jut még egy.— perdült Szepi és kezdődött az üldözés megint. Egymás után hallatszottak a győzelmi kiáltások: — Már csak három. — Kettő. — Egy. Ismét dobozban voltak a legyek. Legalábbis azt hittük. Szepi a tenyerébe tette, megigazította nemlétező nyakkendőjét, udvariasan meghajolt a nő előtt és azt mondta: — Hölgyem, igaz, hogy sokba került, de az ajándék magának szól. A nő meg csak nevetett, nevetett: — Hát ilyet, hát ilyet, bolondok! — És láttam, hogy a nevetéstől még könny is csurog az arcán. És ekkor hirtelen zümmögni kezdett egy légy... Egy szabadon hagyott légy. Utána kaptam, de Szepi visszahúzta a kezem. — Hagyd — mondta —, most már hagyd, — és láttam neki is könny csurog az arcán. De már nem nevetett. ☆ Leégtek a csillagszórók. Homály van. De a légy még mindig itt zümmög. Idegesít. Megint rászáll a karácsonyfa díszeire, eszi a süteményt. Kirohanok a konyhába, hozom a törülközőt, egy óvatlan pillanatban rácsapok és megölöm... A gyerek szalad a szo- bábaji a most kapott rolleren. ....f.......jj|jjj|j| h allgatta kérésemet, eleinte kifogásokat emelt, az előírásokra hivatkozott, de végül is megígérte, hogy Haseket a hadosztály nyakára küldi és így az egész hadosztálykórházhoz. Hasek Dubtól azt a tanácsot kapta, hogy Jaros törzsorvosnál jelentkezzen, aki tudni fogja, hogy mit tegyen. Haseknek nem volt szenyájan halálosan komolyan vették. Vezényeltem: nieder! Valamennyien a földre vetették magukat. Csak egyetlen katona maradt állva. Természetesen Hasek. A puskára támaszkodott. mirtt egy ernyőre és szomorúan nézett szét maga körül. Feldühödtem és rákiáltottam: ..Maga marha, mit csinál, miért nincs a földön?” És Hasek isteni nyugalommal visszafelelt: „Kérem, főhadnagy úr, itt sár van”. Nem boldogulok vele. Azért vagyok itt, tábori lelkész úr. Hiszen az engedelmesség ilyen megtagadásáért a legsúlyosabb büntetés jár. És itt egy cseh íróról van szó. Nagyon kérem, helyezze őt máshová, hadd bolonduljon meg tőle valaki más, nekem már nincsenek hozzá idegeim”. Amikor Lukás kiordította magát, megszólaltam: „Nehéz lesz Haseket máshova beosztani. De hadd jelentsen betegetl” Lukás hintázva a széken azt mondta, neki mindegy, mi történik Ha- sekkel, a fő, hogy ő megszabaduljon tőle. Amikor Lukás elment, magamhoz hívattam Haseket. Először a reggeli esetről beszéltem, aztán megkérdeztem tőle, hogy tetszik neki a katonáskodás. Hasek így felelt: „Hát ne legyen szomorú az ember, amikor nincs mit ennie és innia?” „Tehát szeretne valahová a hátországba kerülni?” „Akkor nem jutnék fogságba?” Ezt a kérdést nem feszegethettem és ezért gyorsan határoztam: „Tudja mit, Hasek, jelentsen beteget”. „ök már néhányszor kidobtak” — vonta kétségbe Hasek tanácsomat. „Jelentkezzen a gyengélkedőn. a zászlóaljnál és az ezrednél is. Egész biztos meghallgatják. Ezt én ígérem”. . „Köszönöm a jóságát, tisztelendő uram” — köszönte meg Hasek és egyenesen a gyengélkedő felé tartott. Dub esredorvos A szolgálatot tartó orvos nem akarta felvenni Haseket, mert már járt nála néhányszor. Megmagyaráztam neki. hogy ezúttal nem szabad Haseket kidobni, elég ha Dub ezred- orvoshoz küldi... Azonnal felhívtam Du- bot, aki jó barátom volt, s akinek még feleséget is én szereztem. Dub megügyet rövid időre elhalasztja. így ismerkedett meg Hasek Dub ezredorvossal, akitől vizsgálat nélkül kapott reumatizmus elleni gyógykezelésre szóló javaslatot a rencséje. Amikor a hadosztálykórházba ért, Jaros törzsorvost nem találta, he-, lyettese pedig kidobta azzal, hogy nem tűr gyengélkedőket, törődjön vele Dub ezredorvos. Amikor Dub meglátta a dolgavégezetlenül visszatérő szomorú Haseket, nem tudta mit tegyen. Aztán az az ötlete támadt:. Haseket elküldi Vanek számvevő \ \ 9 őrmesterhez, hogy a raktárban küldöncként foglalkoztassa. Rumot vételesnek Az élelmiszerraktárban dolgozni nem volt rossz beosztás. Sőt, az új küldöncnek — első kötelességeként — a rum vételezésénél kellett segédkeznie. Amikor Hasek az „erősítéssel” töltött üvegeket rakosgatta, — támadásnál bátorságot kellett önteni a katonákba — így elmélkedett: „Amikor a fronton rumot vételeznek, valami történni fog”. Vanek helyeslőén bólintott. Valóban két nap múlva, szeptember 24-én az orosz tüzérség lőni kezdte a Dubno melletti osztrák állásokat. Zűrzavar támadt. A katonák fejvesztetten szaladgáltak ide-oda és a tisztek ellentmondó parancsai elvesztek a sebesültek jajveszékelésében. A 91. ezred egész 3. zászló- alját szétverték, a katonák többsége fogságba esett. — Hasek is fogságba került. Nekem, Lukásnak és Dubnák sikerült hadtápterületre menekülnünk. Lukás főhadnagy tehát megszabadult Jaroslav Ha- sektől, a szomorú közkatonától. Ezzel végződik az én elbeszélésem is Hasek életének e kevésbé ismert fejezetéről. Feljegyezte: R. Petera Gácsi Mihály rajzai
