Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

18«. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újból ál olvassuk a pártkongresszuson elhangzottakat A pártvezetőség újjáválasztása után most minden alapszervezetben újjáválasztják a pártcsoport bizalmia­kat is. S ami az újjáválasz tásnál is fontosabb, felada­tokat szabnak meg, programokat dolgoznak ki a párt- csoportok számára. Erről beszélgettünk Kardos János párttitkárral és Balogh Mihály pártvezetőségi taggal a Cibakházi Gépjavító Állomáson. A beszélgetés során az alábbiakat mondták el: Megérdemeli siker utón váratlan kudarc A jövő évtől szinte kizá­rólag csak kapun belül fo­gunk dolgozni, mivel az erő- és munkagépeket mind átadjuk a termelőszövetke­zeteknek. Ennek megfelelő­en szerveztük át a pártcso­portokat is. A szervezeti egyszerűsítés mellett arra törekedtünk, hogy minél több gazdasági és politikai feladatot elláthassanak a pártcsoportok. Tervünk ugyanis az, hogy a termelé­si feladatokat éppen úgy megbeszéljük a pártbizal­miakkal, mint ahogy eddig megbeszéltük a művezetők­kel. ök Is tudjanak min­denről, ami az állomás dol­gozóira vár. Nálunk, ahol annyi ap­ró szerszámmal dolgozunk, szinte alapvetően fontos a társadalmi tulajdon védel­méről állandóan beszélni. Az az igazság, hogy most az év végi leltározások előtt mindenki meg akarja ma­gának szerezni azt a fel­szerelést, amit számára ki­adtak a raktárból, amiért személyesen felel, de év közben esetleg elvesztette, tönkretette. Kitől, honnan? Saját munkatársaitól. Az ilyen esetek sajnos komo­lyabb bonyodalmakat is okoznak. Általában a fel­szerelések megbecsülését, a gondos termelő munkát ne­velő szóval szeretnénk segí­teni. Ehhez is az szükséges vi­szont, hogy az eddiginél többet bízzunk a pártcso­portokra. jobban éreztessük, hogy elengedhetetlen rend­szeres ténykedésük. A közeljövőben összeül a pártvezetőség. Erre a ta­nácskozásunkra meghív juk a pártbizalmiakat, sőt a KISZ vezetőségi tagokat is. Őszintén szólva tana­kodtunk azon: várjunk-e a járási pártbizottságra azért, hogy tanácsot adjon a IX. kongresszus anyagának fel­dolgozásához. Végül úgy döntöttünk, hogy ha idővel szemináriumszerűen feldol­gozzuk is az ott elhangzot­takat, akkor sem várhatunk csupán arra, hanem a párt­csoportok segítségével most újra olvassuk a kongresszus anyagát A kongresszuson elhang­zott állásfoglalások alapos ismerete nélkül nem tu­dunk dolgozni addig sem Azért is van ez, mert a ia- luban szinte mindenki ol­vasta az újságokat, hallgat­ta a tv-t, rádiót a kongresz- szus hetében. Első hallás­ból, olvasásból viszont sok mindent nem értettek pon­tosan vagy esetleg félreér­tettek. Az ilyen félig ismert kér­dések általában nagyon fog­lalkoztatják az embereket, tanakodnak, vitatkoznak Feltétlenül fontos, hogy ilyen esetben a párttagok pontosan, jól értelmezzék az elhangzottakat Olyan dolgokat, mint például a szövetkezeti földtulajdon bevezetésére tett javaslat, a módosított Szervezeti Sza­bályzat és a beszámolóban elhangzott sok más fontos kérdés, pontosan ismerje­nek az emberek. Csak így lehetünk magabiztosak ab­ban. hogy azt a nevelő munkát, amire nálunk szük­ség van, megalapozottan, jól, a követelményeknek megfe­lelően végezzük. Foto­pályázat A moszkvai pravda nemzet­közi fotópályázatot hirdet „Az Októberi Forradalom 50 éve” címmel. A pályázó fő felada­ta a foto nyelvén, megmutat­ni, milyen hatást gyakorolt az októberi forradalom a világ népeinek haladó mozgalmára. A pályázók a beküldött fényképeken bemutathatják a szocialista Magyarország életét és az elmúlt két évtized alatt elért eredményeit. A pályázaton egyes felvéte­lekkel és sorozatokkal egy­aránt lehet részt venni. A legérdekesebb fotókat a Prav­da, beérkezésük sorrendjében közli. A pályázat határideje 1987. szeptember 1. A Pravda szerkesztősége kiállítja a leg­jobb pályaműveket, majd köz­li a pályázat eredményét. Az alábbi díjakkal jutalmaz­zák a nyerteseket: két első díj, a szovjet résztvevők szá­mára 500 rubel, a külföldiek­nek : meghívás az októberi forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire, majd háromhe­tes körutazás a Szovjetunió­ban. Három második dij, egyen­ként 300 rubel. Két harmadik díj, egyenként 100 rubel. További díjak mellett min­den győztes oklevelet kap. A pályázaton legfeljebb 18x24 centiméteres nagyságú fekete­fehér fotókkal lehet részt- venni. (Ha lehetséges, a szer­kesztőség kéri mellékeljék a negatívot is.) Cím: Moszkva, a Pravda szerkesztősége, U1 Pravdi 24. A borítékon meg kell jelölni: „Fotópályázat”. 9 Uj üzemanyag- töltő állomások 1967-ben vidéken a sió­foki és a balatonföldvári benzinkutat úgynevezett tükrös állomássá fejleszti az ÁFOR, azaz a meglevő kutakkal majdnem szem­ben, az út másik oldalán is épít tankoló helyet. A na­gyobb forgalmú vidéki vá­rosok közül jövőre többek között Szeged, Dunaújváros, Gödöllő és Miskolc kap új töltőállomást. A következő években nagy kapacitású töltőállomást telepítene]': Kápolnásnyék, Székesfehér­vár, Balaton világos térségi­ben. A Balaton közvetlen környéke kilenc új töltőál­lomást kap, a mátrai üdülő- kiránduló övezet ellátásá­nak javítására Mátraházán szerelnek fel új töltőállo­mást A szocialista brigádmoz­galom az ÉM Tégla és Cserépipari Vállalatnál öt évvel ezelőtt bontakozott ki. Harminckilenc brigád alakult meg, s ebből hu­szonkettő nyerte el a cí­met. Tavaly már hatvan­három kollektíva verseny­zett, célba azonban még a fele sem jutott. ED Nem ez a ieilemző vi­szont a mezőtúri gyáregy­ség dolgozóinak mozgalmá­ra. Sőt, ellenkezőleg: ott évről évre egyenletes volt a feilődés, szaporodott a brigádok száma, a termeié, si eredmények szakadatlan javultak. A kollektíva munkáiéval vívta ki az elismerést mind a város­ban, mind a vállalatnál. Jogos a kérdés, milyen eredmények állnak mögöt­tük? Mindenekelőtt a ter­melésben elért sikereket említjük. Amíg 1964-ben nz egv munkáe-n iutó ton. melési érték 100.1 ezer fo­rint volt. addig tavalv már 109.2. A költség-szint egy év leforgása alatt 5.4 szá­zalékkal csökkent. A tég- lanrések ál'ásideie 1,4 szá­zalékkal. az időbéres, te­hát teliesitmény nélküli munkaórák száma 8 száza­iéval lett alacsonyabb IPS5 december vécére h. \->io<:<»+ek következtében 't;esett mun'rpnanok meny­nyiéire a felére zuhant. Mindebben tükröződik, hogy a Szoriaüsta brigádok vjSUel'ScfiikQt alpnrvsan túl- teliesítettdk. két üzemrész kiérdemelte a szocialista cím első fokozatát. Jelen- le<r a co'á-errvcóe öt bri- ízá/Sip hírtnknüa a bronz nlakettet. az idén három fizernrpaz versenyez a szo­cialista címért. m Ámít a effvet­cTttófOrCireó rtf'K OT1 ítpm sikerült elérni, itt igen: a dolgozók 92 százaléka tag­ja a törzsgárdának, lét­számhiány szinte ismeret­len fogalom lett. Nem két­séges, ebben a dolgozók egyre növekvő jövedelme is közreiátszik, amit saját munkájuknak köszönhet­nek. A brigádmozgalom tár­sadalmi célkitűzései is év­ről évre valóra váltak. Ma már mindössze hét olyan dolgozójuk van. aki nem végezte el az általános is­kolát. Nem így néhánv év­vel ezelőtt, amikor kihe­lyezett általános iskolát szerveztek a gyárban. Az 1963—64-es tanévben húszán fejezték be tanul­mányaikat a kihelyezett általános iskolában, alsó- tagozatú oktatásban is töb­ben vettek részt. Közülük egv jövőre kanja meg a nyolcadikos bizonyítványt, né'rren a hatodik évet te­szik le. A fizikai munkások rá- kantak a tanulásra öten közgazdasági technikumba iárnak többen könnyűgén­kezelő. égető szakmunkás­képző tanfolvamot végez­tek. Tanács o-vpr­egvséf’vp'rető ió példával iárt elől, technikumi ök­lévé1 et Szerzett agvpginari szakon, elvégezte a mar­xista esti egyetemet, már szakosítóra iár D. Szabó István, a pártszervezet tit­kára is a kihetvozett álta­lános iskolában kanfa meg a nyolcadikos bizonyít­ványát. A tanulási láz nem a vó'eüen műve. A brigá­dok kötet Évzpftrőrref vállal­tak erre is. A többiek. — pUknok nem volt iskolai nóhüni valóink, a mun­kásakr^érnia előadásait lá­togatták. hetente egv al­kalommal. .Átlagosan hat­va na n-het vpn en jelentek mez ezeken a rendezvé­nyeken. Párfoktatáchan negyvenen fa nárftasrok száma hnaaenkifnne!. kar- mlrtpin P7 fftőcágf nnlitf- kai körben, míg mások a szakszervezeti politikai is­kolában bővítették ismere­teiket. A gyáregység dol­gozóinak 95 százaléka ma is rendszeresen gyarapítja tudását A munkafegyelem meg­szilárdulására jellemző, hogy a törzseárdából sen­kinek nem volt igazolatlan hiányzása (ez a téglaipar­ban, s a vállalatnál is nagy szó), a munkaidő kihasz­nálás fokozódását a ter­melés minőségi mutatói jelzik. Fegyelmi büntetést az idén nem kellett ki­szabni. Volt ugyan három eset, amiért lehetett volna, de ezeket az ügyeket a társadalmi bíróság intézte el. Nevelő jellegű határo­zatai nyomán a vétkesek ma már, értékes tagjaivá váltak a közösségnek. A gyár dolgozóinak lét­száma 140, átlag életkora 35 év. Közülük 47-en bronz piakettes brigád tag­jai, vagyis négy évnél hosszabb ideje versenyez­nek, 69-en kapták meg a szocialista brigád cím másodszori elnyerését je­lentő jelvényt, míg a töb­biek oklevélhez jutottak. A szocialista brigádmozga­lomban a gyár munkásai­nak 92 százaléka vesz részt A fejlődés gyors volt, az eredményekkel jelentős társadalmi elismerést vív­tak ki a dolgozók, amit például az is jelez, hogy a két üzemrész már másod­jára nyerte el a szocialis­ta cimet. Ám ez a 2 esz­tendő már nem úgy ala­kult, mint szerették volna. A gyártmány összetétel olyan jelentősen megvál­tozott (a burkolótégla he­lyett kisméretű téglát gyártanak, amelynek ára jóval alacsonyabb), hogy a termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak tel­A postás ritkán jár Egyedül voltam. Három órám volt a vonat indulá­sáig. Kint kegyetlen hideg volt. Az asztalra borulva aludni próbáltam. A meleg már-már elbágyasztotf, amikor a peronon léptek koppantak. Vártam, mikor nyílik az ajtó. A léptek azonban elhaltak. Az ablak mellett ültem, s olyan neszt hallottam, mint amikor egy nagy éjjeli lepke az üveg­nek csapódik. Óvatosan ar­ra fordítottam a fejemet, s félig hunyt szemhéjak keskeny résén odanéztem. Egy arc lapult az ablak­üvegre. Ráncos, szőrös, ba­juszos arcot láttam, hideg­től eltorzult vonásokkal. Érdekes — gondoltam —, miért nem jön be ez az ember? Hirtelen felkaptam a fe­jemet, mire az arc eltűnt az ablakból. Az ajtóhoz ugrottam és felrántottam. Ott állt a peronon, a fal­hoz lapulva. — Miért nem jön bel — szóltam rá. Nem válaszolt, csak le­hajtott fejjel fázósan topo­gott. — Na, jöjjön be, hiszen megfagy. Lassan mozdult, félénken. — Ide üljön mellém — bíztattam. — Hova utazik? — Sehova. — Vár valakit? — Senkit. — Akkor miért ácsorog iíí éjnek idején? — Nincs hova mennem. A tizenharmadik éjszakát töltöm itt az áPomáson, de már nem merek bejönni a váróterembe, mert kétszer is igazoltattak. — Családja, otthona? — Nincs otthonom. Négy gyerekem a megye négy községében. ’ Állami gondo­zottak. Csak most néztem meg jobban. Alacsony, kopott­ruhás emberke. Zsíros ka­lapjának széles karimája lefelé hajlik úgy, hogy fá­radt vonásait árnyékba vonja. A szeme beszéd közben hosszú ideig egy pontra tapadt. Nagyon sze­rencsétlennek látszott. — Olyan született szerencsét­lennek, aki nem képes a sorsán változtatni. — Felesége? — Meghalt 1957-ben. A gyerekeket utána állami gondozásba vették. Jobb nekik, mint ott, abban u penészes lyukban volt. Em­berek lesznek. Az anyósom ki nem állhatta őket. — Vidd a maimaidat ahova akarod — kiabált velem. — Hol laktak addig? — Itt Jászberényben az Alsómuszaj tanyán. Anyósom kis vityilójához tapasztottunk egy kis lyuk féltetős szobát. Akkora volt, hogy egy tűzhely, egy szek­rény, egy asztal és két ágy szűkösen fért bele. Hatan aludtunk két ágyon. Egyre lassabban beszél, az utolsó szónál mellére zökkent a feje. — Ágyban szeretnék már aludni — mondta mikor felriadt. Csak még egyszer ágyba kerüljek. Nagyon ál­mos és fáradt vagyok. — Eddig hol lakott? Va­lahol csak volt szállása? — Igen legutóbb a köz- ségsnz^á'kodásnál dolgoz­tam és a munkásszállón laktam. Jó volt, volt ágyam, a kis holmiknak meg szek­rény. De a szív és a tüdő­asztmám miatt munkakép­telenné váltam és a szállá­son sem maradhattam to­vább. — Hova fog menni? Így nem élhet. — Szociális otthonba sze­retnék jutni. Hallottam, hogy hely is van. Holnap megint bemegyek a tanács­hoz. Ígérték, hogy betesz­nek. — Hány éves? — 1913-ban születtem. — Mennyi pénze van? — Ennyi az egész — mu­tatta. Három forint negy­ven fillér volt a tenyerén. Elmondta, hogy hol van­nak a gyerekek. — Megláiogatták néha? — Szünidőben ritkán. — Ír nekik? Mit ír a le­vélbe? — Azt, hogy hogy vagy­tok? Meg azt, hogy én jól vagyok. A rosszat nem le­het nekik megírni, mert úgy is alig válaszolnak. Ha megírom, hogy a szo­ciális otthonba kerülök, ta­lán még a tájamra se jön­nek. Egy évbe tellett, amíg a négy Gregor gyereket sor­ba felkerestem. Margit negyedikes gim­nazista Tiszafüreden. Szé­pen, Ízlésesen öltözködik. A Ha ritkán Is, de jön a levél a jászberényi szociális otthoni* kollégium igazgatónője sze­reti, mert szófogadó, szor­galmas kislány. Margittal beszéltünk a jövőjéről is. Az egészségügyi szakmában szeretne tovább tanulni. Neki arra is gondolni kell, hogy ne legyen nagy törés az életében. A nővérszállón jól meglenne. Az állami gondozott lányokra nagy veszélyt jelent a magány. A nyáron meglátogatta édesapját. * Mária nevelőszülei Burai Zoltán cigányprímás és ne­je Kisújszálláson. Ragyo­góan tiszta ház. A kislány nagyon jól érzi itt magát és szereti őket. Tizenöt éves és ez a negyedik he­lye. Mezőgazdasági tanuló a Dózsa Tsz kertészetében. Tizenegyötvenet keres na­ponta. Azt mondta, szeret­né, ha az édesapja köze­lebb volna hozzá. Szavaiból az apa Iránt szeretetet érez­tem. Vagy egy fényképe az édesanyjáról is, de annak csak a fél arca látszik rajta. Józsika Kunmadarason Szegi Gyuláéknál él. A félig béna cipész és fele­sége nagyon szeretik ezt a feketeszemű virgonc kisfiút. Hetedikes és bazáros sze­retne lenni. Előző nevelő­szüleivel sokat járt vásá­rokba. Édesapját felismer­te a fényképről. A legfiatalabbat, Sándort örökbefogadta egv kunhe­gyes! tsz-tag. ök nevelik 1958 óta. Nagyon szereti szüleit, ők is a csendes kis­fiút. Annikor meglátogattam a szép ház udvarán krum- plipuskáva] szórakozott. — Poriás szeretne lenni. Ami­lyen véletlenek vannak, le­het, hogy még ő is visz levelet a jászberényi szo­ciális otthonba. Bognár János jesítésétől messze elmarad, tak. Ugyanis ezek előírása­kor a felettes szervek nem vették Figyelembe a profil­változás kihatásait. Ma a vállalat összes mennyiségi lemaradása a mezőtúri gyáregység ter­melésének visszaeséséből származik. Szó van utóla­gos tervmódosításról, de ez csak szépítheti az ered­ményeket, az adósságok et­től még nem szűnnek meg. Ez a dolgozókat bántja, hiszen rajtuk kívül állő okok miatt (tények bizo­nyítják, hogy a tavalyinál szorgalmasabban, jobban dolgoztak) a vállalások jó részét nem teljesíthetik, így bizony a szocialista munka gyára cím megvé­dése az idén nem sikerül­het. ED Az elkeseredésre még sincs okuk. Az. hogy ku­darcot vallottak, nem sa­ját hibájuk. Ellenben a gyors iramú fejlődés vele­járója, hogy azt előbb- utóbb átmeneti visszaesés szakítja meg. így van ez most is Ügy véljük, a jö­vő év feladata az, hogy talán szerényebb vállalko­zásba kezdve megszilárdít­sák a szocialista brigád- mozgalomban elért eddigi eredményeiket, erősen meg­alapozzák a következő fej­lődési periódust. F. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom