Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-22 / 301. szám
iSfii, december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A TV és a rádió szilveszteri r műsora A* év utolsó napján a Kossuth Rádióban már az esti krónika hangulata is szilveszteri lesz. A szerkesztők a riporteri munka fonákságaival nevettetik majd a hallgatókat. A fő- műsor: a „BUÉK 1967’’ — 21.30-kor kezdődik. A rádió szilveszteri vendége lesz többek között az „angyal”, Major Tamás személyesíti meg. A mikrofon elé lép Tabi László is. Az új esztendő kezdetét 12 gongütés jelenti, majd a Himnusz hangjai csendülnek fel. A táncze-1 nei műsor a reggeli órákig tart. A televízió szilveszter délutáni programja 15.53 órakor kezdődik. Jelentkeznek a szokott műsorok, így a Tv-jelenti és a Híradó is, 20.55 órakor pedig „Kapcsoljuk a 6-os stúdiót” címmel részleteket láthatnak a televízió nézők a rádió szilveszteri műsorából. Az évet búcsúztató kabaré műsorszámait 21.30- tól — „Szilveszter, vagy amit akartok” címmel a Vidám Színpadról közvetíti a tv. A nyitókép főszereplői Gobbi Hilda és Kabos László. A látványosságot a tánckar szolgáltatja, Alfonsó opera-paródiát ad elő. Rá- tonyi Róbert partnere a „Plusz egy fő”-ből már ismert Rátonyi Hajnalka lesz Közös műsorban énekel Voith Ági és Bodrogi Gyula, s közkívánatra fel- hangzanak az „örökzöld” melódiák is. Ebben a műsorban rendezik meg a televízió „komolyzenei” fesztiválját, a közkedvelt fiatal táncdalénekesnők részvételével. Húzzátok cigányok! — című műsorban Sárdy János, Petress Zsuzsa és Fónay Márta énekel Kovács Árpád népi zenekarának kíséretével. Az újévi köszöntőt Sin- kovlcs Imre mondja. Éjfél után tánczenei összeállítást sugároz a televízió. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István hagyományos köszöntőjét újév napján sugározza a rádió 12.05 órakor, illetve a televízió 11.50 órakor. Készül a kiállítás Lapunkban is nagyon sokszor foglalkoztunk már a túrkevei szobrász testvérpár, Finta Sándor és Gergely hagyatékának sorsával. Finta Sándor, az Amerikában világhírűvé lett, kitűnő szobrász műveit végrendeletében szülővárosának adományozta, azzal a feltétellel, ha saját és öccse, Gergely műveiből a város múzeumában állandó kiállítást rendeznek. A nagy művész hagyatéka 1958-ban érkezett meg Los Angeles-ből Túrkevé- re, és most végre a megvalósulás küszöbére érkezett a Finta-testvérek állandó kiállítása. Ősszel, meglehetősen hosszadal- ^ más huza-vona után az építők átadták a korszerű kiállítási épületet. A végleges kiállítást a forgatókönyv szerint úgy tervezik, hogy a Finta Múzeum régi épületének egyik sarokszobájában a régi ecseg-pusztai vízi és pásztor életet elevenítik meg, míg a következő teremben és az üvegezett átvezető folyosón a Finta családra vonatkozó dokumentumokat, az új kiállítási épület nagytermének egyik részében a Rodín tanítvány Finta Gergely, a másik részében pedig Finta Sándor életművét mutatják majd be. A kiállítás hivatalos és ünnepélyes megnyitását tavaszra tervezik. — rg — Munkában a kiállítás rendezője Fő gondunk a szakorvosi ellátás tökéletesítése Beszélgetés Dr. Ábel Aladárral Az MSZMP IX. kongresszusa határozatot hozott, hogy ...minden pártalapszervezet joga és kötelessége legyen a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a vezetők beszámoltatása. Dr. Ábel Aladár laboratóriumi főorvost, a szolnoki rendelőintézet alapszervezetének titkárát kértük meg válaszoljon erre vonatkozóan néhány kérdésünkre. Tudomásunk szerint pártszervezetük kezdeményező, az intézd tevékenységét eredményesen segítő alapI szervezet. Mondjon valamit az utóbbi időben végzett munkájukról. — Alapszervezetünk tevékenységét 1965 végéig jelentős szervezeti bonyodalmak nehezítették. Több szakmailag és területileg is távolabb eső intézmény is hozzánk tartozott: a körzeti orvosok, a KÖJÁL és a fogtechnikai vállalat Így lehetetlen volt olyan témákkal foglalkozni, amely az alapszervezet rendezvényein, taggyűlésein mindenkit egyformán érdekelt vol • na. Kapcsolatunk, összetartozásunk ezért sokszor íor- (mális volt Most már csak a házon belül dolgozó párttagok tartoznak a huszonnyolctagú alapszervezethez. Tevékenységünkben egyik legjelentősebb eredménynek tartom, hogy jelenleg i« tizenhét olyan dolgozó tartozik az intézményhez, akik elvégezték vagy most végzik a marxista esti egyetemet Intézetünk olyan gócpont, amelyen a betegek zöme átáramlik, mivel az orvosi ténykedés — néhány eset kivételével — a szakvizsgálattal kimerül. Sajnos olyan helyzet alakult így ki, hog/ a szakorvosi munka sem az egészségügyiektől, sem a laikusoktól nem kapja azt a megbecsülést, értékelést, amely betöltött feladata után megilletné. A szakorvosokat gyakran és több helyen óradíjas szakmunkásoknak tekintik és sokszor a percátlag alapján értékelik. A fiatal orvosok kezdeti lelkesedése — egyáltalán a lelkesedés — a zsúfolt tömegrendelés hatására megkopik, a napi nyolcvan-száz beteg vizsgálata, ahogyan mondani szoktuk „favágássá” egyszerűsödik. Ez fásultságot, fáradtságot okoz, amit sokszor éreznek a betegek is, ezért mondják így gyakran: „csak” SZTK-orvos. Az igénybevétel pedig növekszik: 1961-ben az egy napra jutó kezelési esetek szánna 1595 volt, az egy betegre fordított percátlag pedig 6,9. Tavaly ez mái úgy alakult, hogy 1937 volt a napi kezelési eset — és a rendelési órák növelése mellett is 6,6 percre csökkent az egy betegre fordított idő. E körülmények között a pártszervezet számára egyetlen lehetőség volt: ne velő és propagandamunkát végezni ahhoz, hogy az orvosban ne alakuljon ki a „hivatalnok lettem” érzése és típusa, akit részleteiben nem is érdekel már, amit végez, nem törődik azzal, hogy tevékenységének és közös tevékenységüknek mi az eredménye. Ezek voltak azok a pontok, azok a szakmai-emberi kérdések, amelyekkel pártszervezetünk, elvtársaink nagyon sokat foglalkoztak, emberektől függően — kisebb- n agy óbb sikerrel — törődtek. — A IX. kongresszus által módosított Szervezeti Szabályzat értelmében az önök alapszervezetének is nagyobb szerepe lesz az intézményi, hivatali munka átfogó ellenőrzésében. Hogyan élnek majd ezzel e lehetőséggel? — Szerencsénkre az intézet vezetőivel jó a kapcsolata az alapszervezetnek. Az intézet jelenlegi igazgató főorvosát követtem én az alapszervezet titkári tisztjében, s az igazgató elv- társ ma is pártvezetőségi tag. A pártvezetőség tagjait eddig is mindig meghívták a munkaértekezletekre, értesültünk, véleményt mondtunk a hivatali dolgokról. Ezt a meghívást eddig azonban jobban csak udvariassági vagy kollegá- lis dolognak tekintettük. Ezután fokozott kötelességünknek tartjuk törődni az intézményeink munkájának alakulásával. Ez még pontosabb tájékozottságot követel meg tőlünk, nagyobb segítségnyújtást, állandóbb közreműködést az intézet munkájában. — Mit tart főorvos elvtárs alapszerveze- tük feladatai közül most a legfontosabbnak, a legsürgetőbbnek? — Az első kérdésre adott válaszomban gondjainkról már beszéltem. E kérdés után is oda térek vissza. Amellett, hogy törődünk az intézet dolgozóinak, az alapszervezet tagjainak általános szakmai és politikai műveltsége további növelésével, fő gondunk a betegekkel való törődés fokozása, a szakorvosi ellátás tökéletesítése. Nemrég az alapszervezetünk azt a javaslatot tette: az intézeti szakorvosok a hét egy napját töltsék a kórházak azonos osztályain. Ennek egyrészt továbbképző jellege van, másrészt az orvos itt találkozhat beutalt betegével, figyelemmel kísérheti annak sorsát, ellenőrizheti saját megállapításait Ez nagy tapasztalatcsere lehetőséget is rejt magában. Ugyanakkor ezidő alatt a szakorvosi ellátást kórházban dolgozó kollegák látnák el, akik ezúton a járóbeteg ellátásban szereznének gyakorlatot Szeretnénk olyan javaslatokat is a megvalósulás útjára segíteni, mi a középkáderek munkáját köny- nyítené. Azt például, ha anyagi és családi körülményeiktől függően jobban megoszthatnák, ki hogyan vállal munkát az intézet kötelékében. Ez azt jelentené, hogy több dolgozónkat sorolhatnánk megosztható béralapú kategóriába, tehát a most kötelező 8 óra helyett csak 6 vagy 7 órai munkát vállalhatnának. Feladataink sok emberi vonatkozású, politikai, szakmai és erkölcsi neveié munkát kívánnak. A fáradságot nem sajnáljuk akkor sem, ha elképzeléseink nem teljesen realizálódnak. Próbálkozások, elképzelések, esetleges kudarcok nélkül sikert sem várhatunk. B. ív ŐSZ FEREHC: Nevetséges kis alak Tegnap reggel arra ébredtem, hogy végre újra sütött a nap Felhőtlen kék volt az ég és e látványtól olyan hangulatot éreztem, melyet a lírai költők ihletnek neveznek. Csakhogy én nem vagyok költő, kisember vagyok, akiben ez a természeti szépség felkeltette a vágyat, hogy ettől a naptól kezdve jobb. nemesebb, emelkedettebb lelkű legyen. Meg. fogadtam magamnak, hogy többé nem hazudok. Soha, semmi pénzért, önző érdekeimért, vagy egyszerűen sportból, netalán a tartalmatlan, felületes udvariasság kedvéért: Őszinte leszek, tiszta és átlátszó. Az elhatározástól fellelkesültem, vidáman, fütyörészve indultam munkába. Lépteim ruganyosak voltak, éreztem, hogy az enyhe napsugár elégedetten és szeretettel simogatja arcomat. Ezt a kellemes, kissé önelégült hangulatot Topolyáné törte szót: — De jó, hogy találkozunk — harsogta túl a kanyarodó villámot kerekeinek sivítását —, mi van magukkal? Miért nem jönnek mostanában hozzánk? Már éppen kezdeni akartam a szokásos mesét: — a sok munka, a feleségem gyengélkedik —. amikor eszembe jrutott a fogadalmam. — Nézze, Topolyáné. megmondom őszintén, hogy nem szeretünk magukhoz menni... — Dekát miért? — ájuldozott, — Mert únjuk magunkat! — Hogy milyen eredetien jópofa viccei vannak. Mindig kitalál valami mulatságosat. — Tréfára vette a dolgot. — Bocsánat! Ez nem tréfa. Útijuk, mert maguk azért hívnak vendéget, hogy bemutassák házr tartásuk legújabb szerzeményeit. Maguknál a vendég csak tükör, akinek álmélkodásán lemérik az utolsó fizetés óta vásárolt holmik értékét — mondtam és csaknem megrészegültem az őszinteségemtől. Topolyáné sokáig kiabált utá- notr Nem tántorodtam meg. Ezt. kell tenni, még akkor is, ha az őszinteség fájdalmas. Előbb- utóbb az emberek megértik és talán követnek is. A hivatalban Micike, a főnök titkárnője perdült elém: — Sokat adok a véleményére! Nos, milyen vagyok? Hogy állas új ruhám? — Nézze Micike... Szóval... — kezdtem, de a pillanatnyi megtorpanás után, fogadalmamhoz híven folytattam: — Ez a ruha kifejezetten rossz. Magának jobb lenne, ha nem viselne ilyen kihívó holmikat. Amíg nem járt piros harisnyában, nem is volt feltűnő, hogy vastag és x a lába. Ez a ruha csak kihangsúlyozza, hogy kicsi és kövér. Még folytattam volna, de Micike elrohant. Nemsokára Karca- giné hozta a hírt: a könyvelésben Micike elmesélte, hogy ki akartam vele kezdeni és félreérthetetlen célzásokat tettem a csípőjére. Karcaginé izgatottan várta nyilatkozatomat. — Kedves Karcagi kartársnö, jobb lenne, ha a munkájával törődne. Egész nap intrikákat cs pletykákat hord. Minket azért fizetnek, hogy dolgozzunk... Karcaginé visszarohant a könyvelésbe. Könnyű szívvel ültem íróasztalomhoz. Milyen jó, hogy az ember nem alakoskodik. Kellemes érzés. Délben hivatott a főnököm. Közölte, hogy súlyos panaszokat hall rólam. Nem dolgozom rendesen, zaklatom a . kolleganőimet, sót, állítólag félreérthetetlen politikai megnyilatkozásaim is win- na,k. Igazam tudatában derűsen mosolyogtam rá: — Butaság. Én azt tanácsolom a főnök kortársnak, hogy információit ne Micikétől szerezze be. Helyesebb lenne, ha időnként aszal is törődne, hogy mi történik a hivatalban. Láttam, hogy veresedik, de folytattam: — Ami a munkát illeti. úgyis tudja, hogy maga helyett is dolgozunk, mert a főnök kariár- sat főleg a reprezentáció érdekli. Néztem az arcát. Eszembe jutott, hogy hányszor biztatott a merész, nyílt bírálatra. Nosza itt van. — Maga azt hiszi, hogy aljas támadásokkal el tudja terelni a figyelmet piszkos kis üzelmeiről? Csakhogy engem nem téveszt meg. Láttam én már ilyen fickókat sírni — mondta és megmutatta az ajtót. Hazafelé menet találkoztam újságíró ismerősömmel. Az illetőt kiváló férfiúnak tartom. Évek óta figyelem harcát az igazságért. Cikkei kíméletlenek, de őszinték. Ez az én emberem. Elmondtam neki önként vállalt missziómat. — Gratulálok... remek dolgot vállalt... Majd írok magáról egy kis... valamit... De most, ne haragudjon, dolgom van... — Természetesen megértem-... Nem akarom feltartani... az on ideje... — mondtam meghatottam — Igen... — felelte és elnézett a fejem felett — Ha netán látná a feleségemet, ne mondja, hogy találkozott velem. Én ugyanis most vidéken vagyok... — kacsintott rám és otthagyott. Éjjel nehezen aludtam el. Ebben annak is része volt, hogy este a feleségemmel egy kicsit összekoccantunk, amikor megmondtam neki, 6 sem kislány már... — Értelek, drágám... Tökéletesen értelek... Bent, a hivatalodban ugyebár bakfisok vannak... Éppen este találkoztam Karcagini- val. Tájékoztatott, hogy milyen nevetséges kis alak vagy. Mit akarsz attól a Midtől? Nem veszed észre, hogy kopaszodói? -. Ez az őszinteség mellbevágott. Döntöttem. Holnaptól újra a régi vagyok. Tudom, hogy nehéz lesz, de bízom abban, hogy következetes lódításaim eredményeként egyszer visszafogadnak • tisztességes emberek*.
