Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-22 / 301. szám
1' december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem lóverseny9 nem lehet elsietni A több mint három éve épülő szajoli felüljáró története Három évvel ezelőtt, 1963 novemberében kezdte meg a Hídépítő Vállalat szolnoki építésvezetősége a szajoli vasúti felüljáró építését. Rövid másfél hónapos tevékenységükből jóformán csak a felvonulásra futotta, mert az időközben megindult szolnoki vasúti rekonstrukcióhoz kellett erőit összpontosítani. A munkát a vállalat békéscsabai építésvezetősége vette át és folytatta 1965 júliusáig. Ekkor önálló szajoli építésvezetőséget hozott létre a Hídépítő Vállalat, amely a haladni nem akaró építkezésen 1966. november 1-ig funkcionált. Ezután újra a szolnoki építésvezetőség következett állítólag ők fejezik be a művet. (Ez azonban egyáltalán nem biztos. Erre a megállapításra a többszörösen elhalasztott átadási határidők jogosítják fel a 4-es főúton közlekedőket.) A jelenlegi helyzet: — hiányzik a híd főtartóinak keresztirányú utófeszítése, az úttest szolnoki és szajoli végének becsatlakozta- tása a 4-es főútvonalba és a nemesített útpadka elkészítése. Jó idő esetén ez körülbelül kétheti munka — mondották a szakemberek. Igen, jó idő esetén... De mostanában már nem lehet a ió időre építeni. Hogv mi történt a jó időben? Mindig történt valami. Még akkor is, amikor félévig, vagy több hónapig szünetelt a munka. Amikor 1965 szeptemberétől 1966 júniusáig szüneteit a betonút építése, arról vitáztak a vállalatok és trösztök, hogy ki építse az utat. Azután ezt is eldöntötték és megbízták a Közúti Építő Vállalatot (a továbbiakban KÉV), hogv készítse el. Igen ám, de annak olyan rossz útépítő gépe volt, amellyel ezt a minőségű utat képtelenség volt elkészíteni. (Jelenleg kettévágva, ócskavasnak szánva a töltésen hever.) A fordulat akkor következett be, amikor a Beton- útépítő Vállalat átadott a KÉV-nek egy kifogástalan, teljes garnitúra útépítő gépet a hozzávaló kiszolgáló és irányító személyzettel, körülbelül júniusban (Ugye logikus, hogy a gép is, meg a személyzet is a Betonútépítő Vállalaté, csupán a KÉV nevén fut a munka?) Most már volt gép is, munkaerő is, csak a cement hiányzott. Szeptember közepén megérkezett az import cement. Egy nappal később pedig egy távirat, amelyben utasítják a KÉV-et, hogy a cementet ne használják fel, útépítésre alkalmatlan. Mire az új cement megjött, eltelt egy-két hét. Ezután már tényleg nekifoghattak az útépítésnek, és október végére, november elejére el is készültek vele, az előbb említett néhány méteres szakaszok kivételével. Miért nem készültek el a bekötések? Vita volt a terelőút tervezésénél, és „hajbakapott” a Hídépítő és a KÉV is. Telt-múlt az idő, s elérkeztünk a mai napig. Most már valóban nagy rizikó a főút megbontása és a munka befejezése, mert a hőmérő higanyszála bármikor fagypont alá szállhat, A nemesítet útpadka elkészítése is azért marad a jövő esztendőre (bár szükség esetén az út ettől még hf:sznáThátó lends, mert a talaj úgy át van ázva, hogy a padkát nem lehet megépíteni. A vasúti pályán átívelő betonhíd főtartóinak utófeszítése sem készült el. Üj módszert alkalmaznak, s az egyik feszítőrúd a feszítés következtében jó negyven méterre kire-, pült. Laci bácsi, a város díszpolgára A törökszentmiklósi városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága tegnap együttes ülésen a következőképpen határozott: „Jávor László nyugalmazott MÁV műszaki főellen- ÖT, törökszentmiklósi lakost, aki városunk községfejlesztési tervének végrehajtását, a város fejlődéséi önzetlen társadalmi munkájával éveken át eredményesen előmozdította. a társadalmi munka szervezésében és végzésében önként vállalt áldozatos és fáradságot nem ismerő tevékenységével, példamutatásával másokat is hasonló tevékenységre serkentett, s tanácstagi munkájával és a város politikai életében végzett aktiv közreműködésével, a város lakosságának megbecsülését kiérdemelte. Török- szentmiklós város díszpolgárává választja ☆ . Megtörtént a díszes oklevél átadása, elhangzottak a gratulációk, elcsitult a tapsorkán, de Laci bácsi hangjában még akkor is ott vibrált a megilletődés, amikor az életéről, az utóbbi évek eseményeiről beszélt. — Harminchét évig dolgoztam Szolnokon a járműjavítóban. Lakatosként kezdtem, majd művezető, illetve a személykocsi osztály részlegvezetője lettem. Aztán 1957-ben váratlanul „megálljtí” parancsolt a szívem. Nyugdíjaztak. Pihenhettem volna, de nera hagyott a gondolat, hogy én már csak olyan „eredj ide, eredj oda" ember vagyok. — Kapva kaptam tehát azon az ajánlaton — ez még 1960-ban volt —. hogy a népszámlálásban részt i e- gyek. Gyógyulást jelentett nekem, hogy más elfoglaltságom is volt, nemcsak a magam baja. Aztán a városfejlesztési feladatoknál volt szükség segítségre. Bölcsőde épült. Majd a strandfürdő. Új helyre költözött a piac és parkosítottuk a város főterét. Három évvel ezelőtt már több mint tízezer ember vett részi társadalmi munkában. Jávor László ez az őszhajú ember fiatalos hévvel, lelkesedéssel, időt, fáradságot nem sajnálva szervez, dolgozik. Évről évre sót ezer óra munkát végzett önzetlenül, fizetés nélkül Ezzel érdemelte ki már három alkalommal a „Társadalmi munkáért” kitüntető jelvény aranyfokozatát és a város lakóinak elisme rését A törökszentmiklósiak Laci bácsija az első a megyében, akit társadalmi munkájáért választottak a város díszpolgárává. Dolgozzon még hosszú ideig jó erőben, egészségben a város fejlődéséért Nagy Katalin Szerencsére balesetet nem okozott. Ez a felüljáró története, amihez még annyit kell hozzáfűzni, hogy egy év késedelem hivatalosan elismert. A szolnoki vasúti rekonstrukcióra történt átcsoportosítás következtében az eredeti 1965 májusi átadási határidőt 1966 májusára módosították. Az, hogy csak jövő év májusában készül el, elsősorban nem az építő vállalatokon múlott. — (Amikor gép is, anyag is rendelkezésükre állt, képesek voltak másfél hónap alatt elkészíteni az úttestet.) Ha az építésben résztvevő vállalatok felettes szervei csak néhány hónappal kevesebbet vitáznak és ha minden közreműködő úgy dolgozott volna, ahogyan kell, már régen a szajoli vasúti felüljárón át roboghatnának a gépkocsik. Így azonban csak újabb ígéretet kaptunk: 1967. május 31-e. De most már komolyan. (?) — bognár — SZOLNOK VASUTAS VÁROS IV. Milyen gondokat, problémákat szül a gyakornokhiány, erről beszélt Fehérvári József, a fűtőház főnökhelyettese. — Már harminc mozdonyvezetőt átképeztünk Diesel vezetésre. Huszonhat M 62 szovjet motornak itt a honállomása Szolnokon. A műhely átalakítása megkezdődött. Tavasztól mi javítjuk a Diesel mozdonyokat. Nagyon kellenének fiatal technikusok, akik a gyakornoki idő elteltével Diesel mozdonyvezetők lennének. A távlati tervek szerint 1972-re Szolnokon villamos fűtőház lesz. A vonóerő 80 százalékát villanymozonyok, a többit Diesel motorok teszik majd ki. Ezekben az években a mozdonyvezetőink java nyugdíjba megy. Negyven éven felülieket nincs sok értelme átképezni. Legalább hatvan fiatalra lenne szükségünk. — Mennyit keres egy Diesel mozdonyvezető? — Háromezeröttől négyezer forintig. — A gépipari technikumból felvennének gyakornokokat? — Örömmel, csak jönnének. — És mi lesz azokkal, akiket most Dieselre képeznek ki? — ök mennek át a villanymozdonyokra is. Bejárták a községeket, kérték a tanácsok segítségét — az eredmény viszont nulla, nem vonzódnak a fiatalok a vasúthoz. Ennek következményeit közelről láttuk a fűtőházban, mert mai. eleven. A rekonstrukcióval átalakuló pályaudvar távlati képének egyes részletei már kibontakoztak: 1968-ra befejeződik az első ütem. És kezdődik a második... Magától értc*ődő, hogy az utánpótlásra már most gondolni kell. Am’re huss éve várnak A rekonstrukció jelentős változásokat hoz mind a munkafeltételekben, mind a szociális ellátásban. Németh Mihály állomásfőnök erről a perspektíváról beszélt. — Mindaz, amit húsz év óta vártunk, már nem sokára megkapjuk. KorszeKél asszonyt kizártak a közösből Szöllősi Józsefríé és Trug- lya Ferencné Jánoshida, Bocskai utcai lakosok az elmúlt napokban értesítést kaptak a Vörös Hajnal Termelőszövetkezettől, mely szerint kizárták őket a közösből. Az indoklás: „1961 óta tagja a termelőszövetkezetnek, 1963 óta a közös munkában részt nem vesz, férje iparban dolgozik. 1966-ban kukoricaterületét oly hanyagul és rosszul takarította be. hogy a tsz által kinevezett bizottság négy, mázsa csöveskukoricát, valamint 130 lemorzsolt kukoricacsutkát talált a területen. Cselekedetével nem a közös gazdaság megerősítését és megszilárdítását, hanem ellenkezőjét segítette elő”. Lényegében ugvanilven levelet kapott Truglya Ferencné is. És ezzel egyidő- ben jónéhány olyan termelőszövetkezeti tag. akik nem vették fel a munkát a közösben. A panaszosok A panaszosok elmondták, hogy 1961 óta vesznek részt a közös munkában, azóta tagjai a gazdaságnak. Ebben az évben is becsülettel dolgoztak, hiszen 9 hold művelését vállalták és teljesítették személyenként. Ezen az őszön, amikor a kukoricát letörték, sajnos elkövettek egy hibát. A rakodásnál már sötétben dobálták a csöveket a pótkocsira. így aztán a területen ott maradt három mázsa hatvan kiló tengeri. És mialatt a szállítóeszköz megérkezését várták, jóné- hányan morzsoltak a szatyorba. Összesen százharminc csövet. Teltek a napok és a faluban híre szaladt az esetnek. A szövetkezet vezetősége ugyanis egv bizottságot küldött ki a panaszosok által művelt kukoricaföldre és összeszedette a termést. — A legjobban az fáj, hogy minden meghallgatás nélkül kitettek bennünket a közösből. Pedig öt év alatt még csak figyelmeztetve sem voltunk. És mással is megesett már ilyen. Azokat nem büntették meg ilyen szigorúan. Rosszul esik az Igazságtalanság, mert mi nem akartuk a kukoricát eltulajdonítani. Ezt senki sem tudja ránk bizonyítani — mondja Szöl- losi Jó séf né. Ebben az esztendőben Szöllősi Józsefné kilenc hold terület megművelését vállalta. És becsületesen dolgozott a határban, Truglya Ferencnével közösen művelték a területet. A szövetkezet elnöke, Acs István a következőket mondta: — Igaz, hogy több tagot kizártunk, de a két asz- szonyt nem soroljuk azok közé, akik egyáltalán nem dolgoztak a termelőszövetkezetünkben. Persze meglehet, hogy ezt az esetet másképpen bíráltuk volna el, ha a közös munkából jobban kiveszek a részüket. Szöllősiné 1963-ban 182 munkaegységet, 1964-ben 27-et, 65-ben 11-et telesített. Igaz, hogy az utóbbi két évben a részesművelésre kiadott területet megmunkálta. De még így sem érte el a kötelezően előírt munkaegység számot. A kukorica-ügyet az ellenőrző bizottság elnöke tette szóvá. Kimentek a területre. Itt Is, ott is találtak néhány csövet, és három csomó is elmaradt. Minden arra mutatott, hogy el akarták a későbbiek során onnan vinni. Egy hét múlva beszállíttatták a közösbe a kukoricát. A vezetőség megtárgyalta az esetet és a küldöttgyűlésnek javasolta, záriák ki a két asszonvt a közös gazdaságból. Mindjét határozat egyhangú volt. — Szövetkezetünknek több határozata van, amely érintette Szöllősi nét és Trug- lyánét is. Mégpedig, akik a közös munkában nem veszik ki részüket, pedig arra alkalmasak lennének, ki kell zárni a tsz-tagság soraiból. — Én úgy gondolom, igazságosan, helyesen jártunk el. A Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben nem először történik meg ilyen eset. Mármint a közös vagyon megkárosítása. A nyáron például eltűnt egy vontató árpa. A kisebb esetekről nem is szólva. így aztán a vezetőség mindenképpen meg akarja ezt szüntetni. Szigorúbb felelősség- revonást, büntetést alkalmaz. Ezért került sor a szóban forgó két asszony kizárására. — Persze, nekünk szükségünk van a munkaerőre, hiszen a nyolcszázharminc tagból százhatvan olyan rendszeresen dolgozó tagunk van csak, akik sZív- vel-lélekkel résztvesznek a közös munkában. Számítunk Szöllősiné és Trug- lyáné munkájára is. Sőt, az sem lehetetlen, hogy bizonyos idő elteltével újra felvesszük őket a tagság soraiba. De ahhoz elsősorban őnekik kell hozzájá- nulni, munkájukkal, magatartásukkal. Úgy gondoljuk, ez megfelelő figyelmeztetés részükre is. de azoknak is, akik eddig nem vették „komolyan” az ilyen ügyeket. A kukorica-eset A kukorica-eset ezzel még nem tisztázódott. Hiszen a panaszosok Igazságtalannak, sérelmesnek tartják a határozatit És fellebbeznek. Szeretnének visszakerülni a közös gazdaságba. Hiszen már a közeljövőben érvénybe lépnek azok a rendelkezések és határozatok. amelyekről a IX. kongresszuson szó esett. Megnőtt a szövetkezetek becsülete. A tagok egyre inkább ragaszkodnak hozzá. Hogyan ér véget a két asszony „igazságkeresése'’? Nem tudiuk. A határozat megszületett Mindenesetre tanulságos ez az ügy. Bizonyítia, hogv a kongresszuson elfogadott termelőszövetkezeteket érintő határozatok nagvobb tekintélyt. megbecsülést és nagyobb erőt adtak a szövetkezeteknek És a teznk ragaszkodnak tagsági viszonyukhoz. Aztán figyelmeztet arra is, hogy egv-egy határozatot meggondoltan és többször megfontolva hozzon a szövetkezet közgyűlése. Mert furcsa lenne, ha éppen Jánoshidán, nem a legjobban gazdálkodó szövetkezetben. Rossz hangulatot, elégedetlenséget keltenének egy-egy talán elhamarkodott és túl szigorú büntetéssel, L. L rű, szociális létesítményeket építenek valamennyi szolgálati helyre, az üzemre az automatika lesz a jellemző. Négyszáz lakás épül fel. Egyszóval végre mindahhoz hozzájutnak dolgozóink, amiket eddig évtizedeken át nélkülöztek. Még öt-hat nehéz évünk van addig, de közben is fokozatosan, — ahogyon a rekonstrukció halad előre, javulnak a körülmények. Megfiatalodik a pályaudvar, s reméljük a fiatalok is közelednek majd a mi pályánkhoz. Szakadatlan javítani f eli a munkakörülményeken — És addig, addig mi lesz? Addig is tenni kell egyet és mást. Mindenekelőtt folytatni kell a csomóponti dolgozók élet- es munkakörülményei nek megjavítását. Ríró Ferencnek, a csomóponti pártbizottság titkárának is ez a véleménye. — Talán hadd mondom el. hogy dolgozóink a soksok nehézség és kétségkívül rossz munkakörülmények ellenére becsülettel helytállnak a munkában. Tavaly élüzem szinten dolgoztak. s az idei eredményeik sem maradnak el ettől. Valóban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy szakadatlan javuljon helyzetük. Néhány próbálkozás sikerrel iárt, mint például a köz- benváltásos rendszer bevezetése. melynek eredménye nem kevés: háromszáz ember munkaideje csökkent le 210 órára. — Igaz, az Ó-Szolnok teherpályaudvar azonos munkakörű dolgozói ezt a kedvezményt még nem kapták meg, de majd csak sikerül ott is elérni. Egyszóval a gazdasági vezetésnek, a kommunistáknak, mozgalmi szerveknek együttes erőfeszítéseket kell tenni az ügyért. — A vasút szervezete is rászorul bizonyos reformokra, bizonyos hagyományok felszámolására, idejét múlt doleok elhagyására. A korszerű vasútnak korszerűsíteni kell a saját szervezetét is. Tradíeiója van a vasútnak A vasút nem állam az államban, hanem üzem. — olyan mint bármelyik. Csak éppen a munka más. Sokkal nehezebb, áldozatosabb. Háromezer ember vállalja nap mint nap ezt a pályaudvaron. Négyezer- ötszáz nyugdíjas az életének nagy részét a vasútnál töltötte el becsületben. Mindannyian kiérdemlik munkájuk után az elismerést. a köztiszteletet.' Ebben a városban tradíciója van a vasútnak. Százegynéhány év óta soksok ezren ették meg a kenyerük javát a szolgálatában. Nem véletlen forog közszájon: Szolnok vasutas város. Fábián Péter
