Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

1988. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A SZERKESZTOSEG POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják As alapító tagoknak adtak számat A szolnoki földműves­szövetkezetnél szerda dél­után bensőséges ünnepsé­gen látták vendégül a szö­vetkezet alapító tagjait. Az fmsz vezetői tájékoztatták az alapítókat arról, hogyan fejlődött a szövetkezet kü­lönösen azután, hogy a korábbi három egység — Szolnok, Szajol, Szandaszöl- lős — egyesült. Jelenleg ötvenkét boltegységük évi 60 millió forintos kereske­delmi, húsz vendéglátóegy­ségük mintegy 16 millió forintos forgalommal bizto­sítja tagjainak, a működési területén élő lakosoknak az ellátását, igényeinek kielé­gítését. Jelentős felvásárlási, ipa­ri tevékenységet is folytat az fmsz és olyan üzemeket létesít, ami a lakosság számára teszi könnyebbé az építési anyag beszerzé­sét (betonelem, betonjárda üzem). Az alapító tagok is el­mondták észrevételeiket, el­ismerték az eredményeket, de szóvátették a hibákat is, amelynek kijavítását a szövetkezet vezetőitől, dol­gozóitól várják. Ilyen pél­dául, hogy esetenként ké­sőn érkezik a kenyér az üzletbe, Szajolban a tejel­látás akadozik, a regge­lente sokszor hiába vára­koznak, akik tejet akarnak vásárolni. Az alapító tagok bírálatát, tanácsait a szö­vetkezet vezetői figyelembe veszik. Farkas Kálmán Szolnok Az AKÖV figyelmébe Tiszafüredre 19 óra egy perckor ér­kezik Debrecen felől vonat. Szom­batonként ezzel utaznak haza a munkások. Így volt ez a közel­múltban is a két­napos ünnep előtt Innen utaznak to­vább Tiszaigarra. N any Ivánra, Ti- szaőrsré autó­busszal a vonattal érkezett utasok. November S-én este nagy csaló­dás érte őket. A vonat 15 percet késett, s az autó­busz nem várta meg. Az AKÖV forgalmistája sze­rint 20 percet kellene várni ilyen esetben a vonatra. A lemaradt utasok közül né­hányon gyalog vágtak neki az igari útnak, má­sok taxit rendel­tek. De voltak olyanok is, akik másnap reggelig a vasúti váróte­remben időzve. gondolkoztak azon, ki a felelős a történtekért. Az illető biztosan nem gondolt ar­ra, hogy azokat is várják haza, akik két hete, vagy talán egy hónapja nem voltak otthon a családjuknál. K. J. T iszaigar Tóth Mihály budapesti levélírónk szintén azt írta meg szerkesztőségünknek, hogy október 28-án Kun­hegyesről Gombár Istvánná újszentgyörgyi lakossal együtt miért nem jutott el uticéljához. Az autóbusz ugyanis, amelyikkel utazni akartak Kunhegyesről To­rna j monostorára, illetve az asszony Üjszentgyörgyre, továbbrobogott a megálló­nál ahol ők ketten vára­koztak. A buszban nem voltak annyian, hogy mi ne fér­tünk volna fel. Érthetetlen, hogy miért nem engedeti fel bennünket az autóbusz- vezető — kérdezi a levél­író. Én sségyeltem a történteket A lakásom kulcsát 10-én elvesztettem. Másnap a szolnoki vasboltban akartam három kulcsot vásárolni. Már jóidéig várakoztam, hogy kiszolgáljanak, amikor észrevettem, hogy a pult végén az egyik fiatal eladó előtt vannak kirakva a kulcsok. Ki akartam választa­ni a legmegfelelőbbet, amikor a segéd ezt meglátta olyan kiabálásba kezdett, hogy mindenki ránk figyelt. Kértem, ne hangoskodjon, megértem én halkab­ban is, amit mond. De még följebb vitte a hangját. Idős ember létemre nagyon szégyelltem a történte­ket, s olyan zavarban távoztam az üzletből, hogy még a kifizetett kulcsok is ott maradtak. Szégyenkez­nivalója az eladónak lenne, amiért ilyen udvariatla­nul viselkedett, gorombán kiabált a vevővel. B. R. Szolnok Levélírónk ügyében ér­deklődtünk a Szolnok me­gyei Kéményseprő Vállalat­nál, a válaszlevélből közöl­jük az alábbiakat: „Megállapítottuk, hogy a panaszt tevőnek igaza van, mert dolgozónk, aki azon a területen dolgozik, a pa naszttevőnél és más helye­ken is több hónapon ke resztül a kéményseprést nem végezte el. A kémény­seprőnek a területén az éves kéményeket minden hónap­ban, a féléves kéményeket a fűtési idény alatt ugyan­csak havonta meg kell se­perni. A kéményseprési díjat negyedévenként kell fizet­ni, ami azonban nem zár­ja ki azt, hogy a tulajdo­nos, ha ő úgy látja jónak, a félévi díjat egyszerre ki­fizesse. A panaszos területén dol­gozó kéményseprőt a mun­kafegyelem megsértése, a munka több esetbeni el nem végzése és bércsalás miatt fegyelmi felelősségre vontuk és köteleztük a jog­talanul felvett 75 forint bér megtérítésére." „Ráfizetéses ebéd“ A városi tanács dolgozói közül többen a földmű- ccsszövetkezet központi vendéglőjében étkezünk. — November 8-án az előfizetéses ebéd, amelyért 8,70 forintot fizetünk, az éllap szerint a következő volt: karfiolleves, sertésborda parasztosan, galuskával. De nem ezt kaptuk. A karfiol levesnek nevezett valami húslevesből és rizsievesből volt összeöntögetve. — A második fogáshoz a köret nem galuska volt, hanem körülbelül három-négy napos süitburgonya, itt-ott ma­karóni darabokkal spékel ve. Ügy gondolom, a mosléknak valót gazdaságosab­ban fel lehet használni, például sertéshizlalásra. Több dolgozótársamnak hasonló a véleménye. S talán he­lyesebb lett volna, ha az fmsz illetékes dolgozója „ráfizetéses ebédként” tünteti fel az előbb említett menüt az étlapon. Mármint a vendégek fizetnek rá az ilyen ebédre. Ami ekkor történt, az már több mint udvariatlanság, az ilyen dolog megengedhetetlen. K. Tóth Imre Túrkeve Nemcsak a peremkerületeken November 10-én írta meg a Néplap, hogy a Fiumei úton a gyalogjárón kerék­pározó 14 éves fiú elütötte az 55 éves Sági Bélánét, s a szerencsétlen asszony sú­lyosan megsérült. A járdán való kerékpá­rozás nemcsak a perem- kerületekben szokás. — Ugyanez a helyzet a Május l utcát Sütő utcát össze- körő gyalogúinál, ahol még motorral is behajtanak a járdára. A Május 1 út eleje le van zárva egy rövid szakaszon és csak a gyalo­gos forgalom engedélye­zett. Mégis naponta ötven- száz kerékpáros hajt itt végig büntetlenül. Gyere­kek, felnőttek a legtermé­szetesebb módon hajtanak a főutcára ki és be, leszál­lás nélkül. A figyelmeztető szóra durvasággal válaszol­nak. Az így közlekedőkkel szemben Itt is elkelne né­hány komoly felelősségre- vonás, szabálysértési eljá­rás. Kalocsai Béla Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Levelem azért bátorkod­tam megírni, mert 1966 november 4-én az újságban olvastam az „Alnyertes” cí­mű cikket. Én 1966. szep­tember 27-én 25 kilogramm rongyot és 20 kilogramm drótot szállítottam az abád- szalóki MÉH központjába, amiért én egy sorsjegyet sem kaptam. Azt mondta Rózslka né­ni, hogy nincs. Az újság szerint engem illetett volna meg a kilenc sorsjegyből őt A rongy bevitelét sokan tudják igazolni. Kérném, hogy levelemet tessenek fi­gyelembe venni, s várnám szíves válaszukat Pesti Katalin az abádszalóki általános iskola tanulója • Németh Gábomé nagy­körűi lakosnak igaza van, amikor a november 10-én közölt levelében arról ír, hogy fia nem kapott sors­jegyet. Ugyanis a MÉH vállalat kevesebbet adott, mint ami járt. Megállapo­dásunk ellenére a MÉH vállalat megbízottja a szük­séges sorsjegyeknek ne­gyedrészét sem hozta ma­gával. Nem a Németh Gá- borné fia volt az egyetlen, aki így járt. Érthető, hogy a gyermekek és a nevelők nem lelkesednek úgy a gyűjtési akcióért, mint ko­rábban. Ezt bizonyítja az azóta megrendezett vas­gyűjtés is. Kőhalmi Antal Nagykörű Az illetékesek intézkedtek A Ságvóri körút és as Ady Endre út sarkán less újságárus pavilon Október 6-án jelent meg „Újságot kér az olvasó” cí­mű cikkünk, amelyben bí­ráltuk a postát, amiért a város egyes forgalmas he­lyein nem árusítja a hírla­pokat. A megyei postahivatal vezetőjétől kapott válasz szerint a közeljövőben a ítágvári körút és az Ady Endre út sarkán egy új pa­vilont létesítenek, amely biztosítja, hogy különösen a reggeli órákban igen for­galmas helyen megvásárol­hatják az emberek az újsá­got. A Vöröscsillag úton egyelőre nem állítanak fel pavilont, kísérletképpen az állványon történő árusítást vezetik be, amennyiben megfelelő lapárust kapnak. Kél cikkre válással a KISZOV Az egyik, október 8-i lap­számunkban jelent meg „A labda azért kerek, hogy to­vább lehessen passzolni” rímmel. Ezzel kapcsolatban közölték, hogy a túrkevei Finta Múzeum átalakításá­nál a Szolnok megyei mú­zeum igazgatósága és a túr­kevei Vegyesipari Ktsz is mulasztást követett el. — Ezért húzódtak el a mun­kák. amelyet a ktsz no­vember 22-ig elvégez. A „Négy pedagógus labi­rintusban” című cikkünket sem hagyta válasz nélkül a KISZÖV. Elismerte, hogy ■* r TV K E PER 1% TŐJE ELŐTT Takarékos kabaré az ésszerűtlen takarékos­ságról, avagy így is lehet takarékoskodni. Régi tré­fákból és jelenetekből — volt közöttük talán három­éves is — új műsor; kelle­mes és szórakoztató. Ehhez azonban egy rendkívül frappáns micsurini ötletre volt szükség, s szorult anyagi helyzetükben, va­lamint a megoldhatatlan családi dilemmára való te­kintettel a tévé és a rádió összeházasításában erre ta­láltak rá a műsor létreho­zói. Az ötlet azonban még csak lehetőség, az ered­mény a megvalósítás mód­jától függ. Ez esetben ötlet és kivitelezés sikeres talál­kozásának lehettünk tanút. A rádiós tréfák láthatóvá tételével nem arról van szó, hogy az egyik testvér „leleplezi” a másikat, ko­rántsem. Testvéri összefo­gásról — akusztikus és vi­zuális eszközök érdekes ta­lálkozásáról. melynek révén a szatirikus mondanivaló még teljesebb kifejezést nyer. Gondoljunk csak az üvegmosó-automata tréfára. A láthatóvá tett „kellékekH — asztali ventillátor és vi­zespohár, az illúziókeltés eszközei — hogy vetkezte­tik pőrére a fennhangon hirdetett „újítás” tarthatat­lanságát. De vehetjük a bürokrácia ping-pong mér­kőzését is ártatlan ügyfe­leivel — amely helyenként házi bajnoksággá kereke­dik! Az ügyfél ide-oda in­gázása a mindössze néhány lépésnyire levő bürokraták között — még inkább ki­fejezi a jelenet komikumát és a bürokrácia mondvacsi­nált manővereit. A vízve­zetékszerelők látványa pe­dig, amint mesterségük cí­merét, a szerszámos ládát a földre zöttyentik — ugyan­csak az illúzió kedvéért, úgy gondolom mindennél beszédesebb. De sorolhat­nám tovább; az alapötletből természetesen következő vizuális elemekkel „meg­spékelt” rádiókabaré a ta­karékosság jó propagandá­ja. A népes szereplőgárdá­ból nekem elsősorban Me­zei Mária, Kibédi Ervin, Pécsi Sándor, Márkus Lász­ló és Major Tamás tetszett. Krimi . . - krimi . . . krimi Angyallal kezdődött — a bosszankodásom. Ugyanis Templar mostani lovagias „kalandja” nagyon szűk te­rületre korlátozódott. És a bonyodalomban egyáltalán nem bővelkedő szimpla tör­ténetben a belevaló Temp- lar-bunyók helyét is kétes értékű vetkőzőszámok fog­lalták el. A-megszokott bo­nyodalmak helyett a pén­zes palik horogra kerítésé­nek és léprecsalásának egy­szerű üzelmeit kaptuk. A sértődött feleség és a raj­tavesztett és rászedett férj családi szénájának rendbe­hozatala a vérszegény „banda” leleplezésével nem Angyal testére szabott kri­mi-feladat. Az import-kri­mi után vasárnap este ugyanebből a nemből egy hazai kísérletnek lehettek szemtanúi. Ha akadnak, akik annakidején elszalasz­tottak volna az alkalmat, hogy Nádasy László film­jét végigizgulják, hát most itt volt az alkalom: ők sem maradtak ki a „jóból”. A kritika akkor alaposan elverte a sorport a krimi­kísérleten; kár volna ismén telni bunkó-érveit. Legfel­jebb azt kérdezhetjük: Mi indokolta a televíziós be­mutatását? Talán azok a levelek, melyekről a ren­dező tesz említést egyik cikkében, s melyek öröm­mel üdvözölték ezt a „sze­rény kísérletet”? Nádasy László művi hozzászólása a suba alatt folyó vitához — kell-e magyar krimi vagy sem — balkézből sikerült. Talán a folytatás-­A forrna közvetítése nagyszerű él­ménnyel gazdagított ben­nünket. A televíziós bemu­tatás főerényei a rendkí­vül kifejező közelképek, a képváltás ritmusának jó összhangja a drámai cse­lekmény mozgásával. S bár a csoportos jelenetek és a távolságok nem mindig érvényesültek a képernyő totáljain, a majdnem meg­szakítás nélküli közvetítés a néző számára a színház­nál is nagyobb mértékben tette lehetővé Yerma tra­gikus drámájának átélését. Lorca lefogott és visszafoj­tott lélegzetű drámája szin­te szétvetette a készüléket. A közvetítés a televízió jó választását dicséri. Veqyes Négy rokonszenves fiatal vásárhelyi képzőművész: ismerhettünk meg a Kan­táta című kisfilmben. A rendező Papp Gábor igen szemléletesen bontotta ki egy-egy jól kiválasztott va­lóság részletből a vásár­helyiek művészetére jel­lemző drámaiságot. A bar­tóki hangszerelésű alföldi piktúra ősi ízeit éppúgy felfedezhettük e művészi kisfilmben, mint a meg­mozdult vásárhelyi élet új­ságáét. Kevésbé tetszett Békés Itala Nagibin-novel- lája. A miniatür-lélekrajzot adó prózagyöngyszem elő. adásában túlságosan a tör­ténet bájára helyezte a hangsúlyt Sajnos, a háttér is ezt a szentimentalizmust támogatta. A Rodolfo— Romhányi bűvésziskola ro­konszenves vállalkozás. V. M. a túrkevei Vegyesipari Ktsz helytelenül járt el, amikor a többszintes társasház ki­vitelezését vállalta. Ilyen építkezés elvégzésére ugyan­is a ktsz jelenleg nem al­kalmas, mert nem rendel­kezik megfelelő műszaki felkészültséggel és az épí­téshez szükséges kivitelezői jogosultsága nincs. Kóczián József, Jászárok- szállás: Á KISZ-szervezet életéről írt sorait megkap­tuk, de mivel abban nem azt tudatta, hogy mit tet­tek már eddig, milyen programot, tervet készítet­tek a jövőre vonatkozóan, A többszintes társasház kivitelezését biztosítani nem tudja. Igyekeznek elősegí­teni a ktsz műszaki felké­szültségének növelését an­nak érdekében, hogy mi­előbb alkalmassá váljék többszintes társasházak épí­tésére is. hanem csak általánosan írt a KISZ-szervezetekről, la­punkban nem közölhetjük. Kérjük, hogy legközelebbi írása inkább rövidebb, de konkrétabb legyen, s talán magul: a KISZ-tagok mond­janak véleményt, ismertes­sék terveiket, Szerkesztői üzenetek Városunkban, Törökszent- miklóson nemrég alakult meg a diákklub. Első al­kalommal arról beszélget­tünk, milyen programot tervet készítsünk. LegutóhTi pedig vidám kis összejö­vetelünket tette még érde­Diákklubol alakítottunk kesébbé, hogy néger vendég érkezett hozzánk feleségé­vel. A hazánkban tanuló fiatalember jól beszél ma­gyarul, énekszámaival szó­rakoztatott bennünket. Vígh Margit Törökszentmiklós Havonként vagy negyedévenként ? Szolnokon, az Ű ttörő utcában lakom. A házam­ban és a szom­szédoknál is az utóbbi három hó- napban nem tisz­tították a ké­ményt. Az elmúlt évben szintén csak többszöri ké­résünkre jöttek ki a kéményseprők Mind a magam, mind a többi szomszédom ne­vében fordulok kéréssel a szer­kesztőséghez; kö­zöljék, hogy a kéményeket ha­vonként vagy ne­gyedévenként tisz­títják. A tisztí­tási díjat halan­ként vagy ne­gyedévenként kell-e fizetni. Idős Karkecz I.ajos Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom