Szolnok Megyei Néplap, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

IMI. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Köszöntjük a 80 éves Münnich elvtársat Észt - magyar barátsági est a Szigligeti Színházban A Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Mün­nich Ferenc elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, — nyugalmazott állammi­niszternek a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalomban sok évti­zeden át kifejtett önfel­áldozó harcának, a ma­gyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány létrehozásában és veze­tésében végzett kima­gasló értékű munkássá­gának elismeréséül — 80. születésnapja alkal­mából — a Szocialista Munka Hőse kitüntetést adományozta. Dr. Münnich Ferenc elv­társ nyolcvan éves. Párat- lanul gazdag életút, forra­dalmi tettek egész során át érkezett el a mindannvi- unk számára örvendetes évfordulóhoz. Gazdag élete elüt a sablonoktól. Maga vallotta egy beszélgetés al­kalmával, hogy ót nem éle­tének mostoha volta, nem a nélkülözések, hanem a tu­dományos meggyőződés tet­te forradalmárrá. Első nagy forradalmi is­kolája a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom volt, mely orosz hadifogságban érte. Ez a gigászi történel­mi fordulat új irányt sza­bott az ő életének is. Igaz­ságot. jogokat kereső em­ber lévén, a forradalom pártjára állt, Lenin fegyve­res katonája lett. Már az első napokban, hadifogoly társaival forradalmi cso­portot alakított a rend fenntartására, a forradalom védelmére. Harcolt a forra­dalomért és tanulta Lenin igazságait. A többiekkel együtt abban az időben is­merte meg a tomszki bol­sevikok és Kun Béla segít­ségével a forradalom mar­xi—lenini elméletét, és ennek hatására aktív tagja lett a párt bolsevik szár­nyának. A tomszki interna­cionalisták mondták ki a magyar hadifoglyok közül először, hogy nem elég a rokonszenv, a forradalmat fegyverrel kell támogatni. Münnich elvtárs ott is vol: mindenütt, ahol a harcok neheze dúlt. Amikor a szibériai vas­útvonal a fehérek kezébe került, Tomszk helyzete tarthatatlanná vált. A ma­gyar internacionalisták egy csoportja Münnich elvtárs javaslatára elhatározta, hogy a nagy szibériai fo­lyókon nyugatra hajózna« és csatlakoznak az Uraiban harcoló vörös hadsereghez. Az uráli front volt a következő állomás. Egy erős egység Münnich Fe­renc parancsnoksága alatt egész frontszakaszt védel­mezett. Ekkor már híre járt a magyar forradalmár katonai talentumának, ve­zetőkészségének is. 1913 nyarán nagy harcokba ke­veredtek, Kun Béla is hoz­zájuk érkezett egy század­nyi erősítéssel, s velük együtt, egy sorban vett részt a sikeres támadásban. A súlyos hősi harcokban to­vább erősödött Kun Béla és Münnich Ferenc barátsága, szoros elvtársi kapcsolata. Tetteinek sora ma már a történelem szerves része. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában, szervezte a Vörös Hadsereget, a vö­rös őrséget, mint parancs­nok, majd mint politikai biztos, fegyveresen szolgált a harc élvonalában. Ízig vé­rig forradalmár volt és ka­tona. Soha nem alkudott az ellenséggel. A Tanácsköztársaság le­verése sem rettentette meg, Kárpátalján partizánoszta­got szervezett, majd 1920- ban Berlinben mint a már­ciusi akció katonai bizott­ságának tagja, a fegyveres forradalom tüzét élesztget­te. Letartóztatták és kiuta­sították Németországból. A Szovjetunió lett új hazája, ahol tizennégy éven át az ásványolajiparban dolgo­zott, különböző beosztás­ban. Szervezőkészsége, mű­veltsége, széles látóköre a gazdasági munkában is nagy tekintélyt szerzett neki. 1936-ban ismét fegyver­ben. A kipróbált katona Spanyolország véráztatta földjén a szabadságért fo­gott újra fegyvert. Két és fél évet töltött a tűzvonal- ban, harci tapasztalatainak sok bajtársa az életét kö­szönhette. Mikor a spa­nyol nép sorsa megpecsé­telődött, Münnich elvtárs Franciaországba került, ahol két éven át koncent­rációs táborban szenvedett. A franciák valósággal fellélegeztek, amikor a szovjet kormány intézkedé­se folytán a „veszedelmes” fogoly visszatérhetett a Szovjetunióba. Űjra a fronton, a leg­ádázabb ellenség. Hitler el­len. Münnich Ferenc elő­ször partizántábort szer­vezett, később a sztálingrá­di csata pergőtüzébe ke­rült 1945 felejthetetlen dátum. Űjra itthon, a szeretett ha­zai földön. Pécsi főispán, majd Budapest rendőrfőka­pitánya. 1950-től diplomata Finnországban, Bulgáriá­ban, Moszkvában, majd Belgrádban. S 1956-ban újra a harcok kellős közepén. Ebben a harcban ismét megmutat­kozott Münnich Ferenc elv­társ emberi és forradalmi nagysága. A néphez, a for­radalom eszméihez való hű­sége. A forradalmi munkás­paraszt kormány egyik megalapítója volt. Mint el­ső elnökhelyettes, a fegyve­res erők minisztere, majd mint a Minisztertanács el­nöke szolgálta a forradal­mat. Ebben a munkában és győztes küzdelemben mu­tatkozott meg teljes nagy­ságában az az államférfi, aki mint ember, kommu­nista vezető és forradalmár katona, egyaránt példakép, egyaránt kivívta mindany- nyiunk tiszteletét Jelenleg is az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. nyugalmazott állammi­niszter. Tavaly november 7-én a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Lenin-rend- del tüntette ki. Egész köz­véleményünk örömmel fo­gadta ezt a kitüntetést. Jó látni most is a nyolc­vanadik születésnapon, bi­zakodónak, jókedvűnek, elégedettnek. K. Gy. (Folytatás az L oldalról) ottani gyárakban és földe­ken. A hátországban meg­jelentek az észt—szovjet új­ságok, alkottak a tudósok, az írók sajtó alá rendezték műveiket. Erre nem számí­tottak a hitleristák, Szov­jet—Észtország élt, harcolt 1945. szeptember 22. ez az őszi nap mindenkorra drá­ga marad a tallinniaknak. Ezen a napon a szovjet Hűvös, de száraz reggel­lel köszöntött ránk az észt delegáció Szolnok megyei látogatásának ötödik nap­ja. Reggeli után vendé­geink rövid sétát tettek a szolnoki Tisza-parton, majd kocsiba szállva Martfűre indultak, ahol a Tisza Ci­pőgyárban a gyár vezetői fogadták a tallini delegá­ciót. Kiss Lajos vezérigazgató és Márton József, az üzemi pártbizottság titkára tájé­koztatta az észt elvtársakat a gyár történetéről, életé­ről, majd kedves figyelmes­ségként a delegáció női tagját Ajno Elice Tammisz- tut, a Marat kötszövő üzem mesternőjét, a Szocialista Munka Hősét virágcsokor­ral üdvözölték. Ajno Elice Tammisztu elmondotta, hogy üzemük­ben is nagyon sok nő dol­gozik, ezért különös érdek­lődéssel tekintette meg a Tisza Cipőgyárat, ahol úgy tudja, hogy ugyancsak na­gyon sok asszony és lány van a dolgozók között. A központi tűzőkörön Tammisztu elvtársnő meg­ismerkedett Mihovits Jó- zsefnével, az üzemrész fő­művezetőjével. Ez az is­merkedés azért is érdekes, mert észt vendégünk oda­haza hasonló beosztásban Fennállásának ötvenedik évfordulóját köszönti jövő­re a jászberényi tanítókép­ző intézet Egyidős tehát az Októberi Szocialista Forra­dalommal. E két jeles jubi­leumot méltó módon akar­ják megünnepelni az inté­zetben. A következő tanév kezdetén például tudomá­nyos ülésszakot szerveznek. A jubileumra egy tanul­mánykötetet jelentetnek meg az olvasás tanításáról. A tapasztalatgyűjtés már megtörtént. Hetvenöt óra anyagát vették fel magnó­ra, s aztán legépelték. A tanulságok leszűrésére így rendelkezésre bocsátott anyag 1500 oldalt tesz ki. Az olvasóórák tervezési problémáiról, azok nevelő és képző hatásáról így meg­felelő nyersanyag áll a különböző fejezeteket ösz- szeállító intézeti tanárok — Fábián Zoltán, Nagy Jó­zsef. Krasznay Ferenc, Ko. pácsy Béla, Fábián Zol­tánná, Rózsa Sándor és Gledura Lajos — rendelke­zésére. Ton ervi üorrekc ó szükséges ? A jubileumi előkészüle­tekhez sorolható a IV. poli­technikai szeminárium anyagához való tapasztalat gyűjtés. Az intézet gya­korlóiskolájában azt tanul­mányozzák, hogy a környe­zetismeret tantárgy milyen lehetőséget nyújt a termé­szettudományos és a tech­nikai gondolkodásmód fej­lesztésére A tanárok alapos gyanú­hadsereg, amelynek sorai­ban az észt hadtest csapa­tai is harcoltak, felszaba­dította városunkat, Tallinnt. Ezután beszámolt arról a gyors fejlődésről, amely a fővárosban és Észtor­szágban bekövetkezett. Be­fejezésül éltette a szovjet— észt nép és a magyar nép barátságát. Ezután Csáki István és Fodor Mihály elvtársaknak a küldöttség nevében egy dolgozik. A delegáció tag­jai elismerően nyilatkoztak a gyár mintatermében be­mutatott termékekről és a látogatás végén kedvezően összegezték benyomásaikat. Ebéd után a küldöttség tovább indult Tiszaföldvár- ra, ahol a Lenin Tsz köz­pontjában a szövetkezet vezetői fogadták és köszön­tötték a vendégeket. A gaz­daságban tett rövid látoga­tás után az észt elvtársak a községi pártbizottság székházában a község ve­val élnek máris, hogy azo­kat az ismereteket, amelyeket az em­lített vonatkozásban a ta­nulóknak az általános is­kola IV. osztályában kelle­ne elsajátítani, azokat a gyerekek a tv előadásaiból, olvasmányaiból, vagy a szülői házban adódó mun­kából már megszerezték. Így például a villamoserő nélküli háztartási gépek ke­zelését Ilyen megállapításokra egyéb vonatkozásban is sze­reztek már tapasztalatot. Az elsősöknél például a csokorkötést tanították a gyakorló iskolában. Hu­szonhat tanuló közül csak kettő nem ismerte azt ko­rábban. Márpedig két ta­nuló miatt nem érdemes egy órát ilyen dolgokra for­dítani. Az említettekhez hasonló tapasztalatok összegezése alapján elképzelhető, hogy bizonyos tantervi korrekci­ókra lesz szükség. Előfordul­hat, hogy bizonyos ismeret- anyagokat törölnek a tan­tervből, másokat pedig al­sóbb osztályok tananyagá­ba illesztenek. Módszertani központ A tanítóképző és a város több iskolája között szoros kapcsolat alakult ki az utóbbi években, — bizony­ságául annak, hogy nem­csak a jubileumi évben foglalkoznak a napi gondo­kon túl mással is. A lány­iskola tanítói főleg szako­sított órákat tekintettek meg az intézet gyakorlóis­kedves kis ajándékot nyúj­tott át, egy palackba zárt hajómodellt: „Régi észt tengerész köszöntéssel azt kívánom, hogy barátságunk hajójának vitorláját fújják mindig jó szelek” — mon­dotta Väljas elvtárs. Az ünnepi est második részében az észt—magyar barátság jegyében összeál­lított kultúrműsor követke­zett. Rideg Gábor zetőivel találkoztak, ahol a vendéglátók tájékoztatták őket életükről, terveikről^ problémáikról. Észt vendégeinket mart­fűi és tiszaföldvári látoga­tásukra Váczi Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára, Nádas József, a szol­noki járási pártbizottság első titkára, Árvái István, az SZMT m. b. vezető tit­kára és Bereczki László, a szolnoki járási tanács vb elnöke kisérték el. R. G. kólájában. A Kossuth úti iskola nevelőivel is szoros volt a kapcsolat. Tavaly még a városhoz tar­tozó tanyai iskolákról is be­látogattak hozzájuk az ösz- szevont osztályok nevelői. Az idén a továbbképzések specializálódása miatt sza­kadt meg a kapcsolat. Az intézet napközis csoport ve­zetőinek továbbképzése most is együtt történik a városiakkal. Ha az intézet tanárainak egyéb munkáját — így például a városi igazgatói munkaközösség­ben végzettet — is figye­lembe vesszük, elmondhat­juk: a képzés mellett mód­szertani szerepet is betölt az intézet. Hallgatók a közéletben Többször előfordult már, hogy az intézet növendékei „beugrottak”, ha valame­lyik iskola pillanatnyilag nevelő hiánnyal küzdött. Kisdobos rajvezetői beosz­tásban többen dolgoznak pillanatnyilag is. Még ta­nyai iskolákba is kijárnak. Közülük többen tagjai a Szabó Mihály intézeti tanár által vezetett városi mun­káskórusnak. A tanítóképző hallgatói dr. Zákányi Győzőné veze­tésével bekapcsolódlak a városi ifjúságvédelmi bi­zottság munkájába is. Egy­szóval: a tanárok, hallgatók erőfeszítése egyaránt arra irányul, hogy nagymultú intézethez méltóan jólkép- zett, a gyakorlati munká­ban járatos fiatalok kerül­jenek a katedrára. S. B Parancsnoki szemrevételezés a spanyol szabadságharc madridi frontján. Dr. Münnich Ferenc egyik törzs­tisztjével. A Tanácsköztársaság napjaiban, a parancsnoki vo­nat előtt. Landler Jenő (1) és Münnich Ferenc (2). Vendégeink látogatása a martfűi Tisza Cipőgyárban és Tiszai öld váron Ajno Elice Tammisztu, a Marat kötszövő üzem mes­ternője, a Szocialista Munka Hőse. Születésnapra tudományos ülésszak — Tanulmányok az olvasás tanításáról — A jászberényi tanítóképző életéből -

Next

/
Oldalképek
Tartalom